Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-28 / 294. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1923 október 28. amamtmsaxB!^\*s&{z$n3St!seaiWBBamBmammm A finnéi teagerikagyó Miiéin király sí­ri •í 'GTlílWíOt Petrovics Vukasin volt szerb királyi miniszterelnök emlékiratai XVII. pillanatok alatt a park korzó felőli bejárata. Amikor a lélekszakadva roiianó emberíömeg meglátta, hogy az üt­közet, a rabiók és detektívek vias­­kodása, nem komoly, mindentó meg­könnyebbülten lélegzett fel, érdek­lődve nézték és senkibe nem avat­kozott a vad verekedésbe. — Hisz ez nem is olyan borzasz­tó! — mondta egy ernyős kis höigy — milyen kedvesek! — Csak játszanak! — jegyezte meg egy kövér ur és előrébb tola­kodott. hogy jobban láthasson---­(T.) I Pasics miniszterelnök és Nincsics ' külügyminiszter szombaton kihall- 1 gatáson fogadták Laginja volt hor- i vát bánt. a paritásos bizottság elnö- i két. aki a bizottságban tudvalévőén a horvát álláspontot képviseli. Nin­csics külügyminisztert szombaton Sumonde beogradi olasz ügyvivő is felkereste, aki hosszabb tanácsko­zást folytatott vele Mussolini leg­újabb ajánlatáról. Beogradban optimisztikusan Ítélik ‘meg a helyzetet és bíznak abban, hogy a kérdést végül sikerül békés utón a rapallói szerződés szellemé­iben elintézni. A djakovári püspökséghez csatolják Baranyát A baranyai katolikus egyház tud­valévőén abban a viszás helyzetben van. hogy egyházjogilag a pécsi püspökséghez tartozik, amely az uj államalakulás óta, a fölmerült ne­hézségek következtében nem tudja az elszakadt egyház-rész ügyeit megfelelően intézni. Egyházi körök­ben, mint már megírtuk, ezen a visszás helyzeten kétféle módon akartak segíteni: az egyik terv szerint a bácskaihoz hasonlóan állíta­nának fel, a másik szerint az egyedüli megoldás az lenne, ha az egyház­részt a djakovári püspökséghez csa­tolnák. A két megoldási mód körül megindult tárgyalások, mint értesü­lünk az utóbbi terv javára dőltek el. Az egyházi körök a megbeszélések során az önálló apostoli admmisz­­tratura fölött azzal a kifogással tér­tek napirendre, hogy a terület ki­­csony ahhoz, hogy önálló püspök­séget alakítsanak belőle, tekintve, hogy a pécsi egyházmegyétől el­szakadt részből a djakovári püspök­ség magának vindikálja minden esetben a valpovói és dolnji—mihoj­­laci kerületeket. A legközelebb meg­jelenő pápai bullát, amely a bara­nyai, illetőleg a pécsi püspökségtől átcsatolja a djakovári püspökséghez a szóbanforgó területeket, azzal ma­gyarázzák, hogy egyszerűsítési szempontok ezt a megoldást köve­telték. Több tekintélyes egyházi szemé­lyiség — akiknél érdeklődtünk ar­ról, hogy milyen hatást váltott ki ez az intézkedés az érdekeltek kö­rében — aggályát fejezte ki a fenti megoldással szemben, arneiy külön­böző nehézségeket fog szerintük maga után vonni, többek között azt, hogy nyelvi nehézségek miatt az átcsatolt területen működő lelkésze vissza fog térni a pécsi egyházme­gye kebelébe. Dr. Kubb és Mister Herkules izgalmas csatúja a suboticaikorzón Amióta a Kultúra rt. és a Galan­­jtai rémregénykiadócég népszerűsíte­ni kezdte a távölő Mister Herkules és a zseniális Kubb doktor fantasz­tikus kalandjait, szegény jó öreg Nick Carter egészen lecsúszott, kegyvesztett lett az ifjúság előtt, Kubb doktor legalább öt fejjel veri összes rokonszakmabéli kollégáit. Ö ma a ponyvairodalom tündöklő csil­laga. Kivénhedt Nick Carter nem bírta az iramot az uj merész ötle­tekkel, az uj generáció többet kö­vetel, az örök egyforma betörő, gyilkos és detektivtipus kezdett ba­nális lenni, a tehetségtelen Nick el­lustult, beérte azzal, hogy meghalt ia tizenötszörös apagyilkos és utána nyugodt lelkiismereitel itta fekete­kávéját a városi kávéházban. A szemfüles Kubb észrevette, hogy hol a hiba és elkábitoíta, lepi­pálta mindannyit, valahány élő és halott detektív csak volt a világon. Az árvagyerekek, inasfiuk, daj­kák és kis diákok szimpátiája egy csapásra behódolt Kubb doktor láng­esze előtt. Kubb kifogyhatatlan a trükkökben, nem elégszik meg az­zal, hogy az áldozat szörnyethal a felhőkarcoló tetején, halóporából feltámasztja, kiráncigáija a föld alól is és űzi, kergeti tűzön, vizen át, földön, levegőben, a holdban és a Marson, a másvilágra utána megy és olyan bravúrokat csinál, hogy tátva marad az olvasó szája a ré­mülettől. Doktor Kubbnak Szuboticán is sok titkos hive van. De a szuboticai gyerekek komolyan vették Kubb doktor csodálatos történetét és pisz­tolyokkal, tőrrel és botokkal ícl­­fegyverkezve készültek a nagy kon­kurenssel, Mister Herkulessel való döntő leszámolásra. A rémes ütközet este hat óra táj­ban a korzó végén zajlott le. A sé­tálók eleinte mit sem vettek észre I abból, hogy itt valami készül és jj amikor az első pisztolylövések el- I dördültek, mindenki halálraijedten I rohant a park felé abban a liiszem- I ben, hogy gyilkosság tortán. A 1 háború ezalatt teljes erővel duhön- Igött, soríüzek dördültek a riasztó­­§ pisztolyokból és vad orditozástól I visszhangzó csatatérré változott Beogradból jelentik: A fiumei kér­désben, amely — mint a jugoszláv külpolitika tengeri kígyója -- há­rom év óta van már állandóan napi renden — a beogradi sajtó értesü­lése szerint újabb olasz ajánlatok ér­keztek a jugoszláv kormányhoz. Jó! informált politikai körök úgy tud­ják. hogy az olaszok tovább akar­ják folytatni a tárgyalásokat, ami a jugoszláv kormány véleménye sze­rint csak a rapallói szerződés alap­ján lehetséges, mert Jugoszlávia a jövőben semmi tekintetben nem haj­landó a hozott szerződéseket figyel­men kívül hagyni. Miután az apa távozott, megje­lent a fia. I — Hallotta már, hogy édesatyám jegy véleményen van azokkal a mi­­j taszterekkel, akik a statáriumot el­­j lenzik? — ezzel köszöntött a király. I — Hallottam, de még egyebet is — feleltem én. A király utóbb beismerte, hogy csakugyan Milán király követelte a rogtöniíéiő biróságot és nagyon megharagudott a kormányra, mert nem akarta rögtön elrendelni. — Minek várjunk még néhány na­pig? — kérdezte a király. — Miért ne rendelnök el rögtön, ha apám kí­vánja? — Mert most a kormány nem ve­hető rá. Kormányválság támadna s ezt nekem el kell kerülnöm, amíg Vladár doktor szabadságon van. Ha majd hazajön, tessék vele úgy meg­állapodni, ahogy apja kívánja. Ez nekem is könnyebbség lesz, önnek is jobb lesz. . Semmi szükség Vladár doktorra. Ön teljhatalmú képviselője s ugyan­olyan jogai vannak, mint neki. A királynak hiába magyarázgat­­tam, nem akart rám hallgatni. Azt kívánta, hogy még este üljön össze a minisztertanács és határozzon. — Ha válságot akar előidézni, akár rögtön összehívom a minisz­tertanácsot. Ha ezt el akarja kerül­ni, mondjon le a kívánságáról. De ami ma lehetetlen, esetleg egy-két nap múlva könnyen keresztülvihető. Erre a király kiadta a rendeletet, hogy estére az összes minisztere­ket meg kell hívni vacsorára. Vilá­gos volt. hogy a vacsorának az volt a célja, hogy a király barátságos beszélgetés közben elérhesse azt, amit különben nem tudott kivívni. A királytól a rendőrségre mentem, hogy a merénylővel és a többi fo­gollyal beszélhessek, A merénylő fiatal, csinos legény volt, mindössze huszonnégyéves. Mikor szelíd szó­val kihallgattam, elkezdett sirni és bevallotta, hogy mások csábították a bűntettre. Este nyolcadfél órakor a királyi palotába mentőm ebédre. A többi I miniszter már mind ott volt. Ebéd után a merénylet került szóba. Mi annak a véleményünknek adtunk ki­fejezést, hogy nem szabad sok vád­lottat kivégezni, mert ez a külföl­dön rossz hatást tesz. Egyszerre csak szóba hozta a király a statá­rium kihirdetését. Késő éjszakáig vitatkoztunk erről a kérdésről. A kormány minden tagja ellenezte a kivételes állapotot, csupán Vukovics őrnagy, a hadügyminiszter helye­selte. A király türelmetlen és ide­ges volt vita közben s mikor nem ment velünk semmire se, kiment a teremből, magával vlvén a hadügy­minisztert. Néhány perc múlva vu­kovics őrnagy visszatért és egy kéziratot kezdett előttünk felolvasni. A király lemondó levele volt. A kéz­irat tudatta a minisztertanáccsal, hogy vagy rögtön kihirdeti a statá­riumot vagy a király lemond. Én Vukovics mellé siettem, kiragadtam kezéből az iratot s megakadályoz­tam abban, hogy tovább olvas som Emlékeztein egy hasonló jeleneite. amely 1885-ben történt Nishen, Ak­kor Milán király akart hasonló ira­tot átnyújtani Garasanics ininisz­­trelnöknek és nekem, áld akkor pénzügyminiszter voltam. Hat hő nappal később, hogy ezt a lépési megakadályoztuk, Milán király be­vallotta nekünk, hogy csak hűsé­gűnket akarta próbára termi. Iia mi, már mint Garasanics és én elfo­gadtuk volna a lemondást, akkui egyszerűen kivégeztetett voha ben­nünket, amit akkor, a bolgár-szerb háború idején, hadjbirósági ítélettel könnyen megtehette volna. Ezúttal bosszantott, hogy a király ilyen éretlen gy.erekcsinnyel pró­bálkozik. Ezért megmondtam Vuko­­vicsnak, hogy ezt az írást azonnal adja vissza a királynak s szólítsa fel, hogy azonnal térjen vissza- kö­zénk, különben beadjuk lemondá­sunkat, Vukovics elment az üzenet­tel s rögtön rá jött a király. Ekkor már két óra volt éjfél után. Ideges, emelt hangon újra a kivételes álla­pot rögtön való kihirdetését köve­telte. Én szemrehányást tettem a királynak, hogy oktalanul az élére I állítja a helyzetet. Erre a király széthúzta a báltérben levő függö­nyöket, ahol két ezredes állott: j Konsiamtinovics és Kumzics. A ki­­irály hozzánk fordult; — Készek vagytok mindenkit ár­talmatlanná tenni, akit mutatok? A tisztek szalutáltak és azt mond­ják: Igen. Erre én megkértem a tiszteket, hogy távozzanak. Amit meg is, tet­tek. Én rögtön elhatároztam, hogy eine a jelenetre lemondással fogok válaszolni. Julius nyolcadikén csak­ugyan tudattam a királlyal, hogy a kormány lemond. 1 A királiy rögtön kijelentette, hogy erről szó se lehet. i _— Tegye meg nekem azt a szíves­séget és iparkodjék kollégáit a kivé­teles állapot és a statárium kihirde­tésére rávenni. Már három napja, j hogy a merénylet történt s ön akkor megígérte, hogy két-három nap múl­­; va intézkedik, ha szükség lesz rá. : Nos hát. arról meggyőződhetett, hogy enélkül nem találjuk meg a felbujtókat Én azt feleltem, hogy a kormány alig tud valamit a nyomozás mene­téről. — ön és az apja vezetik a vizsgá­latot. Mielőtt valamit elhatároznék, tudnom kell, mit akarnak önök a ki­vételes állapottal elérni? j i — Apám kívánja. Meg kell mon­danom az igazságot: apám harag­szik rám, önre és a kollégáira. Bánt­ja, hogy késlekedünk. Megmagyaráztam, hogy a dolog . nem olyan egyszerű. Külön tör­vényt kellene alkotni, mert ezidő szerint nincsen. De ez egy nap alatt ;is meglehet. A király hozzájárulásá­val nyomban elhivattam Gyorgye­­vics és Stefanovics minisztereket, j akik vállalták, hogy a törvényjavas« I latot megcsinálják. I A király nyilatkozataiból azt vet­ítem ki, hogy a rendkívüli intézkedé­sek se járnak majd eredménnyel. I Ezért, hogy az ügyet végre eltemet­­f hessem. belementem, hogy javaslat­­ba hozom a kivételes állapotok ki­­f hirdetését, de olyan enyhe formá­lj bari, hogy az ártatlanoknak módjuk­­l bjn legyen védekezni és magukat £ tisztázni. Ha. a szabad védelmet I biztosítjuk s mindenkinek megen­­;! gedjiik, hogy szabadon beszélhes­sen a bíróság előtt, akkor nem lesz ; baj. A k’rály és Gyorgyevics. vala-Imint Stefanovics miniszterek egy véleményen voiíak velem. Este megint . hivatalos voltam 5 ebédre a királyi palotába. Most már ; Milán király is odajött hozzám és I megköszönte, hogy végre a helyes iutra tértem. Majd megkérdezte, vaj- i ion kollégáimat rá tudom-e venni, j hogy javaslataimat elfogadják? I — Minden kollégám szívesen kész 'felségednek szolgálatára állani. ha kell, áldozatok árán is s meggyőző­je dése ellenére is. Milán királyt kielégítette a ma- I gyarázatom, s erre olyan szeretetre­­: méltó lett velem szemben, mint rit- 5 kán. Elmondotta a vizsgálat folya­­: mát, amiből' én azt vettem ki, hogy : a radikálisoknak, akikre a király I gyanakodott, nem volt részük a me­­jj rényletben. :! Ezt a felfogásomat nem is titkol­jam Milán király előtt, aki erre az­­!j zal felelt, hogy éppen azért kivánta ' a kivételes állapotokat, mert ilyen í módon talán mégis lehetne bizony!« itékokat szerezni. ) Julius kilencedikén reggel tiz őra­­\ kor a miniszterek mind a királyi pa­­[ lotában gyűltünk össze és a király elnöklete alatt minisztertanácsot tar­tottunk. Itt előterjesztettük a kidol­­; gozott javaslatot, amelynek címe ■ volt: »Törvény a Beogradban és a \ dunai kerületben kihirdetendő kivé­teles állapotról és statáriumról.« Mi­után én lemondással fenyegetőztem, ;a minisztertanács elfogadta és még aznap kihirdette a törvényt. A vizsgálat vezetésére a király 'vizsgálóbiztost nevezett ki. A vizs­gálóbiztos Andonovics csakis a ki­­í rálynak tett jelentét, s így a kor­­j mány tagjai csak annyit tudtak meg ja nyomozásról, amit a király jónak látott elmondani.

Next

/
Thumbnails
Contents