Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-23 / 320. szám
2. oldal. SÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 23. Meghalt a sahoticai benzinrobbanás áldozata Szerdán délelőtt — mint már megírta a Bácsmegyei Napló — Suboticán az Antunicseva-uiica 5. szám alatti ház pincehelyiségében levő Franciskovics-féle lakatosmühelyben felrobbant egy javítás alatt álló benzines hordó, amely Szabó Mihály lakatosnak mindkét lábát öszszeroncsolta. Szabót nyomban beszállították a közkórházba, ahol amputálták. Azonban már nem lehetett rajta segíteni és csütörtökön délután Szabó belehalt Súlyos sérüléseim?. Az ügyészségi vizsgálat szerint a szerencsétlenségért senkit sem terhel felelősség, mert a benzines hordó régóta üres volt és a benne kifejlődött gázok okozták a robbanást. Szabó keresetképtelen családja részére a gyűjtés tovább folyik. szolgabiró rendeletére letartóztatták és beszállították a sombori ügyészség fogházába. A sombori vizsgálóbíró másnap kihallgatta Rickertet s nyomban szabadon bocsátotta, megengedte, hogy visszamehet Apatinba, ahol azonban naponta jelentkezni köteles a rendőrségen. Riókért amerikai állampolgár s I \ meghurcoltatása ügyében a beogra- I di amerikai követ interveniál a kül- I ügyminiszternél. Minthogy Rickert ; a tanuk szerint csakugyan Amerikáról beszélt s az ottani állapotokat dicsérte, a külügyminisztériumnak azt kell megmagyarázni, hogy a könnyen ideges apatini közegek nem azért tartóztatták le a plébánost, mintha Amerikára haragudnának. Sombor város anyagi csőd előtt Az agrárreform miatt ezer százalékos pótadó fenyeget Konfliktus az apaimi beszéd miatt Szabad-e Amerikát dicsérni ? Megirta a Bácsmegyei Napló, bogy Rickert Ernőt, a clevelandi szent Margit hitközség plébánosát, aki Amerikából rokonai látogatására jött Bácskába, Apatinban november 18-ikán letartóztatták, mert egy bucsuestélyen tartott beszédét a jelenlévők egyrésze félreértette, vagy félremagyarázta. Rickert az apatini estélyen a következőket mondta: »Visszamegyek újból Amerikába, a szabadság hazájába. Amerika mindenkor a jog és igazság védője volt és biztosítom Önöket, hogy a jövőben is a jogért és igazságért fog küzdeni s ezeknek eljön a feltámadása.« Ezt értették félre a jelenvoltak közül néhányan s feljelentették a plébánost, hogy Apatinban a magyarokat és németeket izgatta. Rickert plébánost vasárnap az apatini fő-IflMMiflBmflSKfi» w. JBSS Szerencse fel! Irta: Lakatos László (Szín: Holló ur bankbizományi irodája, zárlat után olykor legénylakás.) Ancsurka (angyal. Űrinél van dr. Spira Leónál). Holló (bankb.zományos, nőtlen). Ancsurka (azzal se törődik, hogy dél van, — különben miért törődjék Ivele? vagy törődik vele a dél? (berohan Hollóhoz): Edgár, aranyos! örült baj van! . , Holló (aki ezt már megszokta, nem ijed meg). Ancsurka: Nekem pénzre van szükségem. Egymiiliókétszázezerre, de azonnal! Holló (őrült gyorsan gondolkozik): Muszáj most mingyárt? És nem lehet az kevesebb? Ancsurka: A hat hét? Holló: Nem. Az egymilliókétszáz. Ancsurka: Ede, ne légy szemtelen! Ha én tőled egymilliókétszázat kérek, akkor nekem legalább kétmillió keli. De ötöt szerencsésen kihazudtam az uramból és hármat elloptam a háztartási pénzből. Holló (foglalkozása rutinjával). Nem lehetett volna az egészet el? Ancsurka: Te, Ede, ne légy szemtelen! Hogy én lopjak a háztartásiból. Nekem uram és gyerekem van! (Hisztérikusan.) Edgár, aranyos, imádlak. Holló (nyugodtan): Én is. Ancsurka (ennyi szemtelenségtől elszédül): Te is . . . (Magához tér.) Te. engem várnak, nekem sürgős, ez egy huszonnégyórás dolog, én... (Elakad.) Holló: Mire kel! neked ez a pénz? Ancsurka: Semmi közöd hozzá. Szombor város gazdálkodásának alapja a város tulajdonában lévő 2600 katasztrális hóid prima szántóföld voit. amelynek jövedelme a város kiadásainak tekintélyes részét födözte. Az agrárreiorm megnyirbálta a város földbirtokát, amelyből lassanként 2460 holdat elvettek és szétosztottak a áobrovoijácok közt. Száznegyven hold földje maradt mindössze a gazdag Szombomak. Ez is azért maradt meg, mert a dobrovoljácok nem reflektáltak rá. __ Az agrárreiormnak azonban nincs még vége, a földosztást nem zárták le s most utólag Szombortól ezt a minden agrárreíomi alul felmentett birtokrészt is elvették. A szombori tanács, amely bízott abban, hogy maradék földjének birtokában zavartalanul meghagyják, a 140 holdas földön nagy költséggel beruházásokat létesített, faiskolát teremtett, épületeket emeltetett. Mos mindez kárba vész, fa, épület s a 150.000 dinárt meghaladó költség ugyanarra a sorsra jut, mint a föld, elveszik. Szombort olyan alaposan megfosztották a földjeitől, hogy a város határában, a lőpor torony körül lévő legelöterületet is szétosztották. A puskaporos torony most ott áll a dob’-'woljác földek közepén s az uj tulajdonosok, ha szántanak, egészen a torony lábáig felszántják a földet, noha a hadügyi rendelkezések szerint a lőporos tornyot kétszáz méter Vagy megbízol a kis asszonykádban. vagy .. . Holló (mindenesetre nem bízik). Ancsurka: Ne okoskodjunk . . . Holló (ártatlanul): Én okoskodom? Ancsurka: Én a pénzzel tartozom. Holló (őrült gyors gondolkozás után): Hol az a szabószámla, mutasd. Ancsurka: Nem szabószámla. (Lihegve. elfúlva,) Asszonyoknak tartozom. Holló (kilátja száját): Asszonyoknak. Ancsurka (mint fent): Egy kis társaság, még a nyáron ösmerkedtünk meg Siófokon, minden szerdán összejövünk . . . Holló (mindent megért, felháborodva): Ti asszonyok egymás közt kártyáztok. Ancsurka: Nem, majd hegedülünk, vagy boxolunk. Vagy azt hiszed, hogy csak nektek férfiaknak szabad! Nézze meg az ember. (Hirtelen kedélyhullámzással a könyörgésbe csap át): Aranyom, én, megesküszöm neked, én nem veszek az idén több boát, én nem utazom a Tátrába, semmi sem kell, semmi, csak te ezen a nagy világon édes és egyetlen, de a pénzt, azt könyörgöm és rimánkodom, add meg. (Hősiesen.) Vagy akarod, hogy letérdeljek? Holló (nem akarja). Ancsurka (úgy se tenné meg). ( Szünet.) Ancsurka: Te! Hát ez a szerelem? Holló: Nem, fiam, ez nem szerelem. Ez a könnyelműség, ez az ostobaság, ez a mai világ és ezek a mai asszonyok, ez az az utálatos körzetben nem is szabad megközelíteni. Az agrárminisztérium nem törődött azzal, hogy ennek az intézkedésnek hadügyi és közbiztonsági indítékai vannak. A lőport is védeni akarj ák bűnös vagy könnyelmű emberektől s a környékén laltókat is az esetleges robbanásoktól. Ma a helyzet az, hogy a katonai rendeletek értelmében a lőpor raktárt őrző strázsa agyonlöheti azt a gazdát, a kinek éppen a torony környékén osztottak ki földet s azt esetleg meg is akarja művelni. . Ha Szombornak meghagyták volna a földjeit, azokból a városnak 6 millió dinár jövedelme volna, ami a város kiadásainak nagy részét fedezhetné. A föld nélküli város azonban kiadásainak fedezésére nem tud más eszközt találni, mint emeli a pótadót. A városi pótadó már. eddig is 345% volt Szombonban. A jövő évre azonban aligha lehet ezer százaléknál kevesebb, mert Szombornak csak a vagyona és jövedelme csökkent, a kiadásai szaporodtak. Az állam ugyanis a városra hárított az állam által átvett községi és felekezeti iskolák épületeinek karbantartását. Ezeket az épületeket tíz év óta nem renoválták, s ha egyáltalában használni akarják alaposan és sok költséggel kell tatarozni. A városi költségvetést terheli a kórház fentariása is. Az ezer százalékos pótadó eddig csak a német városokban volt ismeerkölcstelenség, amikor . . . Ancsurka: Te mersz erkölcstelenségről beszélni, te. aki . . . Holló: Én, aki? Mit, én aki? Vagy talán nekem van férjem, akit megcsalok? Ancsurka (elájul.) Holló (megijed. Szünet.) Nézd, aranyos szivem . . . Én . . . Bocsáss meg . . . Eljárt a szájam . . . Én . . . Aranyos drágám, aranyos szépen, aranyos aranyosom . . . Ancsurka (már rég föleszmélt): Nem vagyok aranyos! Én egy rossz asszony vagyok, egy senki, egy agyonvernivaló, egy ... Ne kivánd, hogy kimondjam, ki vagyok. Én megcsalom az uramat, én . .. holló: Te egy szent vagy! Szeretsz! Gyönyörű vagy! Ancsurka (szemében két könnycsepp jelenik meg): Nem igaz. Én.... (Sírni kezd és mér retikiiljében érzi az egymillió kétszázat.) Én . . . én . . . Holló: Egyetlen vagy. (Szünet. Nagyon egyszerűen): Nem akarnád eladni a papírjaidat? . Ancsurka (magánkívül): Mit mondtál, hogy én eladjam a papírjaimat! Az én papírjaimat, amiről még az uram se tud! Holló: Szivem ,de hát gondolkozz egy kicsit. Ancsurka: Micsoda! Gondolkozzam!? Kikérem magamnak. Én nő vagyok, én nem szoktam gondolkozni. Holló (gyorsan): Jól van, kérlek. Azért nem kell mindig a szememre vetned, hogy szeretsz. (Szünet.) Ancsurka: Ne félj! Nem fogom eladni se a brilliánsaimat. se a ruháimat. retes, most azonban sorra bevonul ä vajdasági városok háztartásába is. Németországban azonban az adóalap más s a német város a pótadó tejében igazi minta-közigazgatást, vízvezetéket, világítást, színházat, egészségügyi és kulturális intézményeket ad polgárainak, de mi a vajdasági polgárra nézve az egyre növekvő pótadó ellenértéke? Azt nem is kérdezzük, mikép lehet adómorált nevelni úgy, ha a 10.000 dináros évi jövedelemből az állami adó és pótlékai fejéiben 1800—2000 dinárt az állam 10—12.000 dinárt a község vesz el, aki tehát jövedelmét lelkiismeretesen bevallja, az egész jövedelmét meghaladó összeget kényte- Im adóba kifizetni. A szombori közigazgatás vezetői egyelőre memorandummal akarják gyógyítani azt a bajt. amibe az azrárreform hozta a várost. A memorandumot megküldötték a kormánynak s átadták a város képviselőinek, köztük Trifkovics mihiszternek is. A memorandumban S zom bor tanácsa elhárít magáról minden felelősséget a kön-'-elmüen végrehajtott agrárreform következményeiért. A jugoszláv diákokat súlyosan inzultálfák a bécsi kereskedelmi főiskolán A bántalmazott egyetemi hallgatók a követség utján kérnek elégtételt Becsből jelentik: Azok után a botrányok után, amelyek miatt a bécsi egyetemet szerdán bezárták a német nemzeti párthoz tartozó diákok a Világkereskedelmi Főiskola előadásait is megzavarták. Más főiskolák és egyetemek hallgatói behatoltak a kereskedelmi főiskola helyiségeibe és ott „ki a zsidókkal“ kiáltások mellett megakadályozták az előadást. Heiderich rektornak sikerült ugyan az idegen diákokat az épület elhagyására rábírni, azonban vatn. Holló (nem fél.) Ancsurka: Ott még nem tartunk. (Vad optimizmussaL) Azt a pénzt lehet vissza is nyerni. Jövő szerdán újra zsőzünk. Nemcsak veszteni lehet két milliót, hanem nyerni is. Holló (fölényesen): Asszonyoktól? Ancsurka: Asszonyoktól? (Hirtelen ötlettel.) Ki mondja, hogy aszszonyoktől? Szó van arról, hogy.. < Holló (a leggyorsabb gondolkozással): Megtiltom neked! Érted: a legszigorúbban megtiltom neked, hogy te férfiakkal is kártyázzál! Nem elég. hogy nőkkel! Te, ha megtudom, hogy abba a társaságba férfiak is, én, én . . . (Magánkívül.) Te még nem tudod, hogy én mire vagyok képes. Én . . . (Elbágyad. A kasszához tántorog): Esküdj, hogy nem csalsz meg. (Behunyt szemmel adja oda, mert szégyell azt, hogyan lehet egy olyan okos ember, mint ő, olyan buta, minit ő.) Ancsurka telepedve a hálától): Drága, draga szivem ... (És megolvassa a pénzt és elteszi.) Holló: És arra is esküdj meg, ‘hogy szeretsz. Ancsurka: És . . , (Megáll.) Hát kell arra esküdni? Holló: Hát nem kell? (Szünet. Valami eszébe jut, de) Ancsurka (máris rúgja őt): Tudtam!^ Rád vall! Férfiak! Mingyárt lecsókolnád rólam az egész nyomorúságos egymilliókétszázezret. Eregy! Vadállat! Ha tudnád, hogy szégyelem magam miattad! Mottó (tudja). \ Ancsurka: Ha tudnád, hogy szégyelem magam azért, hogy nő vagyok. Micsoda nyomorúság! . a Hogy az a jó Isten miért is ,« j (Könnyekkel és pénzekkel el.) . _
