Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-04 / 4. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 január 4, 2. oldal.----------— - - - - 1 - . I Ságban és Bánságban éppen úgy, mint &íontenegróban, Macedóniá­ban, avagy a szlovén kerületek­ben. Tudni keR ugyanis, hogy ezeket az országrészeket pártunk c legutóbbi hónapokban erősen meg­szervezte. Annak Jellemrásére, hogy a horvát parasztpárti mozgalom nem csupán az én személyes ügyem, amint azt részben a szer­­bek feltüntetni igyekeznek, felem­lítem, hogy míg távozásomkor szervezeteink száma az egész ki­rályság területén 2700 at tett ki, addig ma hatezer helyi szervezet fölött rendelkezünk. Ezután Radios részletesen nyi­latkozott a Bosnia-Hercegovinában és különösen Macedóniában ural­kodó állapotokról és az ottani la­kosság elkeseredett hangulatáról és reményének adott kifejezést, hogy a szerbek engedékenysége meg fog előzni minden erőszakos kirobbanást. málnák a suboticai rendőrségi szer­vezetet. Interpellációt eddig csak Crnko­­vics volt képviselő nyújtott be a hin­­tók luxus-adójának eltörlése érdeké­ben. Ez az interpelláció már a leg­utóbbi közgyűlésen is szerepelt, de levették a napirendről, mert az in­terpellációt nem a szabályrendelet­nek megfelelően terjesztette be az interpelláló. A szombati közgyűlés előrelátha­tólag nyugodt lefolyású lesz, mert (a költségvetési tervezetet az elien­­fzéki pártok sem kifogásolják, annál 'kevésbé, mert a főszámvevőség azt fa legnagyobb gonddal állította ősz­­sze. WUWVIV/^ “VUI u UíiUWUIJ JL OUV.---------- '"■■■in Magyar Párt beterjesztette a névjegyzékből kimaradt magyar választék jegyzékét Házrél-faázra járva írták össze a magyar nemzetiségű választékát Suboticai városi közgyűlés Az 1924,évi költségvetés is szerepel a táryy*«r»??*?:o-i Subotica város a múlt szombatra tűzte ki az 1924. évi városi költség­­vetés letárgyalását. a közgyűlés azonban a nagy hideg miatt elma­radt és Pletikoszics András dr. fő ispán-polgármester január ötödikére hívta össze a kiszélesített tanácsot A költségvetési tárgyalás elhalasz­tása meghiúsította a városnak azt a tervéi, hogy az uiesztendőben az uj költségvetés alapján kezdjék meg a város adminisztrációs munkáját. Ez zel szemben azonban kibővithették a tárgysorozatot, úgy, hogy a szom bati közgyűlésen a költségvetésen kívül több olyan fontos tárgy is na pirendre kerül, amik a múlt szom­batra még nem készültek el. így töb­bek < között a rendőrség átszervezd séről szóló javaslat, amely szerint a cözel jövőben gyökeresen megrefor­-j?sf'Mísseasmm i&sasíKseiEsssaíszssest.twbbe Az utolsó séta Irta: Balázs Sándor Riiticán esik meg, hogy egy igazán szép asszonyt negyvenéves koráig ne környékezzen meg kígyó. Hát Anna ^iszonnyal megesett, de minthogy sen­ki sem mondhatja magát boldognak ha­lála előtt, ő sem úszta meg kisértés nélkül. Mert ime most, — vénségére — jött el az az ember, akinek már régen keliett volna jönnie, ha akar, most, mi­kor már nem egy fehér hajszál világit a feketében, suttognak a fülébe forró forró szavakat, most, mikor már nem­sokára nagymama lesz, kívánják a csókját. Eh, bolondság. Anna asszony mosolyogva legyintett a kezével, de azért a tükör elé állt, hogy készüljön a hatórai sétára. Meri bölcsességét legyőzte a hiúság, hiába magyarázta magának, hogy nem, minek, gyerekség, teljes le-he-tet-ltn-ség, mégis csak elindult hallani a hízelgő hangot és beton ózni a csodáló sze­mekbe, — Nem vagy öreg, Hiába, akárhogy is szeretnéd, nem vagy öreg, — biz­tatta a mesék ideje óta asszonyok bűn­társa, a tükör és Anna jól megnézte magát. Csakugyan, hány fiatalnak nincs ilyen termete, finom ivü nyaka, az arca sem csúnya, megmaradt frissnek, nem hiába, hogy a vili árok elkerülték. Tré­fán ávül, nőies is rossz gusztusa End­rének. j Hangosan föinevetett. Lám, miket gondol, jaj, hogy nem szégyenii magát, mintha bakfís volna, szépen vagyunk. Aztán vont egyet a vállán, különben mit, nem kell annyit törődni az egész­szel, nem fontos, időtöltés, semmi más. Majd ea>olot>dö®& Endrévé sétálnak, A suboticai városházán — minti csütörtök reggeli számunkban már jelentettük — szerdán megkezdték a választói névjegyzékek hivatalból való kiigazítását, amelynek a jugo­szláviai magyarság szempontjából különösen nagy jelentősége van, te­kintettel arra. hogy most a hivatal­ból való kiigazítás alkalmával kell választójogukhoz jutniok azoknak a magyar nemzetiségű jugoszláv ál­lampolgároknak, akiket a választói névjegyzékek összeírása alkalmával tömegesen hagytak ki a névjegyzék­ből. Bár Pletikoszics András dr. főis pán épp szerdán hangsúlyozta mun katársunk előtt, hogy a névjegyzé­kek hivatalból való kiigazítása telje sen a törvény rendelkezései szerint ‘og történni és abba felveszik a vd fasztól jogosultsággal bíró magyar nemzetiségű jugoszláv állampolgá­rokat. mégis hozzáfűzte, hogy' az esetleges tévedések elkerülése cél jából helyes lenne az érdekeltek sze­mélyes jelentkezése is. Ismerve azonban a régebbi igére teket, amelyek a magyar választók felvétele ügyében már elhangzottak, anélkül, hogy meg is valósultak vol­na, valamint a különböző utasitáso kát és bizalmas rendeleteket. ame­lyeket a piagyar választóknak a névjegyzékbe való felvétele tárgyá­ban a belügyminisztérium korábban kiadott, a Magyar Pártnak is meg kelleti tennie a szükséges lépéseket a magyarság választójogának bizto­sítására. ms i i'i'inpiniwi Ez most meg is történt. A »Bács­­megyei Napló« munkatársának a Ma­gyar Párt vezetősége köréből szer­zett értesülése szerint a Magyar Párt már be is terjesztette a suboti­cai városházán a választói névjegy­zékből kimaradt magyar nemzetisé­gű választók jegyzékét, azzal a ké­relemmel, hogy 3 névjegyzékben foglaltakat a törvény alapján pótló­lag vegyék fel a hivatalból való ki­igazítás alkalmával. A Magyar Párt a kiigazítást vég­ző bizottsághoz most benyújtott név­jegyzéket még a múlt évben a vá­lasztások előtt személyes összeírás­sal áűitotta össze. Emlékezetes, hogv a választói névjegyzékek összeállí­tásának idején, közvetlenül a válasz­tásod előtt a Magyar Párt megbízot­tai házról-házra íártak Suboticán és összeírták a választói jogosultsággal bíró magyar nemzetiségű adófizető állampolgárokat. Az eredeti terv szerint ezt a névjegyzéket már ak kor be kellett volna terjeszteni a ha­tóságnak, azonban erre az idő rövid­sége és a hatóságok ismeretes állás­pontja miatt akkor nem kerülhetett már sor és így a Magyar Párt veze tősége a tavaly elkészült névjegyzé­ket használta most föl erre az alka­lomra a szükséges kijavítások kellő eszközlése után. d A főispán megnyugtató kijelentése és a Magyar Párt idejében megtett lépése után remélhetőleg ezúttal mégis érvényesül az alkotmány ren­delkezése és a magyarság végre vá­lasztójogához jut. ____ jaus*®?»®»- vv-jűinita csifsszs^itrmsixii^s": nevetgélnek, aztán jóbarátságban meg rázzák egymás kezét és egyik erie másik arra. Nem rossz az, ha van az embernek egy tisztelője, hiszen Endre is tudja, hogy egyébről nem lehet szó és ha az ura nem bánja, másnak mi köze hozzá? így nyugtatta magát és sietett le a lépcsőn, hogy el ne késsék. Endre már várta a kávéiiáz előtt és messziről mo­solygott rá. Az ő szeme tükrében is azt olvasta Anna asszony, amit oda­haza: nem vagy öreg, fiatal vagy, szép vagy, tetszel nekem. Mit számit az a tíz-tizenöt év. amivel idősebb vagy, mint amennyinek látszol? Elment fölöt­ted, mint szikla fölött a szél, csak meg sem horzsolta a fiatalságod, huszonöt­éves vagy, szeretlek. Ilyeneket olvasott ki Endre szeméből és akármiről beszélgettek, mint csipke alól a selyem, ez a vallomás ragyogott ki a közömbös szavak mögül. Mert An­na asszony megtiltotta neki, hogy a szerelméről beszéljen, akkor vége a mindennapi sétának, őt az nem érdekli és ha azt akarja, hogy barátságban ma­radjanak___ Endre állta is hősiesen a harcot. A legkülönfélébb témákat rán­gatta elő, hogy szinte sajnálnivaló volt. Mikor aztán kedvesen és alázatosan en­gedélyt kért arra, hogy öt percig ar­ról beszélhessen. Anna asszony nevet­ve mondta: — No jó, de igazán csak öt percig. Megnézgm az órámat. — Jaj de szigorul Hát rögtön a tárgy­ra. Borzasztóan szeretném magát meg­csókolni. — Csend! Visszavonom az öt porcet. — Azt nem teheti, különben is már csak négy. Ha több időt adott volna, szépen terjedelmesen kifejteném a ma­ga itélö tápjájt érzelmemet é§ csak 3 végén csattanna ki belőle a csók, de most nem érek rá, sűrítve, töménykivo­natban kelt adnom a goromba igazsá­got: ne kínozzon, ne rejtőzzék a negy­ven éve müge, szeressen, en akarom magát. — Elég, különben megharagszom. — Nézze___ Ekkor egy gyerekkocsi férkőzöt* kö­zéi ük, e! kellett távolodni egymástól, aztán emberek és mire Endre vissza­csatlakozhatott, az asszony odamutatott a karkötőórájára: — Az öt perc letelt. Beszéljünk más­ról. Endre kihúzott a zsebéből egy levelet. — Számítottam erre ezért meg is ír­tam magának, amit nem enged elmon­dani. Tessék, olvassa el! — Most? — Nagyon kérem, most. És csak any­­nyit válaszoljon rá: igen vagy nem. Többet nem szabad. Elszoktatott már a sok beszédtől. Hallgatva mentek a Dunapart felé. Leültek egy padra és a férfi így szólt: — Itt most nyugodtan elolvashatja és felelhet is rá. Az asszony forgatta a levelet. — Jobb szeretném otthon. Ki tudja, miket hordott itt maga össze. És én még csak nem is szidhatom le érte, csak egy szóval válaszolhatok. Tudja mit, látatlanban megadom rá a választ: nem. — Ne legyen rossz. Olvassa el és ak­kor mondjon, amit akar. — No jó, legyen. Remélem, nem fiosz­­szu. A kézitáskából barna szemilvegtnkot vett elő. — Látja, még pápaszemet is teszek föl hozzá. Éppen tegnap rendelte a dok­tor. Azt mondta, lornyonnal csak ron­tom a szememet, > • •* Harangszentelés A szuboiicaf görögkeleti egyház-, község ünnepe Csütörtökön délelőtt ment végbe az Ognyanov Gyurica és családja* által a suboticai görög keleti egyház­községnek ajándékozott nagyharaug; felszentelése és elhelyezése a pra­voszláv templom tornyában. A Ferrum-gyár udvarán vette kez­detét az ünnepség reggel kilenc óra-i kor. Nagyszámú előkelő közönség! gyűlt össze a gyártelepen. Teljes’ számmal jelen volt a görög keleti: [egyházközség, Manojlovics Vladisz-.’ láv dr„ az egyházközség elnökének,' vezetése alatt. Ott volt Pletikoszics! András dr. főispán-polgármester,; Damjanovics tábornok, a tiszai di- ’ vízió parancsnoka és még számos' előkelőség. Jelen volt az ajándékozói jOgnyanov Gyurica családjával és a Ferrum-gyár igazgatósága. ÍHatökrös szekér állott meg a ha-' rangöntőde előtt. A gyár munkásai! az egyházi énekkar éneke mellett aj­­í szekérre emelték a koszorúkkal, sza-i Ragokkal és zászlóval feldíszített , ezüstösen fénylő hatalmas, hét és féf I métermázsás harangot és megindult ‘a menet a görög keleti templom felé, s A templom udvara zsúfolva volt' közönséggel, amikor a harangot ho­zó feldíszített szekér megérkezett.; Negyed tizenegykor vette kezdetét a szertartás, amelyet Ludaics Iszó görög keleti plébános végzett, több lelkész segédletével. A szertartás végeztével Protics Márkó görög keleti lelkész a tem­plom bejáratánál magas szárnyalást! ünnepi beszédet mondott. Lendületes szavakkal üdvözölte a megjelent vendégeket, a híveket, az ajándéko­zó Ognyanov-családot. A harangon Szent György képe van és az ajándékozó Ognyanov Gyurica családtagjainak neve. Ez a negyedik harang, amelyet a Ferrum-gyár a görög keleti egyház­­község részére szállittott. A múlt év októberében szállított három haran­got és pedig egy 120 klg., egy 250 klg. és egy 400 klg. súlyút. Keskeny aranyszélü szemüveget tett fel és olvasni kezdte a levelet A férfi szembefordult vele és leste a hatást De szent isten, ez a szemüveg — micsoda rettentő változást vitt végbe Anna ar­cán! Mintha nem is az volna, aki az .mént! A szája mellett ez a vonás és ahogy az ajka olvasás közben egész parányit mozog, — mint egy nagyma­ma! Hiszen őneki volt igaza, mikor azt mondta, hogy öregasszony, az, az, most látja csak, egy pápaszemes öregasz­­szony, no, ezí jól megcsinálta! A szemüveg, amit az asszony tett föl, őt tette látóvá. Most észrevette azt a sokmül,íó apró kis ráncot is, amit az idő szorgos keze szőtt Anna asszony arcára és hogy az álla alatt már egy kis toka is kezd gömböiyödni. — Hová jutott! Egy öreg- nőnek udvarolni! Szé­gyent, csalódást, becsapást érzett Leg­jobb szeretett volna elfutni innen, igen kitépni a kezéből a levelet, amit néni neki irt és elszaladni. Az asszony pedig eközben végére ért a levélnek. A lángoló szavá’k gyűrűje. Összeszori tóttá a szivét, amelyből ki­égett minden ellenállás. Úgy érezte, hogy le van győzve és ráemelte a sze­mét Endrére idegen arc nézett rá. Nagy hidegség futott végig rajta és mint eddig a vá­gyat, a kiábrándulást éppen úgy tudta most. Egy pillanat és elhalt száján a. szó, amit Id akart mondani. Eltette a szemüvegét, de a ránc ott maradt a szája körül. — Tessék, itt a levele, —< mondta kis­sé ferde mosollyal, — ugy-e tudtam előre, hogy' nem. Isten vele! Ne kisérjen el! A lányom elé megyek a teniszre. Szólt és búcsút sem intve távozott a kaland, 4 szemelem és ifjúságtól.

Next

/
Thumbnails
Contents