Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-03 / 300. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 3, CIRKUSZ A metaxista forradalom — Kávéházi beszélgetős — — Hallatlan, milyen üresek megint a lapok! —- Magának üresek? Nekem nem. Sőt úgy találom, hogy tele vannak eseményekkel. Bajorországban nyolc milliárd egy font palicsi kutyaz-sir. — Mennyi? — Nyolc és fél milliárd. Ha sokat kérdi, közben kilenc és fél lesz. ,. — Márka? , — Naná, angol font. — Az előbb még úgy mondta, Hogy palicsi font__ — Maga mindent összekompromlttál. Direkt siralmas! — Ali siralmas? A kutyazsir? —■ Az zsiralmas, maga hájfejü. — Szóval én is zsiralmas vagyok, mint hájfejü. Nagyon jó. Ezt elmesélem a feleségemnek, ha hazamegyek. Fog majd rajta mulatni. — Na látja. Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem is olyan üresek a lapok. Itt van például mindjárt az, hogy eltemették a szegény Bonár Lau-1. — Miért nem mondja úgy, hogy Bonár Ló-1? — Mert én a megboldogult Bonárt nem tartom lónak. — Hát kit tart lónak? — Magát. — Nagyon jó. Ezt elmesélem a feleségemnek, ha hazamegyek. Fog majd rajta mulatni. — Csak azt szeretném tudni, hogy miért üresek magának az összsajtó termékei? — Mert nem látom belőlük, hogy történt volna valami esemény a nagyvilágban. — Mit nevez maga eseménynek? — Például holmi görög forradalmat. Már több mint három napja nem jött Hir Görögországból sem forradalomról, sem ellenforradalomról. — Csak nem lehet minden nap valami lázadás pont Görögországban! — Miért ne lehetne? — Mert máskép van beosztva. Minden páros szerdán van a forradalom és minden páratlan vasárnap az ellenforradalom. Páros vasárnapokon munkaszünet. — Honnan tudja ezt ilyen pontosan? — A nagybácsim tanulmányilag kirándult Szalonikibe a szuboticai Lloyddal és onnan megírta egy levlapon. — Ezt nevezem értesülésnek. Maga szóval egy benfentes a görög forradalomban. Meséljen gyorsan részleteket, hogy történt a multheti! — De igazán.... naigen.... tudja az pgy volt.... várjon csak— — Szívesen, de figyelmeztetem, hogy Ha soká -várok, akkor közben kitör egy újabb és a maga elbeszélése tárgytalanná válik. — Ne csevegjen közbe, mert altkor elfelejtem, hogy mit akarok mondani. Szóval a dolog úgy történt, hogy egyik volt miniszter, valami liba nevű.... — Libanevü? — Igen, valami gunár nevű.... ez a pasas proklamálta, hogy átveszi a hatalmat. — Na és? — Mi az, hegy na és? Na és nem adták át neki. Xerxes ezredes, aki a kezében tartotta, azt felelte, hogy nagyon sajnálja, de nem adhatja, mert momentán neki is kell. — Xerxes nem görög ezredes, hanem perzsa király. — Nem mindegy. Ha magának jobban tetszik, mondjuk, hogy Herkulesnek hívják az illetőt. — Az, akiről a Herlcules-fürdőt elnevezték? — Fürdőt nem, legfeljebb vérfürdőt. Az tudniillik olyan ember, nyomban Iemészároltatta az összes forradalmárokat, akik viszont kiirtottak erren minden ellenforradalmárt, mire jöttek a metaxisták és bemondták a három mestert Ezzel egyelőre vége van a forradalmi periódusnak. — Na és mi van a felkelőkkel? — Lefeküdtek. Azt hiszi, hogy a felkelők álmatlanságban szenvednek? — Hát azokkal, akik elestek? — Azok felkeltek. De később ők is lefeküdtek. — És szegény legyőzött Gunárisz? —• Azt talpraállították az ellenfelei. — Hogy-hogy? — Elvették az autóját. Kénytelen volt taipraállni. — És az athéni tőzsde hogy reagált a mozgolódásra? Jól áil a drachma? — Emelkedik. Az uj görög kormány kijelentette, hogy át fog térni az aranyvalutára. — És honnan veszik ehhez a fedezetet? — Budapestről. , < ^ — Az ottani állampénztárból? — Nem. Az MTK.-ból. Lehozatják az Orth Gyurit. Az prima fedezet.... — Nagyon jó. Ezt elmesélem a feleségemnek, ha hazamegyek. Fog maid rajta mulatni. Most már igazán csak egyet mondjon meg. Miről nevezték el a metaxista-cllenforradaimat. — (Hosszas habozás után.), A Metaxvillanykörtéről. — Világos. Hogy ez nem jutott eszembe! — (Egészen megdöbbenve.) Miért világos? Hogyan világos? Mi világos? — Mi lenne? A Metax-villanykörte világos. (A vicc miatt tettlegessé«.)’ Skiz. ...—ni 'int n■« » Nem lesz naptáregyesités A szent szinádus meglepő határozata A kotholikus és görögkeleti naptárak egyesítése — amint ismeretes —■ már régebben foglalkoztatja a szerb egyházi köröket és legutóbb már az volt a hir, hooy a n8ptáregységesitést már októberben végre is hajtják. Ezt azonban elhalasztották azzal, hogy a végleges határozatot a szent szi nódus legközelebbi ülésén fogják meghozni. Mint Boogrsdból jelentik, a szent szinódus csütörtökön tartotta meg ülését Karlovcán, fanjics vallásügyi miniszter részvételével. Az ülés úgy a naptérreform kérdésével, mint a lelkészek második házasságkötésének ügyével foglalkozott és a szent szincclus általános meglepetésre elhatározta, hogy nem vezeti be a naptáregységesitésf, sem a lelkészek második hásasságkötését nem engedélyezi mindaddig, amíg a többi pravoszláv egyházak nem hoznak hasonló határozatok A döntés annál inkább nagy feltűnést kelt, mert már elhatározta, hogy áttér a Gergely-naptárra. Stresemann lemondását követelik Aachenben kikiáltották a rajnai köztársaságot — Myomorakció az ínségesek segélyezésére Berlinből jelentik: A német belpolitikai válságban csak pénteken este történt döntés, mert a kancellár érőkén megfázott és orvosai tanácsára ágyban maradt. Csütörtökön este a miriiszterek Stresemann ágyánál tanácskoztak. A miniszterek távozása után a szociáldemokraták vezéreit fogadta a kancellár. Lehetőség van arra, hogy Stresemann megegyezik a szociáldemokratákkal, habár a jobboldali sajtó kenyértörési követel. A »Deutsche Zeitung« felhívja Streseanannt, hogy mondjon le, miután a szociáldemokraták bizalmát elvesztette, a nacionalisták pedig sohasem biztak benne. A német trónörökös Sziléziában A német helyzetben nagy jelentőéget tulaj donitanak annak, hogy a émet trónörökös nira német terültre érkezett. A trónörökös néhány éttel ezelőtt levélben kérte a kanellárt, hogy mint egyszerű földibir- Dkos Sziléziába utazhasson. A kanellár a beutazási engedélyt meg,dta. A trónörökös Hollandiából való lutazása előtt Doomban megláto;atta Vilmos excsászárt, alá nehezeléssel vette tudomásul a trónöröös tervét. — I1a netalán nacionalista érzeliü emberek meglátogatnak — monlotta Vilmos császár — nem szalad kezüket megráznod, sem azt londanod, hogy örülsz annak, hogy •annak még derék, hü németek. Drezdából jelentik: A szász orzággyülés csütörtök éjjeli ülésén- —s,kette Fellisch uj miniszterel- Lököt, aztán az ülést megszakitoták, hogy a miniszterelnök az uj :ormányt megalakíthassa. _ Az uj :ormány a következő: Fellisch miíszterelnök, Liebmam belügyrniúszter, a miniszterelnök helyettes, leld pénzügyminiszter. Neu igaz-; ágügyminiszter, Elmer, szakszervezeti titkár munkaügyi miniszter. A separaíisták sikerei Düsseldorfból jelentik: Pfalzban kikiáltották a rajnai köztársaságot. Baumholzerben a szeparatisták megszállták a városházát de a község tanácsot nem távolítottak el. A megszállott Pfalz egyéb városaiban is a szeparatisták uralják a helyzetet. Bochumban a kommunisták titkos ülésükön elhatározták, hogy a köztársasági mozgalommal szemben várakozó magatartást foglalnak el Berlinből jelentik: A városházán a pártok közös ülést tartottak, amelyen a szociáldemokraták indítványára elhatározták, hogy az Ínségesek segítésére felhívást bocsátanak ki, amelyben felszólítják a lakosságot, hogy a közeledő télre való tekintettel sürgősen indítson nyomorakciót. A mozgalom vezetésére öttagú bizottságot választottak. Londonból jelentik: A Newyork Herald szerint Cmo volt német kancellár jelentése Stresemann kancellárba azt a meggyőződést ébresztette, hogy Coolidge nem követi az elhunyt elnök politikáját az európai ügyektől való tartózkodás tekintetében. Brüsszelből jelentik: A pénteki minisztertanácson a külügyminiszter megállapította, hogy a belga katonaság teljesen semleges a szeparatista mozgalommal szemben. Krupp megszabadult fogságától Párisból jelentik: A Chicago Tribune szerint Krupp, a megszálló katonaságokkal kötött megegyezés alapján, végleg megszabadult fogságából. Londonból jelentik: A londoni politikai körökben most már kedvezőbbnek látják a helyzetet a megszállott vidékeken. Remélik, hogy a megszálló csapatok továbbra is belátással lesznek Németország súlyos állapotára. í Ica balkáni táncfenomén lesz Icát azóta ismeri mindenki Suboticán. amióta egy könnyelmű, elkeseredett pillanatban levetette magát a városháza második emeletéről. Icával azonban nagyobb tervei voltak a sorsnak, hamarosan felgyógyult, visszacsinosodott és visszaszerette újra ezt a komisz életet, amitől pedig olyan fiatalon akart megválni. Ma délelőtt, amint gyanútlanul sütkéreztem a késő őszi napsütésben hirtelen nekem szaladt futólépésben, kipirulva, kezében egy külföldi levelezőlappal és felszólított, hogy sürgősen fordítsam le angolból magyarra. — De hisz én egy szót sem értek angolul — védekeztem az attak ellen. — Igazán nem tud angolul? —> csudálkozott mély lenézéssel kék szemeiben és hitetlenkedve csóválta fejét. Nem akarta elhinni. Közben arra jött egy sereg ismerős, akiktől Ica sorra angolokat érdeklődött Valaki azt indítványozta, hogy keressük fel Rákossy t, az egy nyelvcsoda, biztosan angolul is ért. — Majd én itt kunt megvárom —* mondtam Icának a nyelvzseni irodája előtt, de ő betuszkolt. — ön kicsoda? — kérdezte tőlem bizalmatlanul Rákossy, ur és nem kínált meg hellyel. — ö az én . . . unokaöcsém! — mentett ki a tizenkettedik órában Ica és az univerzális nyelvunikum nekiesett a levelezőlapnak, amelyben Icának egy artista ösmerőse Newyorkból előnyös szerződést kínál a ■»Jó Pipd«-hoz címzett barba, havonta kétszázötven dollárt, ha partnernőjeként vele együtt lép fel, mint excertíhlais balkán táncfenomén. Választ rögtön. Ica, mikor megtudta a levelezőlap tartalmát, rettentően komoly lett, rögtön számitgatm kezdte a zürichi kurzust, keveselte, hogy egy dollár csak kilencven dinár és ragyogó arccal fejtegette jövő terveit. — Amint összespóroltam tízezer dollárt, otthagyom ezt a pasast, elmegyek moziszlnészriőnek, autót tartok, ha már nagyon sok pénzem lesz hazajövök, s ha rakásra pukkadnak is az összes subotíccuak, megveszem a Reichl-palotát és kis kultnrszagol hozok ebbe az undok, irigy városba, a buta bácskai horizontra, — mondotta Vukov után szabadon. Ennyi az Ica programmja egyelőre, dióhéjban. Ica tényleg tehetséges nő, a kereskedelmiben annák idején a legjobb tanuló volt, csinos is. szép is és igy, Rákossy ur szerint akinek szimatja pedig csalhatatlan, »fényes karriert futhat még be a kislány.« Délután, amikor újra találkoztunk, Icát már körülvették a gépirókisaszszonyok, rokonok és barátok és Ica mindenkinek ígért valami szépet, kellemeset Amerikából. — Magának Mancika egy szőrmebundát küldök. Dómó magát titkárnak fogom kinevezni, Buzássy ur, maga tesz a jogügyi tanácsadóm, Pálló ur maga soffőröm lesz, Flórián ur magának aktivista hetilapot alapitok — és mindenki rajongva hálálkodva és lelkesedve magasztalta Ica testi-lelki bájait . . . Én, aki félre szorítva, a járda melllett ballagtam árván, ezt a tékozlást nem bírtam ki szó nélkül és felháborodott sértődöttséggel kitörtem: — Hát én mostohagyerek vagyok, hogy rólam megfeledkezett? — Maga drágám? — kiáltott bűnbánóan — magát . . . adoptálom és maga lesz az én unokaöcsém! — ezzel a hajlongok sorfala között királynői feltartással ellebegett a városházára jelentkezni — mint mondta — az útlevélért.. ä (T.)
