Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-19 / 285. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923 október 19. Brassóban is . . . Tömeges letartóztatások kémkedés gyanúja miatt Brassóból jelentik: Néhány nap­pal ezelőtt Nagyszebenben az állam­biztonsági hivatal letartóztatott két katonatisztet, akiket azzal gyanúsí­tanak, hogy Németország és Orosz­ország javára kémkedtek. A letar­tóztatottak lakásán tartott házkuta­tásnál súlyosan kompromittáló bizo­nyítékokat találtak, amelyek amel­lett tanúskodnak, hogy a tisztek egy széleskiterjedésü kémhálózatnak a tagjai. A két tiszt brassói szász csa­ládból származik és rokonságuk van Besztercén is. Ezért a nyomozást mind a három városra kiterjesztet­ték. A titokban folytatott vizsgálat eredményekén szerdán Brassóban is több feítünéstkeliő letartóztatás tör­tént. Az állambiztonsági hivatal őri­zetbe vette dr. Coponi volt opera­énekest, Gusbeí építészt és Gabel vendéglőst, akiknek állítólag szintén szerepük volt a kémkedésben. Vala­mennyi letartóztatottat Bukarestbe vitték, ahol a vizsgálatot a katonai hatóságok fogják lefolytatni. A bukaresti lapok nagy cikkekben foglalkoznak Wiitmam Arnold és Coppel Eugen századosok letartóz­tatásával. A jólismert erdélyi szász családokból származó összeesküvők székhelye Bécsben volt. Az erdélyi szigurancák kolozsvári vezériel­­ügyelösége állítólag már egy évvel ezelőtt tudomást szerzett arról, hogy a román hadsereg szász tiszt­jei közül többen kémszervezetbe tö­mörültek, amelynek célja az volna, hogy a volt központi hatalmak or­szágait, főleg Németországot, idön­­kint informálják a román hadsereg­ről A kémszervezet tagjai Becsből dollárban kapták fizetésüket. Midőn minderről tudomást szerzett a ko­lozsvári sziguranca, egyik detektiv­­jét Bécsbe küldte., hogy kinyomoz­za, honnan kapják a szász katona­tisztek a dollárokat. Egy teljes esz­tendei munka után a Bécsben mű­ködő detektív rájött, hogy az össze­esküvők nem a volt központi szövet­ségesek, hanem Szovjetoroszország részére kémkednek. A megfigyelés alatt tartott embe­rek szoros viszonyban voltak a bécsi Rosta szovjetügynökséggel és a német irredentákkal. A nyomozás megállapította, hogy az összeesküvők meg akarták gyil­kolni Cihoski tábornokot, aki a he­tedik hadtestnél van. A gyilkosság­nak azon a napon kellett volna vég­bemennie, amelyen Erdély elszaki­­tása került volna végrehajtásra. Hir szerint további letartóztatások fog­nak még történni. Nagyszebenben, Brassóban, Segesváron és Beszter­cén mintegy lietven újabb letartóz­tatás várható. Szerdán éjjel egy ke­reskedelmi ügynököt is letartóztat­tak Brassóban, aki a bécsi szervezet és az erdélyi összeesküvők közt állandó összekötő kurír szolgálatot teljesített. Megnyitották a mmáé parlamentet Ferdinánd király a jó szövetségi viszonyt hangoztatta trónbeszédében Bukarestből jelentik; A parlament \az ország pénzügyi helyzete javult őszi ülésszakát csütörtökön délben ünnepélyesen megnyitották a király, a királyné és a trónörökös jelenlété­ben. Amint a király és kísérlete a parlament elé vonult, a háztulajdo­nosok küldöttsége feltartóztatta a király autóját és a küldöttség veze­tője arra kérte a királyt,_ hogy a lakástörvényt változtassák meg, mert az tönkreteszi a háztulajdono­sokat. A király meghallgatta a kül­döttség szónokát és átvette a ház­­tulajdonosok kérését tartalmazó memorandumot. A királyi család tagjait a parla­ment bejáratánál a miniszterelnök fogadta. A szokásos formaságok után a király és kísérete az emel­vényre ment és a király elmondotta a trónbeszédet. A trónbeszéd hangsúlyozza. _ hogy a jelenlegi ülésszakon folytatni fog­ják a konszolidáció munkáját. El fogják intézni1 a közoktatásügyi és közigazgatási reformakat, az ortho­dox egyház reformját, a kultusz re­formokat, a közvetett adókról szóló javaslatokat, a munkatörvényt, a különböző kódexek egyesítését. Rá­mutat a trónbeszéd arra... hogya ki­sajátítások majdnem befejeződtek, csupán még az erdők kisajátítása szükséges a falvak lakosságának ki­elégítésére. Konstatálja a trónbeszéd, hogy S2S2SSX A parlament megnyitása után is élénken foglalkoztatja a pártokat a kormányválság. amelynek megoldá­sát Ferdinánd királynak a beogradi keresztelőről való visszatérése után­ra halasztották. Az Adeverul jelentése szerint a liberális párt nagy többsége Con­­stantinescu miniszter ellen foglal állást és követeli, hogy a miniszter­elnök tartsa fenn szabad kezét és utasítsa vissza Constantinescu in­tervencióját. Az ősboléng Irtai Csermely Gyula Doktor Babócsy Arisztid budapesti kórházi alorvos volt, de szép uriházat és kis birtokot örökölvén, leköltözött Abapércsre s ezt jól tette. Saját házá­ban lakott, nem mint Pesten, hónapos szobában. Értesítéseket nyomatott, hogy orvosi gyakorlatát megkezdte, a járásbiró ta­nácsára a telekkönyvi indexből irta ki a szükséges címeket és valamennyi borí­tékot pontosan egyformán címezett meg. Semmi méltóságos vagy nagyságos: T. X. Y. urnák, mást semmit. Parasztnak az »urnák« szó nem maszlag, sokkal jó­zanabb koponya a magyaré, úriember meg a T. betűn nem akad fenn mert lát­ja, hogy csak körlelvéllel van dolga. De tótgerjeni és szalónaki Tóthy Ele­mér nagyságos ur — a telekkönyvben csak szimplán mint Tóti Elemér szere­pelt — nem úgy gondolkozott, mint Ba­bócsy vagy mások. Valamikor régen, mikor még megvolt a nyolcszáz hold príma föld. mikor a szemüvege még rózsás és a kedélye még mézédes és aranyos volt és eltré­­fáigatott akár a faluzó Iciggel is, de­hogy is méltatlankodott volna, ha nagy­ságos uram helyett akár téns urnák szó­lítja őt valaki. A téns úrhoz is nagy respektussal beszéltek. De hogy az évekkel a földek is fogytak és a lerom­lott vagyoni státussal a kedélye és a mája is romlott: mikor a vagyonnal egyenes arányban a tekintélye is mind kevesebb, majd nulla lett és mikor az ősöktől öröklött tanyákból csak a cím­ben maradt meg Tótgerjen és Szalónak: az anyatyuk sem ügyelhetett rá jobban, hogy el ne maradjanak mellette a csi­béi. mint Tóthy uram a Szalónakra és ücrjcure és elöljáróban a nagyságos szóra, mint címzésre. Me£savanyodott kedélyű ember lett, ki. ha parasztember jött hozzá az ud­varra és csak tekintetes uramnak mond­ta. úgy beléorditott annak arcába, hogy az atyafi csafe a is auW fel­fordul t. — Tekintetes ur vagyok, hán? De mi­kor még lophattad a szénámat, akkor nagyságos ur voltam, hán? Ebadta bár­­dólatlan parasztjai! Ha meg adóintést kapott a városból, nagyságos és predikátumok nélkül, ké­pes volt a pénzügyigizgatóhoz is elmen­ni és ott lármát csapni, hogy micsoda »disznóság« ez? Tanítsa ki az ur azt az adóhivatalbeli neveletlen firkancát, hogy igy zsellérembereknek firkáljon, ne őneki. Elemér ur külseje akkor még éppen­séggel nem volt úri. Bozontos haja nyi­­ratlan. bajusza-szakálla is elvadult volt és arca a pálinkaivástól erezett. Csak az ezüstnyelű agárkergető korbácsa és a címeres nagy aranygyűrűje volt úri: ezt még éjszakára sem húzta le ujjáról és a korbács még akkor is a kezében volt. mikor pénzügyigazgatót rnegfedd­­ni a városba ment. Pedig már régen nem volt agara, de még pulykariasztó korcs vizslája, kopója sem. Doktor Babócsy Arisztid levelét a leánya adta át neki; ő vette volt át a bádogSkatulyás falusi postástól. De Elemér ur csak ránézett és spon­­gyaszerii arca már vérpiros is lett. — Miért nem dobtad vissza a postás­nak? Hát már egy nyavalyás uj felcser­nek is halija kend vagyok, más semmi? Én, a törzsökös birtokos és ősnemes? — Hagyja el. apám. Hiszen csak ér­tesítés ez. csak körlevél. — De én hozzám kopogtat be véle! Hát informálódjék előbb az ebadta. No, maid adok annak a zsidónak, várjon csak. — Megint botrányt akar csinálni, apám? És honnan tudja, hogy zsidó? Elemér ur kesernyésen nevetett. — Honnan tudom, hogy zsidó? Ösmerem már a felkapaszkodott fajtáját. A Ba­bócsy nevet öt hatoson vette, az ypszi­­lont hozzá úgy lopta, az Arisztid nevet meg a mámijától kapta, ki francia re­gényeket olvasott, pedig csak pálinka­főző zsidónak volt a párja. — Ne izgassa magát, apa. * nDsss álcLoiát annak a isiinek..~ és a költségvetés egyensúlyban van. A pénzügyi rend helyreállítása lehetővé teszi, hogy a kormány be­hatóbban íoglalkozhassék az ország természeti kincseinek értékesítésé­vel. Bizonyos az — folytatja a trón­beszéd — hogy a román valuta, bár stabilizálva van, nem fele! meg az ország helyzetének, amely sokkal jobb, mint volt. A munka és termelés fokozása majd felemeli a valutát. A külpolitikai kérdésekkel foglal­kozva, hangsúlyozza a trónbeszéd, hogy Romániának a szomszédos, valamint a szövetségesek közötti vi­szonya barátságos és azt a remé­nyét fejezi ki, hogy a jóvátételi kér dós rövid időn belül való rendezés« Romániának is meghozza a kárpót­lást. Végül rámutat arra, hogy a par­lament gondoskodni fog a hadsereg szükségleteiről. A király apellál a parlament tagjaihoz és felszólítja őket, hogy iiliemk el a szenvedé­lyek, a rend, a munka és a jobb be­látás meghozzák Románia fejlődé­sét. „ A trónbeszédet a parlament és szenátus tágjai többször szakították felbe éljenzéssel, inaid a beszéd be­fejeztével lelkes ovációban részesí­tették az uralkodócsaládot. Ezután az udvar visszatért a királyi palo­tába. Ellentétek a szuhoiicai hadirokkanta?* egyesületében A suboticai hadirokkantak egye­sületében a vezetőség tagjai között már régóta fennálló személyi ellen­tét súlyos belső válságot idézett elő. A vezetőség tagjainak egy ré­sze elégedetlen Jovanovics György elnök működésével, aki szerintük nem törődik eléggé az egyesület ér­dekeivel és a legtöbbször alapsza­bályellenesen intézi el azokat az ügyeket, amelyekben a döntés a ve­zetőséget illeti meg. Az ellentéteket a vezetőség tagjai között erősen ki­élezte a nemrég megrendezett hadi­rokkantnap, amelynek jövedelméből — az elégedetlenkedők szerint — á rendezőség nem számolt el megfe­lelő módon a vezetőségnek, annak ellenére, hogy erre már több Ízben felszólították. Mindezek mellett a hadirokkantak között fölmerült az a terv is, hogy az egyesület vagyo­nával a vezetőség szabadon rendel­kezhessék, a tagok — különöskép­pen pedig Jovanovics György köré csoportosult funkcionáriusok részé­ről heves ellenzésre talált, akik eb­ben az ügyben a közgyűlés határo­zatát kívánják. Az egyesület vezetősége kebelé­ben fölmerült ellentétek elsimítására a hadirokkantait vasárnapra a Vá­rosi Színházban rendkívüli közgyű­lést tartanak, amelyen előrelátható­lag sikerülni fog a tisztán személyi okok miatt kitört válságot megszün­tetni. csak lenyeljem egy ilyen jöttmentnek a sértését? De megtanítom én helyes­írásra azt a kilógust. Fogass be. Sári. — De apám, az isten áldja meg. — Fogass be. Sári, —■ rikácsolta pá­­linkaizü torokkal. — Bemegyek ahhoz a jebihez, be én. A járási székhelyen Babócsy háza elé hajtatott. Hát, fakó volt a cséza és görcsre kötve a girhesek farka, de az­ért »fogat« volt a szánalmas készség és Elemér ur úgy ült hátul az ülésben, mint egy főrend, aki diétára megy négy­lovasán. Nos, a Babócsy háza elé hajtatott s ott megparancsola a kocsisnak, nézzen be sorjában minden ablakon, otthon van-e a jebuzéus kiiógus? — Paraszt­­emberrel, zsidóval igy teszek. Majd még névjegyet küldök be. azt lesse. A kölyök-kjbesis intésére, hogy otthon van. Elemér ur lekecmergett a csézá­­ról és füleskorbácsa nyelével megko­­cigtatta a megjelölt ablakot. — Tóthy Elemér ur vagyok, re­csegte, mikor, Babócsy a kocogtatásra az ablakhoz jött. — Tótgerjeni és sza­lónald Tóthy Elemér nagyságos ur__ verständen? Amely utolsó szó Tóthynál valami kü­lönös lekicsinylést jelentett. Pincérekkel, kis zsidókkal és olyanokkal szemben használta, akkre nagyon is bugyboré­kolt az epéje. Babócsy látván, hogy különccel van dolga, kedélyesen fogta fel a helyze­tet. így válaszolt Tóthynak: — Örülök á szerencsének, doktor Ba­bócsy vagyok, nagy uram. Nem paran­csolna beljebb?— kint széljárás van. — Nem parancsolok beljebb, — volt a válasz. — Csak azt akarom mondani — s itt a körlevelet nyomta a kezébe — hogy ügyeljen rá máskor, kinek ir. — Szolgálatiára, uram, — mondta Ba­bócsy és fáradságába került, hogy ne kacagjon. A doktor szavai Ietompitották a nagy­ságos ur haragját. — Hiszen tud tisz­tességet a jebi! Megengesztelt hangon tehát igy szólt: .. = Maga izraelita, óra« jut2 Csalt iá** ravaló ember azért mégis. Babócsy mosolygott. — Izraelita, nagy uram? A tizedik ősöm se volt, —< mondta. Elemér ur erre inár bárány lett. -A Akkor rendben vagyunk, öcsém uram, — felelte és nyújtotta a kezét. — Hát máskor vigyázni fog. én meg hivatni fo gom. ha kelleni fog. — Klasszikus példánya a kivesző fél­bei lévő bölénynek, — gondolta Babó­csy doktor vidáman, mikor szemmel követte az eibaktató öreget a ki visz­­szakuporgott a csézába és megelégedet­ten indulást parancsolt a kocsisnak. ....Pár hét múlva Elemér ur betet lett és vagy tízszer hitta ki Babócsyt magához. Újévkor aztán számlát kapott a doktortól, ennyi vizitért ennyi meg ennyi, megcímezve úgy ahogy kellett: nagyságos tótgerjeni és szalónaki Tóthy Elemér földbirtokos Urnák, Kistóton, Még az »urnák« szót is nagy betűvel irta. Ámde Elemér ur csak fidibuszt csi­nált a számlából. — Tartozás, tartó* zás— azért ur valaki, hogy tartozzék, A járásbiró csak nevetett, mikor Ba­bócsy elmondta neki a dolgot. — Most csak megadtam neki minden titulust.... hát mért nem jön fizetni? — Pesti ember vagy. öcsém, nem ös­­mered ezt a spéciest. — felelte. — Egy elmúlt darab Magyarországnak egy kis része az. Az uj élet ekéje már felszán­totta a mi hazai földünket és csak el­vétve maradt meg itt-ott kis tenyérnyi darabka a tallóból. Ilyen ez a mi Tót­hy nk: csupa szalmátok és tüske, de ős­­íalaj. A körlevelet kiildted volna min­den prédikátuinmal és nagyságos urraJ címezve, abból ollózott volna fidibuszt-. és a számládat küldted volna csak t. c. Tótihoz intézve, zálogba csapta volna még a pecsétgyűrűiét és a korbácsát Is és az ablakodon haiitia be a pénzedet. Babócsy jóízűen nevetett. — Ösbö­­lény. — jegyezte meg kedéllyel. — El­engedem neki a tartozást szívesen. Én megbaragitottam. ő megnevettetett punktum. Ámde mégis csak ió. hogy kive Síőbfta már a fajtája as ilyen bölénynek.

Next

/
Thumbnails
Contents