Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-03 / 300. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 3, CIRKUSZ A metaxista forradalom — Kávéházi beszélgetős — — Hallatlan, milyen üresek megint a lapok! —- Magának üresek? Nekem nem. Sőt úgy találom, hogy tele vannak esemé­nyekkel. Bajorországban nyolc milliárd egy font palicsi kutyaz-sir. — Mennyi? — Nyolc és fél milliárd. Ha sokat kérdi, közben kilenc és fél lesz. ,. — Márka? , — Naná, angol font. — Az előbb még úgy mondta, Hogy palicsi font__ — Maga mindent összekompromlttál. Direkt siralmas! — Ali siralmas? A kutyazsir? —■ Az zsiralmas, maga hájfejü. — Szóval én is zsiralmas vagyok, mint hájfejü. Nagyon jó. Ezt elmesé­lem a feleségemnek, ha hazamegyek. Fog majd rajta mulatni. — Na látja. Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem is olyan üresek a lapok. Itt van például mindjárt az, hogy eltemették a szegény Bonár Lau-1. — Miért nem mondja úgy, hogy Bo­nár Ló-1? — Mert én a megboldogult Bonárt nem tartom lónak. — Hát kit tart lónak? — Magát. — Nagyon jó. Ezt elmesélem a fele­ségemnek, ha hazamegyek. Fog majd rajta mulatni. — Csak azt szeretném tudni, hogy miért üresek magának az összsajtó ter­mékei? — Mert nem látom belőlük, hogy tör­tént volna valami esemény a nagyvi­lágban. — Mit nevez maga eseménynek? — Például holmi görög forradalmat. Már több mint három napja nem jött Hir Görögországból sem forradalomról, sem ellenforradalomról. — Csak nem lehet minden nap va­lami lázadás pont Görögországban! — Miért ne lehetne? — Mert máskép van beosztva. Min­den páros szerdán van a forradalom és minden páratlan vasárnap az ellenfor­radalom. Páros vasárnapokon munka­szünet. — Honnan tudja ezt ilyen pontosan? — A nagybácsim tanulmányilag ki­rándult Szalonikibe a szuboticai Lloyd­­dal és onnan megírta egy levlapon. — Ezt nevezem értesülésnek. Maga szóval egy benfentes a görög forrada­lomban. Meséljen gyorsan részleteket, hogy történt a multheti! — De igazán.... naigen.... tudja az pgy volt.... várjon csak— — Szívesen, de figyelmeztetem, hogy Ha soká -várok, akkor közben kitör egy újabb és a maga elbeszélése tárgyta­lanná válik. — Ne csevegjen közbe, mert altkor elfelejtem, hogy mit akarok mondani. Szóval a dolog úgy történt, hogy egyik volt miniszter, valami liba nevű.... — Libanevü? — Igen, valami gunár nevű.... ez a pasas proklamálta, hogy átveszi a ha­talmat. — Na és? — Mi az, hegy na és? Na és nem adták át neki. Xerxes ezredes, aki a kezében tartotta, azt felelte, hogy na­gyon sajnálja, de nem adhatja, mert momentán neki is kell. — Xerxes nem görög ezredes, hanem perzsa király. — Nem mindegy. Ha magának jobban tetszik, mondjuk, hogy Herkulesnek hívják az illetőt. — Az, akiről a Herlcules-fürdőt elne­vezték? — Fürdőt nem, legfeljebb vérfürdőt. Az tudniillik olyan ember, nyomban Ie­­mészároltatta az összes forradalmáro­kat, akik viszont kiirtottak erren min­den ellenforradalmárt, mire jöttek a metaxisták és bemondták a három mes­tert Ezzel egyelőre vége van a forra­dalmi periódusnak. — Na és mi van a felkelőkkel? — Lefeküdtek. Azt hiszi, hogy a fel­kelők álmatlanságban szenvednek? — Hát azokkal, akik elestek? — Azok felkeltek. De később ők is lefeküdtek. — És szegény legyőzött Gunárisz? —• Azt talpraállították az ellenfelei. — Hogy-hogy? — Elvették az autóját. Kénytelen volt taipraállni. — És az athéni tőzsde hogy reagált a mozgolódásra? Jól áil a drachma? — Emelkedik. Az uj görög kormány kijelentette, hogy át fog térni az arany­­valutára. — És honnan veszik ehhez a fedeze­tet? — Budapestről. , < ^ — Az ottani állampénztárból? — Nem. Az MTK.-ból. Lehozatják az Orth Gyurit. Az prima fedezet.... — Nagyon jó. Ezt elmesélem a fele­­ségemnek, ha hazamegyek. Fog maid rajta mulatni. Most már igazán csak egyet mondjon meg. Miről nevezték el a metaxista-cllenforradaimat. — (Hosszas habozás után.), A Metax­­villanykörtéről. — Világos. Hogy ez nem jutott eszembe! — (Egészen megdöbbenve.) Miért vi­lágos? Hogyan világos? Mi világos? — Mi lenne? A Metax-villanykörte világos. (A vicc miatt tettlegessé«.)’ Skiz. ...—ni 'int n■« » Nem lesz naptáregyesités A szent szinádus meglepő határozata A kotholikus és görögkeleti nap­tárak egyesítése — amint isme­retes —■ már régebben foglalkoz­tatja a szerb egyházi köröket és legutóbb már az volt a hir, hooy a n8ptáregységesitést már októ­berben végre is hajtják. Ezt azon­ban elhalasztották azzal, hogy a végleges határozatot a szent szi nódus legközelebbi ülésén fogják meghozni. Mint Boogrsdból jelentik, a szent szinódus csütörtökön tar­totta meg ülését Karlovcán, fan­­jics vallásügyi miniszter részvéte­lével. Az ülés úgy a naptérre­­form kérdésével, mint a lelkészek második házasságkötésének ügyé­vel foglalkozott és a szent szinc­­clus általános meglepetésre elhatá­rozta, hogy nem vezeti be a naptár­­egységesitésf, sem a lelkészek má­sodik hásasságkötését nem en­gedélyezi mindaddig, amíg a többi pravoszláv egyházak nem hoznak hasonló határozatok A döntés annál inkább nagy feltűnést kelt, mert már elhatá­rozta, hogy áttér a Gergely-nap­­tárra. Stresemann lemondását követelik Aachenben kikiáltották a rajnai köztársaságot — Myomorakció az ínségesek segélyezésére Berlinből jelentik: A német belpo­litikai válságban csak pénteken este történt döntés, mert a kancellár érőkén megfázott és orvosai taná­csára ágyban maradt. Csütörtökön este a miriiszterek Stresemann ágyánál tanácskoztak. A miniszte­rek távozása után a szociáldemok­raták vezéreit fogadta a kancellár. Lehetőség van arra, hogy Strese­mann megegyezik a szociáldemok­ratákkal, habár a jobboldali sajtó kenyértörési követel. A »Deutsche Zeitung« felhívja Streseanannt, hogy mondjon le, miután a szociáldemok­raták bizalmát elvesztette, a nacio­nalisták pedig sohasem biztak ben­ne. A német trónörökös Sziléziában A német helyzetben nagy jelentő­éget tulaj donitanak annak, hogy a émet trónörökös nira német terü­ltre érkezett. A trónörökös néhány éttel ezelőtt levélben kérte a kan­­ellárt, hogy mint egyszerű földibir- Dkos Sziléziába utazhasson. A kan­­ellár a beutazási engedélyt meg­­,dta. A trónörökös Hollandiából való lutazása előtt Doomban megláto­­;atta Vilmos excsászárt, alá nehez­­eléssel vette tudomásul a trónörö­­ös tervét. — I1a netalán nacionalista érzel­­iü emberek meglátogatnak — mon­­lotta Vilmos császár — nem sza­lad kezüket megráznod, sem azt londanod, hogy örülsz annak, hogy •annak még derék, hü németek. Drezdából jelentik: A szász or­­zággyülés csütörtök éjjeli ülésén- —s,kette Fellisch uj miniszterel- Lököt, aztán az ülést megszakitot­­ák, hogy a miniszterelnök az uj :ormányt megalakíthassa. _ Az uj :ormány a következő: Fellisch mi­­íszterelnök, Liebmam belügyrni­­úszter, a miniszterelnök helyettes, leld pénzügyminiszter. Neu igaz-; ágügyminiszter, Elmer, szakszerve­zeti titkár munkaügyi miniszter. A separaíisták sikerei Düsseldorfból jelentik: Pfalzban kikiáltották a rajnai köztársaságot. Baumholzerben a szeparatisták meg­szállták a városházát de a község tanácsot nem távolítottak el. A meg­szállott Pfalz egyéb városaiban is a szeparatisták uralják a helyzetet. Bochumban a kommunisták titkos ülésükön elhatározták, hogy a köz­társasági mozgalommal szemben várakozó magatartást foglalnak el Berlinből jelentik: A városházán a pártok közös ülést tartottak, ame­lyen a szociáldemokraták indítvá­nyára elhatározták, hogy az Ínsége­sek segítésére felhívást bocsátanak ki, amelyben felszólítják a lakossá­got, hogy a közeledő télre való te­kintettel sürgősen indítson nyomor­akciót. A mozgalom vezetésére öt­tagú bizottságot választottak. Londonból jelentik: A Newyork Herald szerint Cmo volt német kan­cellár jelentése Stresemann kancel­lárba azt a meggyőződést ébresz­tette, hogy Coolidge nem követi az elhunyt elnök politikáját az európai ügyektől való tartózkodás tekinteté­ben. Brüsszelből jelentik: A pénteki mi­nisztertanácson a külügyminiszter megállapította, hogy a belga katona­ság teljesen semleges a szeparatista mozgalommal szemben. Krupp megszabadult fogságától Párisból jelentik: A Chicago Tri­bune szerint Krupp, a megszálló ka­tonaságokkal kötött megegyezés alapján, végleg megszabadult fogsá­gából. Londonból jelentik: A londoni po­litikai körökben most már kedve­zőbbnek látják a helyzetet a meg­szállott vidékeken. Remélik, hogy a megszálló csapatok továbbra is belá­tással lesznek Németország súlyos állapotára. í Ica balkáni táncfenomén lesz Icát azóta ismeri mindenki Suboti­­cán. amióta egy könnyelmű, elkese­redett pillanatban levetette magát a városháza második emeletéről. Icá­val azonban nagyobb tervei voltak a sorsnak, hamarosan felgyógyult, visszacsinosodott és visszaszerette újra ezt a komisz életet, amitől pe­dig olyan fiatalon akart megválni. Ma délelőtt, amint gyanútlanul sütkéreztem a késő őszi napsütés­ben hirtelen nekem szaladt futólépés­ben, kipirulva, kezében egy külföldi levelezőlappal és felszólított, hogy sürgősen fordítsam le angolból ma­gyarra. — De hisz én egy szót sem értek angolul — védekeztem az attak el­len. — Igazán nem tud angolul? —> csudálkozott mély lenézéssel kék szemeiben és hitetlenkedve csóválta fejét. Nem akarta elhinni. Közben arra jött egy sereg ismerős, akiktől Ica sorra angolokat érdeklődött Va­laki azt indítványozta, hogy keres­sük fel Rákossy t, az egy nyelvcsoda, biztosan angolul is ért. — Majd én itt kunt megvárom —* mondtam Icának a nyelvzseni irodá­ja előtt, de ő betuszkolt. — ön kicsoda? — kérdezte tőlem bizalmatlanul Rákossy, ur és nem kínált meg hellyel. — ö az én . . . unokaöcsém! — mentett ki a tizenkettedik órában Ica és az univerzális nyelvunikum neki­esett a levelezőlapnak, amelyben Icának egy artista ösmerőse New­­yorkból előnyös szerződést kínál a ■»Jó Pipd«-hoz címzett barba, havon­ta kétszázötven dollárt, ha partner­­nőjeként vele együtt lép fel, mint ex­­certíhlais balkán táncfenomén. Vá­laszt rögtön. Ica, mikor megtudta a levelezőlap tartalmát, rettentően komoly lett, rögtön számitgatm kezdte a zürichi kurzust, keveselte, hogy egy dollár csak kilencven dinár és ragyogó arccal fejtegette jövő terveit. — Amint összespóroltam tízezer dollárt, otthagyom ezt a pasast, el­megyek moziszlnészriőnek, autót tartok, ha már nagyon sok pénzem lesz hazajövök, s ha rakásra puk­kadnak is az összes subotíccuak, megveszem a Reichl-palotát és kis kultnrszagol hozok ebbe az undok, irigy városba, a buta bácskai hori­zontra, — mondotta Vukov után sza­badon. Ennyi az Ica programmja egye­lőre, dióhéjban. Ica tényleg tehetsé­ges nő, a kereskedelmiben annák idején a legjobb tanuló volt, csinos is. szép is és igy, Rákossy ur sze­rint akinek szimatja pedig csalha­tatlan, »fényes karriert futhat még be a kislány.« Délután, amikor újra találkoztunk, Icát már körülvették a gépirókisasz­­szonyok, rokonok és barátok és Ica mindenkinek ígért valami szépet, kellemeset Amerikából. — Magának Mancika egy szőrme­­bundát küldök. Dómó magát titkár­nak fogom kinevezni, Buzássy ur, maga tesz a jogügyi tanácsadóm, Pálló ur maga soffőröm lesz, Flórián ur magának aktivista hetilapot alapi­­tok — és mindenki rajongva hálál­kodva és lelkesedve magasztalta Ica testi-lelki bájait . . . Én, aki félre szorítva, a járda melllett ballagtam árván, ezt a tékozlást nem bírtam ki szó nélkül és felháborodott sértődött­séggel kitörtem: — Hát én mostohagyerek vagyok, hogy rólam megfeledkezett? — Maga drágám? — kiáltott bűn­bánóan — magát . . . adoptálom és maga lesz az én unokaöcsém! — ez­zel a hajlongok sorfala között ki­rálynői feltartással ellebegett a vá­rosházára jelentkezni — mint mond­ta — az útlevélért.. ä (T.)

Next

/
Thumbnails
Contents