Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-01 / 1. szám

1924. január 1 BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Hr. Umlauf Siegfried gyanúsítottakat i£, továbbá Tarnovszky Pál, Mayer Oszkár, Sztrachó Szevér és Láng' Ede gyanúsítottakat, azonban úgy a Kovács testvéreik, mint a többiek, Eövidebb-hosszabb fogság után sza-; adlábra kerültek. Az ügyészség elkészítette ebben j az ügyben a vádiratát. A most felso­roltakat az állam törvényes randié- j nek erőszakos fölforgatására irá­nyuló bűntett cimón emelt vádat. A lefolytatott nyomozás adatai szerint kétségtelenül beigazolásí nyert, hogy a gyanúsítottak a magyar ál­lam törvényes rendjének erőszakos íölforgatására irányuló szervezke­dést folytattak. Az volt a tervük, hogy a nekik nem tetsző politikuso­kat és a kormány egyik-másik tag- \ ját erőszakos módon eltávolítják, \ terror csapatokat állítanak föl. Kató- \ nai diktatúrát létesítenek és így ve- i szik át az uralmat. Vádat emel az J ügyészség Kovács Tivadar, Tar-' novszky Pál és Szalay Jánős ellen l még pénzhamisításra irányzott sző- ] vétség vétsége címén is. mert öt-1 venszokolos bankjegyeket akartak j gyártani és az ennek előállításához í szükséges kliséket már el is készi- j tették. j Az ügyészség vizsgálati indít- \ vánvt terjesztett elő a föntebb meg- f nevezett gyanúsítottakon kívül Czi- í gány Sándor volt vörös katona, j majd Wolff-párti városi képviselő i ellen. Czigány cselekményét csak \ egyszerű kihágásnak minősítették. ■■ ■ -ül. ■. I ■ II -r f TINTA © ES « Az étel mély . . . Éjfélre jár. mikor hazafelé sietek.! Az uccán hó, csönd. Ebben a fehér­ségben két leány mendegél. Valahol a hid közepén utolérem őket. Az egyik lázasan beszél. Las­sítom lépteimet, figyelek rá. — Nem lehet azt elmondani, hogy mit szenvedett szegény. Próbált min­dent, de akkor már hiába volt. Aztán utoljára, még egyszer, felment az urához. óvatosan rakom a hóra gummi­talpas cipőm, hogy ne halljanak. Az, aki beszél, sápadt, szenvedő. Kis, fá­radt hangocskája úgy röpköd a sö­tétben, mint a beteg madárka. — Az ura természetesen nem volt otthon, ö leült a padra. várt. Csak a gyermekét akarta volna látni. Már két nap óta nem evett. Képzeld, két nap óta. Egy pohár vizet kért. A leány, aki ezt meséli, kendőt vi­sel, szürke pamutkesztyűt és barát­nője, ld kalapban van, és idős, rokon­szenves leány, hallgatja, mélyen ülő fekete szeme kigyullad. Olykor cso­dálkozva arcához szorítja kezét. Igen. Végre mégis hazaérkezett az ura. Nem törődött vele. úgy, ahogy szokta, fütyürészett. Egész nap ivott. Utóbb mindig korcsmák­ban mulatott. Most is onnan jött. A két leány a lámpa alá ér. Itt, a gyér fényben fellobog szegénységük és bánatuk, árva hafuk és árva ruhá­juk. Én pedig szemrehányást teszek magamnak. Mindig nyakig ülök a tintában, papirgaluskát ebédelek, nem törődöm az élettel. — Verte is. kérlek, az a komisz fráter verte. Rátámadt, ordított, ahogy torkán kifért. Hosszú, nagy haját cibálta. Jaj. hogy fojtogatta. A többit nem értem. Csak ez a jaj­­szó száll köröttem fájdalmasan, mintha a lelke mélységéből jönne. Suttogni kezd. Istenem, mennyi titok van. melyet nem veszek észre és ilyen egyszerű, igénytelen leány vi­szi tovább az éjszakába. Barátnője lehajtja fejét, szomorú, meghatotta az, amit hallott. Lám ezt az éjféli gyónást kellene megírni, ezt az elcsé­pelt históriát, melyből egy-egy mon­dat-foszlány jut el hozzám. — A gyermekült akkor inár régen meghalt . '' ‘ ^-*‘-*1 Ballagok utána bódultán. As élet mély. Vájjon kije lehet ez a szeren­csétlen nő? A nénje? A húga? Vagy csak ismerőse? Nem tudom. Egészen a lába nyomában járok már. Megint hangosabban szólal meg. — De a harmadik. Az a legérdeke­sebb. A harmadik felvonás. Megállók, utána nézek. Szájamon mosoly, de azonnal megfagy. Szegény. Ez is színházból jön. Akárcsak én. Kosztolányi Dezső A vádlott az általános kérdései* során elmondja, hogy 36 éves, rórn. kát val­lásit szentaí földmives. Nehéz vontatott hangon keedi meg vallomását. Elmond­ja, hogy október 26-án, este egy hat li­teres kannával elment, hogy bort hoz. Az útja Száraz llonáék háza előtt, veze­tett el„ ahol a lakók Iónt ültek a ház előtt. Ott megállt és az ott ülőket meg- I kínálta borral. A hat liter bor elfogyott. Amikor a bor elfogyott, Povozai elin­dult haza. Az uccán találkozott Száraz Jánossal, áld pénzt követelt tőle. Ebből civakodás keletkezett. Száraz megütötte •gy csukott bicskával. Ezután Száraz kinyitotta a bicskáját, hogy rátámadjon. Erre én — mondja a vádlott — kettőt ütöttem a kannával rá. Azután elmen­tem és a kannát otthagytam. A vádlott után Fazekas Máriát hall­gatta ki a bíróság tanúként. Az ő házuk előtt játszódott le az eset. Alvás közben furcsa zajt hallottam. Föl­ismertem Száraz János hangját. Ezt mondta: — Jé van testvér, köszönöm testvér, nem baj. — Figyelmes lettem, kimente* az ud­varra az urammal és a kerítés hasadé­­kon át kinéztem az uccára. Száraz akkor az ueeaközepén ült, velem szemben. Ab­ban a percben Povozai odaszaladt és a kannával háromszor Száraz fejére ütött. Később kimentem az urammal, Száraz eszméleten kívül volt. Mikor magához tért hazavazettük. Második tanú fíalamhos.V&ndorné. El­mondja, hegy éjjel lármát hallott. Ki­ment az udvarra és látta, amikor a vád­lott a sarokról visszaszaladt és ütötte a kannával Szárast. Ezután Perazsics Bozsidar dr. tör­vényszéki crvcs terjeszti elő az orvosi szakvéleményt. Az elhalt ember fején öt sérülés volt. Több tanú kihallgatása után az állam­ügyész és a védő indítványára a bíró­ság uj tanukat, idézett meg s a tárgya­lj lás folytatását 1924. évi január 18-ára tűzi ki 0(9 Összeszurkálta feleségét egy snboticai földmives Hétfőn délelőtt véres esaládi tragé­dia játszódott le a Zitarska- (Divat) ueca 19. alatt Sefcsies Istvánná kocs­májában. Röggel nyolc óra körül megjelent a kocsmában Babiánovics Márkó 39 éves suboticai földműves, aki heves szóváltás után összeszur­kálta a kocsmában alkalmazott fele­ségéi, aki súlyos sebeivel a közkór­háziban a halállal vívódik. Babiánovics Márkó felesége, szü­letett Malun&vics Mária körülbelül két hónap óta különváltan élnek és az asszony, hogy megélhetését bizto­sítsa, a Sefcsics-féle kocsmába sze­gődött el. Babiánovics több ízben kérte, hogy térjen hozzá vissza, az asszony azonban nem akart tovább élni férjével. Néhány nappal ezelőtt Babiánovics megtudta, hogy felesége s. magával vitt bútorukat el akarja adni. Hogy szándékától eltérítse és hogy még egyszer visszatérésre bír­ja, hétfőn reggel felkereste a Sef­csics-féle kocsmában, ahol az asz­­ssony szidalmakkal fogadta. A szó­váltás verekedéssé fajult. Babján«­­vies, aki verekedés közben kezén megsebesült, kabátjából előrántott egy éles disznóölő kést és azzal aa ssszonvt négyszer hátba, utána pedig hasba szúrta. Seícsiesné. amikor lát­ta. hogy az asszony összeesik, érte sitett.e a közeii rendőrlaktanyát, ahonnan Lázárevics rendőrbiztos nyomban a helyszínre sietett. Közben értesítették a mentőket is, akik az erősen vérző asszonyt -a kórházba szállították. Babiánovicsot letartóz­tatták. !I A 0 « B 0 Gyzíüossáfjf a nyűi uccán Főtárgyaién a suboticai törvényszéken Október 27-én, Száraz János, napszá­mos este féltizkor hazafelé igyekezett, a szentai munkástelepen levő lakására. Útközben, amint a városból kiért, össze­találkozott Povozai János fgldjnivessel, aki cseré.akannávai a kezében ment az utón. Povozai, amikör meglátta Szárast, szóváltás nélkül fejbeütötte a kannával. Az ütésre Száraz nyomban összeesett és csak annyit tudott mondani, hogy: — Köszönöm testvér! Povozai futásnak eredt, de csakha­mar megállt és figyelte, hogy leste-e valald. Amikor látta, hogy pines senki a közelben,, visszament és újra ütni kezdi» Száraz fejét a kannával, amely­nek feneke betöri Azután elmenekült. A -szentai rendőrség a tettest Povozai János személyében kinyomozta, aki el­len először súlyos testi sértés miatt In­dult eljárás, de később, amikor Száraz János belehalt sérüléseibe, szándékos emberölés büntette miatt folyt. Povozai november 10-ik óta van vizsgálati fog­ságban. Ebben a bűnügyben hétfőn tartotta mer a főtárgyalást a szuboticai törvény­szék Pavlovics István törvényszéki el­nök elnöklete alatt. A tanáes tagjai flics Dragomir és Gyorgyevics Jován tör­vényszéki bírák voltak. A közvádat Va­­sziljevics Ljuba dr. államügyész képvi­selte, a védelmet ludaics Müos dr. ügy­véd látta el. meg. A ránk súlyosodé nehéz időben a magyar lapnak és olvasóinak ösz­­sze kell fogniok. Mi arra kérjük en­nek az uj országnak magyarságát, {hogy segítsen tovább is bennünket a küzdelemben, amit magyarságáért és jogaiért folytatunk. Barátainkat arra kérjük, hogy érdeklődésük felette be­cses jeleként fizessenek elő a Bács­­megyei Naplóra, hogy tudjuk és szá­­montarthassuk, ki van velünk. És azt kérjük, hogy nocsak a maguk részére rendeljék meg a Bácsmegyei Naplót hanem fizessenek elő szláv testvé­reink részére is. Minden gyűlöletnek s minden üldözésnek az a forrása, hogy velünk együttélő. uralmon lévő szlvság nem ismer bennünket s nem ismeri törekvéseinket. Ha a Bácsme­gyei Naplóból megismeri a szlávság az itt lakó magyarság lelkét, ha látja, hogy a magyarság nem akar mást, mint kultúráját, gazdasági képessé» geit szabadon érvényesíteni uj ha­zája érdekében, nem kiván többet, mint a dolgozó ember jogát a mun­kára és az életre, akkor talán a hiva­talos felfogás is más lesz a jnsgvar­­sággaí szemben. A Bácsmegyei Napló a világ min­den államába szállítható. A további kérésünk az. hogy külföldön, külö­nösen Amerikában lakó ismerőseik számára rendeljék‘meg s küldessék a Bácsmegyei Naplót. Ezáltal segítik fentartani és megőrizni a kultúra kő-* zösségét és örömet szereznek azok­nak. akik az itt élő magyarság élete, fejlődése, törekvései iránt érdeklőd­­nek s akiket érdekel egy fejlődő or­szág sok problémája. Előfizetési ügyben a kiadóhivatal bárkinek szívesen rendelkezésére áll s kívánatra mutatványszámot is küld. & W 7 ¥ r% E 77 ÁT* Húsz ~l'3\ J. év Ma reggel a huszonötödik évfo­lyamba lépett Bácsmegyei Napló köszönti az uj esztendőt. Huszonötév ... A kínnak, a szen­vedésnek negyedszázada ez. Hogy megváltozott huszonötév óta a világ s mennyi változás esett e körül a lap körül, amely huszonöt év változásai­ban maradt változatlanul magyar, változatlanul tisztességes, változat­lanul bátor és erélyes védelmezője az emberi jogoknak, pajzsa a gyengé­nek, bátorítója az elesettnek s vi­gasztalója- az elnyomottnak. A hu­szonötödik év küszöbén visszagon­dolva az elmúlt esztendőkre, ha fel­emelő érzést is ad a becsületesen és jól végzett munka tudata, ha meg­nyugtat is. hogy mi csináltunk itt a közönynek és a dáridóknak orszá­gában először igazi, modern értelem­ben vett újságot, s ez az újság siet. tette emberek, felfogások, intézmé­nyek modernné tételét, érezzük, hogy soha egy percre sem voltunk mentek az üzleti féltékenység, a rosszakarat s a goposzlelküség apró tőrvetéseihol. Csak a tisztességünk, az elveinkhez való törhetetlen ragaszkodás segí­tett át bennünket a huszonötéves kez­dés nehézségein. Mégis az uj eszten­dő küszöbén úgy érezzük, hogy ez a mi családias ünnepünk, amikor az újság élére felkerül a huszonötödik évfolyam dátuma, ünnepe a magyar Ságnak, ünnepe a kultúrának, s ün­nepe minden jóakarata, jóérzésig az emberiség lelki megbékélésén és fej­lődésén dolgozó embernek. Amikor a Bácsmegyei Napló meg­köszöni olvasói tízezreinek azt. hogy szeretetükben és érdeklődésükben rendületlenül megtartották ezt az új­ságot. amelynek minden sora. min­den betűje, értük, az olvasókért van. csak azt kéri. hogy ezt a felemelő, tettre sarkaló, a küzdelemben bátorí­tó érdeklődésükéi a jövőre js őrizzék A költő özvegye napszámban — Levél a szerkesztőhöz — Igen tiszteié szerkesztő urU Kedves barátom! A régi torontáli dolgok írása köz­­ben megemlékeztem Lanka Gusz­távról is, fölvetve a kérdést, vájjon mi történt Szendrey Julia leveleivel, tud-e róluk a hűséges Kati. ha ugyan még él? Most levelet irt nekem Lanka Gusztáv Özvegye, szomorú, panaszos 'cvelet. Intézzük el előbb, az iroda­lomtörténeti részt. — Azokat a leveleket, mondja, az uram halála után Baaclen igazgató és Bárány tanár ur átnézték, de csak egy levelet találtak Szendrey Júliától és Arany Jánostól. Ezt a kettőt átadtam Vinczehidy urnák megőrzés végett. Ez hát rendben volna-, jobb kezek-' ba n«an is kerülhettek. Ismét* lem azonban, hogy én magam olvas­tam több Szendrey-féle levelet. Ka tehát nincsenek meg, nyilván az öreg értékesítette azokat még életé­ben. Abból a régi időből való gyűj­tőt nem ismerek, de jó ára volt az ilyesminek mindenkor s mit lehet tudni, milyen kedvező alkalmat ra­gadott meg a nagy bohém? — Idős as-szony vagyok, mondja tovább a levél és munkába járok. Egy orosz családnál voltam bejáró­né, meri kis nyugdijamból nem tu­­dók megélni. Szekeres József ur ke­gyelemből ad lakást, pedig ő is sze­gény ember, volt hajduőrmester. A megyétől kapok 200 dinárt havonta, de az itteni nagy drágaság mellett ez alig elég élelemre. Fűtésre, ruhá­ra már nem-jut. Azért megy a ko­szorús költő özvegye napszámba. »Szegény Gusztim azt hitte, ellát öregségemre, pedig soha igy nei* nélkülöztem. Nagyon hiányzik nej kém az a támogatás, amit a magyar írók küldtek az uram halála után. Szász Károly ur szokta volt a se­gélyt postán küldeni, de utoljára már

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents