Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-25 / 348. szám
1923 december 25. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal j i iNTA ( to to Aki valamit ípJú.1 • Én magam sohasem találtain semmit. De ma egy metlékuccán láttam vaiakit, la taiait egy pénztárcát. Leíróin, hogy történt. JJertis, oá jós. öregur mendegélt, sétabotjára támaszkodva. Ans két lépésnyire, tőle az asztalt középén hevert a pénztárca, szinte odakeszitve, felhiva a figyelmet, azzal a doooentó elhagyatottsaggal, mely a talált tárgyak tulajdona. A pénztárca ráorditott az öregurra: — Megállani. Nem látod, hogy ebben a forgatagoan, hol mmden rongynak, műiden gombostűnek van gazdája én bitangul tengődöm? Téged szeretlek, végy fel, tied vagyok. Egyszerre pillantottuk meg mindaketten, az öregur és én, ki az uccamásik járdáján álltam. Az öregur szeretett volna továbbmenni. Csakhogy nem bírt, szegény. Lába gyökeret vert. Kék szeme a tálait kincs láttán toégbüvöiten lángot vetett, s a zafirtiiz végigcikázott szakálla ezüst rojtjain fellobogot arcán, átremegett testén, fejebubjától a lábujjáig. Először séíabotja gumikupakjával piszkálgatta, mint holmi utszélj varangyot szokás. Nem mozgott. Pénztárca volt. Nem degeszre tömött, egészséges, vidéki, csak aféle lapos, 'hektikus, pesti. Kicsit rongyos is. De azért pénztárca volt. Utána kapott gyorsan és fölemelte kesztyűs balkezébe. Ebben a pillanatban vett észre engem, ki mindent, láttam. Ideáin tekintett, s tekintete ilyesmit mondott: — Jelentéktelen- dolog, kérem alázatossággal, nem is érdemes vele foglalkozni. Tovább ballagott, lassabban, tépelődve. A pénztárcát úgy tartotta, hogy balkezének kisujj-át elvonta tőle. mintha undorodnék a sártól, a mindenki holmijától, az erkölcsi piszoktól. -Fejét is elfordította, hogy orrába ne csapjon a pénz büdössége. Mégis furdalhatta a kíváncsiság, hogy mennyi lehet benne. De előttem iiem merte megnézni. Sietni kezdett. Én a másik járdán, párhuzamosan vele. szintén szaporáztam lépteimet. Az öregur eleinte fürkészve, majd kérlelve figyelt. Mit akarhatok tőle? Ha ekkor fölajánlom, hogy felezzünk, okvetlenül belemegy. Arca kö- HilbeliU ezt fejezte ki: — Ugyan édes. fiatal barátocskám, gyakran előfordul ilyesmi, kár 'oly túlzott fontosságot tulajdonítani Mégsem tágítottam. Erre dühös lett. Szigorúan végigmért. Szemembe tekintett. Kemény, majdnem hősies lépésekkel, emelt fejjel csapott át a kocsiutra. Egész mivolta ilyen elhatározást sugárzott: — No most mindjárt meglátod, mit teszek, te kotnyeles. Gondolatban, már tegezett. A kocsimon elég messzeállott egy rendőr. Feléje igyekezett, biztonságosan, mintegy a rendőrség védelme alatt lopakodott előre, s most már, megfigyeltem, ujjait szeretettel kulcsolta a pénztárcára, mely decemberi hidegben át is íangyosodhatott vére melegétől. Pár percig ballagtunk egymás melleit, közönyösen. Amint azonban a rendőrség elé ért, iiirtelénüí valami eszébe jutott, jobbra csapott, tovább kocogott az édes zsákmánnyal, melyet azon sárosán télikabátja zsebébe csúsztatott, csak azt várva hogy egy homályos kapualjába megnézze tartalmát. Égyszer-kétszer még visszapillantott. Szeme megvetést sugárzott felém: Pmasz fráter. Megállapíthatom, hogy az öregur öt pere alatt a következő lelki áakisu'áson ment keresztül: az első pereiben ő volt a megtaláló, minden diszitő jelző nélkül, a következő három percben a becsületes megtaláló, és az utolsó percben, mondjuk, a szerencsés megtaláló, a közönséges megtaláló, olyan, amilyen nagyon sok van. Ezzel a leleplezéssel korántsem akarom busitani őt. Hiszen, kettőnk közül én jártam jobban. Ő örült, hogy egy pénztárcát talált, melyet hazavitt. Én pedig örültem, hogy egy embert találtam, kit -most megírtam. Kosztolányi Dezső vette igénybe az öt me gittet ö jogokat. ennélfogva a rendnek adományozása érvényes és a két tisztnek jogában,áll a rendjelet viselni és az azzal kapcsolatos jogokat és címeket élvezni. Defekt ivfíra&k és ékszerész Friedmann Dezső tiinSgyében hétfőn folytatták a főtár. yalást A suböticai törvényszéken Pavlovics litván törvényszéki cluck büntető tanácsa elő t — mar megírtuk — pénteken he-délelőtt a főtáigyalás a Friepmann Dezső suböticai ékszerész ellen indítót ismeretes vesztegel-'si ügyben. A pénteki főlárgyaláson a vádlottat nt kihallgatták ivóit, az állami a-na gáttá kj, miként Limgtt '•os rendőrs’ g főnökét, Róna Árpádot, Popovics detektívet és Pfcsurica volt detektívet, akinek kihallgatása után az elnök berekesztette a tárgyalást s folytatását hétfő délelőtt 9 órára tűzte Ä hétfői főtárgyaláson tanúként vannak beidézve Karakasevics G bor rendőrfőkapitány, Magarasevics Sándor de. ü?yv d, Friedmann Rezsőné, Dcnneberg Henrik és egy rendőr. A bíróság a tanuk késedelmes megjelenése miatt délelőtt ílz óráig cem kezdette meg a főtárgyalást. Előrelát ható'ag hétfőn befejezést nyer a bizonyítási eljárás s a biróság meghozhatja az' ítéletet iá, Ostenhurs őrnagy és a Mária-Terézia-rend lovagke. esstvc xJ Budapestről jelentik: Amikor Habsburg Károly másodszor téri vissza Magyarországra. Mo/awek Gyula őrnagy, aki mióta egy Ostenburg nevű cseh gróf adoptálta, Ostenburg Gyula gróf néven szerepel, melléje állott soproni különítményével és ezért az ex-királytól ezredesi címet kapott és azonkívül a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. A rend kancellársága nem ismerte cl az utólagos adományozást, azon az alapon, hogy Mária Terézia-rend csak a harctéren tanúsított hősies ^magatartásért adományozható, máspedig Ostenburg-Morawek legfeljebb a budapesti Palace-pincében tanúsított hősiesnek csak némi túlzással ‘nevezhető magatartást. A rend kancellársága azonkívül kétségbevonta, hegy Habsburg Károlynak joga volt okkor kitüntetéseket adományozni. A magyar bíróság erre vonatkozólag november 26-án a következő döntést hozta: A magyar alkotmány értelmében az államfőnek jogában áll címeket, rendjeleket és kitüntetéseket adományozni. Károly kiráto 1922 április 1-én bekövetkezett haláláig kétségkívül Magyarország apostoli királya volt, ennélfogva a magyar alkotmány értelmében megillette öt a k!tüntetés adományozásának inga. A magvar királyi bíróság a kérdés ’megítélésénél egy további fontos tényt is figyelembe vett. I. Ferenc József király halála után a Mária Terézia-rend nagymértén méltósága utód tóra. Károly királyra szállt át. ily módon tehát Károly kivan- mmt n rend nagymestere szintén -birtokában volt 9Z adományozási ■'gonk nmeivet nv'ndfmött akarnia ■'s olhatárnriicp. ' szőrűit érvánvésiíiietetf KárMy király ebben az cselben mint király' és mint Hűgy^iester Megszigorították Lurieudorff őrzéséi Letartóztatják a látogatók Münchenből jelentik: A bajor hatóságok elrendelték Ludendortf vezérezredes szigorú őrizetét. Ludendorííot tudvalevőleg november 8-án, a müncheni Hitler-puccs idején elfogták, de nyomban szabadon bocsátották, mert a vezérezredes becsületszóval megfogadta, hogy nem szökik meg és tartózkodik minden erőszakos felforgatásra irányuló mozgalomtól. A müncheni hatóságok azonban most a vezérezredes megfigyelése során azt észlelték, hogy a sszélső nacionalista mozgatom több vehető embere érintkezést tart tömi Ludendortial, ismét crősbödik a bajor kormány és a Kahr főállambiztos elleni agitáció és félő. hogy a nacionalista mozgalom, ha kellő időben meg nem fékezik, súlyos kirobbanásra vezethet. A müncheni rendőrigazgatóság közegei, akik Ludendorff megfigyelőkével vannak megbízva, a jobboldali szélsőséges pártok több hivét abban a pillanatban tartóztatták le, amikor Ludendorff látogatására készültek. Ezeket az embereket azután beszállították a rentíőrigazgatóságra, ahol őrizetben tartják őket. így egy Fahrenhorst nevű berlini nacionalistát az, egyik detektív Ludendorff villájának kertiében revolverrel kény szeritett megállásra és tartóztatott le. A vezérezredes villája abíakábi. ‘tanúja volt ennek a letartóztatásnak. [-’Nyomban lesietett a kertbe, hogy Iá[■ logatójával az őrizetbevétel előtt Dnég néhány szót válthasson. Egy f másik detektív azonban Ludeiidorit Tót megállította, mire a vezérezredes Fezt kiáltotta Ealirenhorst felé: — Attrut látja, engem teljesen körülkerítettek! í .udendorffnak egy másik látogatóját, egy Neumann nevű főhadnagyot is letartóztatták, amikor a rendőrközegek tilalma ellenére he akart -menni Ludendorff villájába. A vezér ezredes egész levelezését lefoglalták. Az iskolaszék is jogforrás' Lehel-e a tancncokai felszabadítani ? Ma a konszolidáció akkor teljes, amikor a hatóságok csak alkalmazzák a törvényt s nem alkotnak jogszabályokat, akkor aligha lehet még teljes konszolidációról beszélni. Ma a helyzet az, -hogy minden tisztviselő jogosítottnak érzi magat jogszabályokat alkotni, törvényt módosítani s életviszonyokat szabályozni. Eklatáns példa erre az a zűrzavar, ami most Suboticán az ipartörvény tOl-ik §-a körül van. A Vajdaságban tudvalevőleg a magyar ipartörvény Van érvényben, amelynek 101 -ik §-a intézkedik az iparostanoncok felszabadításáról s többek közt az egyik pontjában, a d) pontban arrói intézkedik, hogy munkakönyvét kell kiadni annak, aki 15-ik életévét betöltötte s igazolni tudja, hogy valamelyik iparosnál, mint segéd munkába állhat. Ez ellen a szakasz ellen, a mely alkalmas arra, hogy kontárokat neve'ien, mert nein kívánja- igazoltatni, hogy az illető, tizenötödik évéi betöltött jelentkező tanonc is volt. az iparosoknak sek kifogásuk ‘is támadt. A kereskedelmi és iparügyi ml - nisztérkun honc-rárto fs esteket a kifogásokat, csakhogy túlságos mér-* téivüen honorálta. Leiratot intézett a sjiboticui ipartestülethez s ebben az ipartörvény egész 101-ik é-át eliö■ 7 ÖltC. ! Eltekintve attól. hogy. a törvényt rendeleti utón megváltoztatni nem . lehet, az citöröit 101-ik § az iránt is í intézkedik, hogy a tanoncévüket Ie‘ töltött tanoncokat fel kell szabadita. ni. A minisztérium rendelete most í; ezt is eltörli s így a Suboticán alkai• mázott mintegy ezer iparosinast nem lehetne felszabadítani, még akkor sem, ha kitöltik tanoncévüket. A minisztérium ezt a rendeletet a melyet nem lehet végrehajtani, még nem vonta vissza, közben azonban a subolicai iskolaszék is beleszólt a törvényhozás munkájába, mert bár nem felettes hatósága az ipartestületnek, megtiltotta, hogy az ipartörvény 101-ik §-ának d) pontját végrehajtsa. * Jelenleg tehát két rendelet van. Egyik a miniszteré, amely az egész 101-ik §-t eltörli, másik a suböticai iskolaszéké, amely ellentétben a miniszterrel, csak egy pont végrehajtását tiltja el. Mindkét rendelet abban hasonlít egymáshoz, hogy illetéktelenül bocsátották ki, a suböticai iparícstület azonban nem tudhatja, hogy melyiknek kell engedelmes. kednie. & ...........—............................................................................................................................ ; HÍREK © B © MAGYAR KATONÁK *oft lent Debarban, Pirotban. Skop- Újéban és Skutariban. kik bizton hazavágytok sokszor a hideg kaszárnyából a meleg tűzhelyhez, kicsit keserűen és lemondóan üzenjük az • obiigát kívánságot, hogy boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk a szóit este előtt, amikor minden hűséges szeretünkkel rólatok emlékezünk. értetek aggódunk, titeket vigyázunk messziről, ahonnét elindultatok az ország szolgálatéiba. Boldog karácsonya már rég’ nem volt o világnak nekünk és nektek pedig :— érdemcs-e újra elsorolni? — ünnepekre csak fájdalmak, panaszok és ijesztő rémületek maradtak a hétköznapokból, melyek lassan eltemetnek minden örömet, minden békét, minden szépségei, ami valaí mikor, ha kevés is. de kijutott u I régmúlt esztendőkből. Mi, akik nem I is bölcsen, csak elárvult magunkért [ gondolunk most is kételkedőn 'arra: \lesz-e boldog élet — a boldogtalanéból, ezt a karácsonyt is értetek iil\jiit meg kissé vidorabban, mint I ahogy illenék, értetek, akik a leg-s büszkébb szomorúságunk vagytok, 'mióta Debarba és Pirotba van a : batalliontok. Abból a kevés bizodalorhból, ami öt tél és öt tavasz után itthon még magyarnak kedvet éld, a legjavát nektek küldjük, akik 1 a délszerbiai hegyek között nem- i csak az országnak rújjátok le u ma. 'aršág adóját — szép. fiatal éveitekkel —, hanem értünk is hurcoljátok a iegyvereket. strázsáltok a végeken és a kaszámya-üdvarokon. A ti szenvédéstek, a ti katonasorsotok véd bennünket, itthoniakat, akiket sokszor megrnamak a türelmetlenség fekete, kutyái, rátok mutatunk mindig ha érv, példa keit a magyarság igazához, a szürke zubbonyotokra. amelyet magyar kitartással és őszinteséggel viseltek messzi szülőföldetektől. Ha jogról volt szó, rátok hivatkoztunk, II I kötelességről, titeket vonultattunk löl, mini tüntető menetet, ha elismerésről, megint csal: DebarL Pirat és Skáláiét emlegettük. Hogy a ti szenvedéstek védelme mégsem volt elég eredményes a magyar ügy számára, nem volt olyrn. amilyennek szerettük volna, az nem rajtatok múlott, azért titeket nem érhet neheztelő.
