Bácsmegyei Napló, 1923. december (24. évfolyam, 328-352. szám)
1923-12-01 / 328. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 december 1 A szokásos elnöki és titkári bejelentések során az elnök jelentette, hogy a közlekedésügyi miniszter beterjesztette az uj állami hajózási társaság megalakításáról szóló törvényjavaslatot, melynek sürgős tárgyalását kéri. A nemzetgyűlés ki is mondta a sürgősséget és elhatározták, hogy a javaslat áttanulmányozására külön bizottságot választanok. Jelentette az elnök továbbá, hogy a pénzügyminiszter beterjesztette az 1913. és 1914. évi ál lami zárszámadásokat. A parlament ezeket a pénzügyi bizottság elé utalta. Ugyancsak beterjesztette a pénzügyminiszter az 1924—25. évi költségvetést és pénzügyi törvényt is, melyet szintén a pénzügyi bizottsághoz tettek át. Benyújtotta a pénzügyminiszter azonkívül a 300 millió francia frankról szóló hitel javaslatot is, melyet Franciaország nyújt az államnak hadianyag bevásárlás céljaira. Erre is kimondta a nemzetgyűlés a sürgősséget. Az elnök ezután jelentést tett beérkezett interpellációkról, amivel kapcsolatban hosszabb vita fejlődött ki az elnök és egyes képviselők között, akik kifogásolták, hogy a miniszterek nem válaszolnak már hónapokkal ezelőtt benyújtott kérdésekre. Ezután Vajicsics belügyminiszter válaszolt Popovlcs Gyoka demokrata, Moskovljevics föltlmivespárti több kisebb jelentőségű kérdésére, ami alkalmat adott az ellenzéknek, különösen a demokratáknak arra, hogy heves közbeszólások formájában fejezzék ki elégedetlenségüket a kormány belpolitikája felett. A vita a miniszter és a képviselők között kissé hosszúra nyulott és igy kimerült a házszabályok által a rövid kérdések megválaszolására kitűzött idő. Ezért több kérdésre a válaszok el is maradtok. Az elnök végül is napirendi indítványt tett, amelyet c nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadott. Eszerint a legközelebbi ülés na pirendje, amely hétfőn, december 3-ikán lesz, a következő : 1. Az állami hajózási törvény tárgyalására bizottság választása. 2. Bizottság választása a tisztviselők rangbeosztásának átvizsgálására. 3. Setyerov Szlavko interpellációja a Csekonics-féle birtok scquestrumának feloldásáról. 4. Aj'anovics muzulmán interpellációja az ágrárminiszterhez a községi legelők elvétele tárgyában. Az ülés tizenkét órakor véget ért. A középiskolai és bírói törvényjavaslat tárfgatása Pénteken délután ülést tartott a középiskolai törvényjavaslatot előkészítő nemzetgyűlési albizottság Raéonlcs Jován elnöklésével. A bizottság befejezte a javaslat tárgyalását. Megállapították a tisztviselőtörvény rendelkezéseinek megfelelően a tanárok fizetését, azonkívül a középiskolai tanárok munkaidejét. Erre vonatkozólag a javaslat úgy intézkedik, hogy a tanárok heti 20 órát, a teljes középiskolák igazgatói heti 6 órát, a nem-teljes középiskolák igazgatói pedig heti 10 órát kötelesek tanitani. A heti különórák száma nem lehet több négynél, ezek díjazását azonban a közoktatásügyi miniszterre bízza a törvényjavaslat. Az albizottság hétfőn már csak formális ülést tart, amelyen véglegesen megfogalmazzák a javaslat pontjait. Ugyanez az albizottság fogja legközelebb az egyetemekről szóló törvényjavaslatot, majd az elemi népoktatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot előkészíteni. Az utóbbit esetleg megelőzi a tanitóképezdékre vonatkozó törvényjavaslat, amelynek letárgyaiásával befejeződik a kormány oktatásügyi programmja. A birói törvényjavaslatot előkészítő albizottság pénteken ülést tartott, amelyen az igazságügyminiszter kijelentette, hogy a bírák alapfizetése megegyezik majd a többi állami tisztviselő fizetésével, azonban a törvény magas birói pótdijakat létesít majd ezek kiegészítésére. A pótdijakat a kormányok rendeletileg nem csökkenthetik. A minisztertanács ülése A minisztertanács péntek este hat órától félkilencig ülést tartott, amelyen különböző resszort-kérdéseket tárgyaltak. A szociálpolitikai miniszter javaslatára elhatározták, hogy a passzív vidékek élelmezését végző bizottságok Mkvidálásét három hónapra elhalasztják. Jugoszlávia demarsoi Intézett a magyar 4 kormányhoz A Msáiitánt tiltakozik Habsburg1 Ottó visszatérése ellen Budapestről jelentik : Beogradi illetékes helyen a Habsburgok Magyarországba való visszatérésének kérdéséről a következőket mondották a Pesti Napió munkatársának : — A beogradi kormányt Habsburg Ottó főherceg visszatéréséről szóló, mind sűrűbben megismétlődő hirek arra indították, hogy — miként azt az antant tette, amikor nyilvánosságra került a volt német trónörökös visszatérési szándéka — illetékes magyar helyen félre nem érthető módon közölje, hogy semmiképpen sem volna abban a helyzetben, hogy a Habsburgoknak Magyarországba való visszatérését, ha csak időleges tartózkodásra is, megengedhesse. Hivatalos helyen ezt is közölték, hogy a beogradi kormány ezt a lépést a kisantant többi kormányával való legteljesebb egyetértésben tette meg. Vak gyilkos a bíróság előtt Öreg vakot öli meg — A bíróság tíz évi börtönre ítélte — Főtárgyaids a szaboticai törvényszéken — Pénteken rendkívül érdekes, nem mindennapi bűnügyet tárgyalt a szubotlcai törvényszék. A vádlott Pánczél Vince vak koldus s akit meggyilkolt félszemére az is vak volt A vak koldus vádlottársa: felesége, Mák Katalin, aki — maga is rikító rongyokba öltözve — egy rogyokba burkolt tiz hónapos csecsemővel a karján ült a vádlottak padján. A gyilkosság motívuma: halálos gyűlölet mert a féiszemii ki akarta laköltatni az egészen vakot A minie tő tanácsban, amely e?t a bűnügyet tárgyalta Pavlovics István törvényszéki elnök elnökölt és a tanács tagjai voltak: V.ics Drasomir dr. és Gyorgyevics Jován törvényszéki bírák. A vádat Marusics Koszta államügyész, a szuboticai ügyészség vezetője képviselte. A védelmet Popovics Milivoi dr. ügyvéd látja el. Pánczél Vince vádlottat a teremszolga karjánál fogva vezeti a terembe és ülteti le a vádlottak padjára, ahol az egész tárgyalás folyamán üne marad. Utána kullog a felesége, karján a sűrűn nyöszörgő kis csecsemővel s a sort bezárja a szuronyos börtönör. A vak gyilkos kihallgatása Pavlovics István elnök délelolt 9 órakor nyitja meg a főtárgyalást és elsőnek Pánczél Vince vádlotthoz intézi a szokásos kérdéseket, amelynek során a csendes, nyugodt hangon besze.ó vádlód elmondja, hogy 34 éves, római katolikus vallása, Szentán szüleied, ott is !.• kik kéregét ö. — Mióta vak? — Tizenkét év óta. — Hogy vakult meg? — Vadászat alkalmával mind a két szememet kilőtték. Orvvadászaion voltam és szemközt lőttek. — Van gyermeke? — Igen, három. A másodrendű vádlott Mák Katalin, 27 éves, római katolikus, Szeman született, ott is lakik, háztartásból. Az általános kérdések után ismerteti az elnök a vádiratot, amely szerint ez év augusztus hó 12. és 13-k* közötti éjszakán Pánczél Vince fejszecsapásokkal és kalapácsütésekkel meggyilkolta Bózsó Mihály, amiért gyilkossággal vádolja és a btk. 278. szakasza szerinti megbüntetését indítványozza. Mák Katalint bünsegédlettcl vádolja, mert ő adta neki a kezébe a fejszét ós a kalapácsot. — Bűnösnek érzi magát, — kérdezi az elnök az elsőrendű vádlóitól. — Igen. Bűnösnek érzem magam, mert ha világtalan vagyok is, más életét eltékozclni nem lett voina szabad. Önbíráskodást hajtottam végre. Ott laktam Bózsó Mihály házában. Egyszer kilakoltatott. Aztán megint vissza hívott és másodszor is ki akart iakoltatni. Ez felingerelt. Hogyan történt a gyilkosság? Aztán következőképpen mondja el a gyilkosság történetét, 1921 decemberének egy napján a városháza előtt álltam. Odajött hozzám Bózsó és megszólított: — Vau kedved hozzám jönni lakni? Jöjj el, feleségeddel. Nekem nincs gondviselőm, de van üres lakás a házamban. — Ki is mentünk, én és a feleségein. A Bózsó háza a kertekben volt. Megegyeztünk, hogy mink eltartjuk Dózsót, aki 70 éves ember volt és ő ad ezért nekünk lakást. Mi adjunk neki enni. A mikor már tizenhárom hónapon át élelmeztük, azt kívántam tőle, hogy adjon írást, ne hogy ki ne dobhassanak bennünket. Nem akarta megtenni se az egyiket, se a másikat, hanem kilakoltatott bennünket. Ez 1922 februárban történt. De miután ismét nem volt senki, aki eltartsa Bózsót, júliusba eljött hozzánk a szomszédba, ahova elmentünk lakni, amikor* kilakoltatott bennünket és azt mondta, menjünk vissza, ránt íratja a házát, amát meg is tett. Erre visszamentünk és megint gondoskodtunk róla. — Amikor megtörtént a házátirás, rövid időre megbánta s egész nap nyügösködött, panaszkodott s azzal fenyegetett, hogy visszaveszi a házat s kilakoltat. Akkor szombat este is, amikor a gyilkosság történt. — Egy szobában háltunk én, a feleségem, Bózsó és a gyerekek. Az aszszony és a gyerekek a földön feküdtek szalmán, én és Bózsó ágyban, az ő ágya jobbról, az enyéim balról állt. Birkózás az éjszakában Nem aludtam, megvártam, amíg Bózsó, — szokása szerint — éjjel felkel az ágyból és kimegy az udvarra. Úgy terveztem, hogy utána megyek és megs fojtom. Másfél óráig vártam. Akkor Bózsó felkelt és kiment az udvarra. En is felkeltem és utána mentem. Megvártam, amíg visszajön. Bejött a konyhába. Megfogtam és ledobtam a földre. Aztán meglógtam a nyakát és meg akartam fojtani. Menekülni akart Ekkor hirtelen fölkaptam a fejszét és a fejét ütöttem. Hogy hányszor ütöttem, azt nem tudom, de mikor kezdett jajveszékelm, ütöttem, hogy haljon meg. — A fejszét maga találta meg és; vette a kezébe? — Igen, tudtam hol van. — Aztán bementsem a szobába és Icheveredtem az ágyra, mert nagyon kifáradtam. Negyed óra múlva felkeltem, a polcró elvettem a kalapácsot, odúmén-, tem a Bózsóhoz és elkezdtem ütni a kát lapdccsal. — Miért ütötte a kalapáccsal, amikor már úgyis halott volt? — Azért ütöttem, hogy hátha észre jön és elszökik. — Mikor a kalapáccsal is végeztem, kimentem az udvarra, a fejszét és a kalapácsot megpucoltam, ón megmosdottam. A ruhámat is megmostam, ne hogy ver legyen rajtam. Ez éjfél után két órakor volt. Aztán feleségemtől tiszta ruhát kértem. — Amikor Bózsó Mihályt meggyU-t kolta, mit c'sinált a felesége. — Felijedt és kérdezte: —Mit csináltál? — Ne törődj vele. Csak hallgass. Ne sírj. Feküdj le tovább. A gye:ekeket átküldtem a szomszédba Kis Lukács Mártonékk/z és reggel kértem a felesé-’, gémét, hogy vezessen a városházára, a rendőrségre, ahol jelentettem, hogy mi történt. És ekkor letartóztattak. Ezzel véget is ért az elsőrendű vádlott kihallgatása és feleségét vezették be. A szánalmat gerjesztő szegény aszszony, aki 27 éves korára olyan, mintha ötven éves lenne, sirva mondja el vallomását. Vaü az asszony — Az uram kéregetett. A Bózsó mindig veszekedett velem és ővele Is. Art mondta, nem tudok főzni. A gyilkosság éjszakiján 8 órakor lefeküdtem a gyerskekkel. Akkor ébredtem fel, amikor nagy jajgatást hallottam, én akkor keN tem fel, amikor az uram már elvégezte a dolgot. Ruhát adtam neki és elvezettem a városházára. A tanok A vádlottak kihallgatása ezzel véget ért és a biróság több tanút hallgatott ki, akik azonban lényegeset nem tudtak mondani. Legfontosabb tanúvallomást Skuterú Ferenc tette, aki art mondatta, hogy a mikor Pánczél — a vádlott arról beszélt, hogy a Bózsó ki akarja laköltatni, ezt mondotta: — Ha még egyszer kilakoltat a Bózsó, nem fog több kenyeret enni. A vádlott nem tagadja, hogy ezt mondotta. A perbeszédek A bizonyítási eljárás befejeztével Marusics Koszta államügyész terjesztette elő a vádat, kérve a vádlott szigorú megbüntetését. Popovics Milivoj dr. védő enyhítő körülmények figyelembevételét kéri elsőrendű vádlottnál, valamint másodrendű vádlott felmentését leéri. Az ítélet A biróság ezután meghozta Ítéletét, a mely szerint Pánczél Vincét szándékos emberölésben mondották ki bűnösnek és tekintettel arra, hogy világtalan és a törvényszéki orvosszakértő véle menye szerint fegyházbüntetés egészségét veszélyeztetné, 10 évi börtönre ítélte. Másodrendű vádlottat a biróság felmentette, miután bűnössége mellett nern merült fel bizonyiték. Az ügyész és védő Pánczélra vonatkozólag felebb eztek, míg a felmentés jogerős.
