Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)
1923-10-20 / 286. szám
2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1923 október 20. Kinpad a rendőr-orszobában Hupka suboticai rendó^biztos száz botot veretett egy malommunkásra — Szappanos vizet itattak a delikvenssel — Véresen és ájulton kidobták az uccára Megindul a vizsgálat a brutális rendőrök ellen A suboticai rendőrség két elvetemült tagja magánbosszaból — felettes hatóságaiknak nemcsak tudta nélkül, de azok intencióinak ellenére — szerdán éjszaka véresre botozta Ivanics Kálmán malommunkást, aki ellen már régebben valóságos hajtóvadászatot folytattak. A huszonegyéves fiatalember, aki a Berger-malomban dolgozik és özvegy édesanyját tartja el fizetéséből, néhány héttel ezelőtt Hupka rendőrbiztos öccsével folytatott vitája során a következő, később végzetesnek bizonyult, kijelentést tette: — Amiért a bátyád rendőrbiztos, azért még nem kell úgy ugrálnod! Erről a rendőrbiztosi tekintélyt ugylátszik mélyen sértő kijelentésről tudomást szerzett öccsátől Hupka János rendőrbiztos, aki a kisbajra oki rendőrlaktanyában teljesít szolgálatot és aki bosszút esküdött a malommunkás ellen. Minthogy Ivanics a hatodik köri Mileticsevautca 67. számú házban lakik, a rendcrbiztos összeköttetésbe lépett a hatodik köri rendőrlaktanya vezetőjével és hivatalos idézési küldetett a fiatalembernek, hogy jelenjen meg a rendőrségen, különben elővezetik. Ivanics Kálmán, amikor megkapta az idézést, elment a hatodik köri rendőrbiztosságra és érdeklődött, hogy miért hivatták. Válasz helyett telefonáltak Hupka rendőrbiztosnak a kisbajmoki örszobára, hogy jöjjön át: — Itt van az az alak, — mondotta a hatodik köri biztos a telefonba. Hupka azt válaszolta az üzenetre, hogy pillanatnyilag nem ér rá, hanem küldjék át neki Ivanicsot. A rendőrbiztos átadta ezt az üzenetet a fiatal maiommunkásnak. aki azonban sejtve, hogy Hupkának nincsenek jó szándékai vele, nem ment el a kisbajmoki őrszobára. Néhány nap eltelt közben; szerdán este Ivanics névnapi vacsorára ment egy ismerőséhez, aki az ötödik körben lakik. Szerencsétlenségére az ünnepségen résztvett annak a gabonapiac! vendéglősnek a fia is, kinek a korcsmájában a rendőrök kosztolni szoktak. Ez a fiatalember titokban elszaladt apja korcsmájába és értesítette a rendőröket, hogy Ivanicsot. akit rég szeretnének elesipni. hol találhatják meg. Hupka János rendőrbiztos nyomban elküld-' te embereit a malommunkásért, aki — mikor a rendőrök megjelentek — éppen táncolt. A rendőrök nagyon udvariasan viselkedtek, engedték, hogy befejezze a megkezdett táncot, azután pedig magukkal vitték a kisbajmoki rendőrségre. Az őrszoba magányában engedtek valamit udvariasságukból, Hupka biztos utasítására egyik rendőr megkötözte Ivanics Kálmán kezeit és amikor ezzel készen leitek, lehúzták róla a nadrágot, azután pedig botot feszítettek a két Iába közé, bogy mozdulni se tudjon. A guzsbakötött fiatalembert hasra fektették egy fapadon és megkezdődött a kmzés. Bekészitettek a sarokba három vastag meggyfahusángot, mint kijelentették, azért, hogy ha egyik neta Ián eltörne, legyen még kettő tartalékban. Hupka rendőrbiztos markába vette az egyik botot, megsuhogtatta a levegőben egyszer-kétszer, azután a meggyfa-husáng teljes erővel lecsapott az áldozat hátára. A rendőrbiztos ezután teljesen nekivaduíva ütlegelni kezdte a szerencsétlen íiataiem- 4 ..................................................... A vajdasági péaziigyi szolgálat csődje \ Kvalifikáció né!!:-üli uj tíz tisztviselő a saboticai pénzügtfgazgatóságnál Nyüatkézat a magyar tisztviselők használhatóságáról bért és addig ütöííe-verte, amíg csak bírta. Ivanics tele tüdőből ordított íájdal mában és segítségért kiabált, de mindez nem használt; a brutális rendőrök jóízűen röhögtek halódásán. Hupka egyideig számlálta az ütéseket, azután abbahagyta a számolási és olvasatlanul mérte tovább a botokat. Amikor belefáradt a verésbe, átadta a husángot az egyik rendőrnek, aki folytatta a botozást, nem törődve azzal, hogy Ivanics hátán már véres cafatokban lóg a hús. A friss munkaerő szintén addig ütlegelte a delikvenst, amíg bírta erővel, azután visszaadta a botot Hupkának, aki pihent erővel folytatta a verést. A vadállati rendőrbiztos kijelentette, hogy addig nem hagyják abba a verést, am'g az áldozat a vacsorát ki nem adja. Hogy jóindulatukat bebizonyítsák és hogy meggyorsítsák a kívánt folyamatot, Hupka utasítására szappanos vizet itattak sz eltikkadt, véres áldozattal. A szappanos víz hatása csak több mint a századik ütés után jelentkezett; a szádista rendőrök ekkor még boldogan csapkodtak néhányat az összepiszkít,ott, gennyes és véres sebekre, azután, ugylátszik. végleg elfáradtak és megunták a kinzást, mert leszedték Ivanicsot a kinpadról és félájult állapotban kidobták az utcára. Az összevert ember valami félreeső zugban órákig hevert eszméletlenül. amikor azután magához tért, nagykinosan hazavánszorgott és még most is súlyos betege Hupka bosszújának. Hozzátartozói orvost hivattak Iva- Inicshoz. akiről az orvosi látlelet I megállapította, hogy mindkét fara 1 megduzzadt, tele vari olvashatatlan számú véraláfutásokkal és csíkozott 'foltokkal, amelyek kemény botütésektől erednek. Az orvosi látleletből 5 az is kitűnik, hogy az ütések közül néhány eltévedt és Ivanics fejét érte, amelynek jobboldalán több daganat és v&raláíutás található. Az Összevert malommunkás sérülései az orvos megállapítása szerint súlyosak és három héten íul gyógyulnak. A kisbajmoki rendőrök önkényes ténykedéséről értesülésünk szerint a rendőrség vezetősége is, amely idáig is a legnagyobb eréllyel igyekezett a hasonló eseteknek elejét venni. A főkapitányságon a legnagyobb felháborodással értesültek Hupka János rendörbíztos cselekedetéről és kilátásba helyezték, hogy a hatalmával visszaélő közeg ellen a legszigorúbb formában eljárást indítanak. Amenynyiben a vizsgálat igazolja majd a a sérült vádjait, Hupka ellen a legkönyörtelenebb módon megtorlással élnek. A »Politika« citnü beogradi lap — mint megírtuk — azzal a konferenciává] kapcsolatban, amelyen a vajdasági pénzügyi szolgálat reorganizálását fogják megvitatni, támadást intézett a régi magyar tisztviselők ellen, akiket azzal vádol, hogy nem értenek az ügykezeléshez és nem végzik kötelességüket lelkiismeretesen. A Politika ezért őket teszi felelőssé a vajdasági pénzügyi szolgálat csődjéért és hivatkozva Mátics novisadi pénzügyi inspektor régebben hangoztatott kívánságára, a vajdasági pénzügyi szolgálat érdekében azt követeli, hogy bocsássák el a régi magyar tisztviselőket és helyettük szerbeket nevezzenek ki. A beogradi lap állításaival nem is lenne szükséges foglalkozni, a suboticai pénzügyigazgatóság hivatalaiban mégis utánajártunk annak, hogy mi a tulajdonképpeni oka a vajdasági pénzügyi szolgálat leromlásának és hogyan is áll a valóságban a magyar pénzügyi tisztviselők használhatóságának kérdése?Nincs megfelelő pótlás í z elbocsátott tisztviselők helyébe Már több ízben irtunk arról, hogy a suboticai pénzügyigazgatóságnál milyen tetemes restanciák gyülemlenek fel állandóan és mennyi elintézetlen akta hever az egyes referensek Íróasztalain. Ez az akadozó ügykezelés idézi elő azután az olyan meglepetéseket, mint amilyen az évek óta felgyülemlett adóhátralékoknak egy összegben való behajtása. Igaz az, hogy a pénzügyi szolgálat nagyon sok kívánni valót hagy hátra, de ennek okát egészen másutt lehet megtalálni. Ennek az ügykezelésnek főoka az, hogy a suboticai pénzügyigazgatóság nagy személyzethiánnyal küzd. Erről is többszőr szó voit már. A pénzügyigazgatóságnak ismételt felterjesztései sem jártak eddig eredménnyel. Annak idején a régi ma- 5 gyár tisztviselők egyrésze elhagyta állását, a megmaradt magyar tisztviselők nagyrészét pedig az évek folyamán fokozatosan elbocsátották, úgy. hogy ma majdnem teljesen uj tisztviselőkar teljesít a suboticai pénzügyigazgatóságnál szolgálatot és alig van néhány . régi magyar tisztviselő hivatalban. A régi tisztviselők helyébe nagyobbrészt minden kvalifikáció nélküli aj tisztviselőket neveztek ki, akiknek nincs semmi gyakorlatuk és hiába van a pénzügyigazgatóságnál r néhány szakképzett referens és [osztályvezető, a kvalifikált tisztviselők hiánya megakasztja az ügy menetet. Emellett még számszerűit ;sem teljes a tisztviselői létszám a ' suboticai pénzügyigazgatóságnál. Ezzel magyarázható, hogy a most folyó adókivetésekről szóló értesítéseket se küldték meg ezideig az I adófizetőknek, mert a nagy munkával járó adókivetéseket nem lehet a kis létszámú tisztviselőkarral idejében elkészíteni. »A régi magyar tisztviselők a lerhasználhatóbbak« Mindezeket a körülményeket beismerik a suboticai pénzügyigazgatóságon is, ahol a magyar tisztviselők használhatóságáról a következőket mondotta egy magasállásu tisztviselő munkatársunknak: Bennünket pénzügyi tisztviselőket lepett meg a legjobban a »Politika«: indokolatlan támadása. Elsősorban is nem lehet a vajdasági Pénzügyi szolgálat csődjéről beszélni és ha vannak is az adminisztrációban hibák, azokért sem lehet bennünket felelőssé tenni. Legkcvésbbé érheti azonban vád a régi tisztviselőket. akik — bár a suboticai pénzügyi gazgatóságná! és tudomásom szerint másutt is egész kis számban vannak csak — lelkiismeretesen ét kbtelésségtüdóan végzik feladatukat. A hivatalban különben sem ismerünk politikát, vagy, nemzetiségi különbségeket a hivatalnokok között, hanem csak az lehet mérvadó, hogy valaki hogyan felel meg kötelességének. E tekintetben pedig a gyakorlott és kipróbált régi tisztviselők a leghasználhatóbbak és a baj okát abban kell keresni, hogy nagyon kevés kvalifikált uj tisztviselőt lehet ! találni és igy sok állás néha hónapokig is betöltetlen, végül pedig mégsem kerül megfelelő erő valamely helyre. Az adminisztráció pedig úgy függ össze, mint a láncszemek és ha valahol zavar keletkezik, az az egész vonalon érezhető. Ezért tényleg szükség van a reorganizációra, de olyan irányban, hogy vagy az elbocsátott tisztviselők egyrészét kell visszervenni, vagy gondoskodni kell róla. hogy csak kvalifikált uj tisztviselőket nevezzenek ki. így szól egy szláv pénzügyigazsgatósági főtisztviselő nyilatkozata, * amely egyedül is elég ahhoz, hogy a magyar pénzügyi tisztviselők ellen intézett tendenciózus támadás »érvei« halomra dőljenek. Szükségpénzt bocsátanak ki a horvátországi ipartelepek Ideiglenes utalvánnyal fizetik ki a munkásságát A pénzügyi kormány egyre intenzivebb deflációs poii-ikája folytán a pénzhiány eddig még nem tapasztalt súlyos, — szinte katasztrofális — méreteket öltött. A hitelek megvonása megbénítja az exportot ás lehetetlenné tesz minden kereskedelmi és ipari akciót. Amint Kunianudi Koszténak sikerült a dinár értékét mesterséges intervencióval néhány hét alatt rohamosan feljavítani, éppúgy valutánk felfelétörését idézi elő Sztojadinovics jelenlegi pénzügyminiszternek deflációs politikája. A nagy pénzhiány miatt ugyanis az importőrök beszüntették a külföldi bevásárlásokat és a külföldi fizetőeszközök alacsony árfolyamát nem tudják kihasználni, mert nincs pénzük devizavásárlásra. Ilyen módon. — a kereslet hiányában, — természetesen mindinkább csökken az idegen valuták értéke és javul a dinár, — aminek gyakorlati hasznát azonban nem látja sem a kereskedelem, sem a fogyasztó közönség. Az importőröknek nincs pénzük a bevásárlásra, igy az árukészletek az importcikkekben egyre fogynak és az áruhiány természetszerűen drágulást idéz elő. A deflációs politikának másik súlyos, árdrágító következménye az, hogy az export kereskedelemnek nincs pénze a kivitelre kerülő áruk összevásárlására úgy, hogy az ország kivitelét is súlyos veszély fenyegeti, Az exporthitel - akciónak eddig semmi szemmellátható eredménye sincs és ha sikerül a kereskedőknek mégis kölcsönhöz jutni, annak fejében ma már havi négy százalék kamatot, — egy évre tehál 48 százalékot, — kell fizetni. Iiyen viszonyok mellett természetesen a reális kereskedelemről alig lehet szó. A kereskedőkön kivül az iparvállalatokat is erősen sújtja a pénzhiány úgy, hogy számos ipartelep a pénzhiány miatt kénytelen üzeméi csökkenteni, vagy végleg beszüntetni. A legnagyobb bankok és legnagyobb cégek is pénzhiánnyal küzdenek úgy, hogy több banknak és vállalatnak komoly gondot okoz mali alkalmazottaik kifizetése is. A deflációs politika mellett, — a mellyel fokozatosan csaknem teljesen kivonják a pénzt a forgalomból — a kormány más módon is megbénítja a kereskedők, főképpen ajj iparvállalatok működését Ág đb I lanti intézmények ugyanis honomikon keresztül nem fizetik meg tar,« Hozásaikat a szállítóknak, a bányáié«
