Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-23 / 320. szám

2. oldal. SÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 23. Meghalt a sahoticai benzinrobbanás áldozata Szerdán délelőtt — mint már meg­írta a Bácsmegyei Napló — Suboti­­cán az Antunicseva-uiica 5. szám alatti ház pincehelyiségében levő Franciskovics-féle lakatosmühely­­ben felrobbant egy javítás alatt álló benzines hordó, amely Szabó Mi­hály lakatosnak mindkét lábát ösz­­szeroncsolta. Szabót nyomban be­szállították a közkórházba, ahol am­putálták. Azonban már nem lehetett rajta segíteni és csütörtökön délután Szabó belehalt Súlyos sérüléseim?. Az ügyészségi vizsgálat szerint a szerencsétlenségért senkit sem ter­hel felelősség, mert a benzines hor­dó régóta üres volt és a benne ki­fejlődött gázok okozták a robbanást. Szabó keresetképtelen családja részére a gyűjtés tovább folyik. szolgabiró rendeletére letartóztatták és beszállították a sombori ügyész­ség fogházába. A sombori vizsgálóbíró másnap kihallgatta Rickertet s nyomban szabadon bocsátotta, megengedte, hogy visszamehet Apatinba, ahol azonban naponta jelentkezni köteles a rendőrségen. Riókért amerikai állampolgár s I \ meghurcoltatása ügyében a beogra- I di amerikai követ interveniál a kül- I ügyminiszternél. Minthogy Rickert ; a tanuk szerint csakugyan Ameriká­ról beszélt s az ottani állapotokat dicsérte, a külügyminisztériumnak azt kell megmagyarázni, hogy a könnyen ideges apatini közegek nem azért tartóztatták le a plébánost, mintha Amerikára haragudnának. Sombor város anyagi csőd előtt Az agrárreform miatt ezer százalékos pótadó fenyeget Konfliktus az apaimi beszéd miatt Szabad-e Amerikát dicsérni ? Megirta a Bácsmegyei Napló, bogy Rickert Ernőt, a clevelandi szent Margit hitközség plébánosát, aki Amerikából rokonai látogatásá­ra jött Bácskába, Apatinban novem­ber 18-ikán letartóztatták, mert egy bucsuestélyen tartott beszédét a je­lenlévők egyrésze félreértette, vagy félremagyarázta. Rickert az apatini estélyen a kö­vetkezőket mondta: »Visszamegyek újból Amerikába, a szabadság hazá­jába. Amerika mindenkor a jog és igazság védője volt és biztosítom Önöket, hogy a jövőben is a jogért és igazságért fog küzdeni s ezeknek eljön a feltámadása.« Ezt értették félre a jelenvoltak közül néhányan s feljelentették a plébánost, hogy Apatinban a magya­rokat és németeket izgatta. Rickert plébánost vasárnap az apatini fő-IflMMiflBmflSKfi» w. JBSS Szerencse fel! Irta: Lakatos László (Szín: Holló ur bankbizo­mányi irodája, zárlat után olykor legénylakás.) Ancsurka (angyal. Űrinél van dr. Spira Leónál). Holló (bankb.zományos, nőtlen). Ancsurka (azzal se törődik, hogy dél van, — különben miért törődjék Ivele? vagy törődik vele a dél? (be­rohan Hollóhoz): Edgár, aranyos! örült baj van! . , Holló (aki ezt már megszokta, nem ijed meg). Ancsurka: Nekem pénzre van szükségem. Egymiiliókétszázezerre, de azonnal! Holló (őrült gyorsan gondolko­zik): Muszáj most mingyárt? És nem lehet az kevesebb? Ancsurka: A hat hét? Holló: Nem. Az egymilliókétszáz. Ancsurka: Ede, ne légy szemte­len! Ha én tőled egymilliókétszázat kérek, akkor nekem legalább két­millió keli. De ötöt szerencsésen ki­hazudtam az uramból és hármat el­loptam a háztartási pénzből. Holló (foglalkozása rutinjával). Nem lehetett volna az egészet el? Ancsurka: Te, Ede, ne légy szem­telen! Hogy én lopjak a háztartási­ból. Nekem uram és gyerekem van! (Hisztérikusan.) Edgár, aranyos, imádlak. Holló (nyugodtan): Én is. Ancsurka (ennyi szemtelenségtől elszédül): Te is . . . (Magához tér.) Te. engem várnak, nekem sürgős, ez egy huszonnégyórás dolog, én... (Elakad.) Holló: Mire kel! neked ez a pénz? Ancsurka: Semmi közöd hozzá. Szombor város gazdálkodásának alapja a város tulajdonában lévő 2600 katasztrális hóid prima szántó­föld voit. amelynek jövedelme a vá­ros kiadásainak tekintélyes részét födözte. Az agrárreiorm megnyir­bálta a város földbirtokát, amelyből lassanként 2460 holdat elvettek és szétosztottak a áobrovoijácok közt. Száznegyven hold földje maradt mindössze a gazdag Szombomak. Ez is azért maradt meg, mert a dob­­rovoljácok nem reflektáltak rá. __ Az agrárreiormnak azonban nincs még vége, a földosztást nem zárták le s most utólag Szombortól ezt a minden agrárreíomi alul felmentett birtokrészt is elvették. A szombori tanács, amely bízott abban, hogy maradék földjének bir­tokában zavartalanul meghagyják, a 140 holdas földön nagy költséggel beruházásokat létesített, faiskolát teremtett, épületeket emeltetett. Mos mindez kárba vész, fa, épület s a 150.000 dinárt meghaladó költ­ség ugyanarra a sorsra jut, mint a föld, elveszik. Szombort olyan alaposan meg­fosztották a földjeitől, hogy a város határában, a lőpor torony körül lévő legelöterületet is szétosztották. A puskaporos torony most ott áll a dob’-'woljác földek közepén s az uj tulajdonosok, ha szántanak, egészen a torony lábáig felszántják a földet, noha a hadügyi rendelkezések sze­rint a lőporos tornyot kétszáz méter Vagy megbízol a kis asszonykád­ban. vagy .. . Holló (mindenesetre nem bízik). Ancsurka: Ne okoskodjunk . . . Holló (ártatlanul): Én okosko­dom? Ancsurka: Én a pénzzel tartozom. Holló (őrült gyors gondolkozás után): Hol az a szabószámla, mu­tasd. Ancsurka: Nem szabószámla. (Li­hegve. elfúlva,) Asszonyoknak tar­tozom. Holló (kilátja száját): Asszonyok­nak. Ancsurka (mint fent): Egy kis társaság, még a nyáron ösmerked­­tünk meg Siófokon, minden szerdán összejövünk . . . Holló (mindent megért, felhábo­rodva): Ti asszonyok egymás közt kártyáztok. Ancsurka: Nem, majd hegedü­lünk, vagy boxolunk. Vagy azt hi­szed, hogy csak nektek férfiaknak szabad! Nézze meg az ember. (Hir­telen kedélyhullámzással a könyör­gésbe csap át): Aranyom, én, meg­esküszöm neked, én nem veszek az idén több boát, én nem utazom a Tátrába, semmi sem kell, semmi, csak te ezen a nagy világon édes és egyetlen, de a pénzt, azt könyör­göm és rimánkodom, add meg. (Hő­siesen.) Vagy akarod, hogy letér­deljek? Holló (nem akarja). Ancsurka (úgy se tenné meg). ( Szünet.) Ancsurka: Te! Hát ez a szere­lem? Holló: Nem, fiam, ez nem szere­lem. Ez a könnyelműség, ez az os­tobaság, ez a mai világ és ezek a mai asszonyok, ez az az utálatos körzetben nem is szabad megközelí­teni. Az agrárminisztérium nem tö­rődött azzal, hogy ennek az intéz­kedésnek hadügyi és közbiztonsági indítékai vannak. A lőport is védeni akarj ák bűnös vagy könnyelmű em­berektől s a környékén laltókat is az esetleges robbanásoktól. Ma a helyzet az, hogy a katonai rendele­tek értelmében a lőpor raktárt őrző strázsa agyonlöheti azt a gazdát, a kinek éppen a torony környékén osztottak ki földet s azt esetleg meg is akarja művelni. . Ha Szombornak meghagyták vol­na a földjeit, azokból a városnak 6 millió dinár jövedelme volna, ami a város kiadásainak nagy részét fe­dezhetné. A föld nélküli város azon­ban kiadásainak fedezésére nem tud más eszközt találni, mint emeli a pótadót. A városi pótadó már. eddig is 345% volt Szombonban. A jövő évre azonban aligha lehet ezer szá­zaléknál kevesebb, mert Szombor­nak csak a vagyona és jövedelme csökkent, a kiadásai szaporodtak. Az állam ugyanis a városra hárí­tott az állam által átvett községi és felekezeti iskolák épületeinek kar­bantartását. Ezeket az épületeket tíz év óta nem renoválták, s ha egy­általában használni akarják alaposan és sok költséggel kell tatarozni. A városi költségvetést terheli a kórház fentariása is. Az ezer százalékos pótadó eddig csak a német városokban volt isme­erkölcstelenség, amikor . . . Ancsurka: Te mersz erkölcstelen­ségről beszélni, te. aki . . . Holló: Én, aki? Mit, én aki? Vagy talán nekem van férjem, akit meg­csalok? Ancsurka (elájul.) Holló (megijed. Szünet.) Nézd, aranyos szivem . . . Én . . . Bocsáss meg . . . Eljárt a szájam . . . Én . . . Aranyos drágám, aranyos szépen, aranyos aranyosom . . . Ancsurka (már rég föleszmélt): Nem vagyok aranyos! Én egy rossz asszony vagyok, egy senki, egy agyonvernivaló, egy ... Ne kivánd, hogy kimondjam, ki vagyok. Én megcsalom az uramat, én . .. holló: Te egy szent vagy! Sze­retsz! Gyönyörű vagy! Ancsurka (szemében két könny­csepp jelenik meg): Nem igaz. Én.... (Sírni kezd és mér retikiiljében érzi az egymillió kétszázat.) Én . . . én . . . Holló: Egyetlen vagy. (Szünet. Nagyon egyszerűen): Nem akarnád eladni a papírjaidat? . Ancsurka (magánkívül): Mit mondtál, hogy én eladjam a papír­jaimat! Az én papírjaimat, amiről még az uram se tud! Holló: Szivem ,de hát gondolkozz egy kicsit. Ancsurka: Micsoda! Gondolkoz­zam!? Kikérem magamnak. Én nő vagyok, én nem szoktam gondol­kozni. Holló (gyorsan): Jól van, kérlek. Azért nem kell mindig a szememre vetned, hogy szeretsz. (Szünet.) Ancsurka: Ne félj! Nem fogom el­adni se a brilliánsaimat. se a ruhái­mat. retes, most azonban sorra bevonul ä vajdasági városok háztartásába is. Németországban azonban az adó­alap más s a német város a pótadó tejében igazi minta-közigazgatást, vízvezetéket, világítást, színházat, egészségügyi és kulturális intézmé­nyeket ad polgárainak, de mi a vaj­dasági polgárra nézve az egyre nö­vekvő pótadó ellenértéke? Azt nem is kérdezzük, mikép lehet adómorált nevelni úgy, ha a 10.000 dináros évi jövedelemből az állami adó és pót­lékai fejéiben 1800—2000 dinárt az állam 10—12.000 dinárt a község vesz el, aki tehát jövedelmét lelki­ismeretesen bevallja, az egész jöve­delmét meghaladó összeget kényte- Im adóba kifizetni. A szombori közigazgatás vezetői egyelőre memorandummal akarják gyógyítani azt a bajt. amibe az az­­rárreform hozta a várost. A memo­randumot megküldötték a kormány­nak s átadták a város képviselőinek, köztük Trifkovics mihiszternek is. A memorandumban S zom bor tanácsa elhárít magáról minden felelősséget a kön-'-elmüen végrehajtott agrár­reform következményeiért. A jugoszláv diákokat súlyosan inzultálfák a bécsi kereskedelmi főiskolán A bántalmazott egyetemi hallgatók a követség utján kérnek elégtételt Becsből jelentik: Azok után a botrányok után, amelyek miatt a bécsi egyetemet szerdán bezárták a német nemzeti párthoz tartozó diákok a Világkereskedelmi Főis­kola előadásait is megzavarták. Más főiskolák és egyetemek hall­gatói behatoltak a kereskedelmi főiskola helyiségeibe és ott „ki a zsidókkal“ kiáltások mellett meg­akadályozták az előadást. Heide­­rich rektornak sikerült ugyan az idegen diákokat az épület elha­gyására rábírni, azonban vatn. Holló (nem fél.) Ancsurka: Ott még nem tartunk. (Vad optimizmussaL) Azt a pénzt lehet vissza is nyerni. Jövő szerdán újra zsőzünk. Nemcsak veszteni le­het két milliót, hanem nyerni is. Holló (fölényesen): Asszonyok­tól? Ancsurka: Asszonyoktól? (Hirte­len ötlettel.) Ki mondja, hogy asz­­szonyoktől? Szó van arról, hogy.. < Holló (a leggyorsabb gondolko­zással): Megtiltom neked! Érted: a legszigorúbban megtiltom neked, hogy te férfiakkal is kártyázzál! Nem elég. hogy nőkkel! Te, ha meg­tudom, hogy abba a társaságba fér­fiak is, én, én . . . (Magánkívül.) Te még nem tudod, hogy én mire va­gyok képes. Én . . . (Elbágyad. A kasszához tántorog): Esküdj, hogy nem csalsz meg. (Behunyt szemmel adja oda, mert szégyell azt, hogyan lehet egy olyan okos ember, mint ő, olyan buta, minit ő.) Ancsurka telepedve a hálától): Drága, draga szivem ... (És meg­­olvassa a pénzt és elteszi.) Holló: És arra is esküdj meg, ‘hogy szeretsz. Ancsurka: És . . , (Megáll.) Hát kell arra esküdni? Holló: Hát nem kell? (Szünet. Valami eszébe jut, de) Ancsurka (máris rúgja őt): Tud­tam!^ Rád vall! Férfiak! Mingyárt lecsókolnád rólam az egész nyo­morúságos egymilliókétszázezret. Eregy! Vadállat! Ha tudnád, hogy szégyelem magam miattad! Mottó (tudja). \ Ancsurka: Ha tudnád, hogy szé­gyelem magam azért, hogy nő va­gyok. Micsoda nyomorúság! . a Hogy az a jó Isten miért is ,« j (Könnyekkel és pénzekkel el.) . _

Next

/
Thumbnails
Contents