Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-18 / 315. szám

2. oldal, BACSMEGYEI NAPLÖ 1923 november 18. Ada vitás földjei Ellentét az agrárminiszter c's a bírósagok köpött Ada község 1918. év végén ha­szonbérbe adott 540 lánc íöldet Pollák Izraelnek több évre, holdan­ként évi 200 korona bérért. A ha­szonbérleti szerződés egyik felté­tele az volt, hogy a bérbevevő a ki­bérelt földet nem adhatja albérlet­be és köteles a földet gőzekével szántani. Ada község akkori jegy­zője, aki a szerződést megfogalmaz­ta, tévedésből nem foglalta a ha­szonbérleti szerződésbe ezt a két feltételt és a szerződés a feltételek nélkül került jóváhagyás végett a községi képviselőtestület elé, amely azt határozta, hogy a haszonbérleti szerződést megköti, de csakis az emütett feltételekkel. 1920. évben a kérdéses földeket agrárreform céljaira lefoglalták és az agrárreform minisztérium Ada község és Pollák Izrael között létre­jött haszonbérleti szerződést hatály­talannak jelentette ki. A község ké­sőbb vissza is kapta a kérdéses föl­deket, mire Pollák Izrael — a közte és a község között létrejött szerző­dés alapján — követelte az ingatla­nok átadását. A község ezt megta­gadta azzal az indokolással, hogy a bérbevevő nem teljesítette a szer­ződés két feltételét, amelyek ugyan nem voltak benne a szerződés szö­vegében, de a szerződés megkötését elhatározó községi képviselőtestület határozatában már benne volt. Ebből a vitás bérleti ügyből per keletkezett, amellyel eddig már hat biróság foglalkozott. Az első bírói fórum, amely a peres ügyben Ítélke­zett. a sentai járásbíróság volt a mely helyt adott Pollák Izrael kere­setének. A suboticai törvényszék — amely elé felebbezés utján került az ügy — megváltoztatta az elsőfokú bíróság Ítéletét és kimondotta, hogy a kérdéses földdel a község rendel­kezik és a bérlét megszűnt, mert a haszonbérlő nem teljesítette a felté­teleket. A novisadi tábla viszont a suboti­­cai törvényszék ítéletét változtatta meg és _ kimondotta, hogy miután a két feltétel nem volt benne a szer­ződésben, a haszonbérlő azt nem volt köteles teljesíteni. Kimondotta továbbá a tábla azt is, hogy miután a földeket az agrárreform aló! fel­oldották, a régi szerződés újból ha­tályba lép, mert az agrárreform minisztériumnak az az álláspontja, mely szerint a földnek agrárreform céljaira történt igénybevétele ha­tálytalanítja a haszonbérleti szerző­dést, nem helytálló. A tábla döntése után a község perujitási keresetet adott be. Ezt azonban a biróság el­utasította. Perorvoslat folytán az ügy újból a novisadi tábla elé ke­rült, amely helyt adott a perújítás­nak és elrendelte a bizonyítás le­folytatását arra nézve, hogy a ha­szonbérlő Pollák Izraellel annak idején közölték-e azt a határozatot, mely megszabta azt a két feltételt, amitől a szerződés érvényessége függővé volt téve. A luboticai törvényszék most le fogja folytatni a bizonyítási eljá­rást. —-----zmvaa&zmi Bombát találtak a budapesti francia követség1 kapujában Men robbant fel, mert idejében észrevették Budapestről jelentik: Pénteken este háromnegyed kilenc órakor is­meretlen — de az, ébredő-táborhoz nyilván közelálló — tettesek a buda­pesti francia követség ellen bomba­­merényletet akartak elkövetni, a mely csak azért hiúsult meg, mert a bombát idejében megtalálták és ártalmatlanná tették. A Reviczky­­ucca 6. számú Károlyi-palota ház­­mesternője, — ebben a palotában van elhelyezve a francia követség — Matuska Istvánná kilenc óra előtt néhány perccel puskalövéshez ha­sonló durranásra lett figyelmes, ki­ment a kapuhoz és kinézett az uc­­cára. A kapu előtt akkor már na­gyobb társaság volt, melynek tagjai jiobbra-balra kémlelődtek hogy hon­nan jöhet az égési szag. Csakha­mar észrevették, hogy a nagy tölgy­fakapu egyik sarkánál egy barna csomagolópapírba burkolt tárgy fekszik és onnan jön a fojtó füst. Az egyik ismeretlen férfi felkiál­tott: — Ez egy égő bomba, hozzanak hamar vizet! A portásné nem vesztette el lélek­jelenlétét, pillanat alatt ott termett, vízzel leöntötte a csomagot, azon­ban a nedves csomaghoz nem mert hozzányúlni senki sem. A Mikszáth Kálmán-tér sarkáról közben odaért Pethö Sándor 2845-ös számú rend­őr, aki rögtön jelentést tett a főkapi­tányságnak. A főkapitányságon ért­hető izgalmat keltett a hir. Azonnal jelentést tettek Marinovich főkapi­tánynak, majd Andréka Károly fő­kapitány - helyettes és Fukász György ügyeletes rendőrkapitány a merénylet színhelyére hajtattak. A bomba érintetlenül ott feküdt, a bar­na csomagolópapirosnak alja meg volt szenesedve. Az egyik detektív óvatosan szét- i nyitotta a papírt és akkor látták, hogy egy srapnellhüvclyből készí­tett bombát takar a papír amelyből egy gyujtózsinór lógott ki. Nagy­sokára megérkezett Loch Péter tü­zérszázados, robbantási szakértő, aki Csepelről jött autóval. A tüzér­ségi szakértő véleménye szerint, a mennyire az első pilantásra meg­állapíthatta. egy hét és feles srap­­netthtívelyböl készült primitiv bom­bát helyeztek el a merénylők. A bombát valószínűleg úgy készítették el. hogy a rézkupakot lecsavarták, a hüvely végén támadt űrt vaslemez­zel födték be, amelyet kívülről szö­gekkel erősítettek meg. A lemez kö­zepén lyukat fúrtak és ezen a lyu­­s kon keresztül töltötték meg, az ed­­\ dig még ismeretién robbanó anyag­gal a hüvely belsejét. A nyomozást természetesen a leg­nagyobb eréilyel megindították. A merénylet több mint valószínű, hogy a helyi viszonyokat nem is­merő ember követhette el. Erre vall többek között az. hogy a bombát a Reviczky-uccai főkapunál helyezte el, holott a francia követség a palo­tának a Muzeum-uccai szárnyán székel, továbbá az is, hogy Doulcet francia követ, meghatalmazott mi­niszter már egy hónapja nincs is Pesten és az őt helyettesitő Rhobien gróf követségi tanácsos pedig né­hány órával előbb utazott el a nép­szövetségi delegátusokkal a magyar kölcsön ügyében. A rendőrségen az a vélemény van elterjedve hogy a merénylők a bombát tüntetésnek szánták az elutazó ántánt-bizottság­­gal, illetőleg az ántánttal szemben és ebből következtetik, hogy a tette­seket ezúttal is — mint az utolsó három évben történt hét hasonló bombamerénylet alkalmával — az ébredők között kell keresni. A katholikus papnevelő zése A legnagyobb bűn Irta : Stella Adorján A faluban nagyon megszégyenítő do­lognak tartották, ha egy legény más faluból nősült. Itt nem ismertek és nem médtányolták a természettudósok fejte­getéseit, mely szerint csak egészséges .és bő keveredés után jöhet létre erős generáció. Úgy nősültek a legények nemzedékről-nemzedékre, hogy a falu­ból kiválasztották a legalkalmasabb lányt és elmentek a pap elé. Össze volt házasodva az egész falu. Csupa sógor, komám, néném, ángyom és kereszt­anyám. Alsópatak olyan volt, mint egy nagy család és úgy veszekedtek is az emberek egymással, mint a családtagok a családban. De az események mindig elterelték a figyelmet a perpatvarról mert Alsópataknak megvolt a mindennapi szenzációja. Egyszer a felszegi kovács verte meg a feleségét, egyszer a tisz­­teletes ur tehene borjadzott meg, egy­szer komédiások játszottak a Varga Mihály csürjében, egyszer meg a Mer­man korcsmájából kétszáz forintot lop­tak l<i egy berúgott disznókéi eskedő bugyellárisából. Ennek az eseménynek az igazi jelentősége valójában csak másnap bontakozott ki, amikor a csend­őrök végigverték maguk előtt a nagy uccán a gyanúsítottat, aki nem v 4t más, mint Kerekes Piros uram, hatvan holdas földcssazda és kisbiróviselt em­ber. De ezek a szenzációk is mind el­­halványultak, amikor kitudódott, hogy Varga Pista, a Mihály fia, aki most jött haza a katonaságtól, rövidesen meghá­zasodik és más falubeli lányt vesz el feleségül. Ezt a hirt a falu apjraja­­nagyja méltó felháborodással fogadta. — Csak annak az istentelen Varga Mihálynak a fia tehet ilyet — mondta ki a szentenciát Pendzsi néni a kutnál. áz Amg is alván vitt az én időmben, [Mindig más falubeli lányoknál járt az esze. Amig aztán meg nem' esett az a szégyen a Sikó Gizivel. Azt muszáj volt, hogy elvegye, mert félt a gyerek­­tartástól. Most a fia is ilyen. Nem felel meg neki egy tisztességes alsópataki leány. Azt hiszi, hogy neki külón.b dá­ma dukál___ Az asszonyok helyeselték ezt a be­szédet, megtöltötték friss vízzel a cse­­cses korsójukat és hazamentek tovább adni a hirt a Varga Pista nászának. A sánta Mari néni így mondta el otthon a mennyinek: — Ippeg most mondta el a kutnál a fazekas Pendzsi, hogy valami cifra dá­ma a felesége, mindig a városban lóf­rál— Este Valkaiéknál tollutépő volt. Két szobában tépték a finom líbatollar. Az egyikben az asszonyok, a másikban a hajadonok. Eljöttek a legények is mi­után megetették, megitatták a jószágot és segítettek a lányoknak az éneklés­ben. Az asszonyok nem nótáztak, ha nem a napi eseményeket beszélték meg pergő nyelven. — Srófold le egy kicsit a lámpát, te Kati — mondta Valkainé — a szövet­kezetben 20 krajcárra emelték fel a fo­togén literjét. — A zsidónál most is 18 pénz — vélte egy rikácsoló hang. — Vizes az nénémasszony. — Mit gondol kend a Károly nem vi­zezi a szövetkezetben? Sok kell ott is a harangozóék Mosójának sallangra. így lassanként elérkeztek a nőkhöz és a vezető eseményhez, Varga Pista esküvőjéhez. — Aszondják, hogy nem valami jó­féle az uj menyecske — mondta egy nagyfogu öreganyó. — Hát persze, hogy nem lehet jó­féle — kontrázott rá a háziasszony — különben akadt volna, aki elvegye a fa-1 U­A püspökség nem fogadja el Schotten város ajánlatit Mint már jelentettük, Subotica város felajánlotta az apostoli ad­minisztrátorának, hogy a katholikus papnevelőintézet céljaira átengedi a volt palicsi földmüvesiskolát, azonban Bndanovics Lajos apostoli adminisztrátor akkor néhány napi haladékot kért a végleges válasz megadására. Az eddigi tárgyalásoknak értesü­lésünk szerint az az eredményük, hogy a suboticai püspökség nem iogadja el a város felajánlott föld­­rnüvesiskola épületét, azzal az indo­kolással, hogy az nem felel meg —. még átalakítás után sem — a sze-Injában, nem kellett volna neki más falubéli legény után szégyenkezni.... — Látta már kend az uj asszony ar culatjót? , . — Nem én, pedig a szomszédja va­gyok. Már tegnap hazahozta a Pista, de még nem mutatta az orrát. Dé.után is az öreg Vargáné etette a nujorsá­­gut---­— Na lássa, hagyja kínlódni azt a szegény beteg öregasszonyt— — Csak ne pártolja. Ase volt jobb a maga idejében, ügyi Pandzsi.‘ Pendzsi élénken helyeselt. Akkor be­jött a strázsa nagy subában, pakulár­­sapkával és leült a tűz mellé melegedni. — Mi hir van Marci bácsi? — kér­dezték tőle az asszonyok. . Az öreg sunyin törölt egyet bozon­tos bajuszán. — A Varga Mihályéknál még ég a lámpa. A Pista most dresziroz-a bé az uj asszonyt___ Hangos nevetés tört ki minden oldal­ról. Pendzsi néni belerikolt ott a haho­tába: — Nem igen kell azt dreszlrozni.... Erre úgy kacagtak az asszonyok, mint a komédiában a Jancsi bohócon. A strázsa átment a lányokhoz is, hogy közölje észleletéit. Tizenegy óráig nem volt más téma a tollutépőben, mint a fiatal Varga Pista és a felesége, a c a céda másfalnsi lány. Vasárnap aztán meglátta a falu szem­től szembe az uj asszonyt. Az anyósá­val elment a templomba. Nagyon jóké­pű, takaros menyecskének látszott bar­na rékli és vastag berliner kendőt vi seit. Finom boxcsizmája nyikorgóit a megfagyott havon. Lesütötte a szemét az éles tekintetek pergőtüzében. Szeli- j den és alázatosan imádkozott. — De rátarti a lelkem — susogta a Bárány Sári Pista felesége a szomszéd-: jának — pedig nem tudom mi;:, i iát azt tudja land, hogy sohse lesz gye­reke? Kivész a magja a Varga iuuKá* nak, hiába jár az öreg Varga Mihály dyan pechesen. Az asszonyok megelégedetten veitek tudomásul ezt a hirt és mindegyik icdía az okát is annak,, hogy miéit nem lesz a Varga Mihály menyinek gyermeke. Viszont azon se lepődött meg senki, hogy a menyecske husvétkor elformált termettel jelent meg a templomban és kukoricatöréskor megszületett a Ids. unoka a Varga-portán. — Nagyon korán jött a gyerek — vi­hogták az asszonyok a kukoricahántás­nál. Úgy van az, ha a legény másfalu­­bcli lányt vesz el feleségül. Egy szerény férfiliang megjegyezte, hogy jól betelt már a menyecske ideje, mert hiszen már tiz hónapos házasok, de az asszonyok lehurrogták. — Mit ért kend az asszonyi prakti­kákhoz. Az ifjabb Varga Mihály csak felcse­­repedett szépen, akkor már játszado­zott egy Juliska is a csűrben és egy Pista is himbálózott a családi bölcső­ben. Teltek múltak az évek ifjabb Var­ga Mihály sor alá állott, kiszolgálta a katonaságot és hazajött a faluba — meghúzásodul. Körülnézett a lányok körül, de csak nem akadt tnegiuelő. Végre megakadt a szeme Szabó Ilonán, meg is kérte mint illik, elébb csak bi­zalmasan. A lánynak repesett a szive az örömtől, szép legény, gazdag legeny, de csak nem mondott igent, irrig nem értekezik a rokonsággal. Gyenge, hatá­rozatlan teremtés volt A rokoni tanács­kozáson Pendzsi néni összehúzta a száz ráncát és vigyorogva mondta:- Nem jó dolog lesz a házasság evvel a legénnyel. Már a nagyapjának más falubeli lányokon járt az esze, az apja meg ipeg más faluból hozott magának hitestársai

Next

/
Thumbnails
Contents