Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-18 / 315. szám

14. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1923 november 18.

,< (Rablótámadás.) Az elmúlt szerdán éjjel Salovci községben három ismeretlen tetie$ betört Bódék Zsuzsa gazdlkodónö portájára. A betörők az asszonyt és a vele vadházzasságban élő Leposa Iván gazdálkodót súlyosan bántalmazták, majd magukhoz véve az asszony 225Ü dinár készpénzét el akartak távozni. Bódéimé egyik •fia, aki a szénapadláson aludt, észre vette őket és utánuk iramodott. A menekülő tolvajok közül egyik visszafordult és rájött az őket követő fiúra, kinek ballá,bát érte a golyó. A esendőrség megindította a nyomozást,

(Javul a murska-sobota—hodosi varat.)

^äint értesülünk a közlekedési mizériákéról közismert murska-sobota—hodosi vasútvonal kocsiparkja a közeljövőben egy mozdonnyal és öt személykocsival fog megszaporodni. Az említett kocsik már a napokban megérkeznek.

(Motorkerékpárt lopott.) Az elmúlt hét egyik napján Mencingár István murskasobotai mechanikus egy nála javítás alatt levő motor-kerékpárt próbált ki. Útközben betért az egyik vendéglőbe, miközben s kinnhagyott kerékpárt egy Nemec Já*es nevezetű maőkovcii kovácslegény elemelte. Mereingáma!: sikerült a tettest az egyik mellékueeábati lefülelni. A tolvaj kováeslegényt átadták a járásbíróságnak.

(Halál ozás.) Turk József murskasobo lai •Bagyvendéglős neje múlt hó 27-én hosszas betegség után elhunyt. Az elhunyt temetésén részt vett az egész város lakossága.

(Nagy tűzvész egy határaenti faluban.) A határhoz közelesö Egyeduta községben az elmúlt héten nagy tűzvész pusztított, busz ház égett le a hozzátartozó gazdasági épületekkel együtt.

(Ellopták a pénzét, mulatozás közben). jNorsiö János martjanei cséplőgéptulajdonos az elmúlt vasárnap Csekefán mulatozott. Norsicsot italozás közben elnyomta az álom; amikor felébredt, szomorúan tapasztalta, hogy alvás közben eltűnt a áO.OO koronát tartalmazó pénztárcája. A lopás gyanúja Kocet Péter seloi lakos ellen irányul, akit a esendőrség őrizet alá vett.

(A iendavai Sport Club ssezonzáró mulatsága). A LSG, az elmúlt vasárnap este szezonzáró mulatságot tartott. A mulatság tiszta jövedelmét az egyesület felszereléseinek kiegészítésére fordítják. * 1

(Balgái menekültek az ormoži vasútépítésnél). Mint értesülünk a murskasobota—ormoži vasúti vonal építésénél százötven bolgár menekültet alkalmaznak, akik a legutóbbi felkelés folyamán menekülni kényszerültek.

(Prekműrjét egyhéziiag Mariborboz csatolják?) A ljubljanai >Siovenec< a klerikális-párt. szócsöve, minapi számában egy hirt közöl, .mi szerint Prekomurjét egyházilag kivonják a Szombathely püspökség fennhatósága alól és mariborhoz csatolják. Az idézett lap e kérdésről, mint befejezett tényről beszél. A prekmurjei hri vatalos körökben azonban minderről semmit sem tudnak.

(Ménínlajdonosok figyelméből. Az

Okrajno Glavarstvo értesíti az érdekeltei két, hogy mindazok, akik ménjeikkel a jövő évben, idegen kancákat fedeztetni

óhajtanak, a méneket ez év december 10-ig a kerületi főnökségnél (Okružno

Glavarstvo) jelentsék be. Hidegvérű mének három, a melegvérű mének négyévnél fiatalabbak, nem engedélyeznek fedeztetésre. A szemle ideje külön tétetik közhírré. (Okrajno Glavarstvo, M.-Sobota).

(Megtámadott esendői). A teriževcei

csendőrség egyik tagja a minap Domanci János, domankišavcai gazdálkodó házába tért be, hogy ott fegyver után kutasson. Dománcí, Mihály nevű fia azonban nekitámadt a csendőrnek és a kutatást igyekezett megakadályozni. A csendőr, az ellenszegülő fiatalembert letartóztatta és el akarta kisérni Križevcire, az őrsre, a fiú apja egy Bačič nevű csavargóval szövetkezve, útközben megtámadták a csendőrt, elvették tőle a fegyverét és a puskaaggyal félholtra verték. A súlyosan összevert csendőrt beszállították a murskasobotai kórházba. A merénylők közül a csendőrség Bacsicsot még aznap elfogta, akit átadtak a murska-sobotai járásbíróságnak I

A pénz harca a kritikával

Európai művészek turnéja az újvilágban — amerikaiak vendégszereplése a kontinensen

— Igyanak kentük, ne mondják, hogy nem vöt!

Hát isznak is az aratók, egy a 'másra szépen. Az első kortyot — ősi szokásból — odaáldozzák földanyánknak. kicsapván a bütykös

szájából. £pp Ádók Fercsi módosítja a szokást olybá, hogy őkelme bizony utóbb köp ki. Arra vél az itallal, hogy aligha termett az napsütött oldalon. Nevetve nyugtatják a népek;

— Grófoknál jobb is akad!

— Hát. Azt én jobban tudom.

— Ha tudod: csináld! — így Pálinkás Turu ingerkedve. Ám a

gügye nem hagja magát. Félkarral átkapja Emer derekát s húzván

elfelé, a táncba kegyeli vissza:

— Gyüvő vasárnapra tartom a báUat:

— Ott löszünk, — üti rá Dékán István a pipája kupakját. Hogyisne! Az ilyen gróii mulatság igazán megtapasztalni való.

Csupán . Bicék Einer nincs beléáHapodva a közös vigságba. Igen szabadkozik a legény markából:

— Ne veszkődjék, hallja!

Pedig biztatják elegen;

1 — Lássuk, hogy mén urasson!

— No! — mondja Máté gazda | selmán.

— No! — mondja Bulilas Panna is, az Emer öregszüléje.

Amúgy meglátszik őkéimén, hogy Rébékné mellett guggolt a földön, mivel — a Fercsire pillogva — igen Szives szóval teszi hozzá:

Gazdalegény nem akárki fia!

,Vasárnapi gyerök, — lobban

MURAVIDÉK! POSTA.

(B. J., Dubrovnik). A kérvényt egyenesen az illetékes minisztériumhoz kell felterjeszteni.

(Gs. L., M.-Sobota). A legközelebbi alkalommal szóvátesszük.

íctesb

rCMORK £'13 i' V'mSSAtZT'Jli-' X.ZJZ 23 ÖV. SiTJXX ‘ C1BACB

és most már igazán hátra: el kell eresz-I vissza Emer I nincs itt más teni.

— Kerek a világ, széíös az ut, — morogja Fercsi dühében és kétfelé kap akár a vizbeíuió ián,gyei. Egyik markával a süvegét fogja, másikkal a ködmenét rántja magához.

— Csak én nein vásom tovább a csizmám a kentök pádimentomán, hallják! Iiétnap ilyenkorra nyitva a portám!

— Elékerülünk, — bólongatnak a népek s ezzel viszi is a betyárbutort Fercsi. toronyirányába. Bozsó Veszter utánatünődik, hátrabök a pipa szárával a távozó felé:

— Ne te néjj!___Miből lössz a

nádiveréb!

Senkise válaszol, senkise marasztja a kontrabontos embert. A táncos párok kiállanak, körbetelepszenek. Elszótlankodik a nép jó fáradsággal. Körük ameddig a szem ellát: végzet munka, esztendei kenyér. A sárga kazlak — mint teli mellek — dagadoznak ki a rónaságra. Tulnanról, a füzesek felől, frissen kaszált füvek szép szagát veri feléjük a szél. Az ég milijom csillaga uj, titokzatos életre fogan a Tisza terhes, sárga vizében.

Idők múltán Ökrös Barát János véli csöndben;

— Nem mind kukorica, ami csörög, nini! ... Jány is akad olyan, aki nem kap a szömre.

Máté rábólint helybenliagyólag:

— Jánnya válogati, — mondja és a tenyeréből Emer ölébe szór egy marék kifejlett, csattanó búzaszemet

A középeurópai országok sajtójának — különösen a német, magyar és osztrák lapoknak — szinhazi és művészeti rovatában mind sűrűben olvashatunk arról, hogy minden valamire való európai színész, muzsikus vagy énekes Amerikába indul vendégszerepelni. A színpad, a film és a hangversenyterem beérkezettjei és kevésbé elismert nevei kapva-kapnak minden ajánlaton, amely őket. hacsak néhány napra is, Amerikába hívja és az európai színpadi szerzőknek sincs hőbb vágyuk, mint hogy Amerikában szinrekerüijenek. Az Amerika-láz ma olyan általános már az európai művész-körökben, hogy maholnap már szégyenkezni fog az az európai művész, aki legalább egyszer-kétszer meg nem járta Amerikát.

Különösen a gyönge valutájú európai országok művészeinek vonzódása az újvilág iránt a szédítő valutadifferenciában leli magyarázatát. A dollár nagy vonzóereje könnyen érthetővé teszi, hogy a legnagyobb sikerekhez hozzászokott középeurópai .művészek — akik azonban osztrák, vagy magyar koronában, esetleg pedig a minden más valutánál rosszabb német márkában kapják művészetük honorálását — szinte gondolkodás nélkül nekivágnak a mindig kockázatos amerikai turnénak, amelyen egy más világrész közönségének a mienkkel egészen ellentétes Ízlésével kell megbirkózniok. Boldog az a művész, aki vállalhatja ezt a kockázatot, amelynek a végén csábítóan és mindenéi ígéretesebben kínálkozik — a dollár.

A pénz — nemcsak egyedül ebből a szempontból — a háború óta mind erősebben befolyásolja a művészeteket és azok művelőit. Ahogyan a szédítő valuta-különbségek átformálták az emberek morálját, gondolkodásmódját, hazaszeretetét és a kenyér javára billentették a mérleget, ugyanolyan mértékben nehezedik rá a valutadifferencia minden átformáló ereje a művészekre is.

A kenyérgond már rég legyűrte a művészi becsvágyat és nem lehet csodálkozni, hogy ebben a küzdelemben az idealista ambiciók maradtak alul. A művészt is reálisan gondolkodó kereskedővé formálták át az jdők és szívesebben adja cserébe művészetének. zsenijének értékes áruját nemes valutáért, mint rossz értéktelenért.

j A gyengevahdáju országok ezért ma alig tudják már megfizetni és megtartani legjobb művészeiket. A színészek, csakúgy mint a filmstarok és a muzsikusok szívesen hűtlenné válnak hazájukhoz és valósággal tülekednek egy-egy amerikai szerző dés körül. Az újvilág pedig játszi könnyedséggel elégíti ki a legszédületesebb anyagi igényeket is, a kezdetleges amerikai művészet szívesen vonzza magához a közepesebb európai művészeket is és megfizeti őket úgy, ahogyan ma gyengevalutáju ország nem tud honorálni semmiféle művészi teljesítményt.

A dolláron kívül alig is vonzza más valami az európai művészeket az líjvilágba. Az itteni színházi kultúra sokkal nagyobb és fejlettebb, mint ajf amerikai és igy nem csábítja a művészi becsvágy sem a színészek legjobbjait, sem a legkiválóbb európai énekeseket és muzsikusokat az amerikai turnékra; erről legfeljebb a film-szinészeknél lehet szó. mert a ■fűm ma az egyetlen művészi terrénum, amely sokkal fejlettebb Amerikában, mint a kontinensen. A többiek azonban, akik vágyakozva tekintenek inden művészek Mekkája: í Amerika felé, a mindenható pénzért,

a dollár csengéséért még hajlandók : megalkudni művészi elveikkel és öntudatukkal is és alárendelni azt az újvilág kevésbé finomult ízlésének.

* Neves európai drámaírókról tudunk, akik az utolsó években világsikert aratott szinpadi müveik megcsonkításába és elrontásába is beleegyeztek, csakhogy Amerikában szinrekerülhessenek és mindennapi dolog, hogy komoly európai színmüvekbe az amerikai átdolgozó dalbetéteket csempész, vagy önkényeseit megváltoztat egész felvonásokat, csak azért, mert az amerikai Ízlésnek úgy jobban megfelel és az odahaza minden leirt szavukra kényes és féltve ügyelő szerzők alávetik magukat az ízléstelenség e szellemi erőszakának — a dollárban fizetett tantiéme kedvéért. Ugyanígy a színészek is — akik amerikai vendégszereplésre indulnak — kénytelenek alávetni gukat az amerikai rendező és a még címéi is önkényesebb impresszárió iz< lésének, amciy az övékkel gyakran jut ellentétbe. A pénz azonban győzedelmeskedik a művészi öntudaton,

••fc

Érdekes jelek mutatkoznak azonban legújabban, amelyek azt mutatják. hogy a kritika kezd erősen bírókra kelni a pénz erejével, Amig az európai művészek tömegesen hajóznak át a tengerentúlra dollárokért, addig legújabban az amerikai művészek rándalnak át Európába — kritikáért. Legutóbb egy Európábon teljesen ismeretlen nevű amerikai zongoraművésznő jött át az óvilágba és végigjárja Parist, Berlint, Bécset és i Budapestet művészi kőrútján. Amiskor pedig megkérdezték az amerikai művésznőt, hogy miért rendez hangversenyeket ezekben az európai vámosokban, amelyekben talán még annyi jövedelmet sem tud szerezni,

: amennyi útiköltségét fedezné, a miss :azt felelte, hogy európai kritikára van szüksége, a kontinens komoly kritikusainak véleményével akar visszatérni az újvilágba, mert — komoly kritikát nem leket kapni Amef rikában, viszont seholsem olyan fontos az európai kritika, mint épen a dollárok hazájában.

A művésznő nem áll egyedül ezzel a felfogással, hanem a legkomolyabb amerikai művészek úgy vágynak európai sikerekre, mint az európaiak a — dollárra. Ahogy a kontinens művészei elhagyják kényelmes sikereik színhelyét, hogy Amerikában pénzt keressenek, úgy válnak meg újabban az amerikai művészek a biztos és jó dollár-gázsitól, hogy Európa fejlettebb Ízlésű es kényesebb igényű fővárosaiban sikereket arassanak és jó kritikát ,szerezzenek.

S A nagyobb falat kenyér után áhítozó európai művészeket, a leronjgyolt országok szellemi elitjét a jjpénz csábítja Amerikába, az újvilág I jólétben élő művészeit pedig a; mü- i vészi becsvágy vonzza a kontinensre. A művészek háború utáni sorsa talán ebben az ellentétben jut legjobban kifejezésre.

❖

A pénz és a kritika harcában végeredményben alighanem' az utóbbi fog

i felülkerekedni. Nemcsak az ameri- I kai művészeknek az európai kritiká, ért való erőfeszítése az ígérete an~ inak, hogy Európa megmarad azon a pozíción, amelyet a művészi irá• nyitás és nevelés terén eddig is betöltött, hanem az is, hogy az európai művészek is mindig visszavágynak és — és vissza is térnek Amerikából. A leglerongyoltabb európai országoknak sincs okuk attól tartani, hogy végleg elveszítik legjobb művészeiket, mert az amerikai turnék pénz-aratása után a legna-