Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-17 / 283. szám

4. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1923 október 17. ítélet a uo¥Íszadl kémkedési perben Schwerer Mártont tiz hónapi vizsgálati fogság után fölmentették Két vádlottat elítéltek, az elsőrendű vádlott mesrszököH: Novisadról jelentik: A novisadi rendőrség 1922 novemberében kém­kedés gyanúja alatt letartóztatta Vratallcs Lajos suboticai lakost, A rendőrségi kihallgatások alkalmával Vratalics beismerő vallomást tett és előadta, hogy a szegedi Éger-féle hírszerző iroda megbízásából kém­kedett a Vajdaságban. Megnevezte társait is, Kovács Birkáss Manci suboticai hivatalnoknő, Vujkovics Szkolasztika suboticai postatisztvi­selőnő és Sckoverer Márton subo­ticai adóhivatali tisztviselő szemé­lyében. akik segítségére voltak az adatok megszerzésében. Kihallga­tása folyamán Vrajaücs azt is el­mondotta, hogy Birkáss Manci több Ízben járt Magyarországon is, vala­mint Vujkovics Szkolasztika hiva­talos telefonbeszélgetéseket hallga­tott ki, amelyekről azután őt értesí­tette. Vratalics vallomása alapján a novisadi rendőrség letartóztatta Kovács Birkáss Mancit, Vujkovics Szlwlasztikát és Schorerer Már­tont, akik kihallgatásuk alkalmával beismerő vallomást tettek. Ebben az ügyben szeptember hó 29-én tartotta meg az első tárgya­lást a novisadi törvényszék büntető tanácsa és a íőtárgyalás folytatását október 16-ikára. kedd délelőttre tűzte ki. A keddi tárgyaláson Vra­­talicsot nem tudták kihallgatni, mert időközben megszökött a novisadi ügyészség fogházából. Elsőnek Ko­vács Birkáss Manci vádlottat hall­gatta ki a bíróság. A vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekményt és kijelentette, hogy Vratalicsról nem tudta azt, hogy kém. Egy alkalommal a Szegeden lakó nővérétől hozott számára üze­netet, de bizalmasabb barátságban soha sem volt vele. A rendőrségen azért tett beismerő vallomást, mert Oyorgyevics akkori rtovisadi rend­őrfőkapitány-helyettes. a kihallgatá­sát megelőzően kétszer arculütötte és megfenyegette, hogyha nem vall, megveri. Schwerer Márton vádlott előadta, hogy Vratalicsot ismerte ugyan, de nem volt közöttük szorosabb barát­ság. Egy ízben Magyarországon la­kó sógornőjétől levelet hozott. Vujkovics Szkolasztika is tagad­ta, hogy kémkedett. Elmondotta, hogy Vratalicsot letartóztatása előtt három nappal ismerte meg. Vrata­lics ugyanis a Szegeden tartózkodó bátyjától hozott levelet, aminek kéz­besítésekor felszólította őt, hogy hallgasson ki hivatalos telefonbe­szélgetéseket és mondja el neki. Ü azonban visszautasította Vratalics kérését és az óh nem is találkozott yele többé. Ezután felolvasták a szökésben levő Vratalics valiomási jegyző­könyvét, amely szerint Kovács Bir­káss Manci több Ízben adott át le­veleket, hogy azokat Magyaror­szágba továbbítsa, egy alkalommal meg ő adott pénzt Birkáss Manói­nak. Djakov Sándor rendőrkapitány, a politikai osztály vezetője azt vallja, hogy amikor Kovács Birkáss Man­cit eléje állították, ez volt első kér­dése: — Itt is megvernek, mint oda­át? (előzőleg egy másik házban el­helyezett hivatalban hallgatták ki, ahol bántalmazták.) A rendőrkapi­tány megnyugtatta, hogy nem lesz semmi bántódása. csak mondia meg az igazat. Kovács Birkáss Mancika erre minden rábeszélés nélkül ön­ként tette meg vallomását. Beval­lotta, hogy Szegeden Eger kapi­tánnyal érintkezett és levelezett. Diakor kapitány kihallgatásával véget ért a bizonyítási eljárás. Kalember Brankó államügyész, a közvád képviselője mondja el ezután a .vádbeszédet, amelyben súlyos büntetést kér, miután beigazoltnak látja, hogy a vádlottak a kémkedést elősegítették. Lalincsics Jován dr. ügyvéd (Vuj­­kovics Szkolasztika védője) nem látja beigazoltnak a védence ellep emelt vádat. Fölmentést kér. Matics Milán dr. ügyvéd (a másik két vádlott védője) kifejti, hogy a kémkedés semmivel sincs bebizo­nyítva és legrosszabb esetben csem­pészésről lehet szó, amit a megszö­kött Vratalics követett el. Ezután a bíróság meghozta ítéle­tét, amely szerint Kovács Birkáss Marcit bűnösnek mondja ki azért, mer; kémkedést előkészítő cselek­ményt végzett és ezért a szerb bün­tető törvénykönyv 85. szakasza b) pontja alkalmazásával 3 évi fogház­ra iíélte. amiből 10 hónapot kitöl­töttnek vettek. Ugyanezen törvény­szakaszban ütköző bűncselekmény - ven vétkeznek mondották ki Vujko­vics Szkolasztikát, akit három havi fogházra ítéltek, de ezt a vizsgálati fog: ággal kitöltöttnek vettek. Schwerer Mártont, aki ellen nem merült fel semmiféle bizonyíték, a vád alól a biróság fölmentette és el­rendelte azonnali szabadlábra he­lye; ;ését. Az államügyész felebbezett a mi­nősítés. a büntetés kiszabása és a entés ellen. A negyveirnyofeas szoba titka Kern tudják megállapítani mi történt a Paiace-Höleiben Beogradból jelentik: Palace-szálló 48-as számú szobában történt titok­zatos gyilkosság ügyére a második napi nyomozás is csak kevés vilá­gosságot derített ki. A rejtélyes bűn­eset egyre jobban bonyolódik. A két sebesültet, Cariier francia kapitányt és Iseili svájci fakereskedőt már ki lehetett hallgatni a kórházban, de vallomásaik után sincs a rendőrség­nek tiszta képe az esetről. A súlyosan sebesült Iseili vallomá­sa szerint rögtön sebesülése után {eszméletét vesztette, agy hogy arra ] a kérdésre sem tudott választ adtai, jhogy volt-c még egy harmadik sze­mély is a szobában. Curlier viszont azt vallja, hogy egy harmadik sze­mélyt látott az elsötétített szobában ágyán térdelni, aki a lövések után az ablakon át távozott. Azt sem tudja a nyomozás megállapítani, hogy a t szobának az udvarra szóló ablaka I nyitva volt-e. A tettesnek az abla­kon keresztül való menekülése sem l látszik nagyon valószínűnek, mert jaz egyetlen lehetséges útvonalon, a 3 szomszédos hűtőtökön keresztül, négyszer is ugrania kellett volna !j egyik tetőről a másikra s mindany­­jj nyiszor életveszélyes lett volna. A gyanú inkább a könnyen sebe- I sült Cariier kapitány felé irányul, aki I mellett csak az az egyetlen mentő­­f körülmény szól, hogy revolvert nem találtak a szobában, sem a környé­ken. Csak a kilőtt patronokat talál­ták meg. Növeli az eset titokzatos­ságát. hogy mindkét sebesült vallo­mása szerint valami titkos diplomá­ciai misszióban tartózkodtak Beo­­gra dia. Iseili nyolc nap előtt vasúton érkezett Svájcból, Cariier másnap repülőgépen érkezett meg Bukarest­ből Ezt is gyanúsnak találják. Iseili egyébként rövid vallomásában kije­ién tette, hogy néni tartja Carliert, a ki régi barátja, a gyilkosságra ké­pesnek. h két idegen nagyon gyanúsan vi­selkedett Beogradban, Iseili hamaro­­sar, meg is betegedett és egy fran­cia orvos kezelte, de nem találta ko­moly betegnek. Cariier viszont sen­kit sem engedett be a közös szobá­ba az orvoson kívül, sőt egyszer a szállodai szobaleányt is meg akarta vesztegetni, hegy az elutazni ké­­szi lö svájcit ne költse fel idejében. 'Találtak egy morfium fecskendőt is a szobában. Carliert a rendőrség av ’al is gyanúsítja — éppen a svájci •:e egsége miatt, hogy meg akarta lak ótársát mérgezni. És csak mert a mtreg nem hatott, határozta el ma­gái a revolver es gyilkosságra. Mind­ez azonban csak feltevés. Van még egy nagyon gyanús bűn­jel is — egy fénykép — amely Car­iier kapitányt ízelli feleségének ágyán ülve ábrázolja és az asszony szerelmes tekintettel nézi a kapi­tányt. Ez arra a feltevésre ad alkal­mat, hogy a kapitány esetleg a sváj­ci fakereskedői azért akarta láb alól eltenni, hogy azután feleségül vehes­se! a gazdag asszonyt. |A rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást és most a két idegen elő­élete után kutat. í Minden kilátás mesr volt arra. hogy létre is jön a megegyezés, amely a I magyarság sok sérelmét orvosolta volna. Erre az időre esnek azok a gyakori nyilatkozatok is, amelyek­­íben különösen néhány vajdasági {radikális képviselő hangoztatta a j nyílva nonság előtt is, hogy a ma­­! gyársággai való együttműködést a ftormáűy őszintén kívánja. A látszat az volt, hogy a kormánynak ez őszinte szándéka, mert a radikális­­■párt vezetősége mind gyakrabban I sürgette a Magyar Párt országos ’ vezetőségével való tárgyalások megkezdését és a magyarság mini­den jogos követelésének teljesít énét \ ígérte, annak fejében, hogy ha a Magyar Párt támogatja a kormány ’ poétikáját. A radikálispárt részéről nemrégen még ekkképp nyilvánult közeledési szándék után azonban az utóbbi idő­ben feltűnő elhidegülés érezhető. Bár a megbeszélések folyamán nem jött létre semmiféle kötelező meg­állapodás, a kormánypárt tagjai mégis húzódozni kezdenek a kezdet­ben annyira sürgetett tárgyalások folytatásától és fokozatosan vissza­vonják az előzetes megbeszéléseken tett ígéreteit is. Hogy mi idézte elő ezt a hirtelen és feltűnő változást, arra vonatko­zólag csak a radikálispártban tud­nának felvilágosítást adni. Legfel­jebb csak következtetni lehet arra nézve, hogy a kormány az ellenzék lármája miatt maga is visszaretten a nemzetiségi pártokkal való fegy­verbarátságtól és nem akarja a né­met párt es dzsemjet után még a Magyar Párttal is szaporítani azok­nak a nemzetiségi pártoknak a szá­mát, amelyeknek politikailag le van kötelezve. A magyarságra nézve azonban mellékes is. hogy miért változott meg a kormány hangulata. A legkö­zelebbi választásokon a hatóságok­nak már úgysem lehet módjuk arra, hogy a magyar választókat kihagy­ják a választói névjegyzékekből —­­a megbeszéléseknek a névjegyzékek kiigazítása volt egyik alapfeltétele — és így a megegyezés nemcsak a Magyar Pártnak lett volna az ér­deke.-----............................................................. w*a Tözrladalom a budapesti Kiráfy-Szlnházban Sáikay selyeminge szakadtak a tárgyalások a Magyar Párt és a radikális-párt tagjai között Á kormány nem keresi már a Magyar Párt támogatását A választások óta a Pasics-kor­­mány kedvezményeket helyezett ki­látásba a Német Pátnak és a dzsem­­jetnek, a kormánytámogatás fejé­ben. bár ezek a »kedvezmények« a nemzeti kisebbségeknek az alkot­mányban biztosított jogain nem ter­jednek túl. Most. hosrv a parlamenti 'tisztikar és a bizottságok megvá­lasztásánál a kormánytöbbséget a nemzetiségi pártok támogatása adja meg, az el’enzáki lapokban már of­­fenziva indult meg a kormány ellen a két nemzetiségi pártnak Ígért uiabb koncessziók miatt. Amíg ebben a parlamenti helyzet­ben a parlament két nemzetiségi pártja csakugyan igyekszik kihasz­nálni azt a helyzetet, hogy a kor­­f mány többsége a nemzetiségi par­itok támogatásától függ, addig a parlamenti képviselet nélkül ma­radt magyarság kívánságait még mindig nem hallgatja meg senki. Ez az elvitathatatlan hátrány, ami ezáltal az ország többi kisebbségei­­gvei szemben a magyarságra nehe­zedik, arra a belátásra hirta a gyár Pártot, hogy ne térjen ki a dikdtispárt ülted a választások in kezdeményezett tárgyalások elől. Már a nyár eleién folytak tel­jesen informativ jellegű tárgy dlások a Magyar Párt suboticai szervezete a radikálisok között, amelyek a gegyezés útjait voltak hivatva egyengetni. Ezeket a tárgyalásokat radikálispárt kezdeményezte az­­.1 a szándékkal, hogy megnyerje Magyar Párt támogatását. A Magyar Párt országos vezető­sége — közvetlen a magyar válasz­tömegeinek a választói névjegy­zékből való kihagyása után — nem í tqrtotta sürgősnek a radikáüspárt­­í való megegyezést, nem is került ►r arra, hogy az országos vezető- 2 vegye fel a tárgyalásokat, csu­­n egyen helyi intézőbizottságok lytátíak fesztelen megbeszélése­­a radikálispárttal, inkább csak j\fdlyi jelentőségű kedvezmények el­­‘ érése érdekében. Ezek a nem hivatalos tárgyalánok sók helyütt — igy éppen Suboticán a legjobb mederben folytak. itx i­•is Budapestről jelentik: A Király- Színház hétfő esti jubiláris előadá­sát kellemetlen incidens zavarta meg. Az cissler Fanny-nak volt a huszonötödik előadása szorongásig megtelt nézőtér előtt. A második lel­­voiiás kezepetáján az első sorokban kellemetlen égési szag terjedt, mely­re eleinte ügyet sem vetett senki. De később állandóan többen és többen érezték, nőtt az égési szag. A máso­dik felvonás fináléjánál, amelynél ott vannak a színpadon az összes főszereplők és az egész kórus, egy­­zerre csak felpattant egy fiatalem­ber és teli hangon elkiáltotta magát; — Itt ég valami! , És már indult is a kijárat felé. I Természetesen erre az egész közön­ség figyelme a megriadt fiatalember feló fordult, akinek példáját sokan követték, mert az égési szag mind erősebbé vált. A színpadról most már a főszereplők és a kórus, ahe­lyett, hogy tovább énekeltek volnaj megdöbbenve néztek le a földszint­re, ahol most már majdnem minden­­iá lázasan ideges lett. annál is in­kább. mert a kisajtó felől, amely a zenekarból a színpadra vezet, a fel­csigázott fantázia fáíyolszerüen fi­nom, kék füstöl_yélt felfedezni. Igen mozgalmas percek következ­tek. A rend már-már felborulással fenyegetett, amikor egyik néző tel­lies torokkal elkiáltotta magát: — Tessék ülve maradni, nincs semmi bail

Next

/
Thumbnails
Contents