Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-06 / 272. szám
Ara: egy és fél dinár' XXIV. évfolvam Subotíca, SZOMBAT, 1923 október 6. ass-jssagasaa; 'nzssa&smMMto 272. szál? Mejrjolesík minden reggel, ünnep után és hétfőn délbe TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal S-5S, Szerkesztőség Iben 5-13 Előfizetési ér negyedévre 135 dinár A belügyminiszter a terror ellen Meg kell fékesai a nacionalista szervezetek atrocitásait — Biztosítani kell a hatóságoknak a nemzeti kisebbségekhez tartozók számára a polgári szabadságot — Fel fogják menteni a felelőtlenek kinyomozását elmulasztó tisztviselőket A belügyminiszter a tegnapi napon a nacionalista szervezetek tagjainak törvényellenes működése megfékezésére rendeletet bocsátott ki. Normális időkben semmi sem lenne természetesebb, mint ilyen tartalmú rendeletnek kibocsátása. Normális időkben nem kellene hálával és elismeréssel fogadni ezt a belügyminiszteri rendeletet, amelyik a kocsmai verekedők, a cégtábla rombolók, a bombavetők, nyomdák feldúlói ellenében parancsolja megvédeni a polgári szabadságot és közrendet. Normális időkben nem kellene a rendőrhatóságokat arra kötelezni, hogy járjanak el a bűnözőknek ama osztálya ellen is, mely hazafias jelszavakba burkolja a rombolás ösztönét s amelyik, amikor polgártársai vagyonában és testi épségében kért tesz, a nemzeti himnuszt énekli. Normális időkben elképzelhetetlen is lenne az a belügyminiszteri rendelet, mely a hatóságok előtt jól ismert ismeretlen tettesek ellen követel bűnügyi eljárást s mely végre meg akarja teremteni a felelőtlenek büntetőjogi felelősségét. Mindez azonban csak normális időkre vonatkozik, nem pedig azokra az időkre, amik a C, szervezetek, a fascisták, az ébredők, a kampós keresztesek •— hogy a hozzánk közelebb eső szervezetekről ne is beszéljünk — sajátították ki maguknak a közhatalom egy részét s hatósági színezetet adtak itt is, másutt is az erőszak érvének. Ámde most nem élünk normális időket s e nem közönséges időkben — szivesen állapítjuk meg — nem közönséges bátorságra vall, hogy a belügyminiszter a nacionalisták erőszakoskodásainak megfékezésére s a nemzeti kisebbségekhez tartozók polgári jogegyenlőségének biztositására kötelezi a politikai és rendőri hatóságokat. Százszor megírtuk, százszor elpanaszoltuk már azokat az igazságokat, amelyeket most a belügyminiszteri rendelet is enunciál. Hazát védeni lehet harctéren, hazafias munkát lehet végezni műhelyben, iskolában, kaszával, kapával, tollal, de kocsmai verekedésekkel, cégtáblák leszaggatásával, revolverlövöldözéssel, gyűlések megzavarásával, nyomdák összerombolásával csak diszkreditdlni lehet a nemzeti érzést, de szolgálni nem. Hogyan lehet nemzeti érzést felébreszteni azokban, akiket félholtra vernek, akikbe belelőnek, akiknek beverik ablakait s leszaggatják cégtábláit. Hogyan lehet atrocitásokkal az uralmon lévő nemzethez melengetni az uralom kitagadottjait. Vannak egyesületek, amelyekbe csak be kell lépni s a belépés ténye — mint a Szent Lélek nyelve — fölvilágosítja a tagokat arról, hogy mit parancsol a nemzeti érdek s milyen jogtalanságokat mentesít a nacionalista érzésre való hivatkozás. Jogállamban — igaza van a belügyminiszternek — nem lehet eltűrni azoknak az egyesületeknek működését, amelyek atrocitásokkal, rongálásokkal, a testi épség elleni merényletekkel akarják szolgálni a nemzeti szellemet. Mindez az érv természetesen csak a jóhiszemüeknek és elfogulatlanoknak szó!. A revolverhazafiakat, cégtábla hősöket s az ablakfrontok vitézeit nem a hazafias érzés vezeti, hanem annak a kevés jóhiszemünek tévedése, akik mindent megtudnak bocsátani, e mit hazafias érzésre való hivatkozással követnek el. Ez a megbocsáthatatlan engedékenység már a hatósági tekintélyt is kikezdte, bírói Ítéletekben is fog ialkoztunk már a romboló szociálizmus igazolásával s vezető közigazgatási tisztviselő szájából is hallottunk már a testi épséget s a lapot előállító nyomdát veszélyeztető fenyegetést. A belügyminiszter most kijelenti, hogy a hatóságokat fogja felelőssé tenni azért, ha ez a rendeleté végrehajtatlan marad s ha a hatóságok ezután sem fogják kinyomozni a bizonyos válfoju bűncselekmények elkövetőit. Hiszszük, a belügyminiszter ura lesz szavának s ha az első tisztviselő eltávozik helyéről, aki szembehelyezkedett ennek a rendeletnek kijelentésével és intenciójával — helyreáll az országban a jogrend a hatóságok tekintélye, a polgárok békéje és nyugalma itt ben s az ország presztízse a külföld előtt. S ha ez valóra válik, tiszteletre méltóbb munkát alig végzett még belügyminiszter. £ZEKEE£2TŐSÉC: Kralja Alexandra-ulica i szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alezandra-nlica 1 (Lelbach-palota) Abeiügyminisztermegvédianemzetikisebbségekei a uacioealista szervezetek atrocitásai ellen A belügyminiszter a Zagrebi és ljubljanai tartományi kormányzóságnak és valamennyi főispánnak alábbi rendeletet adta ki: Több esetből kifolyólag alkalmam volt tapasztalni, hogy a nacionalista szervezetek egyes tagjai kihivólag viselkednek, olykor tettleges támadásokat intéznek a kisebbséghez tartozó állampolgárok ellen. Ezek eljárásukat azzal indokolják, hogy az említett állampolgárok nem loyálisak és nem megbízhatók. Az ország alkotmánya és a törvények, továbbá a nemzetközi szerződések teljes és egyenrangú szabadságot biztosítanak minden kisebbséghez tartozó állampolgárnak. Ennek folytán ezeket a támadásokat nem lehet másnak tekinteni, mint durva erőszaknak és ezek egyetlen jogállamban sem engedhetők meg, annál kevésbé, mert az ilyen eljárás nem alkalmas módszer a nemzeti öntudat felébresztésére. Ha van nem ioyális állampolgár, a rendes és törvényes állami hatóságok vannak hivatva arra, hogy ezekkel szemben a törvény keretén belül eljárjanak, de semmi esetre nem járhatnak el velük szemben az említett nacionalista szervezetek felelőtlen tagjai. Elrendelem ennélfogva vala f ikusan és szigorúan a törvény utasításai szerint járnak el, megszűnnek azok az okok is, amelyek az erőszakos tárni dósokat okozzák és az állam érdekei is megvédetnek a fölforgató elemekkel szemben. mennyi alámrendelt hatóságoknak, hogy ezeket a támadásokat semmiesetre se tűrjék el, de ha ezek mégis megtörténnek, a tettesekkel szemben azonnal és a törvény szigorával járjanak el, minthogy a nacionalista szervezetek tagjai föladatukat kizárólag csak legális utón végezhetik el, de semmi esetre sem terrorral és a törvény által meg nem engedett módon. Olyan kifogásokat, hogy adott esetben a tettesek nem nyomozhatok ki, olybá tekintem, mint a hivatalos kötelesség tudatos elmulasztását az eljárásra hivatott közegek részéről és igy az ilyen közegeket a megfelelő rendőri és közigazgatási szolgálat ellátására alkalmatlannak fogom tekinteni ás ezekkel szemben minden tekintet nélkül a törvény teljes szigorával fogok eljárni. Hasonló módon járok el valamennyi járási, kerületi, megyei és tartományi főnökkel szemben, ha megengedik, hogy területükön az állam és ez állom egysége elleni üzelmek folyjanak és elrendelem, hogy az ilyen üzelmeket folytató személyek elien bűncselekmény esetén azonnal és szigorúan a törvények szerint járjanak el, mert ha 0 rendőrközegek úgy az egyik, minta másik esetben lelkiismeretesen, ener-A ae-mzeüségi középiskoláról beszélni sem leket l radikálisokat cs demokratákat Ssszebékiti a nemzetiségek eltöri gyűlölet A tavasszal a tanárok fizetésének rendezéséről szóló javaslat tárgyalásánál az újdonsült német képviselők javaslatot tettek, hogy a törvénybe vegyenek fel intézkedést, amely a nemzetiségi kisebbségek száméra biztosítsa a jogot, hogy gyermekeiket a középiskolában anyanyelvükön oktathassák. Trifunovics miniszter ekkor kijelentette, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat keretében nem lehet a kérdést megoldani, hanem ígéretet tett, hogy majd ősszel, amikor a középiskolai törvényt tárgyalják, ez a kérdés is törvényes utón nyer szabályozást. A miniszter megfeledkezett ígéretéről. Pénteken a középiskolai törvényt tárgyaló albizottság ülésén Teubel német képviselő pótolni akarta a feledékeny miniszter mulasztását s intézkedést kívánt felvétetni a törvénybe a nemzetiségi középiskolák felállításáról. Javaslata tárgyalásánál kiderült, hogy a radikálisok és demokraták közti ellentét nem is olyan mély, az ellenfelek nyomban megértő barátokká válnak, mihelyt a nemzetiségi kisebbségekről van szó. A javaslat beterjesztése után Reisner Josip demokrata képviselő kérdést intézett Trifunovics közoktatási miniszterhez, hogy a kormány elfogadja-e Teubel javaslatát. A radikális miniszter nyomban megnyugtatta az aggodalmaskodó demokratát, kijelentette, hogy a kormány nem fogadja el a javaslatot. Teubel azt kívánta, hogy a bizottság elnöke tegye föl szavazásra a kérdést, hogy a bizottság megszavazza-e az indítványát. Reisner újból fölszólalt s azt hangsúlyozta, hogy a javaslat tisztán politikai természetű, amelynek a közoktatási törvénynyel semmi összefüggése nincs, azt hangoztatta tehát, hogy Teubel javaslata fölött szavazás nélkül térjenek napirendre. Az elnök Teubel tiltakozása ellenére Reisner Josip inditványát tette fel szavazásra, a bizottság valamennyi tagja — Teubel kivételével — úgy szavazott, hogy a nemzetiségi középiskolák felállt-
