Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-16 / 341. szám
1923 december 16. BACSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal A csókái pap Szeged, 1923 december Hírek szivárogtak Szegedre a Csókái papról, aki nagy betegségen fesett át. Hetekig feküdt a zentaij kórházban, ott súlyos operációt is1 végeztek rajta, de már otthon van | kis fajújában s várja a telet, amely j útban van, akárcsak a beteljesedés j előtt álló élet tele. Vájjon mit csinál; most a lá’qbadczó? Áll az ablakánál j és mélyen iátó szeme eltekint a! messzeségbe, mág a valóságban aj Lédererék lóréját huzza a keskeny-j vágány un az életunt paripa. Vájjon j gondolt-e ránk. néhányunkra, akik esztendők óta nem ürítünk poharat, hogy oda ne képzelnek magunk közé őt is, elmúlt ifjúságunk, gondtalan boldog esztendők hűséges társát, a kincses lelkű jóbarátot, akit] hasztalan várunk olyan nagyon ré-| gén! I A sok minden veszteséig között a j legfájdalmasabbak közül való a csó-i kai pap és az ő egyszerű hajléka, amely vigaszt nyújtott, ha a lélek: háborgott, az agy forrott s szolid j csendjével visszaterelte az embert) önmagához. Irjuk-e ki a nevét is? Aki nem ismeri, annak úgyse tudjuk hü képét adni. a jóbaráfoknak pedig úgyis csak Szityi marad ő. Egyszerű pap, aki Isten jámbor szolgája tudott maradni suhogó selyem reverenda nélkül, az auíáfea sose ment szívesem, lehetőleg egyáltalában nem ment, a hatalmasak kegyét nem kereste, mert hatalmasabb ő lelkében mindenkinél. Szerény ember, akit a falu magányába kárhoztatott a sors, pedig épp úgy faraghatott volna belőle országos nevezetességet, nagy irót, költőt Vagy Sziíyin múlt volna az egész? Hol az a lélekbúvár, aki erre kielégítő feleletet ad? A betű nregmérgezettje, aki szomjasan keresi a szépet, az újat, lépten-nyomon találkozik a közéleti előkelők Írásaival, nagynevű politikusokká!, akik verejtékezve préselik M magukból a néhány alkalmi sort. Igazi, nagy lelki szenzációt azonban csak két ember hozott az életébe. Egyiknek se volt kenyere a toli, egyik sem akart amatörködni, vagy diiettántoskodni, de klasszikus volt minden soruk, amit az élet akármilyen kis mindennapos kényszerében papírra vetettek. Az egyik szegedi parasztgazda volt, a másik a Szityi. Abból a szó hömpölygőit olyan gyönyörűen, mint középkori mesteikirályek asztalára szánt drá- \ ga min: kelyhéitíek ornamentikája, j Szityi egy anzikszkártya gyors üze- j netébe is önként adta mindig a fris- 3 set, a szépet, a sablonmenteseí. — f az egészíelkét. Ez a lélek tudott kői- > tői lenni sorok leírása nélkül is, ezl a lélek mindig a harmóniát kereste, { de jaj, olyan fájó elgondolni, hogy \ talán sosem találta meg. Szityit bohémnek nevezték, mert l nem szerette a pléharcot és a bádog-1 kosztümöt és semmi más nem akart j soha lenni, csak a falu szürke papja, j aki akkor is örömet szerez, ha aj söröspalackok pléh-elzáróját aszta- 5 gatja jutalmul a jó tanulóknak. A bohénisége nem az, amit a zsu-: folt életű és megsürüsödött vérű | milliomosgyerek erőszakolt magára, jj Ö, valóban, cinikusan nézi az egész! világot, a hiú erőlködéseket, a lélek- ? gyilkoló előzködéseket; nem vergő-1 dilc gazdagok lakomái, kézfogásai | után, lelki ezerholdas ö abban a jj nagy rengetegben, ahol mindenki a \ szellemi kapitalistát szereti játszani, s Fölötte áll immár mindennek és f ezért megértő. f Sosem akart más lenni, mint fa-1 lusi pap, de ebben is az örök szegénység jutott neki osztályrészül. . Emlékeim között most őrzök néhány rossz pamutzsebkendőt, torok-i fájás idején priznicszolgáiatot tevőt, f Szittyi vásárolta Zentán, ahová át-j sétáltunk olykor Csókáról, öreg, * ‘állt meg a baromfiudvar előtt. — A sült kakas sem utolsó, de na? gyón szaladós eleven korában, a mi \ lábaink pedig már nem fürgék. Hessegetett néhányat, kezével ellj Oszlásra szólította a szárnyasokat, f aztán, hogy egyedül maradt a ka- Ikas, rálőtt. így sokkal egyszerűbb fa dolog, nincs haikurászás. A legdrágább, a legjóságosabb lélek rázogatta aztán aranyliimpós I szárnyát a fehér aszta! mellett, amellyel nem ér föl toasztozó naj gyök fontoskodó elősködése. Ez is .elmúlt, mint annyi minden más, amidből kifosztja az élet az embert. Gómheredetten száil most a lélek Csókára, ahol lábbadozva pipái kaj rosszékében a mi Szityink, ifjusá- 3 gunk osztályosa, bánatunk elpihen- I tetője. Talán épp úgy fázik, mint mi, } akiket szintén kifosztott az élet-utonf álló, mikor vittük a jövő vásárjára lelkünk aranyszövésü portékáját, sok finom álom csipkéjét, gyémánt-mej rész törekvését. ötvös-akaratát az roskatag ember kínálta a portékát. nagyszakálln zsodóember s az első szóra elengedte a felét az árának. — A tizedik tucat, mondta Szityi, nesztek, osztoszkodjatok rajta. — De, öregem, nem ér ez egy hatost sem, olyan gyönge az anyaga. — Tudom, felelte Szityi, nagyon is tudom, de mit csináljak, mikor ez a szegény ember annyira bízik bennem. Nem is hiszitek, milyen óriási családja van, a gyerekek nevelése pedig tenger pénzt emészt föl. De tehetségesek a gyerekek, van köztük már önálló is. Az egyik mérnök, a másik orvos, a harmadik ügyvéd. Szittya mindig olyan szegény voit mindig, igy káplánt sem tarthatott, a gazdasszonyi intézményt pedig egyáltalán nem ismerte. Megfőzte a kis ebédjét ő maga. ha pedig vendége' érkezett, mindig kiválasztott egy hetvenesztendős banyát, lássa el a konyhát. Vendégei mi voltunk, néhányan szegediek, akiket rendszerint kidobással fenyegetett, amiért ^ ................ magunkkal vittük megkoppasztva. a ‘ elképzelések féldióhintájában. De tavacsorára valót. Ilyen sértést! Hiszen nem olyan szegény ő! Alikor vállára kapta a puskát, kiszaladt a (------------ .. határba néhány nyűiért, az jó lesz f gondolásban, savanyu levesnek, majd tűnődve Ián gondol ő is ide s akkor olyan jól esik hinni, hogy fölmelegszik néhány pillanatra, akárcsak mi a rá való Bob. $ r Károly! Mihály tárgyalásai a szerbekkel és kurvátokkal — Részlet Károlyi fiülbály könyvéből — Gróf Károlyi Mihály most megjelent emlékirataiból közöljük az alábbi, az SHS királyság magyarságát különösebben is érdeklő részletet. A fejezet, amelyből ez a részlet való. azt tartalmazza, hogy Károlyi 1918 őszén, amikor már a beavatott politikusok tndták, hogy a központi hatalmak elvesztették a háborút, a szlovákokkal, románokkal és szerbekkel milyen utan-módon kereste a megegyezést.. A szlovákok és a románok az esetben, ha Károlyi-kormány alakul, hajlandók voltak ezzel megegyezni. IV. Károly, akit Károlyt informált, hozzá is járult a tárgyalásokhoz ér-a megegyezéshez. Rövidlátó politikusok és katonák azonban akadályozták a megegyezést. Mikor már majdnem minden veszve veit. Tisza Istvánt küldték ki. mint homo regius-t. hogy a délszláv vezetőkkel tárgyaljon. Tisza brüszkirozta Sarajevó-ban a szerbek vezetőit. Magához hivatta őket. s lovagló-pálcával csapkodta előttük az asztalt, memorandumukat Mődes Zeugt-nak nevezte s azt kiáltotta : — Lehet, hogy tönkremegyünk, de mielőtt tönkremegyünk, lesz annyi erőnk, hogy szétzúzzunk benneteket. Mikor Tisza ezt kimondta, a jelenlévő Gállcs Ljubcmir Ferenc-rendi szerzetes halkan azt mondta az uraknak: — Aiderno. Erre szó nélkül fölkerekedtek és eltávoztad. Tisza utánuk kiáltott: — Ez a legokosabb, amit tehettek. Mikor Kramarz Prágában értesült Tisza saraievéi szerepléséről, örömében magyar újságírókkal ölelkezett. Annyira jólesett neki a hír, hogy a monarchia felborulása hatalmas lén és sei előrehaladt. A szerbekkel való tárgyalásról ezeket írja Károlyi: A szerb radikális párt részéről dr. Hadzsi Kosztával és Tomics Jásával álltunk összeköttetésben. Ez az utóbbi formdUsan is biztosított arról, hogy a Károlyi-kormányt támogatni lógják, mert a szerb nemzetiségi várt föltétlenül megbízik benne. Dr. Hadzsi Koszta, akivel szeptember 29-én este a Károlyi-párt helyiségében beszéltem, arra a kérdésemre, hajlandó volna-e a szerb radikális párt engem, ha békeprogramom és nemzetiség? koncepcióm alapján kabinet-a'akitással bízatnám meg, támogatni: azt felelte, hogy e rendkivüii fontosságú kérdésre csak pártjának vezető tagjaival valói eszmecsere után felelhet, sőt érintkezést kel! keresnie a zágrábi horvát-sz&rb koalíció vezető embereivel is. akiknek beleegyezése nélkül a szerb radikális párt egymaga nem fog kötelezettséget vállalhatni. Előadta azt is. hogy mindenesetre szükséges volna rögtön jóvátenni mindazokat az igazságtalanságokat. , amelyeket a polgári és katonai hatóságok a szerémségi és boszniai szerbek ellen elkövettek. Ezekről az atrocitásokról, amelyeknek ténye nekem merőben uj volt, dr. Hadzsl Koszta ott, tárgyalás közben, memorandumot szerkesztett és vállalkozott arra, hogy mindazt, ami e memorandumban van. elmondja a királynak, ha audienciát eszközlök k: neki. Batthyány Tivadar megkérdezte dr. Hadzsi Kosztét, vállalna-e tárcát egy Károlyi-minisztériumban. ö ezt elhárította magától és maga helyett dr. Lallosevics János kúriai tanácselnököt ajánlotta. Itt meg kell említenem, hogy a horvát képviselőkkel is folytattam tárgyalásokat, de ezek akkor már mind a jugoszláv alapon álltak. Popovics Dusán, Pribicsevics, báró Nikoücs horvát képviselőkkel folytak eszmecserék. Báró Nikolics-csal direkte, a másik kettővel indirekte tárgyaltam. Tiszaugyan nagyon sokat ártott sarajevói szereplésével a magyar ügynek, de megértették, hogy Tisza korántsem jelenti az egész magyar népet. En már a tárgyalások előtt sem kételkedtem abban, hogy Horvátországot lehetetlen a magyar korona területei között megtartani és biztosra vettem, hogy a horvátok teljes Önállóságukat követelik. A dél szláv állam már nem volt kérdéses, csak az, hogy miiven formában, szorosabb vagy lazább szövetség formájában alakul-e ki a viszony Szerbia. Horvátország. Bosznia. Dalmácia és a szlovén területek közt. Tudtam, hogy külön államiságuk kialakításában senki már őket meg nem akadályozhatja. Magyar szempontból a legostobább politika volt a történelmi jogokhoz ragaszkodni, minden gyakorolati haszon és értelem nélkül, csak azért, hogy a szlávok ellenségüket lássák bennünk. A magyar érdek az volt. amit én és a függetlenség! párt ekkor képviseltünk. Mi azt mondtuk: nemcsak nem ellenezzük, de rokonszenwel nézzük - a szláv népek fölszabadulását és I magyar szempontból a horvátoknál csak azt akartuk elérni, hogy Fiu^ mére vonatkozóan valamlyen formábban kölcsönösen kielégtő megállapodást tudjunk létesíteni. Miután az elszakadási törekvésnek nem akartunk ufiában állni, e megbeszéléseknek nem is volt olyan konkrét tárgyalási jellegük, mint a fontieknek, j A tárgyalásokból azt a határozott impressziót nyertem, hogy egy most ? megalakuló Károlyi-kormány nagy I rokonszenvre találna náluk is és a j megoldandó, egymást kölcsönösen I érdeklő ügyekben, elsősorban Fiume sorsának eldöntésében, ez a rokon(Szenv érvényesülhetett volna. Meg ; vagyok győződve arról, hogy egy demokratikus,- racionális politikát (folytató Magyarország még ma is meg tudná teremteni azt a megegyezést. amely Jugoszláviának is érdeke. Sajnos, a 'horvátok felé is elvá* gott minden szálat a szűkkeblű, ural- Ikodó magyar politika. A Wekerlekormány visszatartotta a királyt I minden engedménytől és, háta mögött a parlamenti többséggel, tiltakozott a szláv igények kielégítése ellen is. Esztelenségnek mondták az osztrákok kívánságát, hogy önként mondjunk le Horvátországról és Dalmátországról. Pedig az első csak laza kapcsolatban volt velünk, a másik mez már régesréz nem tartozott hozzánk másképp, mint papíron és a békés elválás esetén, ha — még hozzá — rendezhettük volna a fiumei kérdést, megállapíthattuk volna tengerhez-jutásunk módját és jogát biztosíthattuk volna a szlavóniai magyar kisebbség jogait. — bizonyára senki magyar ember nem lett volna, aki érezte volna az elszakadást úgy, mint ahogy’ ma érzi mindenki. A nemzetiségi pártok képviselőivel való tanácskozásaimról, az eredményekről és az impressziókról értesítettem gróf Andrássy Gyulát is. akivel gyakran találkoztam, ő azonban hallani sem akart szlovák vagy román autonómiáról, nemzetiségi ^ miniszterekről. de még a nemzetiségek bizalmát bíró Jászi Oszkár tárcanélküli miniszterségét is a legnagyobb mértékben ellenezte és a maximum, amit a nemzetiségi kérdésben kon! cédáit, az volt. hogy Jászi államtit■ kár lehet egy kormányban, amely l több-kevesebb politikai, gazdasági és kulturális engedményt tesz a nemze: ' tiségeknek. Andrássy, aki három hét múlva mindent kénytelen volt föiadnL ekkor tudni sem akart arról sem, (hogy Dula Máté, Goldis László és a nemzetiségeknek egyébb tisztelt vezérei miniszterek legyenek! Ekkor is. később is sokat támadtak engem azért hogy én, amint mondották, személyes ambícióból olyan konokul ragaszkodtam ahhoz, hogy csak Károlyi-kormány alakuljon és minden más kombinációt elvetettem. Valóban el keli ismernem, hogy ez a formai igazság. A nemzetiségekkel való tárgyalások után azt a határozott benyomást szereztem, 1 hogy velük csak egy Károlyi-Jászikormány tudna megegyezésre jutni, mert nemcsak pártvezérekkel szemben, de ezek a magyar politikusok is — még október első napjaiban, a bolgárok kiugrása után is — legmerevebben visszautasították a nemzetiségek minden olyan követelését, amely alapjáhan támadta volna meg az ő jogfosztásra és elnyomásra alapított hatalmi rendszerüket. Tisza, j Apponyi. Andrássy, Wekerle vagy j Bethlen teljesen egyek voltak abban, hogy hazaárulás a nemzetiségek kívánságait úgy honorálni, ahogy’ Jászi Oszkárral és a szocialistákkal egyetértésben ml akartuk. Nemzetiségeinkkel való megegyezés nélkül : szó sem lehetett békéről, mert a wilsoni pontok elfogadása előfeltétele volt a szóbaállásnak.
