Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-25 / 348. szám

ivzv aecemrser zd KÄCSMKüTfEI NÄPLU 15. oldal. I Élete raaga: a legmegrázóbb re­génytéma. Ahogy az alföldi paraszt­város ólmos szürkeségéből kibonta­kozik, ahogyan néhány év alatt a legjobb magyar irodalmi nevet kive­­rekszi, ahogyan mégis szinte élete végéig ingadozik a «legkülönbözőbb életpályák között, ahogyan bárom ember is él beteg testében, amelyet megőröl a munkabírás fokozására beadagolt méreg, szerencsétlen há­zassága és tragikus halála: ez együttvéve Csúth Géza magas vo­nalba lendülő és hamar letört élete. Innen indult el ebből a városból és a modern magyar irodalom legelsői között harcolta meg az úttörők ne­héz harcát és ma, négy évvel tragi­kus halála után mégis szinte elfeled­ték már itt is, ahonnan élete sarjad­­ásott és ahol az anyaföid magába fo­gadta. Pedig hagyatéka van Csúth Gézának, olyan irodalmi és zenei hagyatéka, amely nem maradhat ki­adatlan és sok uj értéket igér még a magyar irodalomnak. Tragikus magyar irósors a Csáth Gézáé: ke­gye! etes kezekkel bolygassuk meg emlékét, hogy így is segítsük a fe­ledés süni ködének az eloszlatását. A snboticai diákéltek Az életrajzi adatok száraz felso­rolása helyett az életét vetítjük in­­jkább ide, de ép a Csáth Géza élete csak néhány fontos adat lerögzité­­sével érthető meg teljesen. 1887. február 13-án született és már egész kicsi gyermek korában észreveszik 'szülei a benne lappangó csodálatos készséget, amely a művészetek felé hajtja már szokatlanul fiatal korá­ban. Még nem egészen négy éves, ! amikor már olyan csodálatos hallá­ssá van. hogy egyszeri hallásra tisz­tán leénekli a legnehezebb melódiá­kat is és elemista korában már fel­tűnő ügyesen rajzol. Mikor a szubo­­ticai gimnáziumba kerül, zenét kezd tanulni és diákéveiben lassan kibon­takozik benne a tehetség, amely azonban még tétován kapkod, hol a festő-palettához, hol a kotta-lapok­hoz, hol meg az íráshoz. Unokafivé­­réhez, az egy évvel idősebb Koszto­lányi Dezsőhöz fűződő meleg barát­sága mindjobban felkeltik benne az ! érdeklődést az irodalom iránt, ötö­­;dik gimnazista korában diáklapot : szerkeszt, — hatodikos korában már ,az önképzőkör jegyzője, több ver­mset, /novellát ír, amit »koszorúba« jfoglalnak és még több bírálatot jffiond az önképzőkör ülésein tanárai­nak is feltűnő eszthetikai érzékkel. «Kritikai érzékére jellemző, hogy ■ötödik gimnazista korában tanárai­éval és osztálytársaival egy tanul­­; mányi kiránduláson Szegeden egy .'képtárlaton szembeszáll rajtanárá­­■val, aki az akkor még kezdő Rippl- Rónai József festményei előtt nevet­ve áll meg és amikor az egész osz­tály csatlakozik a tanár gúnyolódá­sához, csak Csáth Géza meri han­goztatni, hogy a fiatal festőd-akinek képét kinevetik, a magyar piktura egyik legnagyobb értéke. Nyolcadi­kos gimnazista korában a tehetsége­ket felismerő Braun Henrik meg­nyitja neki az utat az akkori »Bács­kai Hírlaphoz«. ahova Brenner Jó­zsef — családi nevén így hivták — fiatalságát meghazudtoló vezércik­kektől kezdve mindent ir, amire egy napilapnak szüksége van. Amikor 1904-ben leérettségizik, már el van döntve a sorsa. Hogyan lesz Írévé? A diák Brenner József egyforma kedvvel muzsikált, festett és irt. _ Ma­ga sem tudta évekig megállapítani, hogy mihez van leginkább hajlama, ezért tizenhat éves korában elküldi »A kályha« című első novelláját \ Bródy Sándornak, akitől őszinte vé­leményt kér. Bródy válasza váratla­nul meleg és biztató, meglepően jó­nak találja a megbirálás végett el­küldött novellát és meleg érdekiő­­l déssel kéri a fiatal diák további mun­káit. Elképzelhető, hogy egy ilyen levél milyen hatással van egy fiatal gimnazistára; ez adja meg neki a lökést, hogy még intenzivebben fog­lalkozzék az irodalommal. De a ze­néről — épugy, mint később sem, beérkezett irókorában — nem tud lemondani és diák-évei alatt na­ponta két órát foglalkozik a kompo­nálással is, sőt ugylátszik, hogy eh­hez még több kedve van, mint az íráshoz. Érré vall az is, hogy érett­ségi vizsgája után elhatározza, hogy muzsikus lesz. Hegedülni nagysze­rűen tud, — tizenhétéves korában már Bee thöven-koiiceríet játszik — és ezért 1904 őszén egy csomó kom­pozíciójával felmegy Budapestre, ahol a Zeneakadémián azonnal a komponálási szakra akar beiratkoz­om. Ez a kívánsága azonban nem tel­jesül, a zenében tehát csalódik és azért visszatér az irodalomhoz. Ek­kor választja irói nevét, előbb Jász néven ir, majd később a határozott hangzású és jól csengő Csáth Géza nevet választja, amit meg is tart éle te végéig. Csáth Géza, az iró — Brenner József dr., az orvos Miv,el azonban még ekkor sem tud teljesen hinni irói tehetségében és polgári pályát is akar választani, zeneakadémiai próbálkozása után a budapesti tudbmányegyetemremegy. Itt azonban megint ingadozik a jogi és orvosi fakultás között és indexé­nek tanúsága szerint háromszor is törölteti magát a két fakultáson, mig végre az utolsó órában az orvo­si fakultás mellett dönt, amiben bi­zonyára épp irói — főleg pszichiá­ter! — hajlama befolyásolta. A ine­­dikusiévek alatt azonban tovább foglalkozik intenziven a zene-eszté­tikával is és egy öreg zenetanár társaságával sűrűén eljár kvarteí­­tezni is. Komolyabban kezdi venni az Írást és ekkor már feltünést­­keltő cikkei, novellái és zenekritikái jelennek meg a »Budapesti Napló «­­ban és a »Figyelő«-btn. Ezekben az években a legjobb barátságot Lányi Gézával tartja fenn, akivel sokáig együtt is lakik az Uilői-ut 21. szám I alatt, ahol Kosztolányi Dezső irta az üllői-uti fákat. 1909-ben szerzi: meg az orvosi diplomát, miután egy «évvel előbb jelent meg első noveliis- Ikötete »A varázsló kertje«, amelyet j a kritika feltűnő melegséggel fogad, j Mint fiatal orvos a Moravésik-kJiat­kára kerül, ahol óriási munkát vé­li géz dr. Brenner József — az orvos I és egy esztendei klinikai gyakorlat I után már megírja »Az elmebetegsé­­ij gek pszichikus mechanizmusa« cí­mű orvosi munkáját. Hogy milyen kiváló kvalitású orvos, arra jellem­ző, hogy kezdő tanársegéd korában a Moravcsik-klinikán az elmebete­gek »kortörténetét« az addigi jegy-i zőkönyvszerü forma helyett párbe­­jszédes alakban veszi föl és Írja le. j Moravcsik tanárt ezzel egyszeriben megnyeri és azóta, is párbeszéd alakjában veszik fel a klinikán az I idegbetegek kortörténetét. Az ekkor már jónevii ideggyógyász, a nép­szerű és a tekintélyes zene-esztétikus ezekben az években a következő- Ü képen él: Az egész délelőttöt a kli­nikán. betegei közt tölti, délután öt óráig aztán tanul, olvas, este kon­certekre megy, majd besiet a redak­cióba, hogy megírja másnapra kri­tikáját, sűrűén eljár a Maríinovics­&.WV •> «sríes tJAeunzm <m£/} •& (Wi ^ íg­vldUfl'níDft* Vlí-rtjGrV«.' G. W 0- í'-C'O ~ ifráD ______________________----------------a=ca.-----j=i-—r—* -Csáth Géza egyik hátrahagyott szerzeménye

Next

/
Thumbnails
Contents