Bácsmegyei Napló, 1923. november (24. évfolyam, 298-327. szám)

1923-11-12 / 309. szám

2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923 november 12. Egy táborba tömörülnek a bánáti demokraták Setyerov Szlávi"« ás Jaksies Zsarkó kiS» <fe Sí esc Becskerekről jelentik: A bánéti demokrata párt még a választások előtt kettészakadt és az egyik csoport Pfibicscvics SzvetOzar, a másik. peđlS D ividoVics Ljuba po­litikáját vallotta magáénak. A vá­lasztáson külön listával vett részt a két frakció, Pribicsevics listáját Seíyctov Szíavko, Davidovicsét pe­dig fdfcskš Zsarkó vezette. A két párt külön lapot tartott fenn, a melyek a legelkeseredettebb har cot folytatták egymás ellen a vá­lasztások után is. A kettészakadt demokrata párt most — hosszú és meddő csatá­rozások után — tárgyalásokat Jkezdett, amelyeken már elvi meg­állapodások jöttek létre arra nézve, hogy a két csoport isméi egy tá­borba egyesüljön. A tárgyalások hir szerint eredményesen fognak végződni. szeretője lett volna. A levélben, a melyet Topolovics mint mentő bi­zonyítékot fog felhasználni — íselli Jean felesége kijelenti, hogy férjé­nek öccse, aki őt megrágalmazta, kilenc év óta nem lépte át házuk küszöbét, tehát semmi esetre sem tudhatja, hogy közte és Carlier ka­pitány között milyen viszony állott pn. Hangsúlyozza, hogy férje öccse gyűlöli és valószínűleg ezért akarja őt mindenáron belekeverni az ügybe. íseíliné ievelét a beogradi sajtó különféleképen kommentálja. A la­pok egy része azt hiszi, hogy íseíliné csak azért irta a levelet, hogy magáról elterelje a gyanút. Más lapok viszont úgy vélekednek, hogy a levél döntő bizonyíték Car­lier ügyében. ekbbss#?35 „Bobsevizimist térj esst az uj lakbérrendelet“ A novisadi háziurak keservet Novisadról jelentik: Vasárnap dél­előtt tiz órakor tartották a novisadi há­ziurak szövetsége látogatott gyűlését a Nikolajdvezka-féle iskola helyisé­gében. Az ülést. MXics Milivoi elnök nyitotta meg, aki elkeseredett be­szédben rámutatott arra, hogy a háztulajdonosoknak, ha csak nem akarnak elpusztulni, minden erejük­kel a lakbérrendelet ellen kell küz­deniük, mert az uj lakbérrendelet a háziurak ellen irányul. Pomaiwvics Száva erélyes beszé­dében azzal vádolja a kormányt, hogy a lakbérrendelettel bolsevizmusi terjeszt, mert a lakók mind fanatikus kommunisták, még a siberek és bur­­zsujok is, akik hallatlanul olcsón laknak elegáns, több szobás laká­sokban. Sztojkov Sztevó javasolja ezután, hogy a jövő választás alkalmával tciilön pali i 'ni p.írtba tömörüljenek és olyan embert válasszanak meg képviselőnek, aki az ő érdekeiket képviseli. A javaslat egyhangú el­fogadása után elhatározták, hogy Novisadon hetilapot adnak ki, a (melynek szerkesztését Szpászics Ve- Jiszláv novisadi hírlapíró vállalta el MSI kisántánt-konfereocia Bukar estben Harcot iaditaaak a feministák a jugoszláv nők felszabaditásáér Bukarestből jelentik: Múlt hét végén kezdődött meg Bukarestben a kisántánt nőkongresszusa, ame­lyen Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia feministáin kívül Görögor­szág és Lengyelország nőképviselői is részt vesznek. A gyűlés elnök­­nője Cantacuzine román hercegnő, aki megnyitó beszédében hosszasan ismertette az összehívás célját. A világháború utáni helyzetet vázolta, amely szükségessé teszi az egymás­ra utalt népek asszonyainak közös lelki útjait és azt a célt, amely e hölgyeket összefogja: a konstruktiv békét. Tylicka asszony (Lengyelország) konkrét célkitűzésekről beszélt. A tuberkulózis, a prostitúció, alkoholiz­mus és a szociális visszaélések el­len kell felvenni a harcot — mon­dotta —, mert c szociális tünetek a legvisszásabban itt mutatkoznak, ezért egy külön kisántánt tömörü­lésre van szükség. Cerkez asszony a romániai sufragettek nevében szó­lalt fel és harcot hirdetett a nők választójogáért Romániában. Cseh­szlovákia képviselője, Planimkova asszony, a diplomácia és a nőszö­vetségek egymásközötti viszonyát ismertette, azonkívül Románia és Csehszlovákia asszonyainak a múlt­ban történt közös t ecsetelte. A helyzet ma már más ugyan •— mondotta —, de a nők nem érzik jól magukat az uj világrendezésben és ezért rá kell kényszeríteni a világ­­politikát, hogy más utakra térjen. A nők nélkül a béke ámyékbéke lesz, a végzett munka félmunka. Ezt el­érendő, a legharciasabb szervezke­désre van szükség. Jugoszlávia képviselőnője, Petko­­vici asszony, azt a kijelentést tette, hogy a nők helyzete Jugoszláviában a legrosszabb. — Az alkotmány — mondotta — semmiféle paragrafusa nem gondos­kodik arról, hogy a nők részt ve­hessenek a közéleti munkában. A jugoszláviai nők már ez évben igen erélyes szervezkedési munkát kez­denek és kiépítik a maguk nagy li­gájukat minden jugoszláv illetőségű """k bevonása érdekében. A konferencia az elhangzott be­szédek után elhatározta, hogy há­rom ország nőinek felszabadítására koncentrál minden erőt és e három ország Jugoszlávia, Románia és Görögország. Háromtagú diplomá­ciai küldöttséget állít össze, amely ez államok kormányaival felveszi ; tárgyalásokat, hogy a nők emanei pációja minél hamarább megtörtén' szenvedéseit jék. Halálra ítélték Tóth Mátyást Pólyák Erzsébetet tizenöt évi fegyházza! sújtotta a bíróság A francia kapitány fcilisiigye Holtpontra jutott a nyomozás Beogradbó! jelentik: Carlier fran­cia kapitány ügyében a nyomozás holtpontra jutott. A vizsgálat eddig sok olyan adatot derített fel, ame­lyek a francia tiszt ellen szólnak, de ezek csak adatok még, egyál­talán nem elegendők arra, hogy Carlier bűnösségét teljes mértékben beigazolják. A letartóztatott kapi­tány védői egyébként megkezdték érdekébe a mentőbizonyitékok gyűjtését, amelyekkel úgy hiszik, Föltétien tisztázni fogják Carliert, a ki ellen a nyomozás eddig csupán labilis bizonyítékokat produkált. Az egyik védő, Topolovics Zsivko ügy­véd levelet kapott a meggyilkolt íselli Jean feleségétől, aki a levél­ben leghatározottabban visszautasitja azt a rágalmat, mintha ő Carlier Sentáról jelentik: A tiszaparti rabló­gyilkosság bűnpörében a bíróság két napi, izgalmas tárgyalás után vasár­nap délután hirdette ki az ítéletet, amely Tóth Mátyást és Potyák Er­zsébetet bűnösnek mondotta ki gyil­kosság bűntettében. A törvényszék az elsőrendű vádlottat kötél általi halálra, a másodrendű vádlottat pe­dig tizenöt évi fegyházra Ítélte. A vasárnap délelőtti tárgyalás A vasárnap délelőtti tárgyalást kilenc órakor nyitotta meg Pavlo­­vics István főtárgyalási elnök a ■m városháza közgyűlési termé­ben. Az elnök mindenekelőtt né­hány kérdést intézett Pólyák Er­zsébethez, majd Tóth Mátyást szó­lította maga elé, akitől megkérdez­te, hogy hol és mivel töltötte az időt augusztus 17-től — amikor Hor­váth Istvánnal a népkertben beszélt — augusztus 24-ig? Tóth: Augusztus 13-án este Suboti­­cára jöttünk. Az elnök: Kivel jött? Tóth: Pólyák Erzsivel. Suboticán virradtunk föl és harmadnapra jöt­tünk vissza! Suboticán Brajkó Bé­lánál laktunk. Húszadikán jöttünk vissza este 9 órakor. Az elnök: Akkor beszélték meg a 24-iki találkozót? Tóth ehszólja magát Tóth: Nem. Az Erzsinek nem szóltam semmit. Én augusztus 24-ikén, amikor Horváth bejött a tanyáról, elmentem vele a Népkeri­be, olt panaszkodott nekem a Hor­váth, hogy nagyon el van keseredve és a Tiszába akarja magát fojtani. Az elnök: Ott volt ennél a meg­beszélésnél Pólyák Erzsébet is? Tóth: Nem. Otthon1 volt a lakásán. Az elnök: Tegnap azt mondotta itt a bíróság előtt, hogy augusztus 17-én találkozott utoljára a Népkert ben Horváth Istvánnal, akkor be szélt magának az öngyilkosságról ! attól az időtől kezdve nem látta többé. Tóth Mátyás sápadtan válaszolja: Huszonegyedikén voltunk a Nép­kertben. Az elnök megkérdi Pólyák Er­zsébettől: Maga is ott volt? Polvák Erzsébet: Igen. Tóth: Az Erzsi mm volt ott. A szemével se érintette Morváthot. A bíróság ezután folytatta a szom­baton megkezdett tanúkihallgatást. Elsőnek Borsi Albertné, Katona Má­riát. Burány vendéglős anyósát, hallgatták ki, aki elmondta, hogy a vádlottakat ismeri, de arra nem em­lékszik, hogy augusztus 24-ikén lát­ta-e őket a veje korcsmájában. A következő tanú Burány Gyulá­­né, Barsi Rózsi, kijelentette, hogy az emlékezetes pénteki napon ő egész délelőtt a vendéglőben tartóz­kodott, de arra nem emlékezik, hogy a vádlottak és Horváth, aki­ket ismer, ott lettek volna a ven­déglőben. Utána Horváth Pétert, a meggyil­kolt Horváth István öccsét, hallgat­ta ki tanúként a biróság. Elmondta, hogy az elhalt bátyja neki gyámja volt. Az elnök: A maga gyámja? Hi­szen maga nem kiskorú, már 49 éves ember. Horváth: A feleségem kiskőrösi­­tott. Az elnök további kérdéseire el­mondta, hogy augusztus 24-ikén bátyja bejött a tanyáról Sentára, az, állomásról eljött hozzá és együtt elmentek a városházára, a gyám­hivatalba, hogy ott az ő ügyében valamit elvégezzenek. Az elnök: Tóth Mátyás is együtt jött bátyjával az állomásról? Horváth: Igen. Elmondta, hogy bátyja sohasem szokott inni, egy-két pohár bort megivott néha, de iszákos nem volt. Az elnök: Voltak-e civódások bátyja és a fiai között pénzkérdések miatt? Horváth: Nem, soha. Tettek neki szemrehányást, hogy sok pénzt ad Tóth Mátyásnak, de sohase volt köztük civakodás. Az elnök (Tóth Mátyáshoz): Mit szól ehhez? Tóth Mátyás: Azt mondom most is, amit tegnap mondtam: Teljesen a vízbe fujttota magát, mert félt. Utolsó tanúnak a biróság DálicS terménykeereskedőt hallgatta ki, akinek az elhalt Horváth István bú­zát adott el akitől pénzt is vett föl, de a búzát már nem szállíthatta. El­mondta a tanú, hogy az első pénzt január 4-én adta Horváthnak és az­után többször adott neki pénzt Sür­gette a termény leszállítását, • de Horváth nem szállított. Ezzel véget is ért a tanuk kihall­gatása és az orvos-szakértők ter­jesztették elő szakvéleményüket. Az orvos-szakértők Peražks Bozsidár dr. suboticai törvényszéki orvos a boncjegyző­könyv adatai alapján előadja, hogy Horváth István minden kétséget ki­zárván élve került a vízbe és halálát vizbefulás okozta. Azt, hogy öngyil- I kosság, gyilkosság vagy baleset tör­tént-e, nem lehet megállapítani, mert a hullán külső erőszak nyomai nem voltak. Kihallgatták dr. Glücksthai Andor és dr. Bélésűn Bránkó orvosokat, akik a boncolást végezték. Kihallgat­ták továbbá a védelem által kért el­lenőrző orvosok eszakvéleményét \ Tóth Mállás és Pólyák Erzsi elme­iben képességéről. A két orvos mind a két vádlottat elmebeli képességük teljes birtokában levőnek és egész­­sógeesnek mondja. A bizonyítási eljárás befejezése (előtt Peetrovics Brankó védő több uj tanú kihallgatását indítványozta, I akiknek kihallgatását azonban a bi­róság mellőzte. A védő emiatt sem­miség! panaszt jelentett be. Az elnök ezután a bizonyítási eljá­rást bfsjezettnek jelentette ki és fel­hívta a közvádlót a vád előterjeszté­sére. A vádbeszéd és a védőbeszédek Vaszilyevics Ljuba dr. államüg-yész félórás vádbeszédében kifejtette, hogy a vádat teljes egészében fenntartja. Tóth Mátyás a főtárgyaláson vissza­vonta eddigi vallomásait és azt mondta, hogy azért vallott a rend­őrségen terhelőén, mert megverték. A járásbíróságon és a vizsgálóbirp előtt azonban, ahol nem bántották, szintén beismerő vallomást tett. Val­lomása pontosan, a legcsekélyebb részletekig megegyezik Pólyák Erzsé­bet vallomásával, valamint a tisza­­parti helyszíni tárgyaláson megálla­pított tényállásnak is. A főtárgyalá­son való tagadása tehát nem dönt­heti meg a járásbíróságon és a vizsgálóbíró előtt tett beismerő val­lomását. így kétségtelen, hogy ő gyilkosa Horváth Istvánnak, akit „ gyilkosság előtt leitatott, a Tisz,

Next

/
Thumbnails
Contents