Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-13 / 338. szám

1923 december 13. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. ze. Ilyen körülmények között ter­mészetesen alaposan megcsappant az érdeklődés^ a hólabda-rendszer iránt, a szelvény kiváltók az ujähb szelvényeket a legnagyobb rábeszé­léssel sem tudták továbbadni és igy azoknak szintén elveszett kétszáz­negyven dinárjuk, mert a Grúz és Pux szigorúan ragaszkodott a szel­vényeken is olvasható feltételekhez. Végül odajutott a reklámüzlet, hogy a verseciek tömegesen emel­tek panaszt a rendőrségnél a Grúz és Fux-cég ellen. A rendőrség ebben az ügyben megindította az eljárást. A tizen hétéves ■ . börziáner‘ aki öngyilkos lett Születésnapj n lőtte agyon magái Budapestről jelentik: A tizenhét­éves Gangl László főgimnáziumi hallgató, aki tőzsdei veszteségei miatt öngyilkos lett, a budapesti pia­risták intézetének volt növendéke. Atyja, Gangl Bódog, vasúti főfel­ügyelő. puritán jellemű úriember, a Máv. tisztikarának egyik kitűnősége. Pénteken délben még vidám volt Gangl László. Este öltözködött, es­télyi ruhát öltött magára, majd he­lyet foglalt egy fotelben és megvár­ta, amíg apja hazaérkezik. Alig váb tott azonban pár szót a fiatalember apjával, hirtelen fölugrott, kirohant az előszobába, a sötétben kikapta revolverét zsebéből és szivenlőtte magát. A családtagok kirohantak, Gangl Lászlót vérbeborulva lelték a földön. Egy másodperc és a golyó, amely szivét fúrta át, kioltotta fiatal életét. Sem a szülők, sem pedig a ház­beliek az első pillanatokban nem tud­ták, hogy mi lehetett az oka a fiú öngyilkosságának, hogy ez a szelíd, csinos, jólnevelt fiú honnan vette az erőt ehhez és mi volt az az ok, ami arra késztette, hogy tizenhetedik születésnapján megölje magát. Rövi­desen megtalálták azonban szülei­hez intézett levelét, amelyben a fiú bocsánatot kér szüleitől tettéért és elmondja, hogy tőzsdeadósságai miatt kellett megválnia az élettől. Milliós adósságai keletkeztek a tőzs­de ellanyhulása folytán és egyetlen mentsége az öngyilkosság volt. Az egyszerűen berendezett, pol­gári ízlésű lakás ebédlőjében ül az öngyilkos fiú anyja, leánytestvére és több látogató, akik eljöttek vigasz­talni a szerencsétlen anyát, akinek szemében ki nem apadnak a köny­­nyek és belső zokogás rázza, amikor fiának öngyilkosságáról beszél: — Nem is akarom elhinni — mond­ja — hogy az én fiam öngyilkos lett. Tessék elhinni, ő nem tehet róla, félrevezették, megmételyezték. A fiam haláláért elsősorban a mai idők erkölcsei és szelleme felelős. Az én fiam, aki példaképe volt a jó fiúnak, az iskolában mindig a legjobbak kö­zé tartozott, öngyilkos lett azért, mert pénzt akart, sok pénzt, magá­val ragadta a mai kor őrülete. Nem tudott már, úgy látszik, beleillesz­kedni a mi szerény, egyszerű, pol­gári életünkbe, pénzt akart és a pénz megölte. Itthon is beszélt néha a tőzsdéről, de mi soha nem hittünk neki. Azt hittük tréfál, »’em gondol­hattunk arra hogy akadnak olyan gonosz emberek, akik 17 éves fiatal fiukat engednek födözetlenül játsza­ni. Tőlünk nem tanulta. Itthon nem láthatta soha. Nekünk nincs egyet­len egy értékpapírunk se, nincs sem­mi valutánk, mindig a munkából él­tünk. Azt hiszem, hogy a fiam több osztálytársával állott össze és együtt játszottak. A Piarista-gimnázium VIII. osztá­lyának főnöke, dr. Bartha György piarista tanár, aki az elhunyt Gangl László osztályfőnöke volt. elmon­dotta, hogy Gangl László a legkitű­nőbb link egyike volt. négy év óta tanítja és ez alatt a négy év alatt semmi kifogás nem merült föl a fiú ellen, mindig a legjobb tanulók közé tartozott, szorgalmas, eszes fiú volt, akinek nagy jövőt jósoltak. Megren­düléssel hallottuk — mondotta Bar­tha tanár —, hogy tőzsdei vesztesé­gek miatt lett öngyilkos, nem is tu­dom megérteni, hogy ez a kedves, józan, szelíd fiú hogyan kezdett ei tőzsdézni és hogyan jutott el idáig. A jövő év elején tárgyalják le a so botkai költségvetést Előkészületek a tizenharmadik havi fizetés kiutalására Subotica város tanácsa szerdai ülésén többek között a városi tisztviselők tizenharmadik havi fi­­etésének kérdésével foglalkozott. \ tanács elhatározta, hogy a fi­­etések kiutalására minden elő­készületet megtesz, hogy amint megérkezik a belügyminisztérium­tól a jóváhagyás, azonnal meg­­ezdhessék a kifizetéseket. Ebből a célból már szerdán megkezdték az ügyosztályok a tisztviselők rangfokozat szerinti összeírását, amelyet azután átadnak a főszám­vevőségnek a fizetési ivek kitöl­tése végett. A városi tanács tárgyalt még a költségvetés letérgyalásának idejéről. Ennek időpontját azon ban még egyelőre nem állapítot­ták meg. Előreláthatólagcsak január elején fogják összehívni a kiszélesített tanács tagjait, a költségvetés Ie­­tórgyalására. A főszámvevőségtől kapott értesüléseink szerint a vá­ros arra törekszik, hogy a pót­adót leszállítsa és ezért a múlt évi ötszázötven százalék helyett csak — az eddigi tervek szerint — száznegyven százalék pótadó iesz. Jer csicsa Misa A bácskai alispán évi jelentésében lámadja a belügy­minisztériumot — Nem vállal felelősséget a községi jegyzők munkájáért A községi jegyzők és egyéb köz­­igazgatási tisztviselők kinevezésé­ről. áthelyezéséről, elbocsátásáról gyakran jelennek meg hírek a la­pokban. Ezek a változások legtöbb­ször magukat az érdekelteket is meglepik. Számtalanszor megesik, hogy a főszolgabíró, aki hivatalban van. arra ébred, hogy utódját már kinevezték és a község legtöbbször nem tudja, hogy ki lesz a jegyzője, s miért küldik el azt, akit már eset­leg. megszoktak__ már régebben tudunk róla, hogy a belügyminiszté­rium egyik ügyosztálya igen sok­szor meglepetéssel értesül arról, hogy főszolgabiróvá, jegyzővé, rendőrfőkapitánnyá nevezte ki a má­sik ügyosztály azt, akiről tegnap még ez az ügyosztály azt irta be az aktába, hogy nem nevezhető ki, mert fegyelmi esetleg büntetőeljá­rás folyt, vagy folyik ellene. Az el­lenben uj’ság, ami most Petrovics Milivoj dr. bácskai alispán 21895— 923. számú jelentéséből — amit a megyegyülés elé terjesztett — ki­derült, hogy az álispáni hivatal sem tudja, hogy kiket neveznek ki és he­lyeznek át a megyében. Az áthelye­zések, kinevezések, elbocsátások a megyei hatóságok tudta és megkér­dezése nélkül történnek. Valami rej­télyes hatalom intézi a közigazgatá­si tisztviselők kinevezését s bizonyá­ra van valami oka, hogy ezen a té­ren annyi váratlan meglepetés tör­ténik. Erről a titokzatosságról az alispá­­ni jelentés a következőket mondja: — Konstatálni keü:, hogy a fegye­lem terén végtelen nehéz úgy az én, mint a járási főszolgabirák helyzete, mert a belügyminisztérium kinevez, beoszt, áthelyez és felfüggeszt hivatal­nokokat tudtunk nélkül. Valami jókedvű irodai alkalmazott az aüspáni jelentésnek ehhez a pont­jához, talán hogy ezt az érthetetlen tényt megmagyarázza a következő megjegyzést fűzte: »jer csicsa Misa prima mita«. A szójáték amelyet amúgy is lehetetlen magyarra fordí­tani, valami Misa bácsit ajándékok elfogadásával vádol meg. Az alispán természetesen ezt nem mondta a je­lentésében, hanem igy folytatja a vzők kinevezésére vonatkozó letudandó it; Nagyon nehézzé teszí a szolgá­latot, hogy előzetes információ nélkül kineveznek jegyzőket, akiknek nincs kellő képesítésük, s akik nem hasz­nálhatók, anélkül, hogy előéletüket is­mernék, aminek következménye a tör­vényekkel és a hatóságokkal való te­mérdek összeütközés, s ami fegyelmi eljárásokat von maga után. Mindez megakadályozható volna, ha tőlem előzetes információt szereznének be. A belügyminisztérium intézkedései a jegyzők kinevezése, áthelyezése, be­osztása kérdésében nem mindig szol­gái a jegyzők előnyére, de mindig hátrányára van a közigazgatásnak. Megemlékezik az alispán Baranya vármegyének Bácskával való eggyé olvasztásáról is s elmondja, hogy bár alig egy hónap múlt el, amióta Baranyát beleolvasztották Bácská­ba, de — ha más tekintetben nem is ment át a köztudatba, hogy az ön­álló baranyai közigazgatás már megszűnt — azt már tudják a bara­nyaiak, hogy panaszkodni Szombor­­ban kell s az álispáni hivatalhoz tö­megesen érkeznek már a panaszok a jegyző visszaélései ellen. Az alis­pán jelentésében kilátásba helyezi, hogy központi tisztviselőket küld ki Baranyába, hogy megállapítsák, mennyiben igazoltak ezek a pana­­'•"ok s mennyire jogosultak azok a vádak, amelyeket az újságok han­goztatnak. Személyesen is fel akar­ja keresni az egyes községeket, hogy az állapotokat megismerje. Az alispán jelentésének a jegyzőkre vonatkozó részében még azt a kije­lentést teszi, hogy a községi jegy­zők munkájáért az alispán elhárítja magáról a felelősséget. Ha az alispán ezt mondja a jegy­zőkről, el lehet képzelni, hogy mit mondana ezekről az a nép. amely előtt ezek a jegyzők képviselik az államhatalmat. A tisztességes, mun­kás, dolgozni akaró jegyzőknek is érdeke, hogy olyan általánosítás, mint aminőt az alispán kénytelen tenni, ne sújtsa őket is. Nyilvánvaló tehát, hogy a belügyminisztérium a jegyzők érdekeinek is árt, tekinté­lyüket aláássa, amikor suttyomban nevezi ki a jegyzőket, képesítés, rá­termettség nélkül s anélkül, hogy törődnék azzal, hogy a kinevezett jegyzőnek milyen az előélete. HÍREK • B • i Kérelem egy pénztáros kisasszonyhoz A Pénztáros Kisasszony ott látható 4 mozipénztár kasszájában minden héU köznap délután négytől nyolcig, vasán és ünnepnap kettőtől nyolcig. A kisasz­­szony, akiről csak a legnagyobb tiszte­­let és bámulat hangiét tudok megemlé- I kezni, szimpatikus, csinos fekete nő, vh dén, nevető szájú és tőle függ városunk serdülő és előhaiadott stádiumában levő, szerelmeinek élete, halála és feltámadás, sa. Ez nem gaz ráiogás, vagy szándékos reklámcsinálás, ez egész egyszerűen igaz. A kisasszony adja ki ugyanis a je­gyeket és az ő kis kezei intézik, hogy te, ő, én hová ülünk, kivel ülünk, ki mellé ülünk. Ha akarja összetesz téged csúnyával, széppel, aggal, ifjúval, nővel, férfivé, vagy ahogy tetszik. Persze ahogy őneki tetszik. Rám már vagy két hete pikkel, mert egyre ijesztőbb, egyre csúfabb öregasz-. szonyokat, nagyanyákat és elvirét kocsmdrosnékat ültet az oldalamra. Di­rekt kétségbeejtő ez a helyzet. Szeret-, nék vele beszélni, szeretném vele meg­értetni, hogy én csordultig vagyok irdn­­ta jóindulattal, szeretném megengesztel­ni, de nem tudok a közelébe jutni, any-, nyian tolonganak állandóan a pénztár, körül. Amikor meg szabad a kassza be-, járója, ő nem szabad. Bennt, a fülkében ül valaki, egy hosszúlábú, krémszin-ka-. másnis ur, aki lelkesen értekezik vala­miről a Pénztáros Kisasszonynak. Fá­­radliatatlanul és elpusztithatatlanul ma­gyaráz, én csak a lábait látom, amint ki-, nyújtózva illegnek, billegnek a szék alatt és sovány kezei a halványlilával erezett bokavédőt cirógatják. A kamás­­itis rém ügye azonban reménytelen le­het, mert a Kisasszony csak kifelé mo­solyog, befelé soha, de a rémet nem le­het lerázni, álhatatos és konok, mint Harry Piel a »Dzsungel titkaU című het­­venhatrészesben. Hát ezt akartam csak értésére adni a szép Kisasszonynak, akit — ismételten hangsúlyozom — mindenekfelett tiszte-t lek és kérek alázattal: hagyja már abba azzal az undok krémszínű rémmel és hagyjon már fel a haraggal. És ha a kö­vér Mari nénit még egyszer mellém rak­ja, hát bizonyisten átpártolok a másik moziba. Isten engem ugysegéljen__ (W — A királyi család Sarajevőban. Beogradból jelentik; Mária ki­rályné Péter trónörökössel együtt szerdán reggel Sarajevóba utazott, ahol találkozik Sándor királlyal, a ki Parisból egyenesen Sarajevóba utazik. A királyi család Sarajevó­­ban ünnepli meg Sláváját, Szent András nepját, valamint a király december I7-iki születésnapját, a mely alkalomra Sarajevőban fé­nyes katonai ünnepségeket készi­­! lenek elő. I — A zsombolyai járási pénzügy­! igazgatóság Módosra kerül. Becske­­pekről jelentik: Szerdán Becskere­­|ken tartózkodott dr. Mátics Alexan­der novisadi tartományi pénzügy-I igazgató, aki Zsombolyára utazott, a járási pénzügyigazgatóság likvidá­­cióját elvégezni. A pénzügyigazgató kijelentette, hogy a zsombolyai já-Irási pénzügyigazgatóságot Módosra fogják áthelyezni. — A bánsági vöröskereszt egye­sület konferenciája. Becskerekről je­lentik: A bánsági Vöröskereszt­­egyesület Becskereken 14-én konfe­renciát fog tartani. A konferencián a fiókegyesületek reorganizációját tárgyalják meg. — Szenta város bérbe adja a vá­góhidat. Szentáról jelentik: Szenta város tanácsa újabban azzal a terv-. Ivei foglalkozik, hogy a város tulaj­donában levő vágóhidat bérbeadja. A várost erre az elhatározásra az

Next

/
Thumbnails
Contents