Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-12 / 278. szám
1923 október 12. IjAlSjVíE GYEI NAPLÓ í érdekesebb volt. amikor egyszer csak hirtelen kéívállra fektette az oroszt A tribün percekig rengett. A nők virágokkal borították el a győztest. Mert most már egyszerre elpártoltak a kedvenctől a győztes kedvéért. Kijött a két bajnok és hajlongott A győztes fölényesen mosolyogva, a legyőzött szomorúan. Azután Schwarcz megosztotta a virágokat a legyőzött bajtárssal, fis kezet szorított vele, mondván a közönségnek: — Derék ellenfél volt, megérdemli. A közönség tombolt. A nők sírtak a meghatottságtól. — Milyen nemes — mondták. Aztán újabb párok birkóztak. A cseh Haníicsek és a lengyel Barkoviak. A cseh Haníicsek minden este botrányt csinál. Verekedik és beleköt a közönségbe is. A nézők _ minden este megakarják verni és ő öklével fenyegeti a páholyok közönségét. Arra van szerződtetve. Ö a társulat botrányhőse. Ezért külön pótlékot kap és nagyobb fájdalomdij van kikötve részére, ha a közöség egyszer tényleg megveri. Mert egyszer biztosan megverik, olyan komlyan csinálja a mesterségét Egy harmadik Pár is birkózott. iTiz perc után a közönség soraiból felállt dr. Strohman és felajánlott százezer koronát a győztesnek. A másik oidalon erre felállt dr. Agent Provokátor és ő is felajánlott ötvenezer koronát. A többi könnyen ment. A közönség ennek is bedőlt. Tiz perc alatt félmillió gyűlt egybe a győztesnek. Azaz egynegyed millió. Mert a professzionistáknál még nem fordult elő, hogy a győztes ne osztozzon a legyőzöítel. Csak igy lehet győztes »Európa bajnokságában.«-------------I I ■■■■■mi mi ......... .......... Albánia köztársaság lesz Őaszeül az alkotmányaié nemzetgyűlés Valcnábó! jelentik: Az albán kormány a jövő év január havára hívta össze az olkotmányozó nemzetgyűlést, melynek az lesz a feladata, hogy megalkossa Albánia alkotmányát. A nemzetgyűlés valószinüleg a köztársaságot fogja proklamáini, melynek élén négy képviselőből álló régensség lesz. A régensségnek egyenlő számban mohamedánok és keresztények lennének tagjai. Az ideiglenes kormány megint Tiranában székel. Eeodelet készül a bútorozott lakások uzsorája ellen Eatőságilag fogják megállapítani a lakbért A lakásmizéria végnélküli láncolatában nem az utolsó helyet foglalja el az az uzsora, amit a legtöbb helyen a bútorozott lakásokkal követnek el. Amíg üres lakást alig lehet kapni, addig bútorozott szobák nagy számban állanak minden nagyobb városban rendelkezésre azonban — különösen a legutóbbi lakbéremelés óta — olyan horribilis árakat kérnek a legegyszerűbb bútorozott szobákért, amelyeknek a berendezése is a legprimitívebb, hogy ez a lakásuzsora a legsúlyosabban nehezedik különösen arra a vagyontalan középosztályra, amely amely a mai lakáshiány miatt bútorozott lakásban kénytelen lakni. Mint Beogradból jelentik, a szociálpolitikai minisztériumban most rendelet előkészítésével foglalkoznak, amely a bútorozott lakások béruzsoráját van hivatva letörni. Az eddigi tervek szerint a lakáshivatalokon beiül külön bizottságokat fognak alakítani, melyek az albérlők által, bejelentett panaszokkal fognak foglalkozni és szükség esetén meg fogják állapítani a bútorozott szobák maximális lakbérét, figyelembe véve a 5. oldal. összes viszonyokat és elsősorban azt, hogy a főbéríő mennyi lakbért fizet, így megakarják akadályozni az indokolatlan áremeléseket, amelyek egyáltalán nincsenek arányban a főbériő által fizetett házbérnek az albérletbe adott laíkásrészre cső összegével és igy a lakáshatóságok választott bírósága éppúgy ítélkezne a butofozott szobák lakbérmegállapítása ügyében, mint eddig az éves lakások vitás lakbér-kérdésében. A készülő rendelet bizonyára megszünteti a bútorozott lakásokkal folytatott uzsorát és nagy könnyebbséget Í'elent majd azok számára, akiket sorsuk mtorozott szobákba kényszerit. mmsemsrnm&maBmmSmBBaBl A nemzetgyűlés éjjeli ülése Pribiesevics Szveiozár beszéde Beogradból jelentik: A parlament éjjeli ülését féitizker nyitották meg. A megnyitás után Rankovics folytatta beszédét és ugyanazokat a kijelentéseket ismételi más formában, amelyeket délután beszédében hangoztatott. Rankovics után Pribicsevics Szveíozár tartott beszédet. Amikor Pribicsevics az emelvényre lépett, óriási lárma keletkezett, a képviselők a padokat otthagyva, a terem közepére gyűltek össze. A hatalmas lárma megszüntetésére az elnök valamenynyi csengőt megszólaltatta, úgy, hogy a képviselők egymás szavát sem értik a nagy zajtól. Popovics demokrata képviselő az egyik pad tetejére áll fel és onnan szónokolt. Fél óráig nem tudott szóhoz jutni Pribicsevics. Az elnök szünetet rendelt el és csak féltizenegykor nyitotta meg ismét az ülést. Megnyitás után Pribicsevics megkezdte beszédét. Elsősorban visszautasította azokat a vádakat, amelyekkel Rankovics beszédében illette. Kijelentette, hogy nem igaz, hogy 1914-ben Ferenc Ferdinand halála alkalmával dicsőítő cikket közöli [volna a zagrebi ^Srbobrán<.<-bzx\. Mindössze egy rövid hírben közölte í Ferenc Ferdinánd halálát és oly for- I mában írták meg a beogradi lapok is. I — Nem igaz az a vád sem — folyatatta Pribicsevics — hogy Szávics Szvetolupnak. a Balkán szerkesztőjének egy millió dinárt ajánlottam volna fel. hogy lapjában szüntesse meg a támadásokat ellenem. Szávics egy közönséges újságíró-bandita. Pribicsevics beszédét állandóan óriási zaj kisérte. Utána Ferót Draga bég (dzsemjei) mondott hosszabb beszédet a melyben a délszerbiai választási terrorról emlékezett meg. Felemlítette a koszovói és mitrovicai véres választási harcokat, amelyekért azonban nem a kormányt teszi felelőssé, hanem az Orjunát és a Srnaót. — Ezek az egyesületek — mondotta Ferat bég — sem nem radikálisok, sem nem demokraták, hanem i; közönséges rablóbanda! jj Ezután Popovics Gyókó demokrata szólalt fel. Amikor megkezdte beszédét. a radikálisok kivonultak a i teremből. Az ülés éjfélkor még tart. nem tudj» mennyi Látszott az Éván, hogy tényleg nem is sejti, mennyi pénzt örököltek. Amikor, magyarázni kezdtük neki, Ma néni fektéién kiszólt a konyhából: — Nem tizennyolcezret kapnak, hamm száznyolcvmiezer dollárt. Ragaszkodott hozzá, hogy rosszul vagyunk informálva, neki megmagyarázták a pivnicai községházán, hogy hatvan millió koronánál többet kapnak a gyéréi kék. Nem mertünk sokat vitatkozni vele, féltünk, hogy mindjárt meggyanúsít azzal, hogy el akarjuk sikkasztani a differenciát — Mi az, — mondta Hemela Éva hárman vagyunk hozzá testvérek. j Arra a kérdésre, hogy mit fognak csl-I nálni a temérdek pénzzel, megrázta a vállát: — Én nem tudom, a Jttia néni tudja... — Földet vesznek? — Majd ahogy a Jula néni akarja.... — Tovább szolgái-e,' ha megkapják a pénzt? Éva azt felelte erre, liogy meg van elégedve a hellyel és ha nem küldik el, akkor továbbra is megmarad mostani gazdáinál mindenesnek. Tovább folytattuk volna a kérdezősködést, de kijött egy öreg ur az udvarra és erélyesen ránk ripakodott, hogy hagyjuk el a házat azonnal. — Ha akarnak valamit, beszéljenek a fiammal. Úgy látszik attól félt, hogy el akarjuk csalni a milliomos konyhalányt. A dollárkirálgnő-kou'.yhalány Egy suboticai mindenes milliós öröksége A sombor! árvaszék néhány nappal ezelőtt arról értesítette Hemela Éva kiskorú tót mindenes nagybátyját és gondnokát, Hemela István pivnicai földmivest, hogy unokahuga és annak két testvéröccse száznyolcvanezer dollárt örökölt Amerikában elhunyt apjuktól. Az apa, Hemela András tizenkét évvel ezelőtt vándorolt ki Chikagoba, ahol gyárimunkás lett. Feleségét és három gyermekét otthon hagyta Pivnicán és amíg a háború ki nem tört, rendszeresen küldött haza pénzt családjának. A háború kitörése után a Hemela-család nagy nyomorba jutott, mert az újvilágból nem lehetett pénzt küldeni Európába; a kivándorolt Hemela bankba rakta megtakarított pénzét, azzal a szándékkal, hogy ha visszatérhet majd szülőfalujába, akkor magával viszi és vesz majd rajta egy kis vftyillót valami földdel Pincéden magának. Erre azonban sohasem került sor, mert 1919-ben Hemela András gyári tűznek esett áldozatul és belehalt égési sebeibe. A gyászhirről özvegye a beogradi amerikai konzulátus utján értesült és arról is hirt kapott, hogy elhunyt férje után maradt valami pénzecske, mert a gyár köteles kártéritést fizetni, azonkívül Hemela András életbiztosítást is kötött régebben a The Mutual ol Life Insurance-nál, továbbá az egyik cliikagói bankban is maradt megtakarított pénze. A sombori árvaszék — minthogy közben Hemela Andrásné, másfél évvel ezelőtt meghalt — a három árva gondnokául Hemela Istvánt jelölte ki gondnokul, aki az árvaszék utján, érdeklődött az Egyesült-Államok jugoszláviai képviseleténél, hogy mekkora örökség maradt gyámoltjaira. A válasz csak most érkezett meg: Hemela Éva és két öccse tizennyolcezer dollárt örökölt elhunyt apjuktól. Hemela Éva édesanyja halála óta egyik szuboticai szállító szolgálatában áU, mint konyhaleány. Felkerestük gazdája Zagrebacska-ucca 7. szám alatti lakásán, hogy megtudjuk, értesült-e már a nagy örökségről és mit szól hozzá? Az udvaron a szomszéd lakó szobalányával találkoztunk, aki mikor meghallotta, hogy löt keresünk, nagy kiáltozással elrohant az udvar másik oldalán lévő konyha felé: — Jula néni, Ma néni egy legény jött lánynézőbe az Évihöz. A konyhából egy szakácsnői körökhöz tartozó idős hölgy dugta ki a fejét és szigorúan jelentette ki: — Nem fogadunk senkit. A szobalány megmagyarázta az exkluzivitás okát: az idős hölgy nagynénje az Évának, tegnap jött meg Pivnicáról és ő hozta az örökség hírét meg. Nagyon félti az unokahugát, mert mint afféle tapasztalatlan leány nem ismeri a pénz értékét és ezért a jövőben 5 akar rá vigyázni A lányra is, meg a pénzre is. így is lehetett, mert Jula néne be akarta csapni az ajtót orrunk előtt, ha cipőnk sarkát gyorsan be nem szorítjuk az ajtó és a küszöb közé, akkor sikerül is ez a szándéka. így azonban maradt valami hézag mégis a konyhaajtón és bejelentettük, hogy az unokahugával szeretnénk beszélni. .— Nincs idehaza, — felelte mérgesen. — Hol van?, >— Elment a bótba. — Minek?, u'TV'feJ i>’ 4 I — Prézliér. Amikor azt feleltük’, hogy nem baj, majd megvárjuk, Jula néni kijelentette, kár lenne várni, mert úgyse tudunk majd az Évivel beszélni. — Miért nem? — kérdeztük. — Mer én nem engedem. Ezt a szigort azzal indokolta az aszszonyság, hogy az Éva tisztességes lány, meg fiatal is még, semmi köze a legényekhez. Hiába bizonygattuk, hogy nincsenek tisztességtelen szándékaink, Jula néne megmaradt amellett, hogy nem fogunk a lánnyal beszélni. Közben azonban megjött az Évi a prézliyel. Alacsony kis tizennyolc éves tótlány, szőke, egészen gyerekes. Széles, tót szoíknyát viselt; amint hazajött, belecsimpaszkodtak gazdájának az udvaron hancurozó gyerekei, azokkal kezdett játszani. A szobalány tolmácsolásával megkérdeztük, hogy tudja-e, mennyi pénzt örökölt?, — Aszongya, hogy a Jula néni mondta neki, —. jelentette a szobalány — de CIRKUSZ űS® Leintettem a császárt — Srelman Aftjöld volt szamojéd miniszterelnök emlékiratai — MDCGLXX1V Éppen borotválkoztam, amikor kinyílt hálószobám ajtaja és belépett rajta a császár. Borzasztóan haragudtam, hogy megint bejelentés nélkül keres föl, pedig ezerszer megmondtam neki, hogy nem illik benyitni egy szobába úgy, hogy legalább is ne kopogott volna előzőleg az ember. — Ezt már rég megjegyezhette volna magának, — mondottam őfelségének — most menjen szépen ki, tegye be maga után az ajtót, azután kopogtasson és ha hallja, hogy »szabad«, akkor jöjjön csak be. Úgy is történt, a császár kisomfordáit és nemsokára hallatszott az ajtón jellegzetes kopogtatása. — Bújj be, — szóltam ki erre- békülékeny hangon, mert alapjában véve Jó fiúnak tartottam, csak nem volt modora. Amikor V. Gusztáv, most már másodszor, bejött, odasietett hozzám és bocsánatot kért, amiért megint tiszteletlenül viselkedett velem szemben. Barackot nyomtam fejebubjára és megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen miért zavar? — Beleegyezésedet akarom kérni Tro-: ellen Ritával kötendő házasságomhoz. Megcibáltam a fülét és azt mondottam, liogy ha nem akarja kihúzni tőlem a lutrit, akkor ne zavarjon ilyen ostobaságokkal. — Kedves Aftjöld, — felelte erre — te tudod, hogy mennyire szeretlek, nem úgy, mint koliegáiadat, azokat a büdösöket, akik mindig hazudnak nekem. Te nem tudnál egy nemigaz szót kiejteni a szádon, még ha kerékbetöréssel fenyegetnének is— — A betörést azt hagyjuk, — mondottam zavartan, mert eszembejutott ifjúkorom egyik emlékezetes epizódja. — Te nem tudnál egy valótlan betűt leimi, — folytatta a császár — akkor sem, ha karóbahuzással kényszerítenének erre és mérget merek venni rá, hogy a tiszta igazat fogod rólam emlékirataidban akkor is megírni, ha majd roszszul megy nekünk, Hohenstaníoknak.... Kezdtem unni dicséreteit és közbevágtam: — Korához képest már eleget beszélt, jól lesz ha becsukja kissé a pampnjáját, mert eug yan,, - » k • . - -• - <•
