Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-23 / 289. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 október 23. CIRKUSZ © as ® Utazás Álomországban ' :s ' { (Bethlen és Nincsics tár■, gyaiásainál, — mint illetékes helyről jelentik — szóba került az útlevél és vizumügy Is. Mindkét kormány el’ , '* ■ nők hangoztatta a nehézsé-» gek megszüntetésének szükségességét.) (Engem nem lehet becsapni ezzel a diplomáciai nyelvvel. Én jól tudom, hogy ez azt Jelenti, hogy rövidesen nem kell vízum, nem kell útlevél, hanem egy-kettőre elutazhatunk Pestről Beogradba és tissza minden vizsgálat nélkül. Kitör a békeállapot. Így fog festeni az utazás.) Dr. Olvashatatlan Aláírás utas beül Beogradban a vonatba. Szubotlcán kiszáll s amíg a vonat áll, a pályaudvarról telefonál a menyasszonyának Budapestre, hogy várja a vonatnál. Két percig kell várni a kapcsolásra, mire dühösen jegyzi meg: — Dlsznóság kérem, ennyi idő alatt Honoluluba telefonálhattam volna. Máskor Szomborból fogok telefonálni. — Csak azt ne tegye nagyságos ur — mondja a telefonos rémülten. — Többet nem fog előfordulni. Dr. Olvashatatlan Aláírás erre megnyugodva visszaül a vonatba, amely elindul. A határon a vonat megáll. — Mi az, erdőben vagyunk?. — kérdez! utasunk. Három marcona férfi száll be a kocsijába. — Mi vagyunk kérem, a határrendőrség. — És miért nem hagynak aludni? — Csak azért jöttünk kérem, hogy megkérdezzük mennyi pénzt tetszik magával vinni? Dr. Olvashatatlan erre példátlan dühbe gurul: — Kikérem magamnak! — ordította. — Kinek mi köze hozzá, hogy mennyi pénzem van! Még jó, hogy nem kérdezik meg tőlem, hogy ki vagyok és hova utazokl Hallatlan! At egyik határrendőr udvariasan mosolyog : — Bocsánat, a kötelesség. Mi azért vagyunk ide rendelve, hogy az utasok pénzére és csomagjaira vigyázzunk. A Jugoszláv és a magyar kormány közösen fizet bennünket azért, hogy az utasok holmijára és főleg pénzére őrködjünk. — De nem mikor aludni akarok! — dohogott még mindig dr. Olvashatatlan. Kltessékeite a rendőröket a kupéból és ekzendergett. Budapesten ébredt feL Amtat a vonat beállott a nyugati pályaudvarra, két férfi jelent meg a fülkéjében. — A vámhivataltól Jöttünk — mondta az egyik — a csomagok miatt. És már rakta is le a csomagokat. — De mit akarnak maguk az én csomagjaimtól?! — kiáltott dr. Olvashatatlan Aláírás. — Bocsánatot kérek, de a nagyságos ur csak nem viheti be maga a városba a csomagokat. Mi azért vagyunk kiküldve a vámhivataltól, hogy segítsünk az utasoknak. A szállóban már rezerváltattunk szobát. Dr. Olvashatatlan Aláírás kegyesen átadta nekik a csomagokat, majd menyasszonya megkeresésére indult. Nem találta meg a perronon. Nyomban megállapította, hogy nőről lévén szó, vagy elkésett, vagy a keleti pályaudvarra ment ki. Ezután a Hotelbe hajtatott. Ott már várták a csomagjai és a jugoszláv konzulátus embere, aki jelentkezni jött. Mert a konzulátusnak jelentkezni kell az utasoknál, Megnézte a szobát is, nagyon tetszett neki \ _ Hogy ez a szoba? kérdezte a főportást —. Húszezer korona — hangzott p válasz, — de persze a külföldiek csak a felét fizetik. Ekkor már megjelent a magyar rendőrség embere is. Jelentkezni. — Miért fly későn? — kérdezte dr. Olvashatatlan. — Már tíz perce Itt va' gyök! — Bo-bocsánat — szólt a rendőrtisztviselő és átnyújtotta a jegyeket. Színházba, cirkuszba, mulatóba. A portás ekkor bekopogott a szobába és hangosan igy szólt: — Nagyságos ur! A külügyminiszter megbízottja van itt jelentkezni! Bemehet!? — Ne kiabáljon úgy! — kiáltott ide-1 gesen dr. Olvashatatlan. — Miért ne kiabáljak?! — ordította a portás az ajtón keresztül. — Ne kiabáljon, mert felébredek és akkor rájövök, hogy álmodtam az egészet, itt a fehér kövön az álmok közepette, ahol három nap és három éjszaka várom, hogy Illetékes közeg rányomjon még egy stemplit erre az agyonstemplizett, vacak útlevélre.... ! Stella. Beszédek nm ma & & Fajvédő-, szoeiali&Sa- és egységes-párti beszámoló-beszédek Magyarországon Budapestről jelentik: Vasárnap a különböző pártokhoz tartozó képviselők több választókerületben beszámoló-gyűléseket tartottak. A szegedi I. választókerületben háromszáz főnyi hallgatóság előtt gróf Teleki Pál volt miniszterelnök, korín ánytámo-gató pártonkivüli képviselő a külföldi kölcsönakcióról beszólt és kijelentette, hogy nincs igazuk azoknak, akik Bethleni a kölcsön kedvezőtlen feltételei miatt támadják. — Ezek az urak, — mondotta — még rosszabb feltételek mellett kapnának kölcsönt, mint Bethlen. A szegedi II. választókerületben Peidl Gyula volt miniszterelnök, szociáldemokrata képviselő kétezer főnyi hallgatóság előtt beszélt. Kifejtette., hogy nem lát irányváltozást a kormányzatban. — A régi gyilkosságok elkövetői, —■ mondotta — szabadon járnak, az üldözések tovább folynak, Zalaegerszeg ma is fönnáll és a sajtó helyzete teljesen bizonytalan. A fajvédők ellenzékisége Bethlennel szemben nagyon furcsa látvány, hiszen együtt csinálták a múlt kormányzati politikáját, amelynek az volt a vezérmotivuma, hogy: üsd á zsidót. A fajvédők föllépése még előnyös Bethlen szempontjából, mert van legalább kivel szemben védeni az arany középutat. Egyébként a kormányzati alap mitsem változott és ezért a kölcsön ügyében csak csalódás éTheti az országot. A kölcsön a kisantanttól függ és ha itt nem lesz olyan belpolitika, amely kívánságainak megfelel, akkor kölcsön sem lesz. Kisteleken a fajvédők tartottak gyűlést, ahol Eckhardt Tibor indokolta meg, hogy miért léptek ki a kormányból és miért mentek ellenizékbe. Zsirkay János azt fejtette ki, hogy antiszemitizmusra szükség van, amig »potrohos zsidók és selyemharisnyás kebron-rózsák sétálnak a szegedi korzón.« Gömbös Gyula a külföldi kölcsönről beszélt és kijelentette, hogy a hatalom tapétái mögül nem látni tisztán a való életet. — Mi már egy évvel ezelőtt megjósoltuk, — mondotta — hogy ha a kormány tovább oiytatja a bankokráciát támogató merkantil politikát, akkor Bethlen urnák egy kofferrel a kezében koldulni kell menni Benes úrhoz. Én mint ellenzéki politikus igenis kijelentem, hogy én nagyon félek az olyan segítségtől, amit az ellenség akar nyújtani. Az ilyen segítség hasonlít a halálraítélt siralomházi kegyelemvacsorájálioz. Ebből a kölcsönből jóllakhat ugyan az ország, de a jóllakás még nem elég, ezen kívül szabadság is kell. A kezünk, úgy látszik, hozzá van szokva a bilincshez, hogy most önként nyújtjuk oda. Utána Uiaitt Ferenc tartott szakelőadást a kormány gazdasági politikájáról. 821 millióra, a kereskedelem jövedelme 722 millióról 300 millióra csökkent. Ehelyütt természetesen csak kerek számokban közöltük Fellner érdekes végeredményeit, amelyek a mintaszerű tanulmányban az utódállamok részesedését részletezve közük. Érdekes fejtegetéseinek végső eredményéből megtudjuk, hogy a háborueiőtti Magyarország 20, milliós lakosságára fejenként 2000.15 korona vagyon és 325.03 korona jövedelem esett; a jelenlegi Magyarországon ez a két szám 2061.44, illetve 349.81 aranykoronára emelkedett. II áromszázmilliós valutacsempészés Három tőzsdeügynököt letartóztattak Budapestről jelentik: A rendőrségnek bizalmas helyről felhívták a figyelmét arra, hogy a gyorsvonatokon nagyarányú valutacsempészés folyik. A vasutakra kirendelt detektívek emiatt fokozottabb éberséggel figyelték meg az utazóközönséget és szombaton délután valóban sikerült is a detektiveknek a bécsi gyors egyik zsúfolt másodosztályú kocsijában egy valutacsempésző társaságot lefülelni. A vonaton ugyanis a felülvizsgáló detektivei: az ülés alatt 300 millió korona értékű részvényt és idegen valutát találtak elrejtve, amit három kereskedő akart Budapestről Becsbe kivinni. Keresni kezdték a nagyösszegü valuta tulajdonosait, akiket sikerült is Radvánui László csehszlovák kereskedő, továbbá Rónai Imre és Bollmann Leó tőzsdeügynökök személyében letartóztatni. A három va* íutacsempészt azután leszállították a leg» közelebbi állomáson és vhszavitték Budapestre, ahol a rendőrségen őrizetbe helyezték őket. Az eljárás megindult ellenük. Mennyit kaptak az utódállamok Magyarország nemzeti vagyonából? Fellner Frigyes statisztikai tanulmánya Budapestről jelenük: Dr. Fellner Frigyes egyetemi tanár az ismert pénzügy-politikus, a íerrarai Metrón dmü nemzetközi statisztikai szemlében érdekes tanulmányt közöl arról, hogy a békebeli Magyarország nemzeti vagyonából — aranykoronákban kifejezve — mennyit kaptak az utódállamok és mennyi maradt a jelenlegi Magyarországnak? Staüszükai adatok alapján és érdekes számítási módszerrel kimutatja, hogy a jelenlegi Magyarország földértéke 7235 millió korona, vagyis az összeomlás előtti ország összes földértékének 36.51%-a; az utódállamok közül Romániára 22,13, Jugoszláviára 22.13, Csehországra 26.14, Német-Ausztriára 1.99, Fiúméra 0.15% földérték esett. A bányaérték Magyarországon 915 millió aranykoronára rúg; Romániának 911 millió, Csehország,nak 370 millió. Jugoszláviának 24 millió aranyértékü bányarész jutott osztályrészül. A régi Magyarország épületeinek összértéke 8775 milliárd aranykorona; ebbői a mai Magyarországnak mindössze 4533 millió maradt meg. Az úthálózat összértéke 817 milliót képviselt; 'ebből csak 265 millió aranykorona értékű úthálózat maradt meg. Összes hidak értéke 80 millió aranykoronát tett ki, ebből megmaradt 54 millió korona értékű (67.89%). Magyarország 5673 kilométeres hajózható vizrutai 341 millió koronát képviseltek, ebből megmaradt 1725 km. 91 millió korona értékben. Az államvasutak és magánvasutak 20 ezer kilométei'es hálózata 4 milliárd aranykorona tökét képviselt, ebből megmaradt 7954 kilométer 1565 millió korona értékben. A posta, táviró és távbeszélő 425 milliós értékéből mindössze 147 milliós érték maradt meg. A mezőgazdasági tételek közül a 4597 millió értékű marhaállomány 1422 millióra csökkent; a mezőgazdasági fundus instructus 2172 millióról 776 millióra, az ipari termékek értéke 655 millióról 348 millióra, az állami ingóságok értéke 585 millióról 210 millióra, a magánosok ingóságainak értéke 2019 millióról 745 millióra kisebbedéit. Magyarország netto nemzeti összvagyona 41520 millió aranykoronát képviselt, mig most már csak 25676 millióra rúg. A mezőgazdasági termelés jövedelme 5085 millióról 2022 millióra, a szőlőtermelés jövedelme 171 millióról 84 millióra, a gyümölcsös konyhakerti termelés jövedelme 92 millióró! 35 millióra, a termelési jőve!eme 114 millióról 16 millióra, a vadászati és halászati jövedelem 8 millióról 3 millióra, illetve 2 és fél millióról 1698 ezer koronára, a bányászati jövedelem 137 millióról 68 millióra zsugorodott össze. Az ipari termékek jövedelme 1694 millióról A versed háború A csatornában rablóbanda helyett egy alvó kádármestert találtak. VersecröJ jelentik; Egész Verse« lázas izgalommal beszélt a verseci kanálisban bujkáló rablóbanda tagjairól. akiket egy bátor verseci csizmadia fedezett fel, amikor éjszakai mulatságból hazafelé tartva, a kanálisból gyanús hangokat hallott. A bátor csizmadia kihallgatta a rablók éjjj téli tanácskozását, s megtudta azt a tervüket, hogy másnap éjjelre kiraboljak a jómódú verseci gazdákat A csizmadia reggel a rendőrségre sietett jelentette éjszakai tapasztalatait. A verseci rendörök mind a tizenketten teljes felszereléssel vonultak ki. hogy megkiizdjenek a kanális rabló lakóival. Egész Versec városa ott szorongott a kanális rácsainál, a férfiak botokkal felfegyverkezve, élükön a rettenthetetlen csizmadiával, a nők forróvizes fazékkal. A rendőrség kivont karddal, a tömeg üdvrivalgás#* j tói kisérve benyomult a szűk. pisa* kos. sötét kanálisba. Félórás előnyo; múlás után a csatorna másik végé* ben ráakadtak a rablótanyára, de csak egyetlen ember feküdt a rács alatt, akiben legnagyobb meglepetésükre, Versec város egy közismert kádármesterére ismertek. A kádármester javában aludt és nagyon fel volt háborodva, amiért olyan udva-< riatlanul zavarták fel. Rablóknak színét sem látták, de a kádármester elárulta, hogy álmában hangosan szokott beszélni. A verseciek harci kedve lelohadt, amikor ez kiderült, csupán a bőíantáziáju csizmadiamester nem tud be-I letörődni a valóságba és erősiti váis rosszért© a romantikus verseci polj gúrok előtt, hogy a kanálisban igenis rablók rejtőztek, csakhogy: idejekorán megneszelték a veszedelmet és megszöktek.
