Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-25 / 291. szám

4. oldal BAGS MEGYEI NAPLÓ 1923 október 25 CIRKUSZ Az emberiség határkérdései Mama újságot olvas a kávéházban): Te BogmnU! Papa (kidugja fejét a képeslapból): Na mit akarsz? Mama: Mondd csak, mi van ezzel a zsombolyai határizéved? Papa: Én tudjam? Amikor még a ro­mán külügyminiszter sem tudja.... (Visszabujik a képeslapba.) Mama: A román külügyminiszter nem zsombolyai születési!, de mi azok va­gyunk és ha a román külügyminiszter nem tudja, hogy mi hová tartozunk, az az ő privát dolga, én legfeljebb tisztei­­tetem érte, hogy ilyen rosszul van tá­jékozva, azonban.... Papa: Csak hagyd te a román kül­ügyminisztert, amiért nincs tájékozva, hogy mi hová tartozunk! Elvégre nem tarthat külön diplomáciai attasékat ked­vünkért az Ószivácl Takarékpénztár­ban, a Délvidéki Banknál, az öreg Veisz bácsinál.... hogy az istennyila ütne bele különben a piszok uzsorásba, tudod hány perceníre adta ide azt a rongyos háromezer dinárt? Mama: Bogumil, amikor egy honleány érdeklődik nálad, hogy tulajdonképpen merre van hazája, akkor ne gyere neki hitelezőiddel. Papa: Nagyon jó. Te egy honleány vagy? Ezt nem is tudtam. Azt hittem, eddig, hogy többszörös honanya vagy. Mama: összetévesztesz a magyar parlamentből a Schlachta Margit nő­vérrel. Az egy honanya. Papa: Érdekes. Pedig arról a hon­atyáról meg voltam győződve, hogy honleány. Mama: Jó, jó, figyelmeztetlek, hogy eltértél a tárgytól, beszéli csak arról, hogy mi van szülőföldem szép határá­val, mint a költő mondja. Papa: Szülőföldem szép határát mo­mentán igazítják. Mama: Mint egy elromlott órát? Papa: Pont úgy. Csakhogy az el­romlott óra, ha megigazították. Jól jár, ezzel szemben egy határvidék, azzal, hogy megigazítják, nem jár jól. Vagy azt hiszed, hogy olyan könnyű lesz most máról-holnapra jó román hazafi­nak fenni? Én nem vagyok egy nehéz­kes ilyesmiben, de már moet kijelen­tem, hogy ha a románok a legközelebbi határkügazitás alkalmával netalán az eszkimókhoz csatolnának minket, nagy zavarban leszek, mert nem szeretem a fókazsirt. Mama: Szóval azt, hogy átsiboltak berniünket Romániának, röviden határ­­biigazitásnak nevezik? Papa: Igen, de ez még nem történt meg, mert csak most járt le a kitűzött határidő és ezután---­Mama: Megállj! Mi az, hogy határ­idő? Papa (türelmetlenül): Az az idő, ami a határon van. Ha esik, az is határidő, de a szép idő is határidő— feltéve természetesen, hogy a gránicon fordul elő. Mama: És hogyan lehet ezt a határ­időt kitűzni? Papa: Nem hallottál még a határcölö­pökről, amik a határ mentén a földbe Vannak szúrva? Mama: De igen. Papa: Nahát, mit gondolsz, miért vannak azok ott? Csak úgy passzió­ból? Hogy a nap a hasukat süsse? De­hogy édesem, (örült fölénnyel). Azok a határcölöpök azért vannak ott, hogy a határőrök naponta pont délben és pont éjfélkor kitűzzék rájuk a határidőt. Mama: Most már értem. Gyerünk tovább! Papa: Azt nem lehet Mama: Miért nem? Papa: Mert ahhoz határátlépési iga­zolvány kell, vagy vizűm, avagy egy ügyes svercer, aki átviszi az embert a határon. Mama: De ha már román állampol­gárok .vagyunk, akkor..» Papa: Csakhogy még nem vagyunk, mert a határmegállapitó bizottság még nem hozta meg a határozatát Mama: Érte kell menni. , > j f. Papa: Hová? Mania: Micsoda ostoba kérdés. Hová kellene menni egy határozatért? Hát persze, hogy a határra__ Papa: Ele ez nem úgy van, a hatá­rozatot azért nem hozták meg, mert a két állam nem döntött véglegesen__ üietve hoztak ugyan egy határozatot, de az meglehetősen határozatlanul ha­tározza meg a határrendezésben köve... Mama: Kezded nagyon szakszerűen kifejezni magad és ezért nem értem, hogy mit beszélsz. Határozat nem lehet határozatlan, mert ez önmagának el­lentmond, lévén a tálán—télén—atlan— etlen úgynevezett fosztóképző. Papa (kap a magyarázaton): Éppen erről van szó, te könyörtelen. Jugoszlá­viát ugyanis meg akarják fosztani Zsombolyától Mama: Akarják? Hát még nem tör­tént meg, te értelmetlen? Papa: Ezt magyarázom egy teljes óra óta. Mindkét állam ugyanis határ­talanul igyekszik.... Mama: Határtalanul? Hát ha nincs határ egyik állam szélén sem, akkor hogyan lehet ezt a nemlétező határt kiigazítani? Papa: Dehogy nincs határ. A legha­tározottabban van. Hiszen.... Mama: Hagyd abba, hiszen a vak is hallja, hogy ami az emberiség határ­kérdéseit illeti, te ezekben hatökör vagy. Papa: Kérlek, ez határsértés. Nem marad számomra más hátra, mint meg­szakítani veled ezekután a diplomáciai összeköttetést. Mama: Na csak ne légy úgy feliz­gatva. Te diplomata a meildnyzsebben. Te műkedvelő határrendőr. Láttál már legalább életedben egy elevesi határt? Papa: Hogyne. Tiz perccel ezelőtt. Itt a kávéházban. Mama: Milyen határt? Papa (röhög): Ruhatárt (Kap egy pofont.) dió. Holtpontra jutott a bolgártjixgoszláv tárgyalás Jugoszlávia négyszázmillió lávát követel Szófiából jelentik: A bolgár-jugo­­szláv tárgyalások holtpontra jutót tak. Rakics szófiai Jugoszláv követ Beogradból való visszatérése után a jugoszláv delegáció ülést tartott, amely a kormánytól kapott instruk­ciók alapján a bizottságok legköze­lebbi ülésén javaslatot terjesztett elő, amely szerint Jugoszlávia hatá­rozott összegű kártérítést követel a háború alatti bolgár rekvirálásokért. A bolgár delegáció 150 millió lévát ajánlott fel először, majd, amikor a jugoszláv bizottság ezt nem fogad­ta el, 200 millióra emelte fel az ösz­­szeget. Ezzel szemben Jugoszlávia 400 millió lévát követel Bulgáriától, V amelynek megbízottjai egyelőre ab­ban az Irányban próbálnak meg­egyezést létesíteni, hogy középösz­­szegben állapodjon meg a két or­szág. A tárgyalások még folynak', de előreláthatólag nem végződnek eredménnyel, mert mig Jugoszlávia ragaszkodik a 400 millióhoz, addig Bulgária — mint az egyik bolgár megbízott kijelentette, maximum 250 millió lévát adhat kártérítésképpen Jugoszláviának. Beogradban nem bíznak a meg­egyezésben. A bolgár relcvirálások­­ból eredő kárt szakértők fél millió aranydinárra értékelik, amit a bul­­gárok nem hajlandók megtéríteni. Obrenovics Sándor és Braga Masin temetése Pelrovics Vukasin volt szerb királyi miniszterelnök emlékiratai XV. A királygyilkosság körül Sarikov orosz követnek különös szerep ju­tott. Már említettem, hogy az orosz követség palotája a konakkal szem­ben volt. A tragédia tehát valóság­gal az orosz követ szeme előtt ját­szódott le és még csak a Ids ujját se mozdította meg, hogy a királyt megmentse. Elég lett volna, ha az ablakot kinyitja és lekiált. »Megáll­tatok! Az orosz cár megtiltja nek­tek a királygyilkosságot!« És a ki­rály meg lett volna mentve. Még furcsább volt a szerep, ame­lyet Dumba. az osztrák-magyar kö­vet játszott. Ö a gyilkosság ideje alatt nyugodtan fel-alá sétált a há­za előtt s nézte az előtte történő eseményeket. Az összeesküvők tudták, hogy a rendet fentartani csak úgy lehet, ha azonnal uj kormány alakul. Minisz­terelnökké Avakumovics Jován volt kiszemelve. De ő éppen nem volt Beogradban. Táviratban hívták a fővárosba, ahova még aznap este megérkezett. A pályaudvaron a ka­tonai hatóságok fejei fogadták, akik egyenesen a miniszterelnökségre kí­sérték. Itt nyomban hozzálátott a koalíciós kormány megalakításához. Minden párt képviselve volt az uj kormányban: az összeesküvők kö­zül Masin ezredes és Gencsics volt miniszter kaptak tárcát. Másnap, junius tizenkettedikén már minden megtörtént a rend biz­tosítására. A királyi pár holttesteit a palota pincéjében helyezték el. Az utcákon hemzsegtek a katonák. Semmi más nem mutatta, hogy a városban rendkívüli események tör­téntek. Alig érkezett hozzám Bécsbe a királyi pár meggyilkolásának hire, azonnal az éppen akkor induló ur­­napi körmenetre siettem, ahol tes­tületileg résztvett a némzetközi dip­lomácia s igy alkalom kínálkozott a hatás megfigyelésére. Általános megdöbbenést tapasztaltam. Láttam, amikor Goluchovszky gróf az agg császár mellé sietett, s valamit sú­gott a fülébe. Ferenc József a hirt látható izga­lommal fogadta. Iszonyodva össze­csapta a kezét, A néprétegben a megdöbbenés nem volt valami nagy. Drágát min­denki a király rossz szellemének tekingette. Én magam sohase vádol­tam Masin Draga asszonyt. Csak a király és nem a felesége volt a sze­rencsétlenség okozója. Az asszony eljárása érthető volt és emberi, a maga javét kereste. Sándornak kel­lett volna férfiúnak lennie, neki kel­lett volna tudnia, mivel tartozik uralkodói állásának, neki kellett volna érzékein uralkodni. Beograd lakossága nyugodtan fo­gadta a gyilkosság hírét. Mindenki számitett rá és senki se tett sem­mit a merénylet megakadályozásá­ra. Érdekes leletre bukkantak a szintén meggyilkolt hadügyminisz­ter Pavlovics tábornok tárcájában. Egy alezredesnek felbontatlan leve­le volt ez, amelyben pontosan érte­sítette a hadügyminisztert a király tervezett meggyilkolásáról. A had­ügyminiszter még csak fel se bon­totta ezt a levelet. A levélíró alez­redes még aznap, amikor megtalál­ták a levelet, agyonlőtte magát. Pavlovics tábornok sohase lűtt egy király - gyilkosság lehetőségében. Cinczármarkovicsnak, a szintén meggyilkolt miniszterelnöknek öz­vegye mesélte nekem, hogy nyolc nappal meggyilkoltatása előtt be« szélt Drágával egy udvari bálon. Ekkor azt mondta neki a királyné, hogy ha a kormány nem teszi meg végre a kellő biztonsági intézkedé­seket, akkor ő és a király egy hét múlva máij nem lesz az élők sorá­ban. Junius tizenharmadikán temették el a királyi párt és az eseményekben gazdag éjszaka többi áldozatait. Fel­tűnés nélkül csöndben vitték a ha­lottakat pihenőhelyükre, a Marko­­templomba. CincármarkovicS és Pavlovics tá­bornokok halála engem mélyen meg­­szomoritott. Szerbia legjobb katonáit vesztette el bennük. Mivel én tudtam a merénylet előzményeit, akárhány­szor küldtem a két tábornoknak fi­gyelmeztető intést. De egyik se hall­gatott rám. Csak az utolsó napon, a gyilkosság napján látta meg Cincár­­markovics a helyzet veszedelmét s ezen a napon, késő este beadta le­mondását De már késő volt. I. Péter király Most időszerű lett a trónutódlás kérdése. A nép Karagyorgyevics Pétert kí­vánta a trónra ültetni. 1903 junius 18-án ült össze Beo­gradban a népképviselet és megvá­lasztotta Szerbia királyává Kara­gyorgyevics Pétert aki aztán I. Pé­ter néven a trónra lépett. Jelöltségét Oroszország a legerősebben támo­gatta. Egy félórával a választás után Péter herceg Genfben már táv­iratot kapott az orosz cártól, amely távirat igy szólt: Abban a pillanatban, amikor a hirt kaptam, hogy szenátus és a szkupstina önt Szerbia királyá­vá választotta, sietek felséged­nek legjobb és legbensőbb kí­vánságaimat megküldeni Szer­bia jólétéért. Ebből az alkalom­ból biztosíthatom felségedet, hogy Szerbia és népe iránt ha­tártalan rokonszenvet érzek. Felségednek minden vállalkozá­sához teljes sikert kívánok. Miklós. Én a magam részéről a következő üdvözlő táviratot küldtem Péter ki­rálynak: Istennek kegyes rendelése és a szerb nép hősiessége felsége­det ültette Szerbia trónjára. Ab­ban a reményben, hogy hazám­ra immár boldog jövendő vár, sietek felségednek legjobb sze­­rencsekivánataimat megküldeni. Lebegjen Szerbia fölött most már teljes mértékben a köteies­­ségtudás és a hazaszeretet ér­zése. Petrovics. Nevadovics doktornak a kővetke­ző táviratot küldöttem: 1901 február 27 jogot adott rá, 1903 junius 2 kötelességemmé tette, hogy önt teljes sziwel üd­vözöljem a siker alkalmából. A király táviratban mondott kö­szönetét Nevadovics pedig megkül­­dötte nekem az arcképét, a követ­kező dedikációval: — Az őszinte barátnak, a fárad­hatatlan munkatársnak, a haza meg­mentése körül, hálával és tisztelet­tel : Jósa. Az uj elkészült, kívánságra bárkinek megküldjük fii Zsiiisa! Slidor zenemukereskedése Snbotica. Ae nj 7132 Rózsavölgyi Karácsonyi Album ára 60.— dinár.

Next

/
Thumbnails
Contents