Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-29 / 350. szám
- V^vi • /■,;;V_/ ; .•: &£j* -Ágh Pošiariaa pia«-' /M>t/ :;y 'és fél dinár Postaszállítási díj készpénzbe» lefizetve XXIV Su&otica, SZOMBAT, 1923 december 29. 350. szám ülegjeieaik nanaen reggel, ünnep után Ć3 bétíön déiboa TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal S-S8, Szerkesxiősog 5-13 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SlLLLLSZTt StG: Kralja Aicxanőra-idica 4 szán alett Kiadóhivatal: Kralja Alesandra-ulica 1 (Lolijach-oalota) A gyilkosság nemzedéke a becstelen merénylet, az a »hebehurgya, véres tett", amivel a gonoszság s az elvetemültség a vér pirosával festette föl a csongrádi báltermet, borzalmasan csatlakozik azokhoz az embertelenségekhez, melyekben a háború fegyvereivel s a háború utáni politika gyújtogató csáváival fölszilott szenvedélyek mutatták meg az örök emberi brutalitást. H kifejtjük a lihegve menekülő bombavétőket abból a hüvelyből, a mit az ismeretlenség fénytörő szö vete s a hazug frázisok csillogó palástja borit rájuk, rendszerint tejfölös szájú senkik, havonkint állásukat változtató dijnokok ostoba, hangos, tudatlan gyerekemberek vakaróznak ki a felelőtlen tényezők ködéből. Ezek az iskoiavégzeílen, könyvgyüiölö kölykök, ezek a bornirt frázispapagályek, ezek a dijnoki munkakörhöz föl nem érő tátongó intelligencia nél küliek akarják megvédeni mindenütt az országot, melybe beleszülettek, a fajt, melybe beletolakodtak s a nemzeti eszmét, mely káromlássá becstelenül gyűlölködő Wjkukon ? Kiknek neveltje ez a generáció? Milyen anya szülte, milyen felejtkezni akaró s sszszonyhoz menekülő kétségbeesés hívta életre ezt a nemzedéket ? Milyen iskolából söpörték ki ezt a szemetet, mely az éjtszaka buvó sötétségébe óvakodik áldozatéhoz s eszeveszetten menekül a fertelem után, emit elkövetett? Kik a barátai ezeknek a bestiáknak, milyen gonosz részegség trágyáz háttá beléjük a gyilkolás belén dekét ? A machbeti jóslás — felelte most erre a kérdés-komplexumra az a ragyogó képességű magyar iró, aki a filozófia selyemszálaival s a tömeglélektan drótkötelével kötötte össze összefüggéssé a jelenségeket. A machbeti jóslás, mely jövendölt, hogy előidézze azt, ami Jövendölt. Amelyik elhitette ezekkel a minden gonoszságra hajlamos félmüveitekkel, hogy a haza, a nemzet, a faj, a vallás tőlük cselekedeteket vár. S mit cselekedjenek ők, akik semmit sem tudnak. Könyvet írjanak az írástudatlanok? Tudományos igazságokat kutassanak az analfabéták ? A szépségnek ismeretlen formáit, mely ott szárnyal valahol a faj éleíösztönének föl nem tárt mélyében, kőbe formálják s színekbe költsék azok, akik még soha örömet nem találtak szoborban és képben. Ezek csak gyilkolni tudnék, Ehhez nem keil más, csak a hóbortos elszántság, egyetlen karlendület, mely támadók, vagy hankettezők, vagy szerkesztőség ben csöndben dolgozóit közé röpíti a bombát, ehhez csak felhős éjszaka kel!, amibe eivesz menekülő alakjuk. Aki ezektől cselekedeteket vár, az a gyilkosság fölbujtója. Aki ezeket cselekedetekre ösztönzi, az gyilkosságra bu}‘ogot. Azelőtt zászlókkal, kokárdákkal, piros szegfűkkel és kék búzavirágokkal tüntettek. Ma bombával tüntetnek. Aki elégedetlen, az revolvert ránt. Aki haragos, az bombát vet. Aki nincs megelégedve a társadalmi renddel, az föhobbantja a bankettezőket, vagy bombát vet a bálterembe. Botorság volna észre nem venni, hogy e» a kór nem nemzeti szerencsétlenség. Nemzetközi epide mia ez mely pusztít mindenütt, ahol legyőzőitek vannak s ahol keservesebb, véresebb és gyilkosabb lett a kenyérért való küzdő lem. Az írnok nem éi meg a másolásból, a droguistasegéd ne n él meg a fizetéséből, a jogásznak kevés az ösztöndíj. Aki mindenre elszánt, az nem éhezik. „Ha felakasztják is, akkor is elél holta napjáig“ — ezek csak ezt idézik Petőfiből. S még ettől sem kell íartaniok. — Az a hatalom, mely mint az őskori ember, az erőszak cölöpeire építette fel hatalma sátrát, nem torolhatja meg azokat a tetteket, melyek hatalmát szülték s melyek hatalmának nimbuszát szolgálják. Ezer véres példa igazolja — Münchentől Szófiáig — ezt a dogmát. Az erőszak hatlövetű és kilenc mi'iméteres átmérőjű érvei s tempirozhetó, száz méteres körzetben gyilkoló bizonyítékai előtt összeroskad s ájultan terül el minden, amit dőre illúzióval morálnak, ethikának, fejlődésnek neveznünk. Lesz-e valaha ezeknek az illúzióknak husvétja? Három halottja van a csongrádi Tíz súlyos és szár; kdrrayebb sebesült Rágyújtották a sebesültekre a háztetőt felállított emelvényen. Bedobják a bombát Félegy múlott nehány perccel. A cigány beharangozott. A párok felállottak a négyesre. Ekkor hirtelen pisztolydurranáshoz hasonló hang hallatszott és vakító fénysugár villant fel egy pillanatra a Csemegi Károly-uccai frontnak az Erzsébeí-térhez legközelebb eső ablakán. Csörömpölve hullott a föleire száz darabban az ablak üvege s magas Íveléssel, majdnem a terem közepére, a cigányok Iába elé zuhant egy szeienceformáju tárgy. Szikrázó lánggal égő kanóc lógott ki a szelencéből, amely félmétert csúszott, majd fülsiketítő robajjal felrobbant. Oly gyorsan követték egymást a pisztolydurranáshoz hasonló hang, a fényvillanás, az ablak, csörömpölés, a robbanás, hogy még aki szemben állott az ablakkal és látta a berepülő bombát, az sem tudott első rémületében . ve"Y vala .d ...ó a többiek segilségére lenni. Az ébredők legújabb hőstette — Vér és pusztulás a bálterembe» hörg^Wn^ßl egyszerre árteremben. A nagy csillár égőit is leütötték a bomba szilánkjai. Szerencsére a mellékteremben égtek a lámpák és a nyitott ajtókon meglehetős világosság áramlott be. De a robbanást követő füst igy is percekre ráfeküdt a teremre hogy ugyszóiván semmit sem lehetett látni. Az emberek inkább csak ösztönüktől vezettetve, tapogatózva törtek a kijáratok felé. Az áldozatok Mikor néhány perc múlva a füst eloszlott és az első ijedelmet íéligmeddig leküzdötték, a közönség egyrésze visszarohant a terembe. Borzalmas látvány fogadta őket. Osszeroncsolt, vérző áldozatok fetrengtek ordítva a padlón. A padión és a falon véres foltok voltak láthatók. Az Erzsébet-téri oldalon ott találták holtan Nagyjános Julianna fiatal cseledleányt. Nem messze tőle Farkas Balázs cigányprímás vergődött. Mind a két lábát leszakította a bomba. A táncterem közepén eszméletlenül feküdt a táncmulatság egyetlen keresztény vendége: Krizsán Béla kiskunfélegyházi patikus. A iábún sebesült meg és fUnreal a szó szoros éneimében letépték a szilánkok. Bak Mariskának a karjából szakiki nagy darabot a bomba, Manci húga az oldalán sebesült meg. A fivérük József ügyvédjelölt a kezén sebesült meg. Tóbiás Mihály is a kezén kapott sebet, Wolf Sándor súlyos belső sérüléseket szenvedett és haldokolva feküdt a parketten. Felgyújtják a a sebesültek ; Budapestről jelentik: Karácsony mésodnapján éjszaka megdöbbentő véres merénylet történt Csongrádon. Az ottani izraelita nőegylet jótékonycéiu táncmulatságán éjféltájban a csongrádi ébredők a bálterem üvegablakán keresztül kézigránátot dobtak — illetve egy újabb verzió szerint belőttek ■— táncolok közé és a felrobbant gránát egy leányt darabokra szaggatott, többeket pedig életveszélyese^ megsebesített. A teremben keletkezett pánik során igen sokan megsebesültek még könnyebben-sulyosabban a fejvesztett menekülés közben. Elkallódott meghívók A csongrádi izraelita nőegylet évről-évre karácsony második napián rendezi jótékonycéiu műsoros táncmulatságát a Magyar királyszálloda dísztermében. Az id:n különös nagy fénnyel akartai: megtartani a táncmulatságot, néhány fővárosi vendégművészt is meghívtak a bállal kapcsolatos kabaréestélyre. Föltűnt azonban az, hogy ez estélyre csak zsidó vendégek érkeznek, holott a nöegvlefi mulatságokon előző esztendőkben mindig rászívott a város keresztény intelligenciája is. A rendezőség kutatni kezdte a keresztények elmaradásának okát és ekkor kiderült, hogy a keresztények a nekik küldött meghívókat nem kapták meg. A légár dekesebb, hogy maga a postamester sem kapta meg a szamára feladott meghívót. Ismeretlen kezek ezeket a meghívókat kézbesítés előtt rejtélyes módon eltüntették. Gyanús kíváncsiskodók az előcsarnokban Bent a nagyteremben közben megkezdődött a kabaréelőadás, amelyen Budapestről résztvett Odry -Zuárd, Totiagi Át pád és Székely Manci. Mialatt a kabaréelőadás folyt, a későn érkező vendégek fölhívták a rendezők figyelmét, hogy az előcsarnokban, a ruhatár körül, parasztos és iparos külsejű huszonöt-harminc év körüli férfiak áldogáinak. Az egyik rendező utánanézett a dolognak és megszólította az egyik idegent, aki eljutott már a nagyterem bejárata előtt álló pénztárig. Az idegen a rendező kérdezősködésére ezt felelte: — A nővéremet keresem itt. — A maga nővére bajosan lesz itt, mert ide csak meghívottak jöhettek be. Csak menjenek szépen el innen és ne állják el a bejáratot. Az ácsorgók a figyelmeztetésre lassan megindultak lefelé a lépcsőn anélkül, hogy ellenkeztek volna. Tizenegy óra tájban véget ért a kabaréelőadás. A székeket kivitték a nagyteremből a folyosóra és a nagyterem mellett lévő kisebb szobákba A közönség idősebb tagjai is átvonultak ezekbe a szobákba és ott beszélgettek, poharazgattak. A fiatalság közben megkezdte a nagyteremben a tán cot. A cigány a ruhatári szárnyas ajtó oldalán muzsikált egy e célra voltak, frakkban és szmoking jelenlevő at fölött « j ahogy / ban
