Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-14 / 311. szám

4. oldal. BACSMEGYEJ NAPLÓ 1923 november 14. Bécsi színházi hírek Bűre készülnek a bécsi .zinbázak? A volt osztrák császárváros még ma is színházi és művészeti centru­ma Középeurópának. ■ Sőt az utódál­lamokon túl az egész kontinensen sehol nincs annyi színházi esemény .és egyik világvárost sem keresik fel olyan szívesen a legkiválóbb ^külföldi művészek, mint épp Bécset, amely igy irányt és programmot szab az európai színpadoknak és az uj szezon eseményei a külföldet is érdeklik. ■ * , Á Burgtheáier, Becs legelőkelőbb £zinlfiáza két magyar darab előké­szítésével van elfoglalva. Herterich igazgató irányítáisa mellett a Burg­­jtheater színpadán Molnár Ferenc Vörös malom-i ára, az Akademiethe­­aterben pedig Hdtai Jenő Kis cuk­rászda ciimi darabjára folynak az előkészületek. A Staatsoper együt­tesének .egy része a tél folyamán Nyugat és Északeurópa nagy váro­saiban fog vendégszerepelni. Mind­­amieileft Straass és Schalk igazga­tók vezetésével több uj opera be­mutatójára készülnek. A Deutsches Volkstheater legközelebbi irodalmi eseménye Qeorg Kaiser Güles und Jeanne cinvü drámája, amely az or­­leansi szűz életét viszi színpadra. A Neue Wiener Bühne legközelebbi újdonsága Strindberg Wetterleuch­­‘ien-je lesz Albert Bassermannái a főszerepben, és ugyancsak Basser­­marrn fogja kreálni Hans Müller uj darabjának a Schöpfer-nek a cím­szerepét is. A többi drámai színhá­zak is irodalmi értékű újdonságok­éra készülnek, az operett-színházak pedig lázasan próbálják már az uj Lehár- és Kdlmán-op ereiteket. -*-Az,AbóííóthéaterBen líé’h'áh'y nap óta Orosz Romantikus Színház né­ven egv szenzációs balett-együttes vendégszerepei. A társaság legkivá­lóbb tagjai Elsa Krüger, Claudia Pawlowa, Elena Szirnowa és Ana­­{tolj Obouchoff. Egész Bécs lázben van az orosz balett-társaság pro­­'dukciói folytán. A komoly kritika szintén megállapította, hogy ilyen pompás táncosok már régen nem szerepeltek Bécsben. Az Orosz Ro­mantikus Színház karácsony tájá­ban Budapesten fog vendégszere­pelni ugyanavval a műsorral, mint jelenleg Bécsiben. & A Comedié Francai se együttese legközelebb a bécsi Raimund-The­­aterben fog vendégszerepelni. A ki­váló párisi társulattal együtt Bécs­ibe jön Marié Thérése Biérat asz­­jszomy, aki Réjáne asszony halála óta Paris legünnepeltebb drámai színésznője. A francia társulat im­presszáriója tárgyalásokat folytat abban az irányban, hogy ä bécsi vendégszereplés után Piéra't asz­­szomy és az egész együttes Buda­pestre menjen. Léhár Ferenc uj Operettjét, a Biit­­jgértheater-nek engedte át. Az uj Lehár-operette, amelynek librettóját Jenbach Béla irta, január végén ke­­iriil bemutatóra Louise Kartouschsal és Glzela Werbezirk-kel a főszere­pekben. ★ Bécs feledhetetlen komikusának, 'őirardininak fia, Toni Girardi, apja tanácsára kereskedelmi pályára lé­pett. Hajlama azonban a színészet­hez vönza és most Gráchan nagy sikerrel kreálta Caposka Gabriella lennel írónő A cárevics cimü drá­májának címszerepét. Alexander Girardi fia,, miként detbüjéböl kitű­nik, apjával ellentétben a tragikus hős babérjaira pályázik. * Sbtliá Gnítrp, áz ismert neüu bá­risi színész és vigjáték-iró a téli saizonban, társulatával együtt a Neue Wiener Bühne színpadán fog vendégszerepelni. Az errevonatkozó szerződést a bécsi színház jelenleg Párishan tartózkodó megbízottja máris aláírta. * A tél folyamán á bécsi Staatsoper együttese kilenc liéfcen át London­ban fog vendégszerepelni. Schalk igazgató az erre vonatkozó szerző­dést máris aláírta. A táncosnőkkel és többi zenekari taggal együtt a Staatsoper 200 tagja vesz részt a londoni vendégjátékon. * Végül, mint érdekes eseményt fel kell jegyezni, hogy aíz osztrák kor­mány avval a tervvel foglalkozik, hogy tánc-cenzurát léptet életbe. Bécsben, miként az összes európai fővárosokban, a meztelen táncmu­tatványok az utóbbi időben igét el szaporodtak. A bécsi klérus már régóta rossz szemmel nézi a mez télén táncosnők elszaporodását, mig most végre több magas papi méltó­ság avval a kéréssel fordul a kan cellárhoz, Seipel prelátushoz, hogy a további mez télén táncmutatványo kát akadályozza meg. Értesülésünk szerint a kormány tánc-cenzurát szándékozik létesíteni a meztelen t ánc m u ta tv árny ok megakadályozása végett. Prohászka Ottokár támogatta anyagilag Ulainék pwees-tervét November 26-lka után akarták végrehajtani az északul puccsot Még ezen a héten a mentelmi bizottság elé kerül Ulain-ügye Budapestről jelentik: A letartóz­tatott Ólain Ferenc ügye rövidesen a mentelmi bizottság elé kerül, mi­után Scitovszky Béla a nemzetgyű­lés elnöke az ULam-ügy iratait át­­küldte a mentelmi bizottságnak. Fáy Gyula a bizottság elnöke még ezen a héten össze is hívja a mentelmi bizottságot. A Ház elnöksége érte­síti a főügyészséget arról, amikor a bizottság összeül. Erre a főügyész a letartóztatott képviselőt a parla­ment kapujáig kisérteti. Itt a ház-, nagy veszi át, majd a nemzetgyű­lési őrség tagjai a bizottsági terem­be kisérik. Ulain ügyében újra megszólalt. Eckhardt Tibor, aki nyilatkozatában azt mondja,. hogyha a mentelmi bi­zottság ezúttal sem .tenné meg kö­telességét, ő a mentelmi bizottság feloszlatását fogja indítványozni és bizottsági tagságáról föltétlenül le­mond. A fajvédők kőnyomatosa azt irja, hogy Döhmel ugratta be Ulainékat ebbe az ügybe és ezért Döhmel li­berális zsoídot kapott. Az egyik de­mokrata képviselőt jelöli meg, mint aki Döinnelt a belügyminiszterhez elvitte és azt irja, hogy egy nagyon előkelő párt, valamint egyesület in­­tézősége legközelebb foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. Puccs pogrommal A rendőrségi nyomozás során megállapították, hogy a puccs, illet­ve lázadás terve a következő lett volna. A november 26-ika utáni na­pokon, amit a bajor események le­folyásától tettek függővé, riadó jel­zést adnak az egyes kerületek fő­­parancsnokai. Ezt a riadót úgy ter­vezték, hogy a megbízható embe­rek lakására gyülekezési parancsot küldenek s ezeknek azonnal köte­lességük lett volna a Tisza Kálmánr térre összejönni. A bajoroknak az lett volna a feladatuk, hogy amint ők nevezték, a -»fő-zsidóké — ami alatt a »zsidóbérenc főkereszténye­ket« is értették — lakásaikba beha­tolnak. Itt azután véghezvitték vol-A szerzetes Irta : Karinthy Frigyes Késő délután értem ki a klastrom­ba: kocsira nem volt pénzem, a vil­lamos végállomástól gyalog men­tem. Lukas cipőmbe befolyt a sár, derekamat szorította a rosszul szar­­bott ruha. Kimerült voltam és elcsi­gázott, de megérte a fáradságot, hogy szemtői-szembe láthassam Öt, a Szerzetest, akiről annyit ábrán­doztam. Jámbor legendákból tud­tam csak róla, hogy huszonötévé« koráig világi életet élt; ekkor csa­lódás érte, megcsömörlött a hiúsá­gok és léha örömök Szodomájától s azóta csendes kolostor faiai közt rejtegeti remeteségét Ott ült a csendes klastrom előtt, őszi napfényben, egyszerű márvány­­pádon, árnyékos almaink alatt. Öl­hetett kezekkel, szelíden, szomorú arccal merengett; előtte, kőasztal­­kám, uzsonnájának maradványai, erdei méz, friss vaj, aludttej, piros szőlő, körte — amit az egyszerű természet nyújt annak, aki iemon­­dott a raffinált élet ínycsiklandó, ér­zéki gyönyöreimet: cigóriáról és zsemlyéről. Ez egyszerű maradvá­nyokat szemlélte, tűnődve a terem­tés bölcsességén. Szelid mosollyal hallgatta meg, á hogy eldadogtam, hogy kívülről jö­vök, a gyönyöröket hajhászó, go­nosz kéjekben tobzódó nagyvilág­ból: annak a mosolya volt ez, aki ismeri az életet,- de lemondott róla. Elmondtam szorongó kételyeimet önmagámról: hogy bűnösnek és gyengének érzem magam a kisér­tésekkel szemben — marcangoló vágyak ostoroznak, érzékeim nem hagynak nyugodni, nem. tudok hin­ni és akarni. Lángoló szavakban ecseteltem a világi élet örömeit, an­nál is inkább, mert beszédközben folyton az uzsonnamaradványokon volt a szemem: aznap ugyanis, hogy is mondjam, . . . szóval előző este elvesztettem kártyán tobzódva utol­só ezresemet, amihez hozzá akartam nyerni még kettőt, hogy ebédelhessek . . . vagyis, egy kicsit éhes voltam, és szerettem volna, ha a szerzetes megkínál. De ő többet akart adni ne­kem, mint ami csak a testet elégíti ki, a lelket sorvadni hagyja: körte helyett, ami csak egy órára elég, egész életemre szóló bölcsességet. — Mindnyájan bűnösök vagyunk, — mondotta szelíden, — s akit a gondviselés nem ragadott ki elég ko­rán a mocsárból egész életét ott tölti a bűnben. Ám ha érzékeny és alázatos sziwel észreveszed minden vágynak és mohóságnak hivságát: a magadbaszállás módot ad rá, hogy megmenekülj a kisértések poklából. „Ám ehhez az kell. hogy megpróbál­tatás érjen, keserű csalódás, kiáb­rándulás és meghasonlás önmagad­dal, ami megráz és lesújt, hogy az­után fölemeljen ismét a Megismerés és Lemondás. Tekints reám, gyer­mekem. Huszonötéves koromig úgy éltem, mint ti. odakint: szerencsére, |a végzet érzékeny és gyengéd lélek­kel áldott meg, mely nem bírta el a csalódást — ennek köszönhetem, hogy most békén, megnyugodva vi­selem el a remeteség magányát. — Mester, t- rebegtem áhítattal, — tudom, hallottam valamit erről»... erről az esetről ... És azért jöttem, hogy megkérjem, — ha nem vagyok méltatlan rá, — mondja el nekem, tudjam meg. amin annyit törtem a fejem: mi volt az a csalódás, amiről csak suttognak az emberek, aminek következtében klastromba vonult, örök remeteséget, fogadva-? A szerzetes egy pillanatra elko­na (borzalmas » special-arbeit«-{ukat. Ez abban állt volna, hogy akit a la­­kásbm találnak, felnőttet, nőt vagy gyermeket, a rohamkéssel legyilkol­ják s amit meg tudnak khparintani, azt elrabolják. Közben az »arttibol­­sevista összeesküvők« megszállják! a. középületeket s lemondatják a kormányt. Ha együtt találják a mi­nisztereket, ha kell vér árán is, ha nem találják őket együtt, akkor mindegyiknek a lakására mennek. Azután egyik-másik rendőrségi fő­­tisztviselővel érintkezést keresnek, hogy a rendőrséget is hjataámukbá kerítsék. Még &z> éjjel folyamán Héjjas Iván vezérlete alatt feljönnek a kecskeméti legények. A terv sze­rint hajnali 3 órakor kellett volna megérkezniük, mert a lázadás éjjel félkettőkor kezdődött volna. Héjja­­séknak feladata »az ucca rendjének; biztosítása« lett volna. Még az éjjel folyamán közel ezer túszt szedtek volna a társadalom minden rétegéből. A miniszteri lista már készen volt s igy osztották szét a tárcákat: Gömbös Gyula minisz­terelnök és belügyminiszter, Eck­hardt Tibor külügyminiszter. Tur­­chányi Egon kultuszminiszter, Gál József tárcanélküli miniszter, Sze­mere Béla népjóléti miniszter és Ulain Ferenc pénzügyminiszter; Egy főpap, egy mágnás és egy Bobula___ Az akcióhoz szükséges anyagi eszközöket különböző helyről sze­rezték be. Egy dunántúli föpap^ Pro« hászka Ottokár székesfehérvári püs­pök, húszmillió koronát adott d puccs céljaira, egy dunántúli előkelő mágnás százmilliót bocsátott ren­delkezésre és Bobula utján Ameri­kából tizenötezer dollár érkezett, Bobulát fukar embernek ismerték és ezt a tizenötezer dollárt tényleg nem saját zsebéből bocsátotta ren­delkezésre. A fajvédők és á puccsisták Fekete listát ugyan nem csinál­tak. de Ulain és főként Szemere, I monrlt, maga elé nézett. Mintha a ■régi, rég emlék, a nagy-nagy fájda­lom egy pillanatra feltámadt volna. — Ne kérdezd . . . nem szívesen gondolok rá! ... — suttogta. — De mégis . . . hadd tudjam ..« [hadd tanuljak belőle . . . talán elke­rülhetem . . . miben csálódott? I — Nos hát tudd meg! — mondta (erős hangon és felállt. — A dolog úgy történt, hogy vonatra ültem, (hogy az apámat meglátogassam, akitől pénzt akartam kérni. Az első állomáson egy kocsi jött szembe, amiben egy hölgyismerősöm ült. In­tettem neki és ő is intett — a követ­kező pillanatban azonban, mintha meggondolta volna magát a kocsi­val együtt elkezdett futni, ellenkező irányban és eltűnt a szemeim élői. jRettenetesen fájt ez a dolog; érez­­ftem, hogy nem akar látni, nem akar í beszélni velem többé. Elhatároztam, íhogy szakitok vele . . . Nem látogat­tam meg többé ... A szerzetes hangja elcsuklott. — Nos és? — rebegtem . megin­dulva. — Nos: egy perc múlva rájöttem, hogy mi történt. Nem ő hagyott el — az én vonatom indult meg és én [ezt nem vettem észre. Azt hittem, a 'kocsi hagyott ott bennünket — pedig a kocsi egy helyben állt ... Szemei elé kapta mind a két te­nyerét. v „ , — De hiszen ez egy egyszerű op­tikai csalódás! — kiáltottam csodál­kozva. — De nekem elég Volt! — kiáltott a szerzetes. — Nem mondtam, hogy ^érzékeny lélekkel születtem? Nein i bírtam a csalódást, — kolostorba vo­­inultam és most itt vagyok! A szerzetes képtelen volt legyőzni megindulását: felállt és bement ya-s csorázni.

Next

/
Thumbnails
Contents