Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-30 / 327. szám

4. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1923 november 30. A trónörökös tisztelgett... Manóra királyné és Péter trónörökös tegnap délután átutazott Szuboticán Csütörtökön délután félötkor érkezett először Suboticéra az •újszülött Péter trónörökös és ka­tonás trsztsljjéssel küldte üdvöz­letét Sübotieá városának. Bukarestből tért haza Manóra királyné a kis trónörökössel és kíséretével Suboticán keresztül. Az udvari vonat félötkor futott be az állomásra, almi PlctUcoszics András dr. f ispán, Dctmjanovics Milöszav tábornok, helyőrségi pa­rancsnok, Tabakovics Miklós po! gármester-hoiyettes, Karakasevics Gábor rendőrfőkapitány, Peirovics Koszta városi főmérnök, Vesovícs vasúti rendőrségi komiszárius fo­gadták a királyi utasokat. A vonat megérkezése után né­hány perccel az udvari szalon kocsi ablakánál megjelent dajká­jának karján a csecsemő Péter trónörökös, akit a pályaudvaron jelenvolt kisszámú közönség lel­kes éljenzéssel üdvözölt. A kis trónörökös kedves pajkossággai játszadozott pólyájában, az éljen zésre azonban figyelmessé lett, roajd csöppnyi kezét a dajkája Pé­ter trónörökösnek filigrán katona­­sapkával födött fejéhez emelte. A trón váremányesn, ezúttal először, katonás tisztelgéssel üdvözölte Su­­botica véres hatóságának reprezen­tánsait. Pár oillonat múlva megjelent az ablaknál Mariora királyné is aki meghatóan kedves anyai sze­ticai íogakadémián folytatta, ahol néhány hónappal ezelőtt tette a jog­tudományi vizsgát. A vizsga után Novisadon lépett ügyvédi irodába. Minthogy szülei, akik Csacsakon (Szerbiában) laknak, jómódúak, ál­landóan segítették és így anyagi gondjai nem lehettek. A kórházi kezelés alatt eszméle­­■ tere tért és a rendőrség azonnal meg kezdte kihallgatását, hogy öngyil­kossági szándéka okát megtudják. Arszenievics kihallgatása alkalmá­­;val azonban nem akarta okát adni, |hogy tulajdonképpen miért akart fi megválni az élettől. Amikor Berchtold Budapest és Bécs elfoglalására számítóit Hőízendorfi Conrad emlékiratai Hötzendorfi Conrad emlékiratai napról-napra izgalmasabb szenzá­ciókat tárnak fel. A legújabb fejezet­ben többek között arról van szó, hogy Vilmos császár nem engedte meg a német seregeknek, hogy az osztrák - magyar főparancsnokság alá álljanak. Vilmos császárnak ezt az elhatározását igy kommentálja Conrad: — Frigyes főherceg őfenségének azt az ajánlatát, hogy ^ segítségünk­re jövő német seregeset a monar­chia hadseregfőparancsnoksága alá helyezzék, — Vilmos császár eluta­sította. Ez az elutasítás rendkívül bonyolult parancsnoksági viszonyo­kat teremtett. A mi főparancsnoksá­gunk arra volt kényszerítve, hogy Hindenburggal együtt operáljon, de Hindenburg a német császár legfel söbb parancsnoksága alatt állott. Ezenkívül Vilmos császár már ki is jelölte Hindenburg feladatát: — »az elérhető orosz csapatok oldalába és háta mögé kerüljön«. De hiszen ez az ellenség mozdulatától is függ és ezeket a mozdulatokat egyelőre nem lehetett megállapítani. Vilmos csá­szár parancsa tehát legfeljebb -— el­méleti kívánságnak volt tekinthető. Hogy ezt a kívánságot teljesíteni is lehet, azt a vezérnek kellett volna ott a helyszínen megállapítani. Az a törekvés, hogy német seregeket nem akartak osztrák-magyar parancs­­; nokság alá állítani, kesernyés érzést fizetteti. Talán arra gondoltak, hogy a hegemóniájukat biztosítsák fölöt­tünk, vagy talán a német haderőkei csak saját céljaikra akarták felhasz­nál rá? vgy éppenséggel nem bíztak \az osztrák-magyar monarchia had­­‘ vezérének képességében? Conrado-t határtalanul bántotta a : német császár bizalmatlansága. , Mindamellett nem veszítette el bá­torságát, s tovább folytatta a túlerő­vel szemben a küzdelmet. Az akkori külügyminiszter, Berchtold, nem volt ilyen bátor: ö már arra számí­tott. hogy az oroszok Budapest és Becs felé előre nyomulnak. Egy sürgönyében meg is kérdezte Con­­radot, mikorra lehet számítani, hogy az oroszok elfoglalják a két várost. Gyenge lesz a karácsonyi vásár retettel becézte Péter trónörököst. Ezután a hatóságok reprezen­tánsai az udvari szalonkocsiba mentek, ahol a királyné a vonat induláséig elbeszélgetett velük. Az udvari vonat a jelenvoltak éljenzése és kalaplengetése kö­zepette kevéssel háromnegyed öt titán tovább folytatta útját Beo­grad felé. Egy KGvisadi ügyvédjelölt öngyilkossági kísérlete Paíicscn Felvágta az ereit és mellb előtte magát Szerdán hajnalban a palicsi erdő­ben nagy vértócsa közepén eszmé­letlenül heverő fiatalemberre akad­­jtak a járókelők. Néhány lépésnyire «tőle revolvert hevert, a közeli pádon pedig véres zsebkés. Nyomban ér­tesítették a palicsi rendőrséget, a jrrely a súlyosan megsebesült embert neszállitotta a közkórházba és meg­indította a nyomozást. t A nyomozás folyamán megállapí­tották, hogy Öngyilkossági kísérlet történt és a halálba induló fiatalem­ber Arszenievics Milorád 25 éves novisadi ügyvédjelölt. Arszenievics hétfőn éjjel utazott Novisadrő! Suboticára. ahol a keddi napot suboticai barátai társaságában töltötte.- Társaságának feltűnt, hogy Arszenievics egész napon át levert volt. Este azzal váltak el tőle bará­tai, hogy másnap, mielőtt vissza­utazik Novisadra. ismét találkozni fognak. Az ügyvédjelölt, amint eivállt ba­rátaitól, még az éjszaka kiment Pa­­licsra. ahol egy ideig a parkban sé­tált. majd leült egy padra és zseb­késével elvágta karján az ereit. Ez­után elővette revolverét és a mellé­jije Iqtt. A nagy vérveszteség követ­­feeztébén elvesztette eszméletét és jigy találtak rá a járókelők. 1 £r9B*&VÜs Ivndmonyait a subo-Sulyos veszteségek érik í November végén már rendszerint megindul a karácsonyi vásár s né­hány hétig megkettőzött forgalmat jelent az üzletekben. Az idén is dús karácsonyi kirakatokat rendeztek a kereskedők. Feltűnő ezeken a kira­katokon, hogy néhol béke-időkre emlékeztető választékban vannak az áruk felhalmozva, amilyenektől néhány esztendő óta már elszokott a szem, a karácsonyi vásár még­sem indult még soha olyan nehezen, mint az idén. A szuboticai és általában a vajda­­sávi kereskedők részéről általános ezért a panasz, mert az idei téli szezon eddigi veszteségeit a keres­kedők nagyrésze úgysem tudja már behozni. Ezért kezdődött meg né­hány hete az a verseny, amelyhez hasonlót a béke évei óta még alig tapasztalt a közönség. Szinte kirívó már az a sok hirdetés és a kiraka­tokban elhelyezett felirat, amely mind »néhány hétre mélyen leszál­lított árakat«, továbbá »« leltár fel­vételéig alkalmi vásárt« és hasonló­kat igér. Ezeknek a jelenségeknek az okai­ra és az idei karácsonyi vásár ki­látásaira nézve szuboticai kereske­dőkörökben a következőképén nyi­latkoztak a Bácsmegyei Napló mun­katársa előtt: . — A kereskedők az idén épugy, mint más években már kora tavasz­­sz,al szerezték be őszi és téli árui­kat. amelyeket ma készpénzfizetés ellenében szállít csak a külföldi gyá­rak nanT,része. Az idén abnormáli­sán későn beállt őszi időszak kö­vetkeztében azonban a kereskedő tőkéje a r* varban felhalmozott árucikkben két-három hónappal to­vább hevert a kontemplált rendes időnél kamatozatlanul és a keres­kedő ezt a néhánv hónapos veszte­­-■'•ret nagyon nehezen tudja megté­ríteni. — Annál nehezebb a kereskedők helyzete, mert az üzletek váratlan pangása miatt a kereskedők nem vajdasági kereskedőket tudják a téli áru ideiéiben való ki­árusítása által befolyt pénzből tava­szi és nyári szükségleteiket besze­rezni, mivel pedig erről ilyen idő­tájt már minden kereskedőnek gon­doskodni kell, ezért kénytelenek a kereskedők a ma nagyon drága bank-kölcsönökhöz a szokottml jó­val nagyobb mértékben folyamodni és a magas kamatok, amiket a Ke­reskedőknek fizetniök kell, már ele­ve is fölemésztenek minden polgári hasznot. — Lényegesen segítene a helyze­ten, ha az idei karácsonyi vásár leg­alább hozzávetőleg megfelelne a l'tozzáíüződő várakozásoknak, azon­ban sajnos erre sincs már semmi kilátás. A vételkedv az idén mintha teljesm megszűnt volna és még most a karácsonyt megelőző hónap­ban sem i^dül fel. A vajdasági ke­reskedők ezért a békeévekre emlé­keztető »olcsó heteket«, »occasió vásárokat« és hasonlókat rendeznek és a minimális polgári haszonnal is megelégesznek, csakhogy valame­lyest is fokozzák a vételkedvet. — A versenynek ez az élénk fej­lődése nem is volna a kereskedelem hátrányára, azonban a meglepő tény az. hogy még igy is nagyon rosszul mennek az üzletek. A kö­zönségnek a vétek"'1 yaló tartózko­dása nagyrészt ugyancsak a pénz­hiányra vezethető vissza, amit a fo­gyasztó csakúgy megérez, mint a termelő és a kereskedő, de befo­lyásolja a gyenge keresletet két­ségkívül az a közönség körében meggyökerezett tévhit is, hogy az árak még jobban fognak enni. — Ez pedig aligha következhetik be a legközelebbi időkben. A keres­kedőknek egyrészt még mindig küz­deniük kell a valuta-ingadozással és nagyrészt olyan árujuk van raktá­ron, amelyet még a dinár lényege­sen alacsonyabb árfolyama idején, tehát a mostaniaknál sokkal drá­gább devizáért vásároltak, másrészt pedig a drága kamat és a súlyos pénzhiány is állandóan emeli a ke­reskedő költségeit. Mivel pedig veszteségre egy kereskedő se dol­­gozhatik, ezért egyáltalán nics indo­kolva az a feltevés, hogy a legkö­zelebbi időben áresések várhatók, A vajdasági kereskedők nagyré­­szét már eddig is súlyos vesztesé­gek érték a téli szezon teljes pan­gása révén és ehhez most még hoz­zájárul a szokatlanul gyenge kará­csonyi vásár, úgy hogy ezek az egybejátszó körülmények nagyon súlyos hatással vannak a mai gaz­dasági válság ezernyi bajával amugyis nehezen küzködő kereske­dőkre. Csupán abban az egyben nin­csen talán mégsem igazuk a keres­kedőknek, hogy az árak esésére vonatkozó várakozás egyelőre in­dokolatlan. A dinár magas kurzuson való stabilizálódása és a gabona­árak esése feltétlenül indokolttá te i szí az áraknak esését is. Viszont igaz az is, hogy a normális keres­kedelmi élet megteremtésének és a vételkedv fogozásának egyik leg- I fontosabb előfeltétele a pénzhiányon fvaló sürgős segítés volna. ^Tovább folyik az Ulaie-vita A magyar nemzstgyüíés csütörtöki ülése Budapestről jelentik : A nemzet­gyűlés csütörtöki ülésén folytat­ták Uíain Ferenc mentelmi ügyé" nek tárgyalását. Szilágyi Lajos azt hangoztatta beszédében, hogy a bűncselek­mény fennforog és igy e tekin­tetben nem lehet a mentelmi sé° reimet megállapítani, [fiain letar­tóztatása és fogvatartása kérdésében azonban Eckhardt álláspontját teszi magáévá. Tudja, hogy a liberális sajtó azt fogja hirdetni emiatt, hogy a fajvédőkhöz csatlakozott, de az igazságot nem szabad el­hallgatnia, ha lilaínéktól nagy el­lentétek választják is el. Akasztó­­fát ajánlana azoknak, akik pogro­mot hirdetnek, de még utálato­sabbak azok a keresztények, akik örtös érdekekért a zsidók védő­jéül tolják fel magukat. (Közbe­kiáltások : Kik azok ? Ne gyanú­sítson !) Nem tudja megérteni a liberális sajtó magatartását, amely a szélső ellenzékből hirtelen a legodaadóbb kormánytámogatő lett, — bár a kormányzásban nem történt 'rendszerváltozás — csak azért, mert néhány szélső anti­szemita kivált a kormánypártból. „Egypár bucyevácof agyon fogunk verni“ Véresre vertek a csendőrök két tavankuti gazdálkodót Kedden délután a tavankuti csend­őrség két feli egy vérzett embere be­állított özvegy Szekenderovics Ist­vánná tavankuti gazdálkodó szállá­sára, ahol a gazda után érdeklődtek. Kérdezősködéseikre Szkenderovrcs­­né legidősebb fia, Szkenderovics Já­nos kijött és megkérdezte: — Mit akarnak? Erre a csendőrök egyike odalépett a fiatalemberhez és szó nélkül meg akarta kötözni. Szkenderovics tilta-I kozni kezdett, mire a spárgát kezé­ben tartó csendőr ráförmedt: — Mielőtt leszerelünk, egy pár bunyevácot agyon fogunk verni — majd mindketten megfogták Szken­­derovicsot, hogy elhurcolják. Szken­derovics er're segítségért kiabált és néhány perc múlva előjött a tanya cselédsége, akik azután megakadá­lyozták a csendőröket a további erő-I szakosodásban. 1 A bunyevácokra vadászó csend-

Next

/
Thumbnails
Contents