Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)

1923-12-16 / 341. szám

2. oldal BÄCSAücU i Léi 1923 december 16. mofc létrejöttek, a nemzetiségek jo­gait is garantálják. Demokratikus és becsületes politikusok közt azonban nem lehet ellentét abban a tekintet­ben, hogy nemzetközi szerződések nélkül is garantálni kell minden ál­lamin, ak azt, hogy a nemzetiségek egyenlő jogokat élvezzenek és ban­­tatlanul élhessenek. Remélem, hogy a jugoszláviai németek nem lesznek kénytelenek nemzetközi fórumokat igénybe venni, hogy az alkotmány­ban biztosított jogaikat érvényesít­sék. Zsebotnak a vádjára, hogy a németek különböző nagy koncesz­­sziókat kaptak Szlovéniában, kije­lenti, hogy ez az állítás éppen olyan komolytalan, mint a többi vádak. Azt Zsebotnak is tudnia kell, hogy az iparengedélyhez megfelelő előfel­tételek mellett minden állampolgár­nak egyformán joga van. Hosszasan foglalkozik a költségvetési tizenket­­tedekiek, a rendkívüli adópótlékok­ra és a robotmunkára vonatkozó rendelkezéseivel. Több esetet sorol fel annak bizonyítására, hogy a né­met lakossággal szemben úgy a pót­adók kivetésénél, mint a robot kiro­vásánál igazságtalanul járnak el, Kijelenti, hogy ilyen viszonyok mel­lett nem áll módjában a német párt­nak, hogy a költségvetési tizenkette­­deket elfogadja és ezért a párt a ja­vaslód ellen fog szavazni. Krallt dr. szavait nagy érdeklő­déssel hallgatta az egész Ház. A ebszéd egyes részletei viharos jele­neteket váltottak ki a parlamentben és a szónoknak izgalmas szóbeli összetűzése támadt Szokics képvise­lővel, amely incidens csaknem tett­­legességgé fajult. A következő szó­nokot, Milelics Sztanko földmives­­párti képviselőt és a többi felszóla­lókat már csak kevesen hallgatták végig, mert a képviselők legnagyobb része a folyosóra sietett, hogy Krafft dr. beszédéről tárgyaljanak. A radi­kálispárt megütközéssel fogadta a beszédnek azt a részét, amelyben a német párt elnöke bejelentette, hogy pártja a kormány javaslata ellen fog szavazni. A beszédet a demokraták is hűvö­sen fogadták azok miatt a kijelen­tések miatt, amelyekben Krafft dr. a nemzetiségi kisebbségeknek a nem­zetközi szerződésekben garantált jo­gaira hivatkozott. Munkatársunk előtt több demokrata képviselő ki­jelentette, hogy Krafft dr. ezzel a beszédébcl sokat ártott a németek­nek. Zsebot vádjai Krafft beszéde után Zsebot kép­viselő emelkedett szólásra és ki­jelentette, hogy Kralft Grécban résztvett egy irredenta-egyesület tanácskozásain és hogy a német képviselők egy Braun nevű né­metországi agitátorra! tárgyaltak. Broun propaganda utón volt Jugo­szláviában. Krafft közbeszólt: — Semmiféle Braunt nem is­merek. Ez hazugság. Ugylátszik Zsebot nem akarja, hogy a né­meteknek iskoláik legyenek. Zsebot: Amíg a szlovéneknek nincs, addig a németeknek se legyen. Teabei: Milyen alapon kí­vánja ezt ? Ezután Krafft hangoztatta, hogy a kisebbségek jogait nemzetközi szerződések biztosítják. Majd az állítólagos Braunról beszéit és ki­jelentette, hogy erről az emberről most hall először. Bizonyítékokat 1 övetel Zseboltói. Tiltakozott Zse­bot gyanúja ellen, amely szerint a német képvisetök küliöldi ut iát, diplomáciai jelentőségűnek íré nősiti. leg még több miniszter fog lemon­dani. Az eddigi hírek szerint Vutcsic& belügyminiszter és Simonovics ag­rárminiszter lemondása várható. A kormány rekonstrukciójával kapcsolatban Pasics miniszterelnök nehéz feladat előtt áll, mert a meg­üresedett tárcák betöltésére sok je­lölt van. Valószínű azonban, hogy a parlament karácsonyi szünete alatt Sikerül megoldani a kormányrekon­strukció Mészieges kormányválság Megszavazták az uj tizenkét Istiekről szóló tói vényt Beogradbóf jelentik: A parlament szombati üiésén megkezdték a költ­ségvetési tizenkettedek általános vi­táját. elsősorban felolvasták a több­ségi és kisebbségi jelentést, amely utóbbiban az ellenzéki pártok kije­lentik, hogy nem szavazzák meg a javaslatot, mert a pénzügyminiszter egyetlen módosító javaslatukat sem fogadta ej. A pénzügyminiszter expozéja Stojadinovics pénzügyminiszter indokolta meg ezután a költségve­tési tizenkettedek beterjesztésének a szükségességét, aminek főoka, hogy a költségvetés még nincs ké­szen. A javaslat lényegében nem kü­lönbözik az eddigi tizenkettedektől, csak a tisztviselők fizetésére van nagyobb összeg előlegül előirányoz­va. A rokkantsegéíyre vonatkozójag a pénzügyminiszter kijelentette, hogy azoknak a kiutalása már ren­desen folyik. Elégedetten konstatál­ta, hogy az állami jövedelmek mind­inkább növeltednek. Az adópótlékok és egyenes adók az utolsó tiz hónap •alatt szép eredményre vezettek. A legutóbbi tiz hónapban 540 millió 'dinár egyenes adó folyt be, vagyis '119 millióval több. mint a múlt év­ben. Emelkednek a monopoljövedel­­mek is. A javaslat változtatás nél­küli elfogadását kérte. Kremzsar klerikális ezután az elé­gedetlenség okait fejtegette, amely a népben a kormány politikájával széniben észlelhető. A nép kívánsá­gaira __ nagyobb figyelmet kell fordí­tani és respektálni kell a horvát és szlovén népnek minél szélesebbkörü autc ?őmiára vonatkozó követelését. _ Aft’fkovics Pero demokrata sze­rint a* állandó költségvetési tizen­kettedek a parlament szuverenitását sértik. A minisztertanács úgy dol­gozik, ahogyan akar és nem törődik u parlamenttel, arnelv ig.v elveszti autoritását. Követelte a minisztériu­mok számának a redukálását, majd szót emelt a rendőrségi terror ellen. A parlament további ülése folya mán több szónok foglalkozott a ja­vaslattal, végül is a tizenkettedekröl szóló törvényjavaslatot a szkupstina úgy általánosságban, mint részletei­ben elfogadta. Lemondó miniszterek A kormány rekonstrukciójának kérdése élénken foglalkoztatja a par­lamenti köröket. Az eddig lemon­dott két miniszteren kívül valószínű­ü m a. . A közgyűlési határozatok sorsa Pietikoszits főispán nyilatkozata Néhány napokkal ezelőtt közölte már a Bácsmegyei Napló, hogy Ple­­tikoszics András dr. főispán még e hét folyamán Beogradba utazik, hogy a belügyminisztériumban eljár­jon a tisztviselők tizenharmadik havi fizetése ügyében. A főispán pénte­ken este el is utazott és magával vitte a közgyűlési határozatokat, hogy a belügyminisztériumban jóvá­hagyassa. Tekintettel arra. hogy a határozatok közül több sürgős ter­mészetű, Pletikoszics főispán igyek­szik elérni, hogy a jóváhagyás még karácsony előtt megtörténjék. A városi tanács különösen a üzen­­\ harmadik havi fizetés ügyét szeret­né még az ünnepek előtt elintézni, hogy a tisztviselők ajándékát min­den zavar nélkül kiutalhassa. Erre vonatkozólag Pletikoszics főispán l orientálódni is fog a belügyminisz­térium álláspontja felől és esetleg pozitív választ is fog hozni. Kedvező ligéret esetén a város nem fogja be­lvárni a határozatok jóváhagyását, hanem Novisad és Becskerek példá­jára előlegesen ki fogja utalni a pénzt, mert éppen erre a célra rendelkeznek a szükséges nyolc­­százezer dinárral. Pletikoszics főispán beograđi^ tar­tózkodása alkalmával az agrármi­nisztériumot is felkeresi, ahol ismét tárgyalásokat fog folytatni a lefog­­(lalt városi földek ügyében ^és meg­sürgeti a lefoglalt földekről szóló kimutatás elkészítését. A főispán beogradi útjáról való­színűleg csak hétfőn este fog vissza­érkezni. Temetés után Irta: Aradi-Szabó István Két gyászruhás férfi ült a dolgozészo- Bában; a férj és a legjobb barátja. Egy­mással szemben ültek, fekete borfető­­jökben, könyöküket a combi ukroz nyomták, szomorú, megkuszált arcú fe­jüket remegő öklük közé szorították, s úgy bámulták, meredten, a parke fet. Valami irtózatos csend öntötte el a két férfit, s az egész szobát körül, talán a lelkűkből kiáradó gyász csöndje, vagy talán a délután eltemetett liaiott ajkú­nak ittmaradt némasága. Még a villany­­körte is csöndes, fénylő, szomm i csön­det sugárzott rájuk. Ezt a reuenetes hallgatást a deresedőhaju, koravénarai férj ölte meg, amikor a szive tövéről felszakadó fájdalommal, mintegy önma­gának, mormogta sóhajosán: — Hát eltemettük.... Barátja, aki alakjában, arcában az if­júság minden kincsével ékéskeuett, tra­gikus visszhangként sóhajtotta utána1 — Eltemettük___ A férjből most hirtelen nagy, fekete zokogás robbant ki. összerogyva a fo­­tőj süppedt ölében, zokogott, mintha egy világot siratna el. A barátja ráné­zett, s fájdalmas könyörgő hangon kérte: — Ne sírj, Péter.... De a férj tovább sirt, áradt, zudult, dőlt belőle a zokogás. A barátja néhány pillanatig még hall­gatta a zokogása komor muzsikáját, aztán hirtelen feldobta nyúlánk, karcsú testét a székből, s dühös, parancsoló hangon ordított rá: — Ne bőgj már! Elég volt!! A férjet e brutális szavak ldcibálták fájdalma mély aléitságából, s felugorva, barátja arcába bámult, kérdőn: — Hogy' beszélsz te velem?! Mit mondtál?! — Azt, hogy ne sírj már! Nem tudom nézni! — De engedj meg, — kiáltotta induló haraggal a férj — van okotn és jogom sírni és annyit, amennyit akarok, mikor ma délután temettem el a feleségemet!... — De legalább előttem ne sírj, mert az bánt engem! — Hogyan?! — csodálkozta kerekre tágult szemmel a férj. — Te, a legjobb barátom, házam legkedvesebb, állandó vendége, te nem érted meg az én nagy fájdalmamat, gyászomat?! A legjobb barát elhatározóan lépett kettőt előre, aztán olyan kézmozdulat­tal, mintha a szive tájáról nagy terhet tépne le és dobna el, kiáltotta: — Mit érdekel engem a te fájdalmad, a te gyászod?! Engem az én gyászom érdekel, mert Cecil az én halottam! — Mi?! Micsoda?! — hüledezett bamba arccal a férj. — A te halot­tad -------?! — Ne játszd az ostobát, kérlek! Az­ért nem tudom nézni, ha sírsz, mert nekem kellene sírnom, jajgatnom, zo­kognom, lekaparnom fájdalmamban a csillagokat, Iáirtanom a fél világot------! — Te!! üvöltötte a férj és szemében a düh kék lángjával a barátja e!é ug­rott. — A szeretőd volt?! A barát fölényes erejének tudatában meg sem moccant, nyugodtan, gúnyos gőggel dobta oda a férjnek: — Az! A szeretőm volt! Miiyea bölcs vagy, hogy végre eltaláltad! A férj majdnem leszédült a lábáról. Tenyerével a homlokát dörzsölgette, s úgy motyogta, félig síró hangon: — Az nem lehet!___Az nem leheti... Cecil a te szeretőd!!---- Én úgy imád­tam öt, mint egy angyalt, mint egy Ma­donnát!.... A barátban uj dühbombáit robbantak: — Ugyan menj a te angyalaiddal és Madonnáiddal! Inkább imádtad volna úgy, mint földi asszonyt szokás! A férj, mintha a taglóval vágták vol­na főbe, kissé hátratántc-rodotí és fáj­dalmasan hörögte: — Igen.... Te vagy a fiatalabb___ Mind a ketten fiatalok voltatok___ De — s most ismét ordítani kezdett — mi­ért tartottátok a viszonyotokat titok­ban?! Miért nem mondtátok meg ne­kem?! Én azt mondottam volna: »Je­nő, Cecil, ha szeretitek egymást, legye­tek egymáséi, — én félreállok«.... — Hazudsz! Cecilt folyton azzal ijesz­tetted, ha valakibe beleszeretne, megöl­néd Cecilt is és a valakit is! — Jó, hogy eszembejuttattad! — ki­áltotta örömtől ragyogó arccal a férj. — Igen! Úgy van! Azt mondtam Cecil­nek ! És' talán meg is öltem volna a csábítóját! Hiszen ki hitte volna, hogy te légy a csábitója?! — Nem kellett elcsábítani. Szerettem és szeretett. — Gazember!! —> dörrent a férj vá­lasza. — Ezért felelni fogsz! — üvöltötte a barát, öklét rázva a férj felé és men­ni készült. — De gazember .és gazember és .ezer­szer gazember!! — ordította a férj s egészen közel lépett a baráthoz. — Ha nem vagy gazember és meg nem mon­dod most, a temetés után, hogy a fele­ségem, mig élt, a szeretőd volt, én ha­lálomig szerelemmel, kegyelettel gon­doltam volna rá! De így meg van mér­gezve, meg van ölve az emléke, a ke« gyeletem, az egész életem!.... — Mit tehetek én róla, hogy engem szeretett és nem téged! — mormogta pirult zavarban a barát. — Az előbb nagyon őszinte voltál, anélkül, hogy kértelek volna rá. Most kérlek, mondd meg őszintén:-- Ki az apja Jánoskának?! Én vagy te?! — Te, mondotta komolyan a barát — Gazember! Hazudsz! —• ordította a férj. — Majd - mindjárt megtanítalak őszinteségre!! Az Íróasztalhoz ugrott, föltépte a fiók­ját, s egy browning-revolvert ragadott ki belőle. És a barátja felé rohant. — Ki a Jánoska apja? — Jánoska a te fiad. Esküszöm! — mondotta halkan, de mégis határozot­tan a barát, s az arca sárga volt és az ajka remegett. — Hazudsz! Gazember!! — csattant a férj hangja és a revolver ravasza. A barát hangtalanul elvágódott a padlón. Az ajtón dörömböltek és sikoltozó női hangok szúrtak a levegőbe. A férj ajtót nyitott. A temetésre jött rokonság öm­lött a szobába. EgyiJt hölgyrokona Já­noskát vonszolta sírva a férj elé: — Mi lesz most a fiaddal?.... A férj apatikusan mormogta: — Ez í* fiú elvesztett» az aoiáU.

Next

/
Thumbnails
Contents