Bácsmegyei Napló, 1924. január (25. évfolyam, 1-28. szám)

1924-01-25 / 24. szám

Poštarina plaíeisa u goiovom ß&xa ©S j[©I džlSžir Postaszílíitíis» díj feeszpeBzbeis lefizetve ■m u XXV. évfoh Megjelenik minden reggel, ünnep istán és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-5S, Sz6rke8zt5$óg .5-115 EMTE'fí, 1924 január- 25. 24. szám Előfizetési ár iJegyeáévre 135 dieár SZEBI'ISZiliKf.C: Kralja' AUxacdra-uIica 1 szára alatt Kfcdčltiveta!« Kralja Alesanára»uliea t (Lelbach-aalo?#) Múnkáskórinányzók Ami Angliában most végbe­ment, ez mindenképen sokkal több amint amennyi eseményt, érde­kességet, Jelentőséget a kormány változásoktól várni lehet. A konzervatív Baldwin letette tisztét s az angol királynak Ram­say Macdonaldot ajánlotta utód­jául. Amiről áz első háborús vá­lasztás óta csak mint fellengzős fantasztikumról, exotikus lehető­ségről beszéltek a Rimorse League nagyurai, a National Liberal Club politikai paszianszozói, az most valósággá vált. Nagy utat futott be Anglia, amig John Burns-tói az első munkásminisztertől, aki Sir Henry Campbell, Bannerman kabinetjében ült, eljutott a mun­káspárti kormányig. A világháború nagy és véres útját. A véres ál­dozatoknak, az imperialisztikus tö­rekvéseknek, a kötelező katonai szolgálatnak, a földjáradék kisa­játításának, a jóvátehetetlen jóvá­tételnek, a háborút kereső beké' nek útját. Es most kiábrándulva a világuralom álmából, kijóza­nodva a hegemónia illúziójából s a győzelem botor részeglégéből, Anglia is kénytelen bevallani, hogy- kenyérgondok gyötrik és pénzproblémák foglalkoztatják. A győzelem útját, az uralom her­melinnel takart ösvényét keii most elhagynia Angliának, hogy rálép hessen arra az országúira, mely el­vezet a mindenkinek termő szántó­földekig. Amig a politika játék volt, urikedvtelés, valami grandiózusgar denparty, addig jók voltak a lor­­dók, a konzervatív gyárosok s liberális ügyvédek. Most azonban jaz uj feladatok uj férfiakat köve­teinek. S Anglia rábízza sorsát a munkásokra, az egykori bányá­szokra és mozdonyvezetőkre s tőlük yárja, hogy valóra váltsák meggyötört reménykedéseiket. Még nagyon világosan gondol­kodó publicisták is Írtak arról, hogy a történelmiosztályhoz tartozóknak a politika épen olyan átöröklődött s nemzedékről- nemzedékre át­­finomuit mesterségük, mint a belga asszonyoknak a csipkeverés, a sze­gedi kisgazdának a paprikaterme­lés, vagy akár a Gotíschau-i fog­lalkozásúéi külieknek a kucséber­­kedés. Évszázadokon keresztül csak a történelmi osztály tagjai foglalkoztak politikával, akik ma kispolgárok, vagy a munkásosz­tály tagjai, azok felmenői jogtalan jobbágyok, vagy legjobb esetben céhek szükrémért jogu! tagjai voltak. A diplomaták Hliomos frakkja grófi, testekre volt szabva s főúri játékaikba legfeljebb csak azok avatkozhattak be, akik a?, egyházi rend hierarchiáján emel­kedtek föl társadalmi osztályuk­ból. A világnak azonban meg kell lassan szoknia, hogy azokra bízza történelmét, akik kijavítják ál törött irógépjüket, akik fölhoz­zák a bányák mélyéből a szenet 's íSlgyujtják rövidzárlat után a világosságot. A kétkezi munkás nemezeik tömegével, de érlelni ve! fa tudásával is tényezője lesz a világtörténelemnek. Ezekben az apokaliptikus időkben nemcsak országok határai és nemzetek testei vonaglanak, hanem a tár­sadalmi osztályok rétegeződése is. A társadalom fejlődésében uj kőkorszak következik-e el, vagy csak, mint « francia négyesben a táncoló párok, helyet cserélnek az uralmon lévők a kizsákmá­­nyoltakkal — erre a kérdésre fe­leljen mindenki hite, meggyőző­dése s tudásának ill űzői szerint. Anglia kormányát s vele Európa népének sorsa irányítását azok a férfiak veszik kezükbe, akik bá­tyák mélyében és műhelyek sö­tétjében nevelkedtek fel. Ezek a férfiak magukkal jfogják hozni a katopáQs-nak, kaszának, kapának tanítását, az emberi erőfeszítésnek, a ereiteknek, az érdemes mun­kái.ok konok és kérlelhetetlen megbecsülését. ..Balra forduljon, aki jobbra szé­dült" — mondja Markutio s mintha a szédült világ szót akarna fo­gadni legnagyobb költője taná­csának. Mimkáskérdés a parlament előtt trbovljsi bányász-sztrájk vitája — Á földműves-párt is részivesz az ellen éki blokkban Beogradbó! jelentik: A parla­ment csütörtöki ülésén — amely délelőtt kilenc órakor kezdődött — napirend előtt felolvasták a kül­ügyminiszter jelentését a Szalo­­niki—i szabad zóna ügyébep kö­tött egyezmény ratifikálásáról, va­lamint a Lengyelországgal a köl­csönös bírói jogsegély ügyében kötött egyezményről. Az első felszólaló Vuics föld­­müvespárti, aki kifogásolta, bogy a kormány tagjai nem válaszol­nak már régebben hozzájuk inté­zett kérdéseire. Jovanovics Ljuba házelnök válaszában kijelentette, hogy a hiba nem a parlament adminisztrációjában keresendő, amely a házszabályok értelmében dolgozik. Vuics kilenc kérdést nyúj­tott be, amelyek közül hétre a kormány tagjai már kötelesek lennének, válaszolni, miért is fel fogja hivni erre a minisztereket. Vuics az elnök bejelentését tudo­másul vette. Ezután áttértek a napirendre, amelyen Kremzsár klerikális kép­viselő interpellációja szerepelt a trbovljei bányászsztrájk ügyében. Kremzsár hosszabb beszédben is­mertette a sztrájk lefolyását és élesen támadta a kormányt a sztrájk alatt tanúsított magatartásáért. Sze­rinte a kormány a hibás abban is, hogy sztrájkra került a sor, mert a kormány szervei megta­gadták az intervenciót a munká­sok érdekében, akiket a bánya­­igazgatóság lelketlenül kizsákmá­nyol. A kormány azonban inkább a kizsákmányoló oldalára állt. Srskics bányaügye miniszter rendkívül éles hangon válaszolt Kremzsár interpellációjára. Kijelen­tette, hogy az interpellációban fölsorolt tényeket az interpelláló semmiféle pozitív bizonyítékkal nem támasztotta alá és ezért alaptalan támadását legalább is ‘••/áltsznil az haerp ál­ladóban felsorolt esetekre. A kor mány nem foglalt állást a munká­sok ellen, — mondotta — hanem csak a rendet tartotta fenn és e törvények tiszteletét biztosította. Beszédében többször éles meg­jegyzésekkel illette a föderalista pártokat, ami ellen azok viharo­san tiltakoztak. Utána Perics igazságügyminisz­ter és Petes Dusán szociálpolitikai miniszter utasították vissza Krcm­­zsar interpellációjának tárcájukra vonatkozó vádjait, majd a dél­előtti ülést berekesztették. A délutáni ülést négy órakor nyitotta meg az elnök. Kugovik és Gostincsar klerikális képviselők kritizálták a trbovljai bányákban uralkodó állapotokat, majd Aga­­tonovics demokrata szólalt fel, aki szerint a munkásokat sokkal na­gyobb állami védelemben kellene részesíteni, mint ahogy az nálunk megtörténik. A bányászati minisz­ter — mondotta — egyáltalában nem törődik a munkáskérdéssel. Kapetanovics muzulmán hangsú­lyozta, hogy minden országban állami törvények rendezik a mun­kások és munkaadók közötti vi szenyt és az állam lép közbe bérharc idején, mint közvetítő. Csak nálunk tér ki a kormány ezen kötelezettség alól, azzal az ürügy­gyei, hogy erre a törvények nem kötelezik. Követeli a munkásvé­delmi kérdés sürgős és alapos rendezését. Ezután Ktemzsar képviselő szó­lalt fel újból. Kijelentette, hogy nem akar válaszolni a hány a ügyi miniszter éles felszólalására, mert nem akarja a társadalmi harmóniái megzavarni. Javasolja, hogy az interpelláció fölött térjenek napi­rendre és a parlament hívja fel a kormányt, hogy a trbovljei bányák­ból elbocsátott munkásokat vegyék komolytalannak tartja. _Ezuián‘ vissza, továbbá a bányámunkások munkabérét emeljék fel. A kormány ilyen irányban gyakoroljon mi­nél erélyesebb nyomóst a mun­kaadókra. Srelcics bányaügy! miniszter a kormány nevében kijelentette, hogy elfogod/':: Kremzsár javaslatát és oda fog hatni, hogy a bánya­munkások órabérét négy dinárral emeljék fel. Ezután a parlament egyhangúlag elfogadta a klerikáli­sok javaslatát. A második interpellációra Lázics Voja földmüvespárti képviselőnek az útépítési robotmunka ügyében beterjesztett interpellációjának tár­gyalására az idő előrehaladott volta miatt már nem tértek rá, hanem a parlament elfogadta az elnök napirendi indítványát, ainelv szerint a parlament pénteki ülé­sén megválasztják a lemondott Rankovics Mi hajló helyére a má­sodik alelnököt, valamint nyolc különböző bizottságot, a napiren­den pedig a háromszáz millió frankos francia katonai kölcsön szerepel. A radikális Draguvint jelölik a parlament al­elnöki állására A radikális klub a parlament befejezése után ülést tartott, ame­lyen megállapodtak abban, hogy a lemondott Rankovics helyébe Draguvin Milutint jelölik a parla­ment alelnöki állására és kijelöl­ték a pénteki parlamenti ülésen megválasztandó bizottság dele­gáltjait. A f'áldmüvespárt hajlandó helépni az ellenzéki blokkba Az ellenzéki pártok csütörtökön foglalkoztak az ellenzéki blokk megalakításának kérdésével. A demokrata klub ülésén Davidovics Ljuba referált az ellenzéki pártok vezetőivel lefolytatott tanácsko­zásairól. A klub tagjai, akiknek nagy része szkepszissel néz a tárgya­lások befejezése elé, szabad kezet adtak Davidovicsnak a további tárgyalásokra. Az ülésen ezenkí­vül kijelölték a párt szónokait a 300 mil iő frankos kölcsön parla­menti vitájára, köztük Majinkovics Voját, Veljkovics Voját és Kama­­audit. A földműves párt, mely eddig passzív szemlélője volt a demo­kraták és klerikálisok készülődé­seinek, szintén ülést tartott, ame­lyen Lázics Voja ismertette D W- dovics Ljubával folytatott tanács­kozásait. A beszédet követő vitá­ban az a felfogás alakult ki, hogy a párt hajlandó belekapcsolódni a blokkba, de csak abban az esetben, ha a blokk programjának öss • ' fásánál figyelembe veszik a f -S.íives párt programját. Az íüh hatalmazta Ldzicsot, hogy a t n .c okozásokat ebben az irány­ban tovább folytassa as ellenzéki S blokkal, zn bómp m

Next

/
Thumbnails
Contents