Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-18 / 315. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 18. Kétezer dollár a gyerekruhában Egy sombori kereskedő kétezer dollárt akart átcserapéazni Magyarországba A szuboticai pályaudvaron nagyobb dollár-csempészetet leplezett le pénteken a vámhatóság. A délutáni Budapest felé induló gyorsvonat utasait, köztük Kaiser József sombori kereskedőt, valamint annak feleségét és kis fiát a vámhiva­talban szabályos vámvizsgálatnak vetet­ték alá. A vámvizsgálat után a többi utassal együtt Kaiser József is beszállt családjával a budapesti vonat egyik fülkéjébe, amit a vámvizsgálat után az utasoknak tudvalevőleg már nem szabad elhagyni. A szolgálatban levő vámtisztnek azonban feltűnt, hogy Kai­ser a vasúti kocsiba észrevét eltől fel akart venni egij kisfiút, akit a perronon rejtett el és aki nem ment keresztül a vámvizsgálaton. Azonnal kérdőre vonták a kereske­dőt, akinek zavaros feleleteiből kitűnt, hogy a kocsiba becsempészett gyermek hét éves kisfia, akit nyomban megmo­toztak és csakhamar megállapították, hogy a gyermek kabátjának bélésébe papír van bevarrva, A bélés felfejtése után a kabátból kétezer dollár került elő, amit Kaiser át akart csempészni Magyarországba. Á kereskedőt és családját a vámha­tóság őrizetbe vette és megindult el­lene az eljárás. Az életmentő hossz Visszatért a halálból, mert megfordult a tőzsdei irányzat Budapestről jelentik: A főkapitány­ságon napokon keresztül izgalmas nyo­mozás folyt egy fiatal, huszonkétéves banktisztviselő után, akiről édesanyja és menyasszonya bejelentették a rendőr­ségen, hogy öngyilkossági szándékból távozott el lakásáról es több búcsúle­vélben is bejelentette hozzátartozóinak, hogy meg akar válni az élettől. Á fiatal bankhivataínok N. Dezső, mint a rendőri nyomozás megállapította, mintegy nyolcvan-kiiencven millió koro­nát vett át különböző ismerőseitől az­zal, hogy az átvett pénzeket kosztba adja. Az igy szerzett pénzt nem kosy­­toltatta, hanem játszani kezdett vele a börzén és olyan angazsmánokat vállalt, hogy a bessz következtében a fedezetül adott nyolcvan-ki'encven millió kevés­nek bizonyult és a bankhivatalnok nem tudott újabb fedezetet adni, amellyel megmenthette volna papírjait. A sikkasztó tisztviselőnek fiatal, tizen­nyolc esztendős menyasszonya is volt, akihez ekkor felment és bejelentette neki, hogy öngyilkosságra készül, revol­vert vett magához, elment, eltűnt és a detektiveknek hiábavaló volt minden kutatásuk, egyéb adatot az eltűnt bank­­tisztviselőről megállapítani nem tudtak. Felkutatták Budapest egész környékét, már egyáltalán nem számítottak arra, hogy valaha élve kerül élő a tőzsde­játékban szerencsétlen fiatalember és ma már végleg lemondtak arról, hogy eredményes lesz a nyomozás. A fiatal­ember hozzátartozóit értesítették a nyo­mozás eredménytelenségéről. A kétség­­beesett család tudomásul vette a incg­­változhatatlant, már eisiratta az ifjút, aki ilyen könnyen eldobta magától az életet, 80—90 millióért, amelynek egy részét pedig fedezni tudta volna a család. Annál nagyobb volt a hozzátartozók meglepetése pénteken délben, amikor ebédidő tájban lerongyolva és sápadtan megjelent az öngyilkos a lakásban és szégyenkezve bevallotta, hogy négy na­pon keresztül bujkált a budai erdőkben, mindig halogatta az öngyilkosságot, míg végre ma délben öngyilkosság előtt nagyon megéhezett, nem bírta tovább az éhséget és minthogy olvasta egy lapban, hogy megkezdődött a hossz, öngyilkosság helyett hazajött ebédelni. A család kitörő örömmel fogadta az öngyiikosságbói megtért éhes fiatalem­A szuboticai Korzó-mozi előtt pćnle­li an este kilenc órakor történt merény­let áldozata, Noszipovics Misko, még az éjszaka folyamán belehalt sérülései­be, mielőtt vallomást tehetett volna ar­ról, hogy kikből állt az a társaság, a melynek egyik tagja leszúrta. Ez a kö­rülmény rendkívül megnehezítette a rendőrség munkáját, tekintve, hogy a nyomozás rendelkezésére csak néhány és nem is túlságosan megbízható sze­­mélyleirás állt, amelyeket a merénylet szemtanúi a gyilkosokról adtak. A rend­őrség ennek ellenére úgyszólván már a következő órában nyomukban voit az elmenekült gyilkosoknak, akiknek egy- i észét hat órává1 a nyomozás megkez­dése után már kézre is kerítették és reggelre az öt tettes közül négy már a rendőrség foglya volt. ■ Éjjeli rjzzia A rendőrség, mihelyt értesült a gyil kosságról, nyomban akcióba lepett. Minthogy a szemtanuk szerint a tette­sek között egy katonaruhás egyén is szerepelt, értesítették a katonai pa­rancsnokságot, ahonnan őrjáratot küld­tek ki a rendőrség segítségére, Aliíadi novics Milorad dr. hélyettesrendöríoka­­pitány az egész detektívtestületet moz­gósította és rövid idő múlva széleskörű razzia indult meg a városban. Tizenegy óráig bejárták valamennyi szuboticai kávéliázat, vendéglőt és mulatót. Az egyik éjjeli mulatóban a detektívek egy katonát találtak, akire feltűnően illett a körözött katona szeméiyleirása. Igazo­lásra szólították fel és alibit kérlek tőle. A katona készségesen felelt a kér­désekre, elmondta, bogy Szarajevóban teljesít szolgálatot, ahonnan néhány nappal ezelőtt érkezett haza szabad­ságra. Elmondotta, hogy többen jöttek haza szuboticaiak és meg is nevezte szabadságolt baj társ alt. A nevek emlí­tésekor a detektívek előtt ismerősnek tűnt fel Pintér József neve, mert egy ilyen nevű embert már régebb idő óm keres a szuboticai rendőrség. Pintérnek hivják ugyanis azt a szuboticai legényt is, aki néhány hónappal ezelőtt a Ná dor-kávéház előtt, pár lépésre a Korzó­mozitól, teljesen hasonló körülníények között megszurta Kuluncsics Iván sza botical ügyvédi írnokot. A detektívek azonnal értesítették a nyomozást vezető Miladinovics rendőrfőkapitány helyet­test — aki időközben a gyilkosság szemtanúit hallgatta ki — arról, hogy a gyanú Pintér Józsefre terelődött. Legérdekesebb az egész dologban az, hogy bár Pintérnek csakugyan köze volt a gyilkossághoz és bár a tettese két csakugyan ezen a nyomon találták meg, a kihallgatott katona azonuan csak egészen váratlanul mondta be Pin­tér nevét. Ez a katona ugyanis tényleg nem tudott a gyilkosságról semmit sem és mint utóbb kiderült, nem is hason­lítóit a megadott személyleirásra: sze­rencsés véletlen volt, hogy a detektí­vek őt vették először gyanúba. Újabb terhelő vaiíomások Pintérre A merénylet szemtanúi közül egyik azt vallotta a főkapitányhelyettes eiött, hogy ismeri látásból a katonaruhás tá­madót, de a nevét nem tudja, csak azt, hogy az ötödik körben lakik. — Póka Julis meg tudná mondani, hogy azt a katonát hogy’ hivják! — je­lentette ki ez a tanú. Az a személyleirás, amit ez a tanú az elmenekült katonáról adott, ponto­san megegyezett Pintér József személy­­leírásával. • Itt a rendőrség, fuss! Prodanovics rendőrkapitány Vidáko-rossz bajonet kés van a hüvelyben, a mely szélesebb is, mint a hüvely és emiatt nagy része kiállt belőle. Meg­vizsgálása alkalmával megállapították, a detektívek, hogy előzőleg faapritásra használták már és hogy nem régen ke­rülhetett az idegen hüvelybe. Phtíér vall Pintért ezekután kocsin beszállították a rendőrségre. Még útközben beismerte, hogy a gyilkosok társaságához tartozott, csak azt tagadta, hogy ő szúrta volna le Noszpovicsot. Megnevezte társait is, akik közül hármat: Malncsnik Józsefet, Malucsnik Bélát és Horvát Mihályt reg­gel hét óra előtt kézrekeritett a rend­őrség. Kihallgatásuk alkalmával mind­egyikük tagadta, hogy része lett volna a gyilkosságban. Pintér valahogyan megtudta, hogy ötödik társuk még szö­késben van, erre rögtön azt vallotta, hogy az volt a tettes. Rendkívül sok terhelő körülmény szól azonban amel­lett, hogy éppen ő szúrta agyon Nosz­povicsot. A boncolás Noszpovics holttestét szombaton dél­előtt boncolták fel a közkórház hullahá­zában. A boncolás alkalmával megálla­pították, hogy a lágyékon, háromcenti­méter széles, a szúrt seb. Ekkora sebet zsebkéssel csak úgy lehet ejteni, ha a kést szúrás után felhúzzák. A normális katonai bajonett szélesebb sebet vág, de egy keskenyebb extra-bajoaettkés­­sel három centiméteres sebet is lehet ejteni. A kés elvágta a főeret is és a halált főképp elvérzés okozta. A rendőrség széleskörű nyomozást folytat az elmenekült merénylő után, a kik azonban a szombati nap folyamán még nem sikerült kézrekeritení. vies és Kristolánovics detektivekkel nyomban kiment Póka Julis VI. köri Stipe Gergicseva-uccai lakására, ahol azonban azt a választ kapták, hogy Pin­tér Póka Julis egyik nőtstvérével él vadházasságban, de ennek az asszony­nak a lakását nem tudták a házbeiek megmondani. Közöltéle azonban a detek­tivekkel, hogy a Murska-uccában lak­nak Pintér szülei, akik biztosan tudják, hol tartózkodik Pintér József. A detek­tívek innen egyenesen a Murska-uccá­­ba mentek, ahol felzörgették Pintéréket Prodanovics kapitány és Vidákovics de­tektív bementek a lakásba, mig Krisz­­tofanovics detektív az uccán maradt. A házkutatás alkalmával Pintér nővéré kiosont az udvarra és kinyitotta a kis­kaput, ahol abban a pillanatban akart benézni az uccán álló detektív. A leány azt hitte, hogy a bátyja jön és oda­­sugta a detektív fülébe: — Ne gyere be, fuss vissza, mert itt vannak. — Miért fussak el? — kérdezte ér­telmetlenül a detektív, aki meg azt hitte, hogy a házban tartózkodó detek­­tivtársa szólítja fel menekülésre. A le­ány erre észrevette tévedését és visz­­szaszaladt a szobába. A nyomozásnak mindössze annyi eredménye volt, hogy megtudták merre lakik Póka Julis testvére, aki vádhá­zasságban él Pintérrel. — Kikérem magamnak, hogy háborgassanak! Hajnali három órakor érkezett a ba­jai-úti temető alá, ahol egy szűk vak­­uccában lakik Póka Ilona. A ház az ud­varban fekszik, mögötte hatalmas kert, van, amerre szükség esetén könnyen el lehet szökni, anélkül, hogy észreven­­nék. A detektívek ép ezért nem akar­tak zörögni a kapun, hanem a keríté­sen át szándékoztak behatolni az ud­varba, amikor észrevették, hogy nyitva van a kiskapu. Belépésükre a kutyák ugatni kezdtek, mire a házban lámpát gyújtottak. Prodanovics kapitány és Vidákovics detektív sietve bementek a szobába, ahol ágyban fekve két férfit és két nőt találtak. Az egyik ágyban alvást színlelve feküdt Pintér József, aki, mikor {elköltötték, gorombán til­takozott az ellen, hogy éllel háborgas­sák. — Magát keressük, — szólt rá Pro­danovics kapitány. — Kikérem magamnak, hogy hdbor­­gassanak, — válaszolt ásitozva Pintér — Hol volt este nyolc órakor?, — Sétáltam a korzón. — Kilenckor? — Akkor is sétáltam. — Mit csinált a Korzó-mozi előtt? — „ kérdezték tovább. i — Láttam, hogy leszúrtak egy em­bert, — felelte Pintér — odaugrottam hogy segítsek rajta, de akkor már vér­zett Én aztán tovább sétátltam, men láttam, hogy nincs már rám szükség. Közben nagyon fészkelődött ágyán éí I kutatva nézett szét a szobában, mintht valamit keresne. — Hol van a ruhája? — kérdeztél tőle a detektívek. Pintér erre felugrott és az ágy mö­götti székre dobott kabátja után ka­pott, amelynek a zsebébe akart nyúlni, Prodánovics kapitány gyors mozdulat­tal megelőzte és a kabátzsebből egy megtöltött revolvert halászott elő. A detektívek ezután megkötözték Pintért, majd keresni kezdték a bajonettet, a melyet az ajtó megetti fogason, nagy halom ruha megett megtaláltak. Első I pillanatban észrevették, hogy a bajo­­nett-kés hiányzik és helyette egy régi, Ili tallérra ítéltek egy beogradi rabbit Beográdból jelentik: A beogradi első­fokú biróság becsületsértés és rágalma­­zás vétsége miatt vonták felelősségre pénteken Merovah Izsák zsidó rabbit, a beogradi zsidó hitközség egyik lelkészét. A panaszos Bejoszif Lázár beogradi ke­reskedő volt, egyébként még nemrég is egyik legjobb barátja a rabbinak. Me­rovah, ugylátszik, híveinek nemcsak lelki üdvével törődik, hanem világiasabb ter­mészetű viszonyt is tart fenn velük, így például Bejoszif Lázárral is volt néme­lye* üzleti összeköttetése. Erre mutat az a körülmény, hogy május 4-ikén a beogradi vasúti állomás raktárházában megjelent a tudós rabbi is, hogy több más érdekelttel együtt ö is átvegye a maga részét abból a vagon áruból, a melyet Bejaszif Lázárnak kellett volna leszállítania. A kérdéses napon azonban sem a vagon áru, sem az eladó Bejo­szif Lázár nem volt található a raktár­házban. Amikor az érdekelt felek a rab­binussal együtt má' több óráig hiába vártak, Merovah rabbi elvesztette türel­mét és a többiek előtt, akik szintén jóbarátai és ismerősei voltak Bejoszif Lázárnak, sértő szavakkal illette a tá­volmaradt kereskedőt. Az ügyet Kosztics egyes biró tár­gyalta az elsőfokú biróságon, aki hires arról, hogy nem kedveli a sok felesle­ges beszédet. A felek és ügyvédjeik tudták ezt és ehhez tartották magukat, A tényállás egyébként is nagyon gyor­san tisztázódott. Merovah Izsák rabinus vádlott mindent készséggel beismert, igy a tanuk kihallgatása is csak arra szorítkozott, hogy megkérdezték tőlük, mennyi kártérítést kérnek a tanácsko­zással eltöltött időért. A tanuk gaval­léroknak bizonyultak, egy sem kért semmit. A rabbijuk pőrén nem akartak keresni. Az ügyvédek két-három mon­datban elvégezték mondanivalóikat és alig tíz perces tárgyalás után a biró már ki is hirdeti az Ítéletet: Merovah rabi becsületsértés vétségében bűnös és ezért öt tallér — dinárra fordítva 125 dinár — pénzbüntetésre ítéltetik, amely nemfizetés esetén három napi elzárásra változand át. A rabbi lefizette az öt tallért. bért, azonnal megebédeltették, majd te­lefonállak a rendőrségre, hogy a nyo­mozás további folytatását szüntesse be, mert az öngyilkos élve megkerült. Az jj óvatos öngyilkos kibőjtölte a besszt és j ■ ha a hossz-tendencia meg nem válto­­• zik, hamarosan visszanyeri a difteren­­, ciát, ami miatt búcsút mondott, naponta ! egyre többször, újra és újra ennek a keserves életnek . . . Hat ©ra alatt kézrekeriiliek a Korzó-mozi előli történt gyilkosság tettesei A subotlcai rendőrség rekord-teljesitménye

Next

/
Thumbnails
Contents