Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-21 / 287. szám
1923 október 21. BACSMEGYE1 NAPLÓ 11. oldal. nem hagyta békén. Később álmában is gyötörte. Víziói voltak: viz feleit repült, mindenfelé csak viz . . . sok víz . . . tenger . . . sehol száraz föld... nem akarok!... — kiáltotta — felébredt . . . Csupa viz voitj az izzadtságtól. Kínlódott. A házban nem volt szabad vizet tartani. Megátkozta a cukrászt, aki a jövőbe lát, megátkozta azokat, akik kiváncsiak a jövőj ükre. Éjjelenként rémképeket látott, fuldoklóit. Nem bírta tovább. Egy éjszaka őrült erővel felugrott ágyából, kirohant az udvarra. Odakint csepergett az eső. Gyorsan visszaírnit az ágyába. Reggelre felakasztotta magát. Tonetli cukrászdája aranybánya lett. A többi cukrász bezárta a boltiát. ■ >— in mi II !■ 11. ni hifi1 "Willi im« .......... Asszongpárbaj a Ple bán ia- ucc&ban A Plébánia uccában csak minden öteszíendőben történik valami, 9. legcsöndcsefcb, legfalubb uccája a nagyiaiu Suboticának és ha ké- F^nyseprő megy végig a házak iioti az egész ucca összeszalad megcirógatni a kormos embert és létráját, hogy jószerencsét hozzon a simogató jóra. Vasárnap délután ismét mozgósítva lett az egész ucca. A járda közepén hárman imhoiyogíak, mint misztikus bábjátékok: a fehér reti- Miös démon, a csapodár, részeg férj és középen a termetes, naiv családanya ep— esernyővel. Mindhánnan ordítoztak, ütöttek, védekeztek, de legkitartóbb az esemyős hölgy volt, aki fáradhatatlan buzgalommal, kéimarokra fogva a súlyos, ódon ernyői, püfölte irgalmatlanul, hol a csábitó, hol a férje vórbeborult! fejét. — Te rusnya béka, megmételyez-1 ted az uramat, — hörgött az igaz-* ságosztó fúria —, behálóztad a se-| lyemharisnyáddal ezt a bárgyú bi-1 valyt! — és ádáz rohammal ismét a szerencsétlen férjnek ugrott. A nagy nő a publikum felé játszott és igyekezet, megőrizni fölényét g és mialatt ő sem maradt adósa az| ütlegelik el. igy replikázott: — Maga, maga szép mákvirág, 1 csafc fogja be. jó firma maga is, azt; his&i, nem tudja a világ, hogy az a málészáju Moravicai a szeretője!? Újabb viharos összecsapás. Porzik, dőng alattuk a föld, köröskörül a nézők fogadásokat kötnek és tippelnek, hogy melyik bírja tovább, a bűn, avagy az erény bukik-e előbb a porba. A férj ezalatt egy elszánt pillanatban áttöri vérbenforgó szemekkel a kordont és vad irammal? meglóg. Harcsaibajszu rendőr jön, a két I dühöngő szimbólumot leszerelik és S az előbb még tajtékozó néroberi most szenvedő bárányképpel esde-| kel: — Biztos ur, ez a bestia, ez a személy, elcsábította az én becsületes uramat, ezt a Szerencsétlent! A szerencsétlent borzasztó erővel, ’direkt nagy Sz-el hangsúlyozta ki és tragikus pózzal riszálta darázsderekát. A csábitó szilfid haldokolva tőrölgeti homlokáról a kiserkenő vércseppeket. — ó, molim lépő. drága biztos ur, — búgja lojálisán— szó sem igaz a meséjéből, nije istina, kell is nékem az ő girhes ura! Úgy történt, hogy mentem ki éppen a Sanclpályára, mert én nagy iootbalikedveiő vagyok, amikor rámakaszkodott az ő nyafka embere és könyörgött, hogy jöjjek vele, mert máskülönben elpusztítja magát. Én —- megérdeklődheti tőle, ha nem hiszi — igy válaszoltam: »Uram, önnek felesége van, menjen a dolgára, én nem akarom feldúlni az ön családi boldogságát.« De csak folyton óit ette a frász a szoknyám; mellett, amikor gyiitt ez ä kergült... és kész... A rendőr csak komoran bólogatott és mivel egy szót sem értett magyarul, mindkettőnek igazat adott. A lesközelebbi sarkon aztán szélnek eresztette őket. A két vérengző párduc a leggyilkosabb pillantásokkal vájta ki egymás szemét. — lösz te még az én uccámba! — fenyegetőzött az erény asszonya és ijesztően megrengette kócos, szöszke kontyát. Aztán — a családanya jobbra, a démon balra — ellebegtek. Az egész Plébánia ucca szájtátva bámult utánuk. Obrenovics Sándor utolsó napjai Peirovics Vnkasin volt szerb királyi miniszterelnök emlékiratai XIII. Én Beogradból november harmadikén Krusevácra mentem, Azon az estén jelent meg a Stampá-ban a Jacsics szerkesztővel folytatott beszélgetésem. Két nappal rá már le velet kaptam az udvarmesteri hivatalból, amelyben a király parancsára felszólítottak, hogy a beszélgetés tartalmát azonnal cáfoljam meg. Válaszomban kijelentettem, hogy ez a királyi parancs érthetetlen előttem. Nem cáfolhatom meg, ami szórólszóra igaz. S még ugyanazon az esíén Staiácsba mentem, a keleti expresszre ültem és Bécsije utaztam. Amikor a vonat Beogradon keresztülment, én már mélyen aludtam. Meneküiésszerii elutazásomat szükségesnek tartottam, inert semmi kedvem se volt rá, hogy Draga aszszony bosszúvágyának kitegyem magamat. 1903 április 30-án levelet kaptam Sándor királytól, amelyben arról érresit, hogy katonai összeesküvésnek jöttek a nyomára. A fivéremtől is kaptam levelet, amelyben ugyanez a hir állott. Az összeesküvők névsorát is megküidötte a fivérem, de ezt már régebben ismertem. Mikor Sándor király rájött, hogy az orosz cár támogatására immár nem számíthat, minden igyekezetét Ferenc József császár és Becs jóindulatának megnyerésére fordította. Sok elismert nevű szerb államférfiul küldött Becsbe, hogy ez irányban fáradozzanak. Sorra kísérleteztek: Érancsovics, Krisztics. Györgyevics, de siker nélkül. Mikor már reménytelennek látszott az Ausztrla-Magyarország kibékitésére irányzott törekvés, akkor Sándor király hozzám fordult, hogy én próbáljam meg a feszültséget kibéküléssé enyhíteni. Hogy mily kevés sejtelme, volt a királynak a politikai lehetőségekről és milyen rossz tanácsadók befolyásolták, ezt világosan elárulják a király »feltételei, amelyeket itt ismertetek: 1. Ausztria-Magyarország lemond a délfelé való terjeszkedési terveiről. 2. Ansztria-Magyarország érdektelennek jelenti ki magát a macedóniai önkormányzat kérdésében. A status quo fenntartása ezen a területen. 3. Ausztria-Magyarország lemond minden bulgáriai támogatásról. 4. Az osztrák-magyar sajtó arrogáns hangjának betiltása a szerb Királyi párral szemben. 5. Megtiltandó, hogy Sándor király és Masin Draga asszony Házasságának előzményeit a monarciuában nyilvánosan szellőztessék. 6. Gyorgyevics Via dán dr. és Mihl dr., mint a szerb király ellenségei, nyilvánosan megbéiyegezendők. 7. Megtiltandó a szerbiai trónöröklési rend minden nyilvános tárgyalása. A monarchia elfogadja a szerb király tervét, amely szerint gyermekielenség p esetén egy kétéves gyermek adoptálandó s ez legyen Szerbia trónörököse. 8. Ausztria-Magyarország biztosítja, hogy a király elűzése vagy meggyilkolása esetén azt fogja követelni, hogy utódját a szkupstina válassza meg. 9. A szerb király a maga részéről ezzel szemben késznek nyilatkozik, hogy a szerb emigránsokat, főkép azokat az államférfiakat, akik házassága miatt mondtak le, idők jártával és alkalomadtán ismét szolgálatába fogadja. 10. A szerb király bizalmáról biztosítja a radikális pártot, s kész őket mindaddig hivatalukban meghatgyni, mig a király bizalmával vissza nem élnek. A szerb király visszautasítja Ausztria-Magyarország ama kívánságát, hogy a radikálisokat mozdítsa el az áílamügyek vezetésétől. Szerbia súlyt helyez Ausztria és Oroszország egyidejű barátságára. Minthogy a két (birodalom közt barátságos viszony áll fenn. semmi se áll útjában, hogy mindkét hatalom egyidőben Szerbia barátja lehessen. Ezek a feltételek, amiket Obrenovics Sándor Ferenc József császá rnak szab, nagy politikai rövidlátásra mutatnak. E feltételekhez Obrenovics Sándor egy sajátkezű levelet csatolt, mely igy szól: Kedves Vukasín! Megbíztam Nikdát az ön fivérét, hogy ezt a levelet, a hozzácsatolt irattal, adja át önnek. Arra is utasítottam, hogy szóbeli utasításokat is adjon önnek hazánknak Ausztriához való viszonyára vonatkozólag! Sándor. Noha nekem adta a megbízást a király, egyúttal a fivéremet is megkérte, hogy tárgyaljon Káliay és Goiuchowszki közös miniszterekkel. Én erre bemutattam fivéreimet Kállay Béni közös pénzügyminiszternek, aki szívesen fogadta ugyan, de egy szóval se nyilatkozott politikai kérdések! ői. A király levelére, amelyhez nevetséges feltételeit csatolta, még aznap válaszoltam. Levelem így szék: Felség! Felséged levelét, amelyben utasításokat ad az osztrák-szerö konfliktus megoldására vonatkozólag s amelyet fivérem utján kegyeskedett hozzám juttatni, szerencsés voltain kézbe kapni. Mielőtt felséged levéléről véleményt mondanék, már most meg kell jegyeznem, hogy politikánk jelzett irányváltoztatása nem felelne meg az államférfiul okosságnak. Minthogy a válság megoldását a felséged által megajánlott feltételek mellett lehetetlen, obiektiv gondolkodó áHarnférfiu észszerűen nem válialkozhatik arra. hogy ebben az irányban egyetlen lépést is tegyen. Uymódon kénytelen vagyok, ami az én személvemet illeti, a felséged úttal kegyelmesen rámruházott küldetést elhárítani. Végezetül bátorkodom megjegyezni, hogy a felséged által adott utasítások nem méltók egy uralkodóhoz s engem is a legnagyobb mértékben lealacsonyítanának, ha keresztülvitelüket megkisórelaém. Bátorkodom még felségednek azt a tanácsot adni, hegy a jövőben óvatosabb legyen szaval mogváJogatásában. Csakis cselekedetekkel tudnék a szomszéd államok elvesztett bizalmát ismét visszaszerezni. Én nem akarom eltitkolni, hogy a közeli jövőben a helyzet javulását szinte lehetetlennek tartom. S ezzel maradok felséged lesalázafosabb szolsála, Peirovics Vukasin. Miután fivérem ezzel a válasszal elutazott Becsből, meglátogattam Goiuchowszky grófot. Elmondtam neki mindent s a királyhoz intézett levelemet is megmutattam neki. S ezután véleményét kértem arra nézve, vájjon lehetséges volna-e a helyzet enyhítése. Mire igy válaszolt: — Kizártnak tartom, hogy rövid időn belül valami enyhülés, álljon be. Okosan tette, hogy nem vállalta a megbízatást. Most már magam is meg voltam nyugodva, hogy helyesen jártam el s biztos voltam benne, hogy Bécs végkép elejtette a királyt. S napról-napra vártam, hogy Becgradban kitör a felkelés a király ellen. De őszig nem történt semmi jelentős dolog. A tél elején azonban mái bizonyossá lett, hogy a tisztikar el van szánva, hogy vagy meggyilkolja a királyt, vagy elűzi az országból. Ezt a feltétlenül megbízható hírt Mosztics ügyvéd hozta Beogradból. S megkérdezte tőlem, vájjon trónfosztás esetén Ausztria-Magyarország a királyt prótbálná-e megmenteni vagy az összeesküvők pártjára állana-e? Én azt válaszoltam, hogy az összeesküvők rosszul teszik, ha idegen segítségre számítanak. Ma elég erősek ahhoz, hogy a királyt elkergessék, legyenek elég erősek ahhoz is, hogy a visszatérését megakadályozzák. Belpolitikai cselekedethez sohase szabad a külföld segítségében bízni. Ausztria szemében, az én meggyőződésem szerint, Sándor király elüzetése után is uralkodó maradna s igy visszatérési kísérleteit Ausztria semmiesetre se. gátolná meg. Erre azt jegyezte meg az ügyvéd, hogy eszerint célszerűbb a királyi pár meggyilkolása, mint száműzése. Erre azzal feleltem, hogy a cél szentesíti az eszközt. Sándor király a házasságával mélyen megsértette a szerb nép becsületét. Azt a szenynyet, amelyet a szerb király magára kent, csak vérrel lehet lemosni. Egy király alkotmányos jogai nem terjednek odáig, hogy népéhez méltatlan dolgokat cselekedhessen. S nem lévén bíróság Szerbiában, amely a királyt elítélhetné, a népnek magának kell bíráskodnia. Ilyen itélőszék meggyilkolása nem egyéb, mint az ítélet végrehajtása. Az én véleményem tehát az. hogy, az Összeesküvők helyesen cselekszenek, ha a királyt meggyilkolják s nem kell, hogy emiatt lelkifurdalásokat érezzenek. Barátom helyeselte szavaimat. 1903 julius 7-én ismét látogatói kaptam Szerbiából. Korábbi minisztertársam, Gyorgyevics, keresett fel. altit péíervári szerb követté neveztek ki. Tanácsot kért tőtom, vájjon elfogadja-e ezt az állást. Azt ajánlottam neki, hogy igen, fogadja el, mert szolgálatokat tehet hazánknak. Mikor azt kérdezte, hogy én miért nem fogadtam el a bécsi követi állást, azt feleltem, hogy itt máskép áll a helyzet, itt nincs kilátás eredményes működésre. S különben is, én csak akkor vállalhatnék állami szolgálatot, ha a király elválnék a feleségétől. Legnagyobb meglepetésemre ekkor azt hallottam, hogy Beogradban már sokat suttognak arról a lehetőségről, hogy Sándor kráiy és Draga asszony elválnak. Azt is mondta Gyorgyevics, hogy az volna pétervári küldetése, hogy a cárt a bekövetkező válásra előkészítse. Én ugyan nem hittem a válási szándékban, mégis azt tanácsoltam Gyorgvevicsnek, hogy fogadja el a követi állást. Gyorgyevics is arra kért, hogy vigyem el Káliay Béni miniszterhez. Szívesen megtettem, vele mentem a Johannesgjasseba és bemutattam a közös pénzügyminiszternek, mint a legjobb barátomat. Junius tizedikén mindnyájan, azaz Gyorgyevics, én és a családom, ebédnél ültünk a Hotel Metropoleban. Féltizenegykor odajön hozzánk a portás s azt mondja nekem, hogy éppen most telefonon arra kérettek a Hotel Wandl-ból, hogy azonnal menjek oda, mert egy Beogradból érkezett ur fontos ügyben beszélni akar velem. Eleinte nem akartam elmenni s azt üzentem, hogy az illető ur mondja meg a nevét.
