Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-22 / 346. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 22. Községi jegyzek nyomorban Hét régi magyar és egy nj szerb jegyző tragédiája I A hivatalban lévő községi jegy* : zőknek sem, mindig van aranyéletük. Ezeket is nyugtalanítja az a bizonytalanság, hogy máról-holnapra kidobhatják őket. elvesztik hivatalukat s nem lesz kenyerük. Példák légiója bizonyítja, hogy ez az aggodalom mennyire alapos. I1ogy megbízhatóság. korrektség, tisztakezüség tekintetében kevésbé megbízható az állam és a közönség szempontjából az a jegyző, akinek sorsa f» existenciája esetlegességektől függ. mint az, akinek végleges az állása, azt tan fölösleges is hangoztatni. Ma nyomorgó jegyzőktől, az ország két egymástól távoleső részéből kaptunk értesítést. Prekomurjében hét elbocsátott községi jegyző nyomorog. A prekomurjei jegyzők ezeket írják: Heten vagyunk— Hogy mi lesz ennek a hét szegény öreg embernek a sorsa, akik egy féletet töltöttek el a közigazgatás szolgálatában, ki tud erre megnyugtató feleletet adni, amikor mint az 'alábbiakból látható, — az újabban kinevezett szerb jegyzőket is el'osapják ok nélkül és anélkül, hogy •megélhetésükről gondoskodnának. Az elbocsátott topoiai jegyző ■ Topolára egy évvel ezelőtt nevezitek ki jegyzőnek Tésics Demetert, •aki szerb nemzetiségű, s mellékesen megjegyezve a radikálispárt tagja. Tésics, aki kellő jogi képzettséggel rendelkezik, régebben törvényszéki jegyző volt. két évvel ezelőtt azonban családja miatt, mivel fizetéséből nem tudott megélni, jegyzői állásért folyamodott Bács-Bodrogmegye alispánjánál és Sztojkov Mó’zes akkori alispán ki is nevezte Alihunárra jegyzőnek. Többszöri áthelyezés után egy évvel ezelőtt végül Topóidra került, ahol mindenkinek teljes megelégedésére látta el hivatalát. Az uj jegyzőnek állásbalépése után \ Markovics Nikola azt az ajánlatot tette Tésicsnek, hogy a jegyzői dotációképpen rendelkezésére álló föl’déliét ad\a neki, Markovicsnak, fetes 'haszonbérletbe. A jegyző ezt a kívánságot visszautasította, jj Ezután a jegyzőnek hamarosan Imegingott az állása: ismeretlen kezek adatokat kezdtek ellene gyüjj leni. Háromhónapi működése után íTésicset felmentették állásától. To- Vola község lakosága ekkor, nemzetiségi különbség nélkül, szinte tiltó! ázásul a vádak ellen, küldöttség uiján kérte, hogy Tésicset hagyják meg állásában. A belügyminiszter ekkor vissza is vonta a ielfiiggesz[iést, de Tésics ezután csak három hónapig maradhatott meg állásában. Ez év májusában végleg elbocsátottá ák. : Tésics egy időtől kezdve hiába kísérelte meg igazának, ártatlanságá; nak bizonyítását. . Tésics most ügyvédi irodában dolgozik s alig tudja eltartani négytagú ’'családját és nem tudja gyógyittatni beteg gyermekeit. maaswuffiSiS Tekintetes Szerkesztőség! I Becses lapja 293. számában olvastuk, hogy Vlaskalln Mii arad belügyminiszteri főinspektor le főz utazni hozzánk Prekomurjebe az itteni jegyzői kérdés tanulmányozása végett. Ezen hir olvasása, után mi itt Premurieben nyomorgó jegyzők (Ven vagyunk) rögtön intézkedtünk, hogy az illető ur érkezéséről tudomást szerezzünk. nála tiszteleghessünk és elmondhassuk panaszainkat. De Mába vártuk és hiába mozgósít oltunk néhány előkelő egyént Murska Sobotában. a föinspektor ur érkezési ideiének kinyomozása | céljából. Már csak akkor tudtuk mer; | valamennyien, hogy itt volt. amikor cí-| ment. így nemcsak, hogy nem beszél- 9 hettünk vele, hanem még eddig azt sem J sikerült megtudnunk, hogy- mit akart a iegvzök ügyében megtudni és mit végzett itt? Mert, hogy fogalmuk legyen az uraknak helyzetünkről, vagyok bátor rövidesen megismertetni. 1919 aue. 12-én. amikor a (volt vendvidék) Prekmurie S. 11. S. fenhatóság alá került, itt az összes jegyzőket megfosztották állásaiktól és egyszerűen nem törődött velünk senki. A fiatalabbak és akiket ide szorosabb kötelékek nem fűztek, eltávoztak s ittmaradtunk csak 7-en. öregebbek, kiknek saját házunk és kis ingatlanunk volt. Itt községházak nem voltak és raa■ sunk építettünk magunknak ialcást és irodákat. Ml nyugdíjazásunkat kértük. Azóta 4Vs év inuit el majdnem s mi, több mint 20 kérvényt, meine,randimet adtunk be, de eddig eredménytelenül. Természetesen élnünk kellett, ruhátlanul se járhattunk, tehát a hossza idő alatt megtakarított vagyonúnkat feléltük. eladósodtunk. hiteleinket kimerítettük ós itt élünk, az az tengődünk a legnagyobb nyomorban és nélkülözésben. Elintézetlen kérvények Könyörgünk, kérünk mindenfelé az itteni képviselő urak utján is, de biztatásnál egyebet nem kapunk. Hogy miért. nem tudjuk, mert a 4 év alatt beadott kérvényeink közül egyetlenegy elintézést nem nyert. Ha nem nyugdíjaztak volna, volt magyar felekezeti tanítókat, megyei utbiztosokat és utkai)arukat és néni adnál-: rendesen két volt nyugdíjas jegyzőnek a nyugdiját, akkor azt mondanék, talán azért részesülünk ilyen elbánásban, mert nem voltunk állami tisztviselők, de igy az egész dolog érthetetlen előttünk. Pláne ha még vesszük, hogy Bácskában mee-hagyiák a iegyzöségeket is. Már valamennyien belebetegedtiink a szenvedésbe s egyik kollegánk felesége beleörült s a kutbti ugrott, mert már nem bírta elviselni a szenvedéseket s a mint látszik reánk hasonló sors vár. Ez volna röviden leírva a mi helyzetünk nem is szólva szegény, jobb sorsra érdemes, gyermekeinkről, akik a felsőbb iskolákba voltak kénytelenek abbahagyni tanulmányaikat, mert nem tudtuk fedezni a legelemibb szükségletüket sem. Ezért vártul: .o!v nehezen a föinspektor urat, hogy ezeket neki és általa az illetékes köröknek tudomásba hozzuk, miután írásbeli könyörgéseink süket itt-8 lekre találtak. A Prekmuriében sínylődő volt I jegyzők. Detektivfonok és ékszerész Friedmann Dezső vesztegetési ügye a suhoticai törvényszék előtt — Ä vádlott zsarolással vádolja az állami rendőrség főnökét — Hétfőn folytatják a főtárgyalást Ez év augusztus havának elején a szuboticai állami titkos rendőrség bizalmasan értesült arról, hogy szuboticai személyek közreműködésével nagyarányú valutacsempészet folyik. A csempészek aranyat ési nemes valutát vásároltak össze, —§ szólt a titkosrendőrséghez juttatott I bizalmas jelentés, — kijátszva a devizarendeletet és az összeszerzett aranyat és nemes valutát Budapestre viszik, ahol azt a zugkereskedelemben kétszeres áron értékesítik. Megindult a nyomozás, amelynek során az a gyanú merült föl, hogy! Friedmann Dezső szuboticai éksze-| rész vásárolja össze felhajtok se-J gitségével a csempészett aranyat? és ö küldte át Magyarországra. Azt állami titkos rendőrség detektivjei j állandóan figyelték Friedmann De- j zsö Kralj Alexander uccai üzletét. Augusztus 7-én, kedden este a megfigyelést végző detektívek észrevették, hogy egy idegen megy be az üzletbe és aranyakat ad át Friedmannak. A titkosrendőrök erre be-1 mentek az üzletbe és az értékeket, f amelyeket Friedmann épen ki akart fizetni, lefoglalták. Ez alkatommal 32 drb. Napóleon aranyat, öt angol fontot, 610 cseh-koronát és 5000 dinárt foglaltak le. Ezután szövevényes és rendkívül bonyolult nyomozási és vizsgálati eljárás indult meg, amelynek eredménye az lett, hogy bűnvádi eljárás indult Friedmann Dezső ékszerész ellen. Ebben az érdekes bűnügyben pénteken kezdte meg a főtárgyalást a szuboticai törvényszéken, Pavlovics /stván törvényszéki elnök büntető tanácsa. A tanács tagjai voltak llics Dragcmir és Gyorgyevics Jóváír törvényszéki bírák. A közvádat Merni sic s Koszta államügyész, a szuboticai ügyészség vezetője képviselte. A védelmet Piskulics Zvonimü dr. látta el. Pavlovics István elnök reggel 9 órakor nyitotta meg a főtárgyalást és megkezdte Friedmann Dezső vádlott kihallgatását, aki az általános kérdések során elmondta, hogy 32 éves, Beregszászon született, ékszerész Szuboticán. Elnök: Ismeri a vádat, bűnösnek érzi magát? Friedmann: Nem érzem inagam bűnösnek. — Augusztus 7-én este 6 és Vs? lóra között — mondja a vádlott — bejött hozzám Denneberg Henrik és 10—20 darab Napóleon d’ort kínált | eladásra. Amikor megnéztem az! aranyakat, bejött hozzám az üzlet-1 be két detektív. Popnvics és Pizsti-1 rica és lefoglalták az aranyat. Ez-| után Popovics detekíivel távozott, | de Pizsurica ott maradt és mondot-1 ta, ho-gy ezért kaphatok öt évi bőr- \ tönt. Nagyon meg voltam ijedve. A" mikor Popovics félóra múlva visz-8 sz-ajött. azt mondotta, hogy mind a| hárman, —■ éri, Denneberg és segédem, Probojcsevics Jovan menjünk fel a rendőrségre. Fel is mentünk az állami titkosrendőrségre, a zárkák előtti őrszobában elszedtek tőlünk mindent. Nálam ötezer dinár, 600 esek korona és öt angol font volt. ^ — Amikor mindezt elvették. Denneberg odament Popovicshoz, hogy engedjen bennünket haza. Popovics erre azt mondotta, hogy »Adtam elég időt az üzletben az iigy elrendezésére. Elnök: Hogy értette ezt? — Úgy. hogy Popovics detektivvcl rendezzem el az ügyet. •*- Pizsurica később megengedte, hogy vele együtt az üzletet bezárjam. Ez este 8—‘A9 órakor történt és később Popovics detektivvel elmentem a feleségemhez haza, megmondani, hogy mi történt. Útközben kérdezte Popovics, hogy miért nem intéztem el a dolgot? — Én nem feleltem erre semmit. Elmentem haza vacsorázni. A két detektív ott volt. Otthon megismételte a kérdést Popovics a feleségem előtt. Adtam fél órát miért nem intézték el? Aztán — folytatja Friedmann. — kérdeztem a detektivtől, hogy milyen ember a főnök? Nagyon finom ember — felelte a detektív, vele lehet beszélni. Erre elment Popovics és félóm múlva visszajött Lungulovval a lakásomra. — Lungnlov bemutatkozott, mint az állami titkos rendőrség főnöke. Amikor Lungulov megjött, valainenyien elmentünk. Lungulov az utón kérdéseket intézett hozzám azokra az iratokra vonatkozólag, amik az erszényemben voltak. Majd1 azt mondotta Lungulov, hogy ez borzasztóan nagy dolog, ezért legalább 15 évi fegyházat kapok. Erre nagyon meg voltam lepve. Lungulov azt mondotta, hogy menjünk el az ő lakására. Elmentünk. Amikor utunkon (á vasút felől, ahol az én lakásomról, az Erzsébet szálloda szomszédságából jöttünk), a Löwy, testvérek üzletének Jelačičeva uccai frontjára értünk, Lungulov igy szólt hozzám: Vádol a vádlott — Nekem 42.000 dinár adósságom van, nekem volt vagyonom Magyarországon, az mind szekveszter alatt áll, én már meghasonlottam önmagámmal. Uazafisdgból nem tudok megélni. Popovics elhozza majd az iratokat és magam elintéztem a dolgot. Közben odajöttünk a lakásba. Negyed óra múlva Popovics jött az iratokkal. Lungulov elővett egy noteszt, melyben már volt egy névsor, majd kérdezte tőlem Lungulov: — Tud arról, hogy ezek az urak foglalkoznak magyar korona vételével és eladásával? — Hallottam, feleltem, foglalkoznak magyar koronával. Többen Is, mint ti mennyi fel van jegyezve. — Megmondtam, akikről tudtam. Lejegyezte magának aztán mondta: — Figyelmeztetem, úgy sem tudja, az én közegeim durvaságát kiállni. Ha elárulja azt, hogy mit kérek, most maga-' tói, magát is agyonlövöm és magamat is. Adjon nekem 200.000 dinárt s akkor énj el fogom ezt a dolgot intézni úgy, hogy1 nem lesz belőle semmi baja. — Nagyon sok ez, — feleltem Lungulovnak. — Velem nem lehet alkudni, — felelte ő. — Gondolkoztam. Idegen állampolgár vagyok, könnyen elbánnak velem. Bele fogak menni. Azt mondottam: Holnap este adok választ. — Ez kedden történt. A detektiviönök lakásán — Másnap, szerdán este elmentem ■ Lungulov lakására, a Pieükoszics uccá- ’ ba. A ház előtt Popovics detektív sétált | és kémlelte, hogy jön-e valakit a ház f felé s amikor látta, hogy senki se jön, 1 mondta, hogy bemehetek. — Bementem Lungulov lakására és azt mondottam, hogy. nem tehetek eleget a kívánságának, mert nem tudom a pénzt előteremteni, még egy harmadrészét sem. Lungulov erre ezt mondotta: — Ha nem ad 200.000 dinárt, 24 óra alatt, akkor 400.000 dinárt fog fizetni. — Nem tudtam, kitől kérjek tanácsot Valami elszámolást említettem előtte és elmentem vele az én lakásomra. Ez szerdán este volt. Azt mondtam, ha elő tudom szerezni a pénzt, megszerzett!. A megállapodás — Másnap, csütörtökön délelőtt 10— Vili óra között felmentem Lungulov hivatalába, Éppen ott volt Róna Árpád, a Városi főpincére, aki interveniált valaki érdekében. Azt mondtam Lungulovnak, hogy én nem tudom a pénzt összehozni. Talán 150.000 dinárt tudok szerezni. Ebben megállapodtunk és megbeszéltünk egy találkát a Bácska pályán. Éjjeli találkozás a Bácska pályán — Csütörtök este 10 és V411 óra között kocsin mentem ki a Bácska pályára. Lungulov ott volt és kérdezte: — Miért jött kocsin. Még világos van. — A kocsis úgy se árul el, mondottam és elkiildöttem a kocsit. Onnan, a Bácska pályáról gyalog elmentünk Lungulov lakására. — Elhozta a pénzt? — kérdezte. — Igen, de nem az egészet. — Én nem hiszek magának. Miért huzza a dolgot? , — Nincs annyi pénzem. Szombat este újból adok. — Lungulov erre nagyon kikelt és cinikusan a következőket mondotta: — Nekem is van minden nagyobb üzlethez társam, nemcsak magának. Akkor elmentünk a lakásomra — folytatta Friedmann — és átadtam 112.000 dinárt. Szombaton reggel fél kilenckor bementem üzletembe. Akkor már Lungulov ott várt. Nézze mondta nekem, most már nem hiszek magának semmit. Maga Kellert doktorra! tárgyalt. Nekem fél óra alatt szerezze meg a pénzt. Megbeszéltük, hogy délután felmegyek a Nemzeti szálloda 7-.es számú szobájába és
