Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-10 / 335. szám
2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 19 3 deomber 10. magatartását a róla elterjesztett' pletykákkal szemben tisztázza. Min-1 dbn tiszt kérelmére el keli rendelni a iísacsületügyi eljárást, a honvédfő- PQrancsnokság azonban ebben az esetben nem rendelte 'azt el, sőt Frónayt egyik leiratban rendfokozatának elhagyásával egyszerűen »Prónay Pál urnák« címezte. Arrtiúfh viszont 1922 augusztus végén Prórra^ak Gömbössel támadt affér}®. a honvédelmi miniszter rögtön fölmondta, hogy Prónay nyugállománya tiszt és a főparancsnokság erre a rendeletre támaszkodva becM'íetügyet indított Prónay ellen Gombos Gyula megsértése miatt. Ezt a becsüietügyet a becsületügyek egész sorozata követte, mindaddig, amíg Prónay meg mem unta, hogy neki egy Janus-arcot tulajdonítanak, azaz polgári egyénnek minősítik, ha ő keresi tiszti becsületét, ellenben tisztnek deklarálják, ha vele szemben kell fellépni. Prónay az 1921 augusztus 26-iki dekrétum alapjára helyezkedve kijelentette, hogy ő hadseregen kívül álló tiszt, aki ellen becsületügyi eljárást nem lehet iiinđitani. A Szilágyi-féle interpelláció beharangozása után jelent meg a honvédelmi miniszter rendelete, amely kimondja ugyan, hogy a dekrétumot tekinti érvényesnek, de levonja azt a következtetést is. hogy Prónay nem tiszt. A honvédelmi miniszternek ez a rendelete végső kibontakozási kísérlet a súlyos dilemmából, azonban a rendelet ellenkezik a dekrétummal és nem változtat: azon, hogv Prónayt egyszer tiszt, másszor civü -"nnánt kezelték. Ugyanekkor Prónay Pál a következő nyilatkozata közlésére kérte fel a lapokat: — Azon a bizonyos mánísztertanácsan. amelyen a Komhauser-ügy miatt felelősségre vontak, kijelentettem, hogy a sok panamával és viszszaéléssel szemben ez a kis erőszakosság igazán semmi és ma is meg- j tenném ugyanazt, mert az eset után eltelt idők csúf közéleti panamái, kijárási, kedvezményes részvényügyei valósággal égbekiáltanak. Ami a honvédelmi miniszternek azt a kijelentését illeti, hogy az interpelláció napjától nem v^-ok alezredes és a honvédség tagja s becsületügyi eljárás sem folyik többé ellenem, a válaszom a következő: Én ma épp annvira alezredes vagyok, mint kilépésem napján és épp annyira nem vagyok tagja a honvédiséignek, mint amennyire nem voltam akkor, amikor a Rendeleti Közlöny a nemzeti hadseregből való önkéntes távozásomat közzétette. Azt a rendfokozatot, amelyre mint volt cs. és kir. tiszt igényt tarthatok, továbbra is becsülettel fogom viselni. Én a lemálló szerződés alapján követeltem a zászlóalj visszaadását. Úgy Belitska honvédelmi mirnszter, mint Nagy Pál főparancsnok megtagadták ezt a kérésemet, de helyébe lovasezredet. csikótelepet, vitézi telket ígértek, amit viszont én utasítottam vissza és már rehabilitációm érdekében is kértem a szerződésbe foglalt ígéret betartását. Belitska Nagy Pálra, Nagy Pál pedig Belitskára tolta kérelmem nemteljesitóséért a felelősségiét. Most a nyáron jöttem rá az ismert loVagiasügy alkalmával, hogy ugyanaz a Bethlen István gróf, aki nekem a nemzetgyűlés előtt is ismert 1922 február 4-iki válaszában kilátásba helyezte ígérete beváltását, ugyanakkor irt Belitska miniszternek, hogy nem tartja kívánatosnak azt, hogy zászlóaljamat visszakapjam. Tehát joggal állíthattam, állítom most is, hogy nem tartotta tbe a szavát, de hogy egyenesen ő volti az akadálya annak, hagy zászlóalja-* mat visszakapjam, már pedig ilyen f állásban levő embernek csak egv becsületszava lehet. Kis és nagy becsületszó ilyen ügyben nem lehet ■ divat. 5 Titokzatos mérgesgáz-szállitmány a beográdi vasútállomásom A veszedelmes küldemény jóvátétel! vágóitokká! érkezel! Beogradból jelentik: Szoinhatori délután veszedelmes küldeményt találtak Beograd állomás teherpályaudvarán. Egy csendőr ébersége folytán rájöttek arra, hogy egyik ciszternavagonban tat rgesg : Vu n, olyan mennyiségben, amely elegendő volna Beograd v ros egész lakosságának elpusztítás hoz. A beográdi vasúti csendőrség egyik tagja szombaton délután észrevette, hogy az egyik mellékvágányon elhelyezett tartálykocsiból fojtó gáz árad ki és csak nehezen sikerült a veszedelmes gáz körzetéből elmenekülnie. Felfedezéséről jelentést tett a vasúti csendőrség parancsnokának, aki a lehetőség szerint megközelítette a vagont é> megállapította, hogy a „öijia felírással ellátott ciszternavagonban a ti .borúban hős: ná utos méraesgáz vau. A beográdi vasúti állomáson lefolytatott vizsgálat megalapította, hogy a veszedelmes vagon N ország által jévátéteti számiam ■■zn ütött kocsikkal egviit' kerül B ■mába és négy hónap óta állott a teherpályaudvar mellékvágányán a nélkül, hogy valaki törődött volna a vág nnal. A tartály légmentesen le volt zárva, azonban valaki nyilván azért, mert azt hitte petroleum van a ciszternában, ni gfur! i a V ont és igy szivárgott ki a gáz, a mely könnyen végzetes katasztrófát idézhetett volna elő, ha idejekorán észre nem veszik. A vagont most Beográd állomásról eltávolitották és a Topcsider mellett levő uj vasútvonal egyik állomására tolatták, amely még nincs átadva a forgalomnak. A nyomozás megindult annak megállapítására, hogy a mérges gázokat tartalmazó vagon hogyan került Beográdba. Katonai szakértők foglalkoznak ezenkívül azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne a vagon veszedelmes tartalmát rnegsemmisiteni. Tiz évre Ítélték Szerencse koldust Csernetics ácsmester gyilkosa a törvényszék előtt várta urát haza rendes napi munkából. Kérdezősködni kezdett, nem látták-e mire azt ha lottá, hogy este tiz órakor egvü't ivó t Polyakoviccsal a Berkes« ! •* ' orcsmában. Többet nem tudtak fe öle. Reggel öt órakor egy asszony jött hozzá és azt mondta neki: »Asz« s onysrgy a magaura a vasúti töltésnél van, ott feksz k“, — „Fekszik ? — kérdeztem, talá-i alszik. ?“ Nem — felelte — az agyon van verve, vérbe-fagyba.“ Elküldtem a kisfiámat, hogy nézze meg, mi van apjával. Hullom aztán a gyereket jajgatni, hogy az apia agyon van verve. Uraim! Kenyérkeresőmet, gyere* kém gondozóját vesztettem el, akivel húsz eve éltünk együtt. A bíróság ezután még néhány tanút hallgatóit ki, majd Perazics Bozs^dar dr. törvényszéki orvos terjesztette elő az orvosi szakvéleményt a sérülésekről. A perbeszédek elhangzása után, mielőtt a biróság ítélethozatalra vonult vissza, az elnök kérdést intézett a meggyilkolt özvegyéhez, hogy kiván-e kártérítést ? Fejet, fejért! — Kártérítést nem kívánok — mondotta Cserneticsné — hanem fejet, fejért! A biróság ezután visszavonult Ítélethozatalra és rövid tanácskozás után kihirdette Ítéletét, amely szerint a vádlottat bűnösnek mondják ki szándékos ember iá és bűntettében és 10 évi tegyházra Ítélik. Az ügyész megnyugodott az Ítéletben, az elitéit fellebbezett. A suboticai törvényszéken Pavlevies István törvényszéki elnök büntető tanácsa szombaton tárgyalta a Szerencse Lukács néven ismert rolyákovic; név koldus bünpőrét, aki julius 4-én éjjel a halasi sző! lökben vasvillával agyonverte szomszédját, Csernetics István ácsmestert. Gyilkosság a kwtya miatt. A vizsgálat megállapította, hogy Poiyákovics Lukács rendi ívül izgága, veszekedő természetű, brutális ember, aki egy semmiségért, kntyatréfa miatt gyilkolta meg Cserneticset. A koldusnak volt egy harapós kutyája és Polyákovics büszke voit arra, sőt többször hangoztatta is a közeli korcsmában, amelyet sűrűn látogatott, hogy nincs olyan ember, aki az ő kutyáját el tudná ereszem a láncról. Csernetics István ácsmester, aki hallotta ezt a kijelentést, elhatározta, hogy megtréfálja Szerencse koldust és megpróbálja elereszteni a kutyát a láncáról. Ez egyszer sikerült is neki, amiért azután Polyákovics ezért való; ággal meggyülöite Cserneticset, aki ellen még az is fűtötte, hogy Cserneiics egyszer este erősen megzörgette ablakát. A kutyatréfa és az ablakzörgetés miatt a kérdéses júliusi éjszakán, amikor a koldus és a; ács együtt bandukoltak haza a korcsmából lakásukra, az utón Polyákovics hevesen kiabálva szemére vetette Cserneticsnek a kutyadolgot és annyira dühbe gurult, hogy amikor husz-baminc lépésre lehetett lakáuktói, hazafutott, vasvillát keritett és azzal ott az utón agyonverte Cserneticset Egy kis verekedés A közvádat a pünpörben Maruics Koszta áilamSgyész, az ügyészség vezc!ője képviselte, a védelme1 pedig Béiics Radivoj tír. ügyvéd látta el. A vádlott magas, vállas, piroskápü, ősz bajuszu ember. Kopasz, csak a tarkóján és halántéka körül van kevés göndö , ősz haj. Tipikus koldusfigura hosszú folton-folt télikabát van rajta. Hangosan, heves gesztusokkal beszél. Az álalános kérdések során elmondta, hogy hatvanegy éves, szőlőmunkás és keresgető, irni-olvasni nem tud. Elnök: Volt-e már büntetve? Szerencse: Igen. Elnök: Miért ? Szerencse: Egy kis verekedésért. Elnök: Mennyire ? Szerencse: Hetvenhét hónapi fegyház. Az elnök kérdéséree megmagyarázza, : hogy a „kis verekedés“ közben agyon- 1 ütött egy embert. Büntetését különben kitöltötte. Folytatólagosan elmondja mostani gyilkossága előzményeit is. Eddigi vallomásaitól eltérően a vele három év óta vadházasságban élő Rudics Cicelkét vádolta, hogy az ő rábeszélésére és ingerlésére követte el tettéi. — Akkor este nagyon részeg voltam — mondta — úgy kiabáltam az utón Csernetics-csel, hogy talán behallották a városba is. Amikor azután hazasza‘.adtam a vasvilláért, az asszony ingereit : „Üsd agyon.“ Most a legjobb, mert ott vaa veled az utón. Nem mo idhatják majd, hogy előre megfontolt gyilkosság, hanem csak utón II s. Kérem a biró urakat, részeg embert nem szabad izgatni, mert az ördög már úgyis benne lakozik, izgatja az eleget. Részeg embert éppen olyan könnyű ilyenre rávenni,, mint békát a vízbe nyomni. Én aztán vettem a villát és mentem vissza az útra Cserneticshes. — Eleresztetted a kutyámat _ a láncról ? — modtam — nesze! És egyet ütöttem a hasára. Másodszor a nyakára ütöttem. Marmadszor pedig a homlokára vágtam rá a vasviilával. Egészségére ! Amikor a vádlott ezeket mosdotta, a közönség között valaki eltüsszenfcette magát. Szerencse-Polyákovics oldalt fordította erre kissé a fejét és jóízűen odaszóit: — Na zdravlje ! (Egészségére.) Az udvarias gyilkos azután igy folytatta vallomását: Ettől a harmadik ütéstől meghalt. A hulla ott maradt az utón én pedig elmentem és bujkáltam pár napig, amig aztán elfogtak. Szerencsémé vallomása Rudics Cicelkét hallgatta ki ezután a biróság tanúként. Hevesen tiltakozott a ko’dus vádja ellen, hogy ő ingerelte volna fel urát a gyilkosságra. Elmondta hogy az ura azért ütötte le Cserneticset, mert a kutyáját elengedte a láncról. Az asszony vallomása alatt az öreg koldusban forrt a méreg és többször megkísérelte közbeszólni. Amikor az elnök elrendelte a szembesítésüket, a vádlott olyan heves gesztusokkal kezdett tárgyalni az asszonnyal, hogy az ijedten hátrált. Ezután a meggyilkolt özvegyét, Csemetics Istvánnál hallgatták ki, aki sírva mondta el, hogy julius 4-én este hiába Újabb ezer holdat vett el az agrárMvatai tévedésből a szuboticai városi főiekből Az agrárreform Subotsca városnak is sok gondot, bajt okozott mert a városi főidők elvesztése alkalmával egyszerre két oldalról is károsodott. Az agrárreform céljaira lefoglalt földek legnagyobb része ugyanis bérben volt és amikor a lefoglalt földeken megkezdődött a dobrovoljacok telepítése, a bérlőknek, akik a bérösszeget már előre lefizették a városnak, el kellett hagyniok bérletüket és igy ti városnak vissza kel» v> fhfitni a bérösszegeket. Amikor a lefoglalt földek nagy része már a, dobrovoljacok kezébe került, kapott értesülést a város, hogy újabb ezer ti d f -gnak majd jelosztani a váró i földe .bői, amely az agrárminisztérium értesítése szerint szintén lefoglalt terület. Erre az újabb földosztásra már jelentkeztek is földigénylők, akik csütörtökön kérték a városi tanácsot, hogy a földet adja át nekik. A városi tanács sehogyan sem tudta megfejteni, hogy mikép lehetséges még ezer hold városi föld a super maximumon felül, amely még nem került felosztásra. Az agrárhivataltól átküldött iratok átvizsgálása alkalmával azután kiderült, hogy az igrárhivatal amikor lefoglalta és felmérte az agrárreform céljaira kiszemelt városi földeket, körülbelül ezer holddal többet mert fel, mint amenynyit az agrárminisztérium elrendelt, de erről a várost nem értesítette és csak most, az újabb földigénylők jelentkezésekor derült ki az agrárhivatal tévedése. Dr. Orcs'C'. Lázár városi főjegyző nyomban Beogradba utazott ahol az agrárreform hivatal téves földméréséről értesítette az ott tartózkodó Pietikoszics András dr. főispán-polgármestert, akivel együttesen felkeresték az agrárminisztériumot, ahol visszakérték a supermaximumon felül elfoglalt területet. Az agrárminisztériumban kijelentették, hogy az ügyet meg fogják vizsgálni és kéthárom héten belül értesíteni fogják a várost a döntésről.
