Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-21 / 345. szám

~l. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 21 szónokok élesen megtámadták Vui­csics belügyminisztert. A délelőtti ülésen Lázics Voja íöldmivespárti beszédében elítélte azt a p'ártoskodó szellemet, amely a belügyminiszté­riumban uralkodik. Fölemlítette, hogy a rendőrségek és cseiidőrsé­­gek kíméletlen terrort alkalmaznak a néppel szemben. Tiltakozott a fő­ispánok részére előirányzott repre­zentációs hitelek ellen és ezzel kap­csolatban szóvá tette azt a furcsa helyzetet, hogy több főispán van, mint ahány tartomány. Beszéde vé­gén kijelentette, hogy ar költségve­tést nem szavazza meg. Az utána felszólaló Setyerov Szlavko szintén érthetetlennek tar­totta, hogy 13 főispánnal több van, mint amennyit a törvény előír. Kije­lentette, hogy nincs semmi bizalma Vuicsics belügyminiszter iránt, ölei­nek poltikáját az jellemzi, hogy nein hajtja végre az alkotmányt és nem tiszteli a törvényeket. A tisztviselők egyszerűen pártemberek, akiiének fontosabb a párt érdeke, mint az or­szágé. Felvilágosítást kér a belügy­minisztertől arra nézve, hogy miért nem írta ki a tartományi és járási választásokat, amikor az előirt ha­táridő már régen lejárt. A délutáni ülésen még több ellen­zéki felszólalás hangzott el, majd Setyerov után Vuicsics belügymi­niszter hosszabb beszédben vála­szolt az ellenzék felszólalásaira. Szerinte a főispánoknak szükségük van a reprezentációs költségekre, azt azonban elismeri, hogy a csend­­őrségek javadalmazására nem fek­tet a kormány nagy súlyt. Az or­szág tartományi beosztására vonat­kozólag kijelentette, hogy Horvát­országban és Szlovéniában legkésőbb két hónapon belül végrehajtják a tartományi felosztást és kiírják a tartományi, valamint a járási vá­lasztásokat. Hangsúlyozta, hogy a jövőben az uj tisztviselőtörvénynek megfelelően kvalifikált tisztviselőket fognak alkalmazni. A közbiztonsági állapotokra vonatkozólag kijelentet­te, hogy a személy- és vagyon biz­tonság most az országban teljesen kielégítő. Végül a pénzügyminiszter bejelen­tette, hogy a községi jegyzők segé­lyezésére hajlandó öt millió dinár hitelt nyújtani. A költségvetést a bi­zottság, tizenhat szavazattal nyolc ellenében elfogadták. A közoktatás- és fold­mivslésügyi tárca Ezután befejezték még a közokta­tásügyi minisztérium költségvetési vitáját, amelynek során Trifunovics közoktatásügyi miniszter rövid ex­pozét mondott. Kijelentette, hogy ő sincs megelégedve a költségvetés összegével, de ha figyelembe veszik, hogy Pribicsevics idején 460 millió dinár volt az előirányzat, most pe­dig 660 milliót tesz ki, némi haladást I jelent s a közoktatás terén több kí­vánság megvalósítása válik lehető­vé. Majd bejelentette, hogy a pénz­ügyminiszter az elemi iskolák épí­tésére előirányzott hitelösszeget húsz millió dinárral felemeli. Néhány ellenzéki felszólalás után a javaslatot megszavazták. Szavazás után rátértek a földmi­­velésíigyi minisztérium költségveté­sének a tárgyalására. A vita első szónoka Lázics Voja hosszabb be­szédben kifogásolta a költségvetést. Tiltakozott az ellen, hogy a földmű­ves szövetkezeteket az állam nem segíti eléggé. Utána Popovics Gyo­­ka demokrata beszélt, mire az ülést berekesztették. Mii koz a karácsony? Nincs karácsonyi vásár az idén Szuboticún Már csak három nap választ el Vásárolnak karácsonyra divatáru­­'bennünket a szent estétől, amikor a karácsanyía lángjai alatt az ajándé­kok sorakoztak valamikor a kicsi­nyeknek csakúgy, mint a felnőttek­nek. A karácsony a régi boldog vi­lágban mindig örömet és meglepe­tést hozott mindenkinek, még a sze­gény embernek is meg volt a maga Szerény karácsonyi ajándéka. Az idén üres lesz a legtöbb házban a karácsonyfa alja, ahol ugyan ki­gyulladnak a fenyőfa gyertyái. A suboticai kereskedők egybe­hangzó állítása szerint az utolsó ]éve!iben még soha sem volt olyant 'gyenge a karácsonyi vásár. mint az ‘idén. Az ilyenkor mindig fellendülő Vásárlási kedv az idén egyáltalán bem tapasztalható és hiábavalónak bizonyul a legélelmesebb üzleti ver­seny is, az olcsó árakat feltüntető ijazar kirakatok sem csábítják be a vevőket az üzletekbe. A raktárak tnindeniiit szinte túl vannak zsúfol­va, mert a kereskedők az előző évek Aránylag jó karácsonyi vására után bem gondoltak arra, hogy az idén á súlyos pénzhiány és a gazdasági Válság miatt egyáltalán nem fog vá­sárló-kedv mutatkozni. A karácsonyi vásár lanyhaságá- Vól több suboticai kereskedő nyilat­kozott munkatársunk előtt. Egy nagy belvárosi divatárukereskedő kijelen­tette. hogy az idén egyáltalán nem Városszép itő m üvészet Irta : Nádai Pú! A párisi nagy tárlatokon az utóbbi idő­ben semmit sem néznek akkora érdek­lődéssel a látogatók, mint a városszé­­pitő terveket. Folyóiratok képei, napila­pok Cilikéi, kritikusok eszmecseréi kísé­rik buzgó figyelemmel az építészek maquettjeit, gipszből való necasoraikat, bolt- és park-terveiket, festett panorá­máikat és madártávlat-képeiket, »L’art urbain«, ahogy a franciák elfogadott szóval ezt a művészeti ágat nevezik, egy uj témakört iktat az érdeklődés homlokterébe, amely több mint egy fél­százada, Haussmann préfet és Alphand épitész városépitkezéseinek lezárása óta megszűnt beszédtéma lenni a világ leg­tökéletesebb nagyvárosában. Az igazi francia nyárspolgár nagyra nőtt és nyu­godtan aludt azzal a mindenható érzés­sel, hogy az ő városa örök időkre le­zárt, tökéletes egész, melynek építke­zési, uccarendezési, park-diszitési és egyébb kérdéseit véglegesen megoldot­ta a két Napóleon, az első, az igazi és a harmadik, az ő halvány mása. Több mint féiszázad múlt el azóta és — ime — a dicsőségben fürdő város is kény­telen kozmetikai kérdésekkel foglalkoz­ni. Lakásépítések, egy nagy aeroklub létesítése, kisebb és nagyobb áruhá­zak__ mindenekfelett pedig a nagy nemzetközi iparművészeti kiállítás, mely 1925 nyarán fogja felsorakoztatni hatal­mas pavilonokban a baráti nemzeteket, mindez égő városesztétikai kérdése­ket iktat a nyugalmas, ki nem zökkent életritmusba. Mint jelenség, mint társadalom-eszté­tikai tünet ez az érdeklődés a legmoder­nebb építészeti feladatok iránt, igen ér­dekes. Mert annak a jele, hogy egy tár­sadalom, amely idáig jó vígjátékokat, divatos költőket és filozófusokat, nagy­szerű bakteriológusokat, kiváló toalette­ket és kápráztaó ékszereket adott a nyugati művelődésnek, rátér az építke­zésre. Ez a kötelességeknek olyan fokozott öntudatát jelenti, mely mellett a legki­sebb feladat is az egyetemes nagy érde­keknek részévé lesz. S csakugyan, ha az ember megnézi e nagyvárosi építés­nek az utolsó két-három évben létesült legegyszerűbb termékeit: az uj boltbe­rendezéseket és homlokzataikat, már ak­kor is észrevehető az, mennyi finom építészeti hangsúly, az anyagoknak mi­lyen nemes harmóniája iieszkedik az ucca megszokott ritmusába. Van ezek közt a mostani boulevard-szépitők közt egy: SicÜs a neve, akiről el Tehet mon­dani, hogy valóságos ékszerésze a vas­betonnak és a márványnak. Kecses és hajlékony foglalatok az ő bolt-pártijai, melyek mögött a kalapált vas és a fa­­cettásüveg, az épületlakatos és a már­ványszobrász művészete igyekszik be­tölteni a íalnyilás hézagait. Könnyű fes­tői nyugalom vonul ezzel az épület di­namikába, az uccán Valzer ütemek csen­dülnek fel, de ezek egy igazán briliáns tehetség muzsikájának ütemei, tikkeket, úgy mint más években. Legfeljebb csak a legpraktikusabb 'meieg téli árucikkek iránt van némi ■kereslet, a pénztelen középosztály 'csak olyan karácsonyi ajándékokat vásárol, amit amugyis meg kellene 1venni, ahelyett azonban, hogy ezeket ct télre nélkülözhetetlen cikkeket ‘máskor vásárolnák meg, ezt veszik meg karácsonyra. Még itt is azon­ban a legegyszerűbb cikkek kelen­dőek elsősorban, igy meleg nyak­sálakat, trikó-cikkeket és hasonló teli divatárukat vesznek leginkább. A luxus-cikkeknek azonban egyálta­lán nincs vevőjük. Még szomorúbb azonban, amit egy 'játékáru-kereskedő mondott el mun­katársunknak az idei karácsonyi vá­­,'sár csődjéről. — Az előző években rengeteg já­­'tékára fogyott el karácsony előtt -­­‘mondotta — mert még a legszegé­­'nyebb szülők is igyekeztek valami meglepetést szerezni gyermekeik­nek. Az idén ezzel szemben alig le­het észrevenni, hogy valahol is ké­szülnek a karácsonyra. Alig fogy Valami értékesebb és drágább játék­áru és az egyszerű egészen olcsó babáknak, ólomkatonáknak és ha­sonló játékoknak is nagyon kevés 'vevője akad. Valamikor a Richter­­'féle épitőszekrány, vagy a gőzgépek L legkeresettebb játékáruk közé iar-Az uccamüvészetnek ez az uj hajtásai a boltbejáratok kiképzése eleven például kínálkozik a francia niügondnak és a magyar főváros gondolatszegénységé­­nek egybevetésére. Itt, a mi izgatott és dühösen kereskedő Keletünkön bizonyo­san tizszerannyi uj üzletportál keletke­zett újabban, mint a csendesebb, meg­fontoltabb gall fővárosban. Itt minden beit átlag kétévenként levedli a régi gazdáját és a régi ticcairuháját. Hogy ebből milyen uj gárda születik, — arrói jobb nem beszélni. De hogy milyen homlokfal-nyilasok keletkeznek, azt nem lehet elhallgatni. Sellemtclen és egyéni­­ségnélküli épület-asztalosmüvek. Kira­katóriások fenyőgerendákkal koszoruz­­za gazdagon. Tiz-tizenüt évvel ezelőtt errefelé minden boitportál legalábbis kalapált bronzból készült és nem is volt igazi ci­pőüzlet. amelyiknek ne lett volna az uc­ca felől egy üvegfestésü kupolája. Ámde azóta szegényebbek lettünk és igy ma az asztalosoké a döntő szó: az ő finy­­nyásságuk szabja megteh át, hogy a le­endő drogériának bejárata felett XVI. Lajos korabeli amorettek, vagy Napole­on korabeli szalagos fáklyák fongnak-e díszelegni. Példátlan pazarlása a vörös­­fenyőxiek és a politúros diófának, a fara­gott koszorúknak és a jezsuita oltárok motívumainak — ez jellemzi az újabb pesti bolt-müvészetét. Dicséretes kivételt hamarosan alig tudnánk kettőt-hármat említeni. Egy-két újabb könyvkereskedés bejárója, egy ul­tramodern kiképzésű csokoládésbolt, .el­hoznak» ma alig fogy ezekből egy­két darab és szinte fáj a szivünk* amikor látjuk, hogy az üzletbe néhaj mégis bevetődő szülők milyen iáj-, dalmasan mondanak le arról, hogjr; gyermekeiknek valami szebb kard-, csonyj ajándékot vásároljanak. Pe-.' dig az árak alig emelkedtek tavaly óta, csak a pénz lett kevesebb és a­­gazdasági helyzet rosszabbodott. Ä szMGotieal radikálisok a kormány és a klerikális- párt megegyezése eilen • A bnsyevácok nélkül a klerikálisok ü :.m egye^neü meg A klerikálispárt és a kormány között már nem első ízben meging iliuit tárgyalásokat most idegesen fo­gadják a suboticai radikáiispártbaa, főként a tárgyalásoknak a bunyevá-j ! bókkal való vonatkozása miatt. Néni először történik meg, hogy a kor-, tnány az autonómista pártokkal| Igyekszik megegyezést teremteni és, minden ilyen esetben eddig még észlelhető volt ez az idegeskedés, i A legújabb tárgyalások ugyan, még csak a kezdet kezdetén vannak! és ma még egyáltalán nem lehet clő­­'re látni, hogy milyen eredményre) 'fognak a megbeszélések vezetni. Ép­­! tesüíésünk szerint ezúttal a kleriká­lis párt feltételei között a bunyevác- I 'sokácpárt legfontosabb követelései is Szerepelnek. A bunyevácok ígéretet ■nyertek a klerikálispárt részéről :hogy semmiféle megegyezést nem bkot a párt a kormánnyal a bunyevá­­i'cok feltételeinek teljesítése nélkül* : Ezek a követelések nagyrészt a vaj­­•Hasági közigazgatás gyökeres át* \ 'alakítására és az autonómista török­­kések részleges honorálására vonat­­\koznak. • Tisztában van ezeknek a követe-* Tűseknek a természetével a suboticai l ‘radikálispárt is, amelynek többsége 'nem venné szívesen, ha a megegye­zés a kormány és a klerikálisok kö­­|kött létrejönne, épp a bunyevác-* [ sokácpártra való tekintettel. Amint ‘ismeretes, a suboticai radikálispárt“ Lan két csoport áll egymással szem­ében, amely a bunyevácokkal való megegyezés tekintetében ellentétes felfogást vall. Az egyik csoport a ^megegyezés mellett van, míg külö­nösen a gazda-csoport hallani sem amM»»Mlllgl<!WTO SSSfflfraiSJET! ram vétve talán egy-egy eldugott paríümös** bolt, mindössze ennyi az, ami egyéni márkát, az építtető, vagy a tervező Íz­lésének jegyét viseli. S ez a pár jó pél­da is minden esetben nem az uccai rek­lám kedvéért lett ilyenné. Hanem belük rőL a bolt belső köntöséből, egész archi­­tektonikus elgondolásából szűrődött ki ez az ízlés a homlokfalra, mint tiszta logikai következetesség. Mint ahogy e belső és természetes gondolkodásbeli folyamat eredménye az, amit homlokzat­­stálusosságnak szoktunk nevezni. S e belső gondoikozásbeli egyenesség hiá­nya az, ha a pesti bőrkereskedés kü!ta­karói a olyan, mint egy pajzán rokoko­­cnkrászda belseje és az egészségápolási cikkek kirakatára Stuart Jakab angol uralkodó és utódai nyomják rá a stílus, bélyegét. A párisi városszépitő művészétnél? ilyen súlyos, megalomanias elfajulásai egész bizonyosan nincsenek. Ott, ahol eddig a hasyomnányos rnülpari szellem féltve őrizte a nagy uralkodók kastély-* stílusának külsőségeit, disziítőmotivu­­mait, most a kezdődő egészség jeleivel találkozunk, egy olyan épitő- és szépitő­­tevékenységgel, mely minden izében uj, nemes és modern. ; S ennek a finom modernségnek első és legfontosabb parancsszava, hogy tisz­telje azoknak modern, városi és polKá­rosult gondolkodását, akik ez a alkot fi­sok közt élnek, mozognak, kereskednek, anélkül, hogy a harisnyák királyai, a nyakkendők Walesi hercegei akarnának I lenni,

Next

/
Thumbnails
Contents