Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)
1923-11-13 / 310. szám
-weil BACSMEGYEl napló 1925 november 13. Visszahívják emigráns vezéreiket a magyar szociáldemokraták Nagyatádi Szabó a kormányzat bairaíoiédása eJea i Budapestről jelentik: A magyar Szociáldemokratapárt a legutóbbi időben úgy látszik komoly akciót akar megindítani az emigráció likvidálása és a kevésbé exponált küíiölíön tartózkodó szociáldemokratavezérek érdekében. Szombaton több lépgyülést akart a szociáldemokrata párt Budapesten tartani, amelyekoek tárgysorozatán ez a kérdés szerepelt, ezeket a népgyüléseket azonoan a rendőrség — mint ismeretes — betiltotta. A szociáldemokratapárt azonban Ilkáimat talált ennek a követelésének hangoztatására Kábák Lajosnak. a tatabányai kerület szociáldemokrata képviselőjének vasárnap délután Tatabányán tartott beszámoló-gyűlésén, melyen Propper Sándor azt követelte, hogy vessenek véget a bosszú poütkájának, szüntessék meg a zalaegerszegi internálótábort és adják vissza családjuknak azokat a munkára kész embereket, akiket kizáróan politkai meggyőződésük miatt zártak börtönökbe vagy száműztek az internálótáborba és külföldre. Garamira, Buchingerre —■ mondotta — itthon van szükség és hazatérésüket elsősorban az ország nagy érdekei követelik meg. Nagyatádi a feudális és zsidó kormányzat ellen A tatabányai gyűlésen kívül több helyen tartottak vasárnap képviselői beszámolókat és Csurgón, a hősök emlékszobrának leleplezésén nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter az aktuális politikai kérdésekről nyilatkozva kijelentette, hogy a mennyiben a kormányzat akár feudális, akár zsidó, akár más olyan irányba terelődne, amellyel nem ért egyet, azonnal otthagyná a kormányt és a pártot. Feltűnt, hogy nagyatádi Szabó egy szóval sem emlékezett meg a legaktuálisabb kérdésről, az Ulutrtrféle puccsról, ellentétben gróf Klebeisberg Kuno közoktatásügyi miniszterrel, aki Ulainék kísérletét a pusztulás és a katasztrófák politikájának nevezte beszédében, Á magyar igazságiigyminlszícr a fajvédelmi eszme kompromiííűlásáről Kunhegyesen lierczegh Béla egységespárti képviselő tartott beszámolót, amelyen megjelent Nagy Emil dr. igazságügy-miniszter is. aki a gyűlést követő lakomán hosszabb ' beszédet mondott, amelyben részletesen kitért a legutóbbi napok ese■ menyeire és az Ulaín-puccsról töbjbek közt a következőket mondotta: ! — A teljes politikai vakságot feltüntető kísérlet büntetőjogi részével -most nem foglalkozom, mert az a [bíróságra tartozik, ellenben szomo! rúnák tartom, hogy a nemzet jelenlegi helyzetében akadtak olyanok, [ akik azt hitték, hogy hazafiasán cse- Hekesznek, amikor olyan szövetség- i re vetemedtek, amely a rendőrség fáltal közzétett szerződésből kitetszik. Ezzel az akcióval végleg kompromittálták a magyar agrárjaivádelmi eszmét. j Görögország félti Szalonikit a jugoszláv inváziótól ! fölött máris a szalonikii S. H. S. királyi főkonzulátus gyakorol felügyeletet és az őrséget egyenruhás jugoszláv pénzügyőrök látják el. Balugdzsics Zsivojin athéni követ és Sztanojevics Fotije szalonikii íőkonzul diplomáciai sikere a szabad zóna megvalósulása. — amely Szalonnán át szabad utat biztosit az S. ]//. S. királyságnak az Égei-tengeren \át a Földközi tengerhez. I A jugoszláv kereskedelem érdejj keinek védelméről és összekötteté- I sernek kiterjesztéséről a Szalonikii \ Jugoszláv Kereskedelmi Kamara gondoskodik. Ennek keretében egyesültek. az S. H. S. királyság főkonzulátusának védelme alatt a Szalonikiben élő jugoszláv kereskedők, akik a Kamara helyiségeiben mintamuzeamot is tartatlak fenn az S. H. S. királyságban termelt exportárukról í A szabadzőna-szerződést a görög diplomácia vereségének teldniik ÍSzaioniki környékén telepítik le a kisázsiai menekülteket — A B&csmeggei Napló kiküldött munkatársától — Szaloniki, november hő. Kilencvenkétezer négyszögméter tengerpartot, huszonkétezer nágyszögméter tengeri területet biztosit az S. li. S. királyság számára a ju- I goszláv-görög szerződés Szaloniki I kikötőjében mint szabad zónát, Jugoszlávia tengeri forgalmának lebonyolítására. A megegyezés érteimében ez a terület corpus separatum, külön test a görög államban, amelynek igazgatása, kezelése az S. //. S. királyság hatáskörébe. annak törvénnyel alá tartozik. Jugoszlávia külön I postát állíthat fel a szabad zónában, ^közvetlen telefon- és táviróvonalat [ létesíthet Beograddal és a Gyevgye- I lija—Szaloniki vasútvonalat szaba[ dón felhasználhatja a szalonikii ki\ kötővel való forgalom lebonyolításáéra. A szabad zónát jugoszláv hatolnál- és vámkirendeltség őrzi és azok Ja jugoszláviai cégek, amelyek a szajbad zóna területén irodát nyitnak, ‘az S. H. S. királyság törvénykezése alá tartoznak. IA szabad zóna ma még nincs elhatárolva, teljesen összefügg a szalonikii kikötővel, azonban a határikijelölés a szerződés alapján rövid lidőn belül meg fog történni és Jugoszlávia kikötőjét szigorúan el fogják I választani a görög kikötőtől. I Bár a szétválasztás niég nem történt meg, az S. H. S. királyság sza■ lonikii tengeri forgalma máris a sza-Ibad zónának kijelölt részén bonyolódik le. A kikötőnek ezt a részét használta már évek óta Jugoszlávia és a beogredi kormány már régeb\ben megkezdte annak a jugoszláviai < tengeri forgalom számára való berendezését. Az S. H. S. királyság j kormánya építtette azokat a hataljmas istállókat és juh-aklokat, ame* Ivekben a Jugoszláviából vasúton ISzalonikibe érkező ■ élőállatokat a ■ haj óba rakásig elhelyezik; a jugoszláviai gabona tárolására pedig [hatalmas, modern, elevátorral bejrendezett háromemeletes raktárt s építtetett. A kikötő rendbentartása A görög romlátás A görög közvélemény, a szalonikii kereskedő-világ nagy ammozitással fogadta a szabad zónára vonatkozóan, a két állam kormánya közt létrejött szerződést. Alkalmam volt beszélni a szálonikii görög Izereskedelmi kamara vezető tagjaival, akik nem titkolták azt a nézetüket, hogy a jugoszláv ; szabad zóna megvalósulását a görög diplomácia balsikerének és a görög kereskedelem vereségének tekintik. Jugoszlávia, — mondotta á görög .kamara több tekintélyes tagja, — j előjogokat nyert Szalonikiben, — és [a jugoszláv kereskedők különleges [helyzetüknél fogva a szalonikii kejreskedőktől saját kezeikbe fogják át- I venni a kikötő egész forgalmát, j Szalonikinek több mint negyedmillió Slakosa eddig kikötőjéből élt, — most l a szalonikii kikötő elvesztette Hiniterlandját, mert ez a Hinterland. Juf goszlávia. csalás a szabad zónán keresztül fogja forgalmát lebonyoU\ tani. i Egyesek politikai szempontból is * aggódnak Szaloniki sorsa miatt. Azt Cassius Irta: Miklós Jenő Hóna alatt görcsösen szorongatta kopott, nagy vászontáskái át, riie^V hátul úgy kiduzzadt sovány lapockája mellett, mintha féirecsuszott púpot cipelt volna. Tenyerével megdörzsölte, kireszelte borostás állát, csutkáját is megigazította a torkán és óvatosan, könnyed, öregesen táncos lépésben sietet át a filmvároson. Néha megállt, kíváncsian nézett körül, de csak azért, hogy sajgó térdét gyorsan megdörzsölje. Két órája gyalogolt idáig, a Iába reszketett és a talpa égett a gödrös, kavicsos úttól. Bizony elfáradt. De kihúzta magát és mint a színpadon, lassan körülnézett. Ismerte már a cement- és gipszváros szűk utcáit, régi paloták hivalkodó és utánzóit frontját, amely mögött létrák, deszkapaíánkok lapulnak meg. Hátrább hatalmas üvegpalota ragyogott elébe. Áhitatosan lépett be a palotába és szétnézett. Most pihent itt a munlta. Összedobált szobarészek, sisakok, pajzsok, trónszék, függönyök szerteszét, a naasosban kialudt reflektorok napíányérja, itt-ott pedig felvevőgépek álldogáltak hasozu létralábakon, fekete lepellel letakart kicsi fejükkel, mint valami idetévedt Marslakók, ebben a kulisszavilágban. Az egyik kis helyiségre elszántan, félénken rákopogtatott: — Mit akar? — kiáltott rá valaki belülről. Benyitott: — Az igazgató urat keresem. Alacsony, duzzadtképü emberke nézett fel rá: — Játszott már filmen? Az öreg színész kiegyenesedett. Ez jít még nem ismeri, öt, Brassait! A fejét felvágta. Gőgösen mondta: te Ép íiimcfl?. Hát gondoltam valaha erre?! De most — vállalom. Ne küld- | jön el! Maga elé nézett Gyorsan kinyögte: — Éhezem. Nem tartozik ide— Előkapta duzzadt táskáját a hóna alól. Kinyitotta, régi fotográfiák és ujságlapok feküdtek sorjába benne. Most kiszórta mind az asztalra: — Nézze. Tiborc, Brankovics! Cassius!! És ami ezzel mind velejár. Siker, taps, kihívások. Kolozsvár. Aztán Kas* sa. Pozsony is— Most? Lassan kiteregetett még néhány ei sárgult újságot: — A kritikák. Brassai Pál mindenütt. A Pali bácsi. Csupa dicséret, komoly újságok. Negyvenévi magyar színészet___ Most? Az igazgató nézte. — Ne nézzen igy! És ne küldjön el. Már két hete, hogy keresem.... Az igazgató arcán megértő mosoly futott végig: — Játszón el valamit. •— Játszok, de 'hol, kérem?---— Most, mindjárt, itt, előttem. Meglátjuk. — Jó. Az öreg színész kiállt Az igazgató beigazitotía basát az öblös székbe és hátradőlt. — Cassiust! Jó? — Jó. Bánom is én.... — Zsekszpir! Mégis a legnagyobb! Fenséges. Tehát: Cassius: Ó ssiimet tudnám e szemekből Kisírni. Itt a kard, itt puszta mellem, Itt benne szív, mely drágább, mint Plutus Bányái, dusabb mint arany: Ha római vagy, vedd én, ki megtagadtam Az aranyat tőled, nyújtom — szivemet. Ä Színész kinyújtott karral várt. Az igazgató oldalt csúszott a széken: r-- Tovább, Brassai helyet cserélt, mintha Brutus helyére állna és dörögni kezdte: Brutus: Add vissza kardodat, légy haragos, Ha úgy tetszik. Minden legyen szabad. Kényed szerint tégy. A gyalálázatot.... Brassai Pál megint helyet cseréit: Cassius: Hát Cassius Avégre élt, hogy tréfa és nevetség Gyanánt szolgáljon Brutusnak, midőn A fájdalom s rossz vére üldözik? Brutus: Ezt szólva rossz vér űzött engem is. Cassias: Ha ennyit vallasz. fogjad jobbomat.— Brútusz: És szivemet vele! Pali bácsi várt. Befejezte. Érezte, tudta, hogy jól csinálta! Milyen jól! Fejébe megint tűz csapott, a gerince fájt, mint régen. De lába megroggyant és a szenébe, jó, öreg, pislogó szemébe forró könny szökött. Ó emlékek! Tapsok. Zsekszpir___ Várt. — Hát jöjjön holnap. Az öreg színész felhördült. Nagyon mélyről, egész a gyomrából kiáltotta... egyszer___ mint Ádám, a forradalmi jelenetben___ a nyaktiló előtt, »óriást vesztesz el! — « így: — Ne küldjön el! — Hát várjon. Még filmen is kipróbáljuk. Bekiáltott egy világosítót. Kigyujtaíta a legnagyobb reflektor fényét és egy kis, házi színpadra zuhogtatta. Aztán ebbe a fényzuhatagba feltolta a színészt. Szembe az operatőr gépe már csendesen kattogni kezdett. — Most játsszon! — Mit? Brassai Pá! összehúzta ráncos arcát, a fény sütötte. Alulról alig hallotta: — Cassiust! Amit ott bent oly szépen .szavalt. Csak gyorsan, gyorsan, már fut a film. Mozogjon.... Némán! Ne nézzen a reflektorba. Játsszon. Erős arcjátékot kérek! És mozgást, mozgást, mozgást Elég. Brassai Pál elindult Állt. Ott állt szavak nélkül. Zsekszpir nélkül! őszszecsuklott. Remegni1 kezdett és üres szája lefittyedt, a karja lelógott. Két válla tehetetlenül rángatózott. Most mintha késsel szúrtak volna az öreg két szemébe. A reflektor fénye marja az arcát. Kötéllel veri, csapkodja a szemét. Pislogni is alig tudott már. Sir. És rémült rebbenéssel bújik :eá felkapott karja mögé. — Elég. Köszönöm. Hallotta alulról. A gép berregése is elállt, a reflektor fénye kialudt. Ott dídergett a sötétben. Valaki lesegitette a színpadról. Remegve, tétován ment, a szeme egészen gyuladt volt már. — Otthon tegyen rá borogatást, —> mondta a direktor és betuszkoita egy sötét kamarába. — A filmet rögtön előhívják. A vetítőgépbe teszik és itt mindjárt le is pergetik előttünk. S a lepedőn már ott állt Cassius. Rongyosan, öregen. Megcsuklott lábbal, szőrös, sovány arcán fájdalmas fintorokkal. A szája lefittyedt, szegletén széles, fekete repedéssel egész a torkáig szakiái. A füle elállt. És zacskós, könynyező szeme üresen pislog. Borzasztó. — Úgy látszik, a szemem, a szemem már nem bírja___Ezt a fényt. De máskülönben___ hiszen látja, igazgató ur. Egészen derék Cassius valók. Felálltak és szótlanul mentek az irodába. Pali bácsi összeszedte a fényképeit, némán belegyömöszölte a táskájába és kibotorkált a filmvárosból. Haza sietett. A szeme fájt Ijesztően meregette az útra. Csak amikor az utolsó palánkot is elhagyta már és egész bizonyosan egyedül volt, gyorsan belezokogott a kabátujjába.
