Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-27 / 26. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 január 27, A bácsföldvári jegyző támadói a vádlottak pátiján Február 5-én lesz a főtárgyalás Megírtuk annak idején, hogy Csokra Csedcmir bácsíöldvári jegy­zőt, amint lakására igyekezett meg­maradt előadás után négyszáz dinárt visszafizetni a szubvencióból Suboti­­ca városnak. A tanács a szubvenció ellenében arra kötelezi a színházat, hogy a helyárakat roval csökkentse és a leg­drágább helyárat ötven dinárban ál- -lapítsa meg. A tanács határozata után most már kérdés, hogy a szinházigazgatóság elfogadja-e a feltételeket, amelyek ellenkeznek a direkció tervével és hogy iesz-e ezek után színházi sze­zon Suboticán. támadták és baltával többször lej­­beülütték. A jegyzőt súlyos sérülé­seivel a noviszadi közkórházba szál­lították, ahol hetekig éiethalál közt leoegett. A csendőrség megindította a nyo­mozást. amelynek folyamán a táma­dókat Petroyics Gyókó, Lalovics Jo­­ván, Popovi n; Misa és Russ Gábor Srnaosok személyében elfogta, akik­ről kiderült, hogy személyes ellen­ségei voltaic a jegyzőnek. A noviszadi törvényszék február 5. és 6-án tárgyalja le Petrovtes Gyókó és társai bűnügyét. A vádlot­tak vizsgálati fogságban vannak. A • tárgyalásra nagyszámú tanút idéz­tek be. Olcsóbb lesz a szuboticai sz. nház A városi tanács megállnpiiotta a helyórahat A novisadi állami színház énekes társulata — mint közöltük — február elsején kezdi meg Subotictln az egy­hónapos színházi szezont. A színház igazgatósága tárgyalásokat folyta- .j tott a sziniigyi. bizottsággal is. hogy \ a társulat részére napi háromezer di-' nár szubvenciót eszközöljön ki a vá­rostól. A tárgyalások után, amelyek, csak részleges eredménnyel véjjzöd­­tek, a színház igazgatósága megálla­pította a helyárakat is, még pedig úgy, hogy a legdrágább helyár hetven di­nár. A városi tanács szombati üléséin foglalkozott a szubvenció ügyével és i úgy határozott, hogy amennyiben a színtársulat huszonnégy előadást tart. tízezer dinárral fog hozzájárulni a társulat fentartásához. Ha azonban kevesebb előadást tart a társulat, kö­teles a szinigazgatóság minden el-A Nyiva ankétje mán Kiélésed tek az Enökválság­ellentétek a vajdasági radikálisok között fenyegeti a szuboticai radikális-pártot A jelek szerint a Nyiva agrárre­­form-ankétja is eredménytelenül végződött és nem vitte előbbre az agrárreform kérdésének régóta hú­zódó vitáját. Simonov'cs agrármi­­niszter már kijelentette, hogy nem tér el eredeti álláspontjától és nem tulajdonit nagyobb fontosságot a Nyiva értekezletének, amelyet csu­pán a nagybirt ok ások — tehát egy kis csoport — megbeszélésének tart. Atunak a véleményének és kifejezést adott az agrárminiszter, hogy a Nyi­va tervezete nem fejezi ki a vajda­sági radikális képviselők nagyrészé­nek álláspontját sem, amit a konfe­rencián felmerült afférokkal igyeke­zett bizonyítani. A vajdasági radikálisok között az agrárminiszter kategorikus kijelen­tése és az agrárreíorm-ankét újabb eredménytelensége nagyon rossz ha­tást kelt, mert — mint a szuboticai raJikalispárt egyik vezetője munka­társunk előtt kijelentette — a vaj­dasági radikálisok azt reméltek, hogy az ankét közel fogja hozni az agrárreform kérdését a megoldás­hoz, amit a vajdasági radikálispárt­szervezetek — intenciók figyelembe­vételével — már türelmetlenül vár­nak. A Nyiva ankét ja azonban ahelyett, hegy irányt szabna az agrárkérdés megoldásának, csak még jobban ki­élezi azokat az ellentéteket, amelyek ebben az ügyben már régebben fen­ollá nak és újabb ellentéteket is fel­színre veteti. A szuboticai radilcáiis- 1 áriban ugyanis rossz néven veszik Nedeljkovícs Milorad ár. egyetemi ! tanártól, a szuboticai ladikálispárt I elnökétől a Nyiva agrárankétjén ta- I nusitott magatartását. Nedeljkovícs j professzornak már legutóbbi hírlapi ]támadása a vajdasági radikális kép­­! viselők agrárpolitikája ellen is rossz . hatást keitett a rád kálispártb n, i most pedig még fokozódik az elked­­vetlenedés a szuboticai pártszerve­­\zet elnökének a Nyiva értekezletén \ tanúsított provokáló magatartása­­miatt, amit különben maga a Nyiva is megbélyegzett. A radikálispárt — amely még nem foglalkozott eddig hivatalosan az ag- I rárreform kérdésével — a Nyiva an­­kétjára küldte ki megbízottait abban a rémé*1 ■''ben, hogy ott sikerül mél­tányos megoldást találni és az ellen­téteket áthidalni. Nagy megdöbbe­néssel vették tehát a vajdasági radi- 1 kálisok tudomásul, hogy Nedeliko­­\ vies dr. a szuboticai szervezet elnii? ] ke milyen élesen szembehelyezkc­­f dett a Nyiva egész akciójával és a vajdasági radikális képviselők ter­vezetével. Miután a radikálispártba.í .eddig nem tárgyalták ezé a kérdést, I a pártnak nem volt tudomása arról, hogy elnöke ilyen a párttal ellenté­tes állásponton van. Kiderült azonban az. ankéten az is, hegy a vajdasági radikálisok között különben is nagy ellentétek vannak az agrárreform kérdésében, külön«"-’ (sen a ni in fagazdaságok felosztása jjmiatt, amelyre vonatkozólag a radj­­fkális képviselők is merőben elleníé­­: tes állásponton vannak. A vajdasági ; radikálisok, különösen a párt több­ségét alkotó gazdák ezért attól tar­>.■•* - — ut-rn 5 ftanak, hogy az igy- szétforgácsolt 'erőkkel eredményt nem tudnak el­térni és az uj agrártörvényben állan­­jjdósaiul fognak azok a méltánytalan­ságok. amelyek a Vajdaságot az ag­­rárreform helytelen végrehajtása ál­tal már eddig is érték, annál is in­kább, mert Simonovics agrárminisz­ter makacsul ragaszkodik eredeti törvényjavaslatához. így a Nyiva konferenciája súlyos ellentéteket vetett fel a vajdasági ra­dikálisok között és nagy érdeklő­déssel várják, hogy e válságból a párt hogyan fog kibontakozni. Még súlyosabb helyzetet idézett fel a beo­­gradi agrár-ankét a szuboticai radi­­kálispártban, mert nincs kizárva, I hogy Nedeljkovícs Milorad dr. párt­elnök szereplése esetleg eínökválsá­­got fog a pártban előidézni. Lalosevics válasza Nedeijko­vicsaak Beogradból jelentik; A vajdasági radikális képviselők körében a Nyiva I akciója kedvezőtlen fogadtatásra ta­­í iáit. Az a vélemény alakult ki közát­­\ tűk, hogy az ankét rosszkor jött és többet ártott a racionális agrárreform • ügyinek, mint amennyit használt ; Attól tartanak, hogy még azok az ■ eredmények is kérdésessé válnak, amelyekre pedig a radikális képvise­, lök egészen bizonyosan számítottak, i Lalosevics Jócó a Politika mai ve­zércikkében válaszol Nedeljkovtcs Milorádnak legutóbb ellene intézett támadására, visszautasítja vádjait és ■ rámutat arra. hogy ö az agrárreform­­> mai elsősorban nem a .földosztás, ha­­jj nem a földjáradék problémáját akar- 1 ia megoldani. A nagybirtok felosztá­sával —• amelyet szerinte befejezett ténynek kell tekinteni — nincs elin­: tézve az agrárkérdés, mert temérdek j megmüveletlen föld van még az or­szágban, már pedig elsősorban a Tőiddel való visszaélés ellen kell fel­venni a harcot. I A maximum kérdésében, amit La­losevics egyébként — mint cikkében hangsúlyozza — mellékesnek tart, csatlakozik a többi vajdasági képvi­selő és így végeredményében a mi­niszter álláspontjához. Romantika ErdélybenI Irta: Ligeti Ernő Ez a föld a romantika földje. Er-! dély mindig ilyen volt: érzelgős,! odaadó, eszményi. A hegylakók sa-! játsága ez. Alföldön a végtelen sík \ józanságra és nyugalomra neveli az | embert. De a hegyek között a fan- j tázia madara kering és a szakadé­kok, barlangok százai megtelnek félelemmel és gyermekkorból visz­­szamaradt rejtelemmel. A nyugta­lanság alkotó kelléke a romantikus világnézésnek és nincs magyar nép, amely ^nyugtalanabb, kalandosabb és hősiesebb volna, mint Erdély népe. Romantika csak ott bontja ki kék virágait, ahol célok és messze lebe­gő reményfoszlányok vannak. Az erdélyi Peer Gineteket eltünedező pásztortüzek. kincskereső helyek kék lángjai csalják a meredek fe’é. Minél ineredekebb a szikla, annál nagyobb a vágy. Minél keményebb a kő, a;bál jobban áh'tja a pöröly. Mindez: Erdély. Alagam is romantikus lény vagyok. Hiszek az ideálokban. Abban is hi­szek, hogy meg lehet teremteni Er­dély különleges és európai értelem­ben vett irodalmát. »JózVn« pillana­taimban, amikor a cinikus ember döngeti belőlem a kávéházi asztalt, azoknak hiszek, akik a helyzetet re­ménytelennek tartják. Valóban ment sok reménységünk lehet, hogy e két millió, visszamaradt, éipetyhüdt és az irodalmat szívügynek egyáltalá­ban fel nem ismerő népközössé gbcln legyen valami. De: künn a hegyek­ben. a fenyők harangzébéjében biza­kodóvá leszek. Nem úgy. mint egy némely sze­relmesei az irodalomnak. Vannak erdélyiek. ak;k egyenesen Jókai pen­nájára kívánkoznak. Ezekről mesé­lek nektek. Kós Károly nevét ismeritek? Fog­lalkozására építész; ö építette az állatkertet Budapesten és a kispesti Wekerle-teiepet. Nagy dekorativ erejét a néptől kapta. Ugyanazt csi- Inálja falécben, galambdúcban, kály­hában és bútorban, am:t Bartók Béla román és magyar motívumaival a zenében. Mellesleg; a török-magyar­ság nagy hi.ve és egyidőben a kon­stantinápolyi magyar főiskola taná­ru. A világégés idején azonban visz­­szamarad Erdélyben Egy isten háta mögötti faluban, Sztánán házat épít mag inak — szó szerint tessék venni — bútort farag. Az első magyar po­litikai megmozdulást ő kezdeménye­zi. Amikor felrázta a szunnyadó és elocsudt magyarságot, visszavonul •a szépmüves derűs világába. Köny­veket ir. Az egyik miinek chne: Er­dély kövei. A másiké: Atilláról való ének. Bűbájos magyar könyvek ezek, tele egy zseniális rajzoló művész csodálatos kőlapjaival és linóleumai­vá!. Szöveget, a székely népkölté­szet gondolatritmusában ő ir hozzá. De ho! van itt a romantika? Ott, hogy Kós Károly maga szedi ki könyveit., maga fűzi össze és maga ragasztja. Hogy maga is hozza könyvárusi forgalomba, arra eines szükség. Mert Kós Károly könyveire már akkor betelik az előjegyzés, mi­előtt a művész felveszi a munka­­zubbonyt, hogy művelje ragyogó, középkori, szintetikus művészetét. i A másik rajongó egy örökös lap­­. alapító. Egy szegény földhözragadt 6 orvos, Osváth Kálmán, a budapesti Csváth Unokaöccse ott hagyja pá­lyáját és Marosvásárhelyen meg­alapítja a Zord időt. Hirdetésedet elvből nem vesz fel és megpróbálja előfizetésekből fentartani lapját. Nem sikerül. A lap megbukik. Usváth há­rom hónapig koplal és újból össze­szedi az egy számhoz szükséges pénzt. Megjelenik' a Kalauz. Ez is megbukik. G sva tónak nincs miből élnie, mint újságíró, szabadjegyével éjszaka utazik, hogy megspórolja a házbért és a szállodát. Neki lapot kel! csinálni. Tehetsége, felkészültsége, brilliáns irásmodora van hozzá. Be­avatottak a következő megtörtént jellemző apróságot miVidják ró!a. Osváth megházasodik. Az oltár előtt oda súgja a háta mögött álló bará­tainak: Megnősülök és két hónapig ismét megjelenik a Kalauz. Da a hozomány is elfogyott. A Kalauz nem vezet bennünket az er­délyi hegyekben. Úgy látszik Osváth nem akar több lapot. Legutóbbi iro­dalmi vállalkozása az volt. hogy ki­adta Arany János Toldiját. Mint mondottam, nyomorog, mint egy ál­­!á.«né:küi’. éhező skribler. de ő Tol­dit adja ki és holnap B.lnk bánt és az Ember tragédiáját. Ilyen romantikus ember az ősz Benedek Elek is. Budapesten veze­tője az irodalmi életnek, minden családi szál Pestre fűzi, de Ő haza jön Kis-Bací\nba a parasztok közé. Hazajön nagyapának és tanítómestert jókedvében Czimbora címmel gyerek­lapot szerkeszt és minden nap meg ir vagy száz levelet Erdély kicsi­nyeinek. A nagy Kazinczy arról volt­­litres, hogy tizenkétezer levelet in­tézett irodalmi ügyekben barátaihoz. Az erdélyi Széphalmit uj mestere azonban levelezésben túl tesz rajta, mert ina alig van erdélyi gyermek, aki ne -Intézné könyciv-el e rajongó aggastyán bátorító és kedvderitő sorait. Mostanában látni az erdélyi váro­sokban egy sötét ruháju hölgyet, Franyó Zoltánnét. E roktlnszenves és nagy kultúrájú asszony óriási kulturmunkára határozta el magát. Eérje Aradon szépirodalmi lapot csi­nál, a Géniuszt és míg Frúnyó Er­dély leggyönyörűbb lapjának állás­fáit tűzi össze, addig a rajongó asz­­szony nyakába veszi ezt a vasúttal ma meg sem közelíthető kis glóbuszt és sorra propagálja a vidéket. Egy kis tüdőgyulladás e rettenetes téli hidegben mi az meid! őrködik felette a virrasztó »kisebbségi« kötelesség­­érzés és magyar lelkiismeret. Most csak az irodalom rajongói­ról beszélek. De beszélhetnék a zene és a piktura apostolairól is. Most csak Nyrrőröl beszélek, a kidéi mol­nárról, aki míg félkezével a kazánt füti. másik félkezével a leggyönyö­rűbb szépprózát viszi papírra. Be­szélhetnék Paái Árpádról, aki pusz­tuló egészsége árán is betölti azt a sorsd-t U. gigászi munkát, amelyre a géniusztól küldetett. Vagy beszél­jek. Barhiks Istvánról, a magyar Jammesröi. az ekeszarvát tartó alsó­­kosályi költőről, akinek versei odya­­)nok, mint egy pohár tiszta tej. Erdélyi irodalom míg nincs, de olyan erőfeszítések vannak, mint amilyenre csak a magyar közművelt­ség elporladt századaiban van példa. Az erdélyi rajongók. Kern íny Zsig­mondi uj rajongói, akik elvéreznek hitükért és tnegrothadnak a közöny szemétdombján. De mégis ők: az ígéret, az Elet.

Next

/
Thumbnails
Contents