Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-27 / 26. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 janui.r 27. kossággal szemben való enyhe vég­rehajtására. Christo Moncana, Triest prefektu­sa kijelentette, hogy a jövőben sem­mi különbséget sem fognak tenni a szláv és az olasz lakosság között és biztosítani fogják a legközelebbi vá­lasztásokon a szlávok teljes polgári jogainak érvényesítését is. Az ünnepélyes fogadtatás hatása Beonradban Beogradból jelentik: A fővárosban kedvező hatást keltett Pasics és Nin­­csics ünnepélyes fogadtatásának hí­re. Politikai körökben a fogadtatás különös ünnepélyességét azzal ma­gyarázzák, hogy Mussolini ezekkel a külsőségekkel akarja népszerűbbé tenni az olasz közvélemény előtt a jugoszláv megegyezés kérdését. CIRKUSZ G es p Részlet Kiss Vilmos regényéből A szélhámos gyógyszerész félévvel ezelőtt egy jeles re­gényt adott ki »A taps« cím­mel; ebből a müvéből, amit a közönség nagy elismeréssel fogadott és amit a kritikusok sem vágtak le, — (igaz, hogy lel sem vágtak) — közöljük az alábbi érdekíeszitő sze­melvényt : .... és akkor megjelent a Nő, a Nilhő, az isteni Mühüvéhésznöhö. Az író direkt boldog volt. Hogyne, amikor estélyt rendez a la­kásán, egy egyszerű kis szoarét, hogy úgy mondjuk, egy szóra sem érdemes kis szairét, és azon az ünnepelt prima­donna is részt vesz. Skajah! Elébe sietett és már az ajtóban igy bókolt neki; — Imádott angyal, a maga megjele­nése külön fényt kölcsönöz ennek az egészen szerény udvari bálnak---­— Még pedig heti ötven százalékra, — felelte a művésznő hidegen. Az iró, aki szegény ember volt ugyan, de még csak nem is becsületes, termé­szetesen egyetlen pillanatig sem habo­zott, hogy teljesitse-e a nő követelését; szétnézett vendégei között, hogy honnan kerítse elő a szükséges összeget. Rövid, de velős terepszemle után odalépett egy magas, pcfaszakállas úrhoz: — Hallom, hogy maga eladta a házát, csak azért, hogy nekem százezer dinárt kól-sör.ö/hesseiv Igaz ez? — Mi tagadás igaz, — felelte a ven­dég ijedten és szégyenkezve. — Pfuj, — mondta erre az iró — ma­ga engem erkölcsileg tönkre akar tenni, a bűn örvényébe iparkodik taszítani, el­vetemülten rá akar bírni arra, hogy el­sikkasszam a maga keservesen összeku­­porgatott vagyonkáját! Nem szégyenli magát. Piszok uzsorás, engem akar ma­ga csalásért börtönbe csukatni? Na megálljon, majd adok én magának.... majd adok én magának napi tizezer di­nár kosztpénzt, de bökie ide gyorsan' azt a pár rongyos lepedőt. ti\ ette a pénzt és mégegyszer meg­fenyegette öklével vendégét: — Várjon csak, visszafizetem én ezt még magának kamatostul! Az iró nem volt rossz ember, amikor látta, hogy fenyegetését az iletö nagyon is mellre szívta, megsajnálta és jóindu­latúan megvigasztalta: — Na ne féljen, nem kell olyan komo­lyan venni, amit mondok— Visszasietett a művésznőhöz, aki a sarokban állva várta és kezébe csúsz­tatta a százezer dinárt. — Itt a pénz — súgta a nő fülébe — de aztán most már foglaljon helyet. — Üljön le maga is, -- válaszolta ked­vesen a hölgy. — Ó, köszönöm, — ellenkezett az Író r- én fogok még úgyis ülni eleget. Odaállt a művésznő háta mögé és si­mogatni kezdte selymes arany haját. Ónagysága nem kérte ki ezt magának, ellenkezőleg___ Sőt.... Direkt biztató pillantást vetett az Íróra, aki ettől meg­vadulva szavalni kezdett: — Ez nem lehet valóság.... csupán káprázat, mi játszik velem.... Hogy bebizonyosodjon arról, csak­ugyan álmodik-e, megcsípte a művésznő kaiját. — Szeretlek, — mondta erre sejtel­mesen és igézőén a nő — imádlak és a tiéd leszek koszt, vasz koszt___ Az írót kellemetlen érzés fogta el erre a szóra___ az jutott eszébe, hogy nem lünk a cellákat; hogy elűzze ezeket a csúnya gondolatokat, gyorsan másról kezdett beszélni: — Tegnap kimentettem egy öregasz­­szenyt a Dunából.... utánaugrottam és kihúztam a partra. Szegény, amikor ma­gához tért, annyira el volt gyöngülve, hogy járni se tudott. Rávettem— — A hátára? — szólt közbe önkénte­len érdeklődéssel a nő. ■ — Nem, hanem arra, hogy harminc­ezer dinárt belefektessen a ínálnaszörp­­iizlctcmbe. Nem baj, majd feljelentem zsarolásért----­— Maga most üzletekkel is foglalko­zik? Az Író azt felelte, hogy egész napját üzleti ügyei foglalják le, nem is ér rá másra. A nő megsimogatta: — Pubikám, csak éjjel és csak lopva lépsz, ugye, az irodalom mezejére? — Lopva nem, — felelte az iró sér­tődötten — legföljebb csalva, esetleg sikkasztva, eventuell hamisan bukva. — Ugye maga a magyar Ibsen? — kíváncsiskodott kedvesen a lány. Az iró azt felelte, hogy a nevezett norvég patikus volt és nem költő. — Én egy derűs Strindberg vagyok, — szögezte le ellenben magáról. Az igéző primadonna csodálkozva je­lentette ki: — Pedig én azt hittem, hogy maga egy keserű Shaw. A majordomus tapsolt a szomszéd szobában, jelezve, hogy kezdődik a* 1 plain puvoir. A taps.... A taps.... dió. Nem gondoskodtak a Romániához csatolt községek jugoszláv tisztviselőiről Földönfutók leitek, akik nem léptek át román szolgásaiba Zsombolyáról jelentik: Most van folyamatban a Romániához csatolan­dó községek átadása. Komlós és Ké­­csa községeket már átcsatolták és ennek következtében e hó 18-án be­szüntették a Zsombolya—Öregfalu közötti vasúti közlekedést. Hét állo­más személyzetét, hét község állami és községi alkalmazottait felszólítot­ták, hogy nyilatkozzanak, meg akar­nak-e maradni jugoszláv szolgálat­ban. A felszólítottak nagy része ki­jelentette, hogy az S. H. S. királyság kötelékében és szolgálatában kiván megmaradni. Azonban keservesen meglakoltak házasságukért, mert a románok siettek a megüresedett he­lyeket betölteni, mig a mi hatósá­gaink elfelejtettek gondoskodni az állás és lakás nélkül maradt jugo­szláv tisztviselőkről, akik ilyen mó­don télviz idején a legnagyobb nyo­morba jutottak. A még ki inem üritett községek tisztviselői, ezt az elriasztó példát látva, állandó rémületben élnek, mert nem tudják, melyik percben kerülnek Illetékes helyen sürgősen gondos­kodni kellene ennek a súlyos mulasz­tásnak pótlásáról. Nem szabad tápot családjukkal és kis holmijukkal együtt az uccára. adni mák a iátsZainak hogy az ál­lam megbünteti azokat, akik hűsé­gesen ragaszkodnak hazájukhoz és közszolgálatukhoz. «nanV'iilTfliriti- ff fff TfílBMMrif Ili: 'riiimr-TM-------------Kiss Vilmos senkit sem károsított meg? Izgalmas jelenetek a. rendőri szembesítésnél — 260.000 dináros fedezet 2700 dinárra Novisadról jelentik: Dr. Gnyatics i endőrfőkapitány-helyettes szomba­ton tovább folytatta Kiss Vilmos hi­telezőinek kihallgatását, annak meg­állapítása végett, hogy Kiss hova fordította a kicsalt összegeket. A le­tartóztatott gyógyszerész jegyzetei alapján és emlékezetből most állítja össze, hogy kitől mekkora összeget kapott kölcsön és arra rnónnyit fize­tett vissza, mert állítása .szerint sok esetben azok. akik mint százezres hl* telezői szerepelnek, valójában többet kaptak tőle vissza, mint amennyit a kölcsöhösszeg eredetileg kitett. A kihallgatások során Kiss Vilmost szembesítik hitelezőivel, akiknek Kiss szemükbe mondja, hogy meny­nyit fizetett nekik vissza, amit a szembesítésnél ezek el is ismernek. Néhányon, akiknek neve az első na­pokban százezres téte!ekkel szere­pelt a károsultak listáján, kijelentet­ték, hogy Kiss semmivel sem tartozik nekik. Szombaton először Steiger Béla mérnököt hallgatták ki, akinek Kiss az első lista szerint 90.000 dinárral tartozik. Steiger most kijelentette, hogy valóban 90.000 dinárt adott köl­csön Kissnek. amiből azonban 87.300 dinárt már visszakapott, úgy, hogy 11 iv'eges követelése most már csak 2700 dinárt tesz ki. Erre fedezetül 260.000 dinárról szóló váltót kapott Kisstől. amit szombaton átadott a rendőrségnek. Kiderült, hogy a váltón levő aláírá­sok mind hamisait. Steiger vallomá­sával szemben Kiss azt állítja, hogy decemberben 170.000 dinárt fizetett a mérnöknek, tehát csaknem kétszer­­annyit, mint amennyit tőle kapott. Boros Mihály tanító, akinek a lista szerint 10.000 dinár követelése van Kisstől, kijelentette a rendőrségen, hogy ő eredetileg 5000 dmárt adott Kissnek. ami helyett 6000 dinárt ka­pott vissza . justli Gyula irógépkereskedő kije­lentette, hogy ő egyáltalán nem ká­rosodott. Kissnek három írógépet adott el, amelyekből ez kettőt kifize­tett, a harmadikra pedig az eladási szerződés szerint fennáll a tulajdon­jog fentartása. Handler Zsigmond dr. ügyvéd val lemásában azt rm.lndotta. hogy ő nem adott Kissnek kölcsönt, csak ügy­felei révén került kapcsolatba a gyógyszerésszel, akik azonban szin­tén nem szenvedtek kárt. A többi hitelezők kihallgatását hét­főn folytatja a rendőrség. A rendőri nyomozás egyébként megállapította, hogy a Kiss Vilmos által bemondott adatok, valamint a nála talált feljegyzések nem teljesen megbízhatóak. így például nem, felel meg a valóságnak az sem, hogy özv. Czéner Andorne kölcsönt adott volna Kiss Vilmosnak. A tényállás az. hogy Kiss Vilmos kért Czénernétöl köl­csönt. aki azonban elutasította az is­meretlen ember kérését, ellenben özv. Hoffmanné suboticai gyógyszertártu­­lajdoflosnak bocsátott egv összeget rendelkezésére és ez a pénz jutott közvetve Kiss Vilmoshoz. Czenemé Kiss manipulációi folytán nem káro­sodott, minthogy üzleteiből sem ré­szesedett. Egy adventista munkás kálváriája Örültek Siázába zárták a szülei A szuboticai adventisták, másné­ven.: tbibliaolvasók fanatikus kis szek­tájának egyik hitbuzgó, fiatal tagját: Szkenderovics Vilmos, tizennyolc éves Eerrum-gyári munkást a na­pokban a szülei kérésére a hatóság beszállította a városi közkórház el­megy ngy osztályéira. A kiskorú adventista-bivő kóriiáz­­baszállitásának érdekes előzményei vannak. Szkenderovics, aki már hó­napok óta doigozott, mint asztalos, a Ferrum vaggongyárban, néhány barátjával a múlt év őszén csatlako­zott az adventisták szektájához. Szülei, akik vallásos emberek: kato­likusok, mikor megtudták, hogy Szkenderovics hibliaolvasó iett, szép szóval igyekeztek visszatéríteni a katolikus valláshoz. A fiatalember azonban kijelentette, hogy őt nem lehet letériteni »az igaz útról«, neki hite és meggyőződése,\hogy az ad­ventisták szolgálják legjobban Krisz­tus igazságait. Hajthatatlan makacs­ságát később fenyegetésekkel pró­bálták otthon megtörni, de hiába. Szkenderovics tűrt. alázatosan fo­gadta szülei sokszor nem éppen ud­varias formák közt megnyilatkozó »hittérítő« magyarázatait mindaddig, mig egy alkalommal tettlegességre került a sor. Az apja megütötte, mi­re a fiatalember ott hagyta a csa­ládját és egy bútorozott szobába költözött, hol minden szabad idejét bibliaolvasással töltötte. Az elmúlt kedden detektívek ke­resték fel a Ferrum-gyárban. Előál­­; litották a rendőrségre, ahonnét két rendőr hazakisérte szüleihez, akik még aznap beszállították a városi közkórház elmegyógy osztály ára.------------»»amwiasSESBaawi«TM----------­Hatósági segédlettel t rtér.t a csöng vádi bombamerénylet Budapestről jelentik: A csongrádi bombamerénylet ügyében most meg­lepő fordulat állt be. Mint utólag ki­derült a csongrádi főszolgabirósag­­nak tulajdonítható nagyrészben a véres csongrádi merénylet is, mert ? ha Gsongrad ébredő szolgabirája \ nem tagadta volna meg a belügymi­niszteri rendelet foganatosítását is, amely a bombavető Bölöny interná­lását rendelte el még jóval a me­rénylet eiőtt, úgy a szörnyű haláibát : elkerülhető lett volna. jj Csongrád város békeszerető né­pének ugyanis már jóval a szeren­csétlen kimenetelű bombamerénylet • előtt szemet szúrt néhány nem oda való ismeretlen fiatalember garáz­dálkodása és dorbézolása. Ezek kö-i zött legfékteleneibbül a későbbi bom­­jöavető Bölöny Miklós viselkedett. {Ezért több csongrádi polgár Írásban I fordult a belügyminiszterhez, hogy “szabadítsa meg Csongrádot Bölöny Mi iklóstól, aki lump, dologkerülő, a keresztény gondolatot beszennyezi. jArra kérték a belügyminisztert, {hogy indítsa meg Bölöny ellen az I internálási eljárást. I A belügyminiszter rögtön intézke­­s dett, írásbeli rendeletit küldölt a I csongrádi főszolgabírói hivatalnak * az internálási eljárás lefolytatására. Az ügydarabot dr. Her ke László l szolgabirónak osztották ki, aki a bel­ügyminiszter rendeletét »tudomásul, irattárba!« jelzéssel félretette. Csak most tudódott ki. hogy Her­de szolgabiró a rendeletet nem haj­totta végre, szabadlábon hagyta: Bö­­. lönyt. akinek féktelenkedései végül is bombavetésig duhajodtak. Amint az esetei a belügymintsz­­:emek jelentették, távirati inon él­­;enaelte Herne szolgabiró hivatali : állasától való íelfiiggesztését és a íivz^gálal lefolytatásával Csongrád *' áiuiesve alispánját bízta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents