Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-01 / 298. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 n ovember 1. bogy gyilkosság történt. A gyilkos, amikor végzett áldozatával, előbb átkutatta a ruháját. Pénzt nem talált, letépte a ruhát a holttestről, bizonyéra azzal a reménnyel, hogy abban rejtette el az öreg koldus a p énzét. Le vetkeztette azért teljesen, de eredménytelenül. Még a cipőket is lehúzta a hulláról. A rendőrség letartóztatott egy suboticai embert, aki állítólag kicsalta a városból. De lehetséges azonban az is, hogy egyedül indult cl Sombor felé és útközben támadta meg valaki. Lehet, hogy éppen egy vándorkoldus társa, akivel összetalálkozott az országúton. A nyomozást ebben az irányban is kiterjesztették. Pancsevó város kiszélesített ta- f nácsa kedden közgyűlést tartott, a melyen dr. Boskovics Dusán országgyűlési képviselő azt az indítványt terjesztette elő, hogy a közgyűlés függessze fel állásától Krisztics Milán pancsevói főkapitányt. A közgyűlés 55 szóval 6 ellen elfogadta az indítványt, kimondotta, hogy a főkapitány felfüggesztése azonnali hatállyal, íelebbezésre valló tekintet nélkül életbe lép s hogy a főkapitány köteles állását nyomban elhagyni, jj jjAz indítvány mellett szavaztak az j összes demokrata városatyák és a radikálisok nagyrésze is. A közgyűlés határozata, amely egy érdekes karrier végét jelenti, osztatlan örömet keltett Pancsevón, mert a város lakossága már rég gyűlöli Krisztics Milánt, aki néhány évvel ezelőtt még egyszerű mázolóí legény volt, a mesterségében sem 1 valami kiválóan szorgalmas, s minden kvalifikáció nélkül nevezték ki Pancsevóra főkapitánnyá. Nemcsak •iskolai kvalifikációja nem volt, hanem egyike volt a legtanulatlanabb ■ és legniüvéletlenebb köztisztviselőknek. Már kinevezése ellőtt is mint; egy húsz bűnügyben folyt ellene ; nyomozás a pancsevói! és más tori' vényszékek területén. Főkapitányi I működése meglehetősen eredményes ’ volt, mert bűnügyeinek száma hatvanra emelkedett A vádiratok, a jj melyeket a főkapitány ellen kiadtak s a nyomozások, amelyeket ellene folytatnak, azt bizonyítják, hogy Krisztics nem favorizált egyfajta bűncselekményt, hanem a büntető törvénykönyvnek majdnem valamennyi paragrafusával összeütközésbe került. Vagyon és testi épség elleni bűncselekmények épp oly kedvesek voltak előtte, mint a hivatalos [.hatalommal való visszaélés, magá-Az Ember, ugyanabban a számában. amelyben Vukov Lukács cáfolatát megjelenteti, közli az inkognitóját félfényen őrző cikkírónak újabb terjedelmes cikkét is. ezúttal a bulgáriai fehér terrorról, amiről Vukov Lukács, a bolgár-ügyek régi szakértője, »véletlenül* szintén irt terjedelmes cikket legutóbb a Hírlapba. Nem tudjuk egyelőre, hogy Vukov Lukács ezzel a bolgár cikkel is azonositja-e magát, de ha netalán megint sajnálná, hogy nem ő irta, lakkor megnyugtatjuk, hogy ne saj- 1 nálja. Mert ő irta. Ezt a cikket is és a múltkori gyalázkodást is. Hiába olyan büszke a mlakai bunyevácgyerek arra. hogy kinőtt már — pár hét alatt — »a buta bácskai horizontból« —• nem változtak meg szempontjai és látóköre olyan nagyon, ; hogy rá ne lehetne ismerni minden 1 sorára, különösen, ha egyidejűleg : egy másik lapban neve aláírásával j is megírja azokat. ,.A ,....., ij !. - IT. Ä mlakai gyerek Bécsiben Vukov Lukács és a „buta bácskai horizont“ A mlakaj gyerek, aki, mikor már nagyon kezdett égni talpa alatt a vajdasági talaj, kiemigrált hitelezői elől1 Bécsbe, az ott megjelenő Az Ember cimü hetilapban nyilatkozatot közöl most arról, hogy nem ö irta ennek a bécsi lapnak legutóbbi számában megjelent és az utódállamok magyar sajtóját minősíthetetlen módon megrágalmazó »A magyar sajtó« cimü cikket. Vukov Lukács ezt a cáfolatát, amelyben hősiesen letagadja a szégyenletes irásmü szerzőségét, igy kezdi: »Sajnálom. hogy A magyar sajtó cimü cikket nem én írtam. Pedig megírhattam volna.« Tehát .Vukov Lukács sajnáltja . . . Vukov Lukács sajnálja, hogy nem ő rágalmazta meg az utódállamok magyarságának amúgy is nehéz helyzetben tengődő sajtóját, sajnálja. hogy nem ő denunciálta alaptalanul és rosszindulatúan ezeket a lapokat, sajnálja és meakulpázik, hogy nem ő írhatta te: hogy az utódállamok magyar sajtója keritőmunkát folytat a magyar kormány és egyben az utódállamok kormányai számára. Es megállapítja önmagáról Vukov Lukács, hogy ezt ő is megirí háttá volna, hogy ez tőle is kitelt volna. hogy erre ö is képes lett voína. Nekünk ennyi önbeismerés is elég és ezekután fölösleges is lenne hoszszadaímasan bizonyítgatnunk, hogy Vukov Lukácsnak nincs oka sajnálkozni a »mulasztáson«, mert — bármit is mond — ő irta Az Ember cikkét. Vukov fölment bennünket a bizonyítás kötelezettsége alól fönti kijelentésével, amellyel azonosítja ma gát a gyalázkodó cikkel. Pedig be.bizonyíthattuk volna . . . Bebizonyít Jiattuk volna, hogy Az Ember; förmedyényével csaknem egyidőben cikket irt Vukov Lukács a suboticai Hírlapba is és ennek a névaláírásával ellátott cikkének egyes részei szinte betüről-betiire egyeznek Az Emberben megjelent támadás megfelelő részeivel Az Ember névtelten rágalmazója, akivel Vukov Lukács érthető j módon mindenben azonosítja magát, I egész mondatokat és mondatsorokat! másolt át Vukov Lukácsnak a Hirlap-ban megjelent cikkéből, még pedig Vukov Lukácsnak legalább is utólagos beleegyezésével, hiszen Vukov mostani cáfolatában, amelyet szükségesnek látott éppen Az Embernek beküDdeni, egyetlen szóval sem tiltakozik az ellen, hogy az utódállamok magyar sajtóját támadó cikknek — állítása szerint — vele nem azonos írója az ő szóvirágait és kedvenc mondatszerkezeteit egyszerűen kölcsönvette a suboticai Hírlapban korábban megjelent cikkből Vukov Lukácsnak, aki, mint nyilatkozatából is kiderüli, legalább is olvasta Az Ember piszkolódó cikkét, a két cikk feltűnő egyezéseit még som. emeli plágium-vádat mostaninyHatkozatában az inkognitóbanmaradni kívánó cikkíró ellen, amint hogy nem is emelhetett... Plagizálni ■ugyanis csak mástól lehet -------— ■■—ni...... Mil11 ................................................. I -------Felfüggesztették a panesevéi főkapitányt Hatvan bűnügyben folyik ellene a vizsgálat Egy Eaázoiésegéd karrierje erőszak, hűtlen kezenosok elleni lés . . . A hatvan bűnügyön kivüí, amelyben eljárás folyik a mázolólegény* bői tett főkapitány ellen, néhány tucat sajtópernek is vádlottja Kriszíics. Krisztics Milánnak a pancsevói főkapitányi állásra ugyanis egyetlen kvalifikációja az volt hogy az egyik uszító beogradi lapnak ő volt a vajdasági levelezője s hogy lapjának jobb tudósításokat adhasson — kinevezték főkapitánnyá. Innen a főkapitányi hivatalból küldte azután hazug és álnok tudósításait főieg a vajdasági nemzetiségek ellen. Azok a hazug kémkedési és hazaárulási vádak, amelyektől a beogradi sajtó oly hangos volt. a pancsevói főkapdányi hivatalban születtek meg, onnan jufótiak a beogradi sajtóba. Azonban magánosokkal szemben is épp oly objektív és megbízható hírlapíró volt Krisztics. mint a nemzetiségekjj kel. aminek eklatáns bizonyítéka, hogy tucatjával van ellene feljelentés rágalmazás miatt. A felfüggesztett főkapitánynak számtalan összeütközése volt a büntetőtörvénykönyvvel, még több a jó I ízléssel s a törvénytiszteletben épp jjt’gy nem mutatott példát, mint az állam tekintélyének megvédésében, Vujicsics belügyminiszter több Ízben meg is ígérte, hogy elcsapjá, éz azonban nem történt meg. mert Krisztics »jó hazafi« volt. Többek közt a pancsevói moziban is megvédte az állam méltóságát: legutóbb is elrendelte, hogy a moziképeket csak szláv nyelvű feliratokkal vetítsék. Hangos hazafi volt. Másképp már rég becsukták volna, igy kinevezték főkapitánnyá s engedték garázdálkodni. Most végre maguk a pancsevóiak untak rá s megszabadították tőle a közigazgatást. Budapestről jelentik: Az őszirózsás forradalom ötödik évfordulójára egy vaskos könyv hagyta el a sajtót kedden délután. Egy tízennégyives mü, a mely amilyen érdekes, olyan nagy pori log felverni a magyar politikai élet po- Irondján, mert szerzői: Búza Barna, Déí nes Lajos, Fényes László, Nagy Vince, jj Ruppert Rezső, Sapka Géza, Szász Zolp tán és Vámbéry Rusztem a Károlyi! forradalom történetét dolgozzák fel, természetesen abban a beállításban, amint a forradalmai ők látták, akik annak cselekvő vagy inkább szenvedő részesei voltak. Az egész könyv tulajdonképpen néhány nagyszerűen összeállított és adatokkal alátámasztott védőbeszéd annak igazolására, hogy az 1918 októberi események történeti folyományai voltak a vesztett háborúnak s a j feudális osztrák-magyar politika éveken át felhalmozott bünemek. Hogy e védőbeszédek közbe-közbe igen éles támadásokat is tartalmaznak sokak ellen, a jjkik akkor behódoltak, sőt szerepet ke 'restek a forradalomban s ina teleszáj jal szórnak arra átkot,— a szerzők részéről érthető. Mindazonáltal Búza Barnáéit könyve, az »öf év múltán« sok értékes ténymegállapítást tartalmaz, s azáltal, hqgy bizonyos történelmi távlatból igyekszik megvilágítani a dolgokat, kétségtelenül hozzá is fog járulni a felfogások tisztázásához. Különösen érdekesek a könyvnek azon részei, melyek arról a nagy erőfeszítésről számolnak be, mellyel az októbristák a háborús Magyarország romjain az uj köztársaságot akarták felépíteni. A földreform volt az egyik étap, a belpolitikai megszilárdulás a másik. Mindegyikért nagy küzdelem folyik, de mindkettőt meghiúsítja a felemás kormányzás. Vagy tiszta polgári, vagy tjszta szo(cláIista kormány kétségkívül jobb eredményt tudott volna elérni minden téren, még a nemzetiségi kérdés terén is, mig a koalíciós kormányzat engedni kénytelen a kompromisszumoknak, kilengéseknek, féktelenségeknek. A szerzők azonban igy is vállalják a felelősséget az »e pillanatban hontalan, de a magyar nép szeretetében állandó otthonra talált Károlyival« egyetemben, s miután Fényes László ezer hivatalos adattal igazolja bei, hogy az összeomlás kint a frontokon az októbristáktól függetlenül következett be, a többiekre csak az a feladat háramlik, hogy az uj rend megszilárdulásának meghiúsulását okadatoiják meg. Ebből a tárgykörből való a könyv itt idézett egyik fejezete, melyet Nagy Vince volt belügyminiszter irt »Miért nem lövettünk« címen: Polgárt oldalról nem ritkán szegzÖs: nekünk a kérdést: miért nem fojtottuk el fegyveresen a bolsevista agiíációí? Hogy e kérdésre megfeleljünk, emlékezetünkbe kell idéznünk az akkori ma* gyarországi és európai viszonyokat. A felbomlott katonai frontok hazaözönlése, a volt katonák túltengő egoizmusa, kielégíthetetlen követelései, gyűlések, felvonulások, tüntetések, csapa mérték és belátás nélkül való kívánalmak szakadatlan ostroma, amellyel szemben a régi központi hatalom, a királyság, már összeomlott, az uj, a köztársasági kormányzat még nem szilárdult meg. Közben az Oroszországból hazajött bolsevisták erős aknamunkát folytattak a forradalmi kormányzat ellen. A munkásság egy részét állandó többkövetelésre bírták reá a munkanélküli segélyek összege tekintetében. Másrészről a leszerelt altiszteket sikerült feltüzelniük, hogy egyenként; 4800 korona leszerelési dijat követeljenek, ami 115 millió 200.000 svájci frank, körülbelül 38.360,000.000 mai magyar koronával terhelte volna meg az állampénztárt. Es ennek a követelésnek a hangoztatásával egymásután jelentek meg az altisztek tüntető felvonulásai a hadügyminisztérium előtt A kormány a legnehezebb helyzetbe kezdett kerülni. Mindkét követelő kategória tulajdonképpen a háborús kormányokkal szemben fennálló követelésének a számláit nyújtogatta felénk. A Károlyi-kormány az állam aránytalanul súlyos megterhelésének elkerüléséért mindkét tulkövcíelés teljesítését megtagadta. Élénk tápot adott ezzel természetesen a bolsevista agitációnak, amely a kormánynak ezt az intézkedését a maga önző céljaira nagyszerűen felhasználta. A bolsevista lazítást valóban csak úgy lehetett volna elfojtani, ha az államhatalom teljes erejével lép fel ellenük. Amikor a bérmálásra érkező püspök megdöbbenve kérdezte a falusi lelkészt: miért nem várják őt harangszóval? — Száz oka van annak, — felelte ä plébános. — Az első ok, hogy nincs harang. így volt a Károlyi-kormányzat is a bolsevisták elleni erő alkalmazásával. Sok oka volt, hogy fegyveres erőt nem használtunk velük szemben. Az első ok az volt, hogy nem volt fegyveres erőnk. Számbavchető karhatalmi erő csak az volt, ami felett a belügyminiszter rendelkezett: a budapesti rendőrség, a csendörség és az összefutott határrendőrség. A katonsáx részint szociálistának vallotta magát a Pogány József terrorisztikusz vezetése alatt, részint a kommunista izgatás is behatolt a kaszárnyákba és a fegyelem utolsó maradványait is teljesen kiirtotta onnan. Én megkíséreltem elsősorban is egy politikamentes erős és fegyelmezett, egységesen kiépített és azonos státusba tartozó karhatalmat megteremteni. Az első ankéton azonban, amelyet abbén az ügyben tartottam, a csendőrségképviseletében megjelent csendőrezredes beielentette, hogy ők egy karhatalmi egységesítésnek fegyveresen fognak ellenillani. Megpróbálni és egy-két kommunista felvonulást, leszerelt altisztek tüntetését a rendőrséggel széjjelverotoi, közéjük lövetéssel őket szétkergetni könnyen lehetett volna; erre azonban véresebb „Öt év múltán“ Az októberi forradalom vezérei megírták a forradalom történetét
