Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-11 / 277. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 október II keltett — a demokratapártból kizárt délszerbiai disszidensek benimarcdttik a teremben. Az ellenzék megbízásából Sctyerov Szlavkó maradt vissza, hogy ellenőrizze a szavazást. A parlamentben szercuneüáthatólag kevés radikális képviselő tartózkodott. Izgatott telefonálással és küldönxmenesztéssel igyekeztek a távollevő képviselőket összetoborozni. Hogy a képviselőknek idejük legyen beérkezni, Rabúsica titkár feltűnő lassan olvnsta;ft>l a névsort, úgy, hogy mire végzett vele, sikerült össze-, hozni a határozatképes létszámot. A parlament ezekedén 113 szavazattal 3 ellen elfogadta a javaslatot. Az eredmény kihirdetését a kormánypárt percekig tartó tapssal fogadta. A szavazás ufón megállapították a jövő ülés napirendjét, amelyen az ellenzék kiengeszteléseképpen a belügyminiszter vglaszoirti fog Davidovics interpellációjára. A pálinka-törvény A pénzügyminiszter szerdán beterjesztette a fogyasztási adó-törvényt módosító javaslatot. Legfontosabb része az. amely a pálinka fogyasztási adójáról intézkedik. A módosítás szerint azokban az országrészekben. ahol a pálinka fogyasztási adója hektoüterenkint húsz dinár volt, az adót a forgalombahozatálkor kell fizetni. Saját földjén termelt anyagokból előállított pálinkája után a termelő csak akkor köteles adót fizetni, ha eladja, vagy más utón értékesíti. Ellenben olyan pálinka után, amelyet nem a saját földjén termett anyagokból állított elő, akkor is köteles adót fizetni, ha nem hozza forgalomba. A módosítás könnyítéseket csak azok számára tartalmaz, akik saját földjükön termett nyersanyagokból saját használatukra állítanak pálinkát elő. A javaslatból hiányzik az egységesítésre irányuló törekvés, amelyet kormánykörökben hangsúlyoztak és Szerbiában, valamint Montenegróban ezentúl is alacsonyabb lesz a fo gyasztási adó kulcsa. A halál bélyege Irta: Kelemen Viktor Mikor először láttam, nem értettem meg. # Ködös téli délután történt. Kezemet mélyen télikabátom zsebébe süllyesztve, felgyürt gallérral, fázósan siettem a körúton. Egy meüékncca sarkán összeütköztem valakivel. A gázlámpa hideg fényénél fölismertem Sándort, régi barátomat, akit már évek óta elvesztettem volt a szemem elő!. A viszontlátásnak mindketten módfelett megörültünk. Sándor alig változott, mindössze egy kissé erőteljesebbnek és vidámabbnak tűnt fel, mint amikor egymás mellett ültünk a gimnázium padjában. Barátom ragyogó arccal belém karolt: — Kik is ériek egy darabon. — inímdta. Elindultunk a hóesésben. Régi emlékeket elevenítettünk fel. az elsüllyedt gyermekkor drága emlékeit. Azután a jelenünkről és a jövőről beszélgettünk. Sándor lelkesedéssel mondta el terveit, lendületes szavait fiatalos tűz fűtötte át. Elérkeztünk a házhoz, amelyben lakon». Megálltunk egymással szemben, a sötét kapu előtt. És e pillanatban, amikor barátom szemébe néztem, életemben először ragadott torkon az az cliszonyitó megrendülés, amelyet azóta megértettem és amelynek máig a nyomorékja vagyok. A Sándor szemében borzongató fény égett, amit tréfás szavai ellentéteképpen százszorta titokzatosabbnak éreztem. Barátom észrevette a vad rémületet mely arcomat összekuszálta és moí&lyfczva Körasatfr. —. valami KíTöfi Néhány szót motyogtam, sietve . megszorítottam a kezét és szinte bemenekültem a lakásomba. . HeNe* Mrnvfftan e íalálk*eás«J, a Beogradból jelenük: Szerdán Módos j°mániai községből küldöttség kereste ci Nincsics külügyminisztert, amely i 5“ódosi szerb lakosság nevében azt kérte Jfog-y a községet a román kormánnyal ^folytatott tárgyalások alapján Zsombora községért mielőbb cserélje ki Romániával. A küldöttség hangsúlyozta, hogy Zsombofyán túlnyomó részben németek laknak, mig Módos számottevő centruma a szerbségnek és fontos vasúti csomópont a temesvári vonalon. Nincsics külügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a hermám/ a jugoszláviai németek kívánságára elhalasztotta döntését ebben a kérdésben, mert a németek, különösen Zsombolya lakossága, tiltakoztak a Romániához való átcsatolás elten. A németeknek tett Ígéret miatt kormány egyelőre nem I tehet eleget a módosiak kívánságának, I annál kevésbbé, mert a kormány e kérdés rendezését alkalmasabb időre halasztotta. Háromszoros gyilkosság orbánc-bacilhisokkal Tizenötővivfegyházra ítéltek ejy manchen! egyetemi tanársegédet Münchenből jelentik: A bajor országos törvényszéken különös mérgezési pör folyik, amelynek vádlottja dr. Huber Róbert, aki letartóztatásáig a müncheni egyetem chemiái fakultásán dolgozott, mint dr. Jansen asszisztense. A tanársegédet az I ügyészség azzal vádolja, hogy orbánc-baciiiwsokkal megmérgezte és meggyilkolta apósát, anyósát és sógornőid/, azonkívül mérgezési kisér- Hetet követett el még két ismerőse ellen. Hnber Róbert dr., a Reindl-házaspár két leányát, Máriát és Walbugrát egy ski-kirándulás alkalmával ist merte meg és később a családdal is Hóbarátságot kötött. Az ismeretség jután néhány héttel Reindl János fe- I lesége orbáncban meghalt. Két évvel ezután, 1921-ben az egyik leány, Reindl Mária ugyancsak orbáncot kapott és kínos szenvedések után elhunyt. Mindkét beteget liuber dr. ápolta és gyanús mordon kezelte őket. úgy, hogy egyes orvosokban már akkor az a gyanú támadt hogy Huber okozta a betegséget, vagy legalább is a halált. Az apa, Reindl János hamarosan leányának halála után megbetegedett és lábát a fiatal Hubcrrel maszsziroztatta. Néhány nap múlva lábán súlyos orbánc támadt, ami miatt meg kellett operáltatni. A gyógyulófélben levő beteget ettől kezdve Huber dr. arzénnel kezelte, aki hamarosan gyomor- és bélbántalmakról panaszikodott, mindsürübben rosszul lett és 1922 március 10-ikén meghalt. A család egyetlen életbenmaradt tagiját, Reindl Walburgát ezután Huber {ár. 1922 március 21-ikén nőül vette. A vád szerint Huber dr. gyilkosai sági kísérletet követett el a Schlier[selben lakó dúsgazdag Grímm-csa- I Ián ellen is, akiket digitoxinnal akart Imegmérgezni. A mérget egy családi Iösszejövetel alkalmával a felszolgált \bowlebe keverte. A Qrimm-házaspár ;a mérgezéstől súlyosan megbetegedett és betegségük alatt az őket ke- I zelő Huber dr. az akkor 700.000 márkát érő ékszereiket ellopta. Amig a házaspár betegen feküdt. Huber dr. kiszedte Grirnmék autójának csal varjait, hogy ha fel is gyógyulnának, Ilegelső autóútjuk alkalmával elpusztuljanak. A nyomozás során Huber feleségének kegyelet-érzésére való hivat- I kozássa 1 tiltakozott apósa, anyósa és !sógornője holttestének exhumálása ■ ellen. Az exhumálást a bíróság en írnek ellenére elrendelte és a boncolásnál mindhárom holttestnél nagy mennyiségű arzén jelenlétét állapi|tották meg. Huber lakásán tízféle I mérget találtak nagy mennyiségben, |ami elég lett volna több száz ember Jel pusztításához is. Huber a kiliallgajtás során bevallotta, hogy zsebeiben, 5 ha hazulról eltávozott, állandóan veszedelmes mérgeket hordott. » A tárgyaláson, amely hétfőn kezdődött meg a müncheni törvényszék I előtt, több tanú terhelőén vallott /fúbér ellen. Huber felesége férjének ártatlansága mellett tett vallomást azonban a többi tanult mind a vád' lőtt bűnösségét bizonyították. Kétnapi tárgyalás után a bíróság kihirdette Ítéletét amely szerint a bíróság a Reindl-család tagjai ellen elkövetett gyilkosságot nem látja bebizonyítottunk és e vád cüól Huber dr.-t felmenti. A Grimm-házaspár ellen elkövetett gyilkossági kísérlettel párosult ráblás miatt a vádlottat tizenötévi fegyházra ítélték, A ctikorpauausa tárgyalását bizonytalan More elnapolták „A bírák elfoglaltsága miatt“ nem tarthatják meg a főtárgyaidét A szüboticai cukorpanama négy év óta húzódó bünpörében, mint ismeretes, — szeptember 13-ra volt aj fötárgyalás kittizve a szüboticai törvényszék előtt. A iötárgyalást nem lehetett megtartani, mert nem völt jelen a közvádat képviselő áQamiigyész. A szüboticai államügyészségnek ezidőszerint két ügyésze van és pedig Mamsics Kosizta, az ügyészség vezetője és Vasziljevics Ljuba dr< áliairiügyész. Közülük egyik sott képviselheti a közvádat a Qöncöí Péter és társai elleni bűnügyben, mert az évekig tartó vizsgálat során Marusics Koszta ebben az ügyben mint vizsgálóbíró és VasziljevicSi Ljuba dr. pedig mint vádtan ácsi előadó szerepelt. Miután pedig, aki egy, ügyben bírói ténykedést végzett, az a vádat nem képviselheti, a közvád képviseletére a novisadi főügyészségtől kellett ügyész delegálási! kérni, A bíróság tehát a tárgyalást elnapolta és az uj tárgyalást október hő 15-re tűzte ki. A szüboticai törvényszéken a bírói létszám azonban olyan csekély és a rendelkezésre álló birák annyira túl vannak terhelve munkával, hogy a cukorpanama tárgyalását, a> mely nyolc-tiz napóit is igénybe veit volna, a birák elfoglaltsága miatt bizonytalan időre el kellett halasztani. Ennélfogva az október 15-re kitűzött főtárgyai ást nem tartják meg. nélkül azonban, hogy a soha nem érzett irtózátomnak magyarázatát tudtam volna adni. Azután mindig kevesebbet gondoltam az esetre, majd elfeledtem az egészet. A megdöbbenés akkor szakadt rám földöntúli súllyal, amikor néhány hónappal később egy újságban azt olvastam, hogy Sándc-r barátom rövid és súlyos szenvedés után váratlanul elhunyt. * Tamással egy kis fürdőhelyen találkoztam, ahová az orvosom küldött, hogy elnyűtt idegeimet kissé kipihenhessem. Tamással, aki ugyancsak pihenést keresett, kellemesen töltöttem a napokat. Délelőttiinként hatalmas gyalogutakat tettünk a környéken és miközben a tájék romantikus szépségeit csodáltuk, távoieső témákról beszélgettünk, abban a könnyed és felületes modorban, amely a szettemnek teljesebb üdülése, mint a hallgatás. Délutánonként, mindketten sakkozók lévén, a kis hotel teraszán mértük össze erőinket. Régi, gyakorlott játékos vagyok és Tamás méltó ellenfélnek bizonyult. Elkeseredett játszmákat vívtunk, nem adva és nem kérve pardont; az ember műidig a játékra képes a legtöbb komolyságot pazarolni. Egy délután különösen bonyolult kombinációjú játszmát folytattunk. Már közel két óra hosszat tartott a mérkőzés és én azzal a keserű dühhel, amit csak az igazi játékos érezhet, láttam, hogy Tamás, kombinációim túlságos elvontságát ügyesen kihasználva, határozott pozícióelőnyre tett szert. Makacsul eltökéltem, fijagy a iátszruái, ineg feli nyernem; fí^fp lemmel látszottam. Tamás nyilvánvaló előnye kissé elbizakodottá tette, köny nyelmüen, kellő meggondolás nélkül tologatta a figurákat. E iwtékmador rövidesen olyan hadálláshoz vezetett, amelyben nekem föltétlenül tiszteiönyt kellett nyernem. Tamás észrevette a hibát: — Ezt elnéztem, — kiáltotta boszusan. — Piéco touchée. place marquée, — mondtam ridegen a sakkszabályt. Tamás nem tágított: — Add vissza a huszáromat, — kérte. Ránéztem. E pillanatban a torkom elszorult. a szivemet egy láthatatlan kéz megmarkolta hatalmasan. A Tamás idegenszerü tekintetében fölismertem azt a titokzatos fényt, amit annakidején a Sándor szemében láttam volt először fölragyogní. Reszketni kezdtem, a fogam összeverődött. Visszaadtam a huszárt, a játszmát elvesztettem és némán tűrtem a Tamás csípős gúnyolódását. Később megnyugtattam magam, hogy csak hallucináitam. — Ostobaság, — gondoltam. — Rémlátás, ami a körülmények sajátos találkozásából ered. Tamás erős, egészséges, fiatal. Az a másik eset tragikus véletlen volt, semmi más. Ostobaság. Csal, ősszel, a Tamás temetésén értettem meg, hogy el vagyok veszve. Egy hónap múlva lett volna az esküvőm. Teréz, menyasszonyom a főváros közelében lakott. Minden vasárnap meglátogattam. Szepteinber végén történt. Ez alkalommal úgy rendeztem dolgaimat, hogy két napot tölthessek kedvesemnél és már szombat délc'ött megérkeztem a kis faluba. A nyájas udvaron menyasszonyom édesanyja fogadott örömmel: Most az eprszér kedves, hogy jjemnóuá’.r órára látogat ej, hozzánk, SI ''/alt:' icisgteh. y- möíklfá iflosüyógva. — Teréz a kertben van, a jegy- Izővel. kére- meg. Elindultam a sárga utón, a zöld lombek alatt, A he.rvadás fa»ya r,. ilfeta - betöltötte az érett kertet és a bágyadt nap-« sütés átszürődött a barna ágakon. A bokrokon túl a lugasban két alakot pillantottam meg. Még egy lépést tettem előre, azután megálltam, viilámsujlottan. Tisztán láttam, hogy Terézt megcsókolta az idegen férfi. A harag, a düh, a szégyen tengeré elöntött. Elszántán a lugas leié tartottam. hogy menyasszonyomat a csúnya árulásért felelősségre vonjam. De ekkor ők is meghallhatták léptem zaját, mert szétrebbentek. Teréz kilépett a lugasbői és ártatlan meglepetést színlelve, felém sietett. En szomorúan megálltam előtte, a szájam megmozdult, hogy arcába vágjam a vádamat. De a pillanatban, amelyben szemünk találkozott, megdermedtem. A lábam a földbe gyökerezett, szemem vadul kimeredt üregéből és homlokomat a téboly verejtéke öntötte el. A Teréz mosolygó kék szemében világosan, tisztán, minden kétséget kizáróan, kisértetes bizonyossággal fölismertem a halál bélyegéi. A szivemhez kaptam és ájultan vágódtam el a kerti utón. Itt a szanatóriumban csöndesen múlnak a napjaim. Az orvosom, a hires pszichiáter, mély tudományossággal, ragyogó okfejtéssel és a meggyőző érvek hatalmas fegyvertárával igyekszik bebizonyítani, hogy mindannak, amit elmondtam. komoly alapja nincs és betegségem, amely múló természetű és jelentéktelen. mindössze egy kis idegkimerülésnek a következménye. Ámde én. ha értelmemmel, elfogadom Is az érveit, - még sem, érzem, hogy igaza, vim. A Teltembe irtózatos gyávaság költözőt:. Ha valakivel beszélek, lehajtom a fejem. Hogyan merjek ezután a szemetekbe «•auf. testvéreim,?.! iEKédoS'-község kéri Jugoszláviához val© csatolását Küldöttség1 Mncsics külügyminiszternél
