Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-13 / 279. szám

1923 október 13 BACSMEGYE1 NAPLÓ 5. oldal fetebbezeséhen a legélesebben tilta­kozik az ellen, hogy a Vujkovics­­féle gőzfürész a kórház szomszéd­ságúban felépülhessen, illetőleg hogy ehhez a yárosi tanács beleegyezését ásd ja. A tiszti főorvos a gőzfürész-engc­­dély ellen beadott fellebbezéséről a kővetkezőket mondotta munkatár­sunknak: — Lehetetlenség, hogy olyan In­tézet közvetlen szomszédságában, ahol betegeket ápolnak ipartelep lé­tesítésére adjon a város engedélyt. Nemcsak arról van szó, hogy a gyártelepek kéményeinek füstje megfertőzi a levegőt, ami a tüdő­betegek szempontjából rendkívül káros, hanem ebben az esetben spe­ciálisan arról, hogy gőziiírészt akar­nak felállítani a kórház mellett, ahol súlyos betegek feküsznek, olyan be­tegek, akiknek éjjel-nappal estidre és nyugalomra van szükségük. Az a telek, ahol a gőzfürészt fel akarják állítani, mindössze pár méterre van c kórháztól, pedig még ha jóval messzebb lenne, akkor sem járulhat­na hozzá felállításának engedélye­zéséhez a tiszti főorvosi hivatal, hi­szen a gőzfiirész tudvalevőleg nem éppen siri csöndben és zajtalanitva működik, hanem ellenkezőleg, !üisí­ké titö lármával zörögnek a gépei reggeltől-estig. A kórháznak, külö­nösen pedig az ideg-osztálynak a betegei rendkívül károsan éreznék meg, ha a tőszomszédságában ilyen üzeni épülne. Nagyon csodálom, hogy az iparhatóság engedélyt adott a szóbanforgó cégnek arra, hogy ezen a helyen gőzfürészt állítson; a tiszti főorvosi hivatal a maga részé­ről sohasem fog ahhoz hozzájárulni, hogy ez a telep, ahol elsősorban a kórház betegeinek idegeit fűrészel­nék apró darabokra, valaha is fel­épüljön. A tiszti főorvos nyilatkozata és a tanácshoz beadott fölebbezése után előreláthatólag az idegfürész még sein fog felépülni a városi közkór­ház szomszédságában, hanem \ ala­nd alkalmasabb helyet keres majd a Vtíjkovics-cég arra, hogy gőzfiirész­­telepét felállítsa. Ai aegol munkáspárt elítéli az utódállamok kisebbségi politikáját Az angol parlament legnagyobb el­lenzéki pártjának, a munkáspártnak öt tagú küldöttsége a napokban megérke­zett Erdélybe, hogy tanulmányozza a kisebbségek helyzetét. A küldöttség ve­zetője : Buston és Riley képviselők, a kik Kolozsváron az egyik magyar lap munkatársa előtt nyilatkoztak az erdé­lyi magyar kisebbség helyzetéről. Ki­fejtették, hogy az angol munkáspártnak melynek megbízásából járják most Er­délyt, az a véleménye, hogy a kisebb­ségi kérdés, különösen Kőzépeurópában ma sokkal időszerűbb, mint valaha volt, amelynek belátható demokratikus ren­dezése nélkül az utódállamok konszoli­dációja és fejlődése úgyszólván lehetet­len. A kisebbségi probléma, amelynek megoldásával szorosan össze vannak kapcsolva az európai termelés elöntő érdekei, nem rendészeti kérdés, nem belügyi probléma, de világpolitikai je­lentőségű, amelyet csak nemzetközi ala­pon lehet úgy elintézni, hogy az euró­pai béke érdekeit szolgálja. Klábraudi­­tólag hat — mondották — hogy a szövetséges nagyhatalmak és az utódál­lamok között létrejött egyezmények, melyek a nemzeti kisebbségek politikai és vallási jogait biztosítják, nem tart­ják meg és egyenlőre bizonytalan, hogy a kérdés mikor kerül napirendre. Kijelentették, hogy az angol munkás­párt nemzetközi döntőbíróság felállítását szorgalmazza, amelynek az lesz a fel­adata, hogy Középeurópának ezt a ké­nyes kérdését a kisebbségek teljes meg­elégedésére oldja meg, még pedig a kibékülés és az általános béke szel­lemében. UfjaMs terv a fiumei kérdés megoldására Egységes vámterület a fiumei tengerparton Rómából jelentik: A Carriere D’Ilalia legutóbbi számában e fiumei kérdés megoldására újabb tervet közöl, amelyet daráiul tá­bornok híveivel dolgozott ki. Ez a terv főleg Fiume kereskedelmi és közlekedésügyi politikájára vo­natkozik. A terv szerint Fiume területe az isztrioi tengerparttól Ledináig, Ilosin szigetével együtt, hozzá­csatolva Rab és Krk jugoszláv szigetsket, egységes vámterület volna olyi'orraán, hogy ez egész vámterület élvezné a fiumei sze­­badkiköíö privilégiumát. Ily mó­don Fiume területének a lakos­sága nyolcvanezer főre emelked­nék. A lep szerint a tervet be­mutatták Mussolininak, eki el is fogadta ezt és megígérte, hogy közelebbről is megvizsgálja. Triesztben az újabb terv hire nagy izgalmakat keltett, mert ha sikerül a megvalósítása, ekkor Trieszt teljesen elveszítené keres­kedelmi értékét. A tervet az olasz kormány en­nek ellenére szívesen valósitar,á meg, ezáltal Fiume szabadáüani­­íeietti gazdasági uralmát meg­erősítené. Lassan halad előre a lefegyverzés Markovics Lásár ismertette a Népszövetség genfi koaferenciájánfik munkáját A népmese szerint van egy óriás hegy, amelyre minden száz évben rászáll egy kis madár, amely a csőrébe vesz egy parányi szikladarabot. Ma majd a száz évenként megjelenő kis madár elkoptatja a hegyet, akkor lesz meg az államok közt — a lefegyverzés. Ezt az impresz­­sziót merítette mindenki abból az elő­adásból, amelyet Markovics Lázár dr. volt igazságügyminiszter, aki a Népszö­vetség genfi konferenciáján mint a S. H. S. delegáció tagja vett részt, pénte­ken tartott a sajtó képviselői előtt. Mar kovics beszámolt a delegáció működésé­ről s beszámolója során a következőket mondotta el: — A Népszövetség negyedik évi kon­gresszusa nem ígérkezett érdekesnek. Az egyetlen fontosabb kérdés, amellyel már korábban is foglalkozott a Népszövetség, a lefegyverzés, helyesebben a fegyver­­kezes korlátozásának kérdése, mégis ha­tározottabb, világosabb képet nyert az ez évi összgyiilésen. A népszövetségi egyezmény S. S-a írja elő a tagok fegy­verkezéseinek korlátozását. A múlt évi összgyiilés már el is készült egy előze­tes tervezettel, amelyet most a negye­dik gyűlés elé kellett volna terjeszteni. A lefegyverzés kérdésén kívül sok ki­sebb jelentőségű ügy mellett, főleg az albán-görög kaiármcgdllapitó bizottság olasz vezetőjének Janinán történt meg­gyilkolása foglalkoztatta a népszövetsé­get és az emiatt keletkezett vita elinté­zése, illetőleg a Népszövetség illetékes­ségének vitássá tétele napirendre hozta magának a Népszövetségnek további fen­­tartásának kérdését is. A harmadik kérdés, amely bennünket különösebben érdekelt a népszövetségi tanács nein állandó tagjainak megválasz­tása volt. Mint ismeretes, a tanácsnak négy állandó (angol, francia, olasz és ja­pán) és hat, évenként választandó tagja van. A kisaptant már a múlt évben állí­tott jelöltet Nincsics külügyminiszter sze­mélyében, azonban különböző egyenet­lenségek miatt megválasztása nem sike­rűit. Ebben az esztendőben az egyenet­lenségeket kiküszöbölték és a kisantant jelöltjét, Benes dr.-t beválasztották a ta­nács tagjai közé. Ha tudjuk, hogy a nép­­szövetségi tanács állandóan permanen­­ciában van és az készíti elő az évi köz­gyűlés anyagát, akkor Benes megválasz­tását kétségtelen nyereségnek kell tekin­tenünk. A lefegyverzés kérdésével az úgyne­vezett lií. bizotság foglalkozott, amely 45 kiküldöttből alakult meg. Ennek a bi­zottságnak tagja volt Markovics Lázár is. A bizottság minden nap ülést tartott és úgy politikai, mint katonai szempon­tok szerint alaposan megtárgyalta a le­­fegyverkezés problémáját. Két irányzat állott egymással szem­közt ebben a kérdésben. Az egyik irány­zat radikálisan akarta megoldani oly módon, hogy minden állam kötelezze ma­gát katonai és haditengerészeti kiadá­sainak percentuális csökkentésére, a konkrét javaslat szerint az első eszten­dőben tíz százalékkal, a következő év­ben szintén és így tovább. Ezt az esz­­j met a közismerten pacifista államférfiak képviselték és főleg azok az államok, a melyek olyan területeken fekszenek, me­lyeket el szoktak kerülni a háborús meg­rázkódtatások. Az európai államok közül Norvégia, Svédország, Dánia és Hollan­dia, valamint a legtöbb délamerikai ál­lam ezt a javaslatot pártolták. A másik irányt a franciák és angolok egyetértőén képviselték és ezzel az egyetértéssel el is érték, hogy a bizott­ság kielégítő eredménnyel fejezhette be működését. Ez az irányzat arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a fegyverke­zés magában véve egyik államnak sem a célja, viszont egy állam védelmi ki adásai nem csökkenthetők, ha azokra az állam biztonsága okából szükség van. A fegyverkezés korlátozásának megkezdő se előtt több garanciát kell teremteni arra nézve, hogy egyetlen államot se lehessen megtámadni és a lefegyverzést ezeknek a garanciáknak az arányában keli végrehajtani. Pozitiv eredményt tehát nem ért el a Népszövetség, bár kidolgoztak egy szer­ződést a kölcsönös védelemről, megtá­­madtatús esetére. Ez a szerződés min­den szerződő államnak biztosítékot ad arra nézve, hogy megtámadta tás esetén a többi szerződő felek védelmére siet­nek. Ez a szerződés megteremti az egyes államok számára a fegyverkezés korlá­tozásának a lehetőségét. Ezt az álláspon­tot a S. H. S. delegáció is magáévá tette és kijelentette, hogy hajlandó a fegyver­kezés korlátozását keresztülvinni, ameny­­nyiben a kölcsönös védelemről szóló szerződés hatékony és közvetlen védel­met biztosit megtámadtatása esetén. Evvel kapcsolatban felmerült az a kér­dés is, hogy két vagy több államnak meg van-e a joga speciális védelmi szer­ződéseket kötni. Nagyon jellemző és íon­­tos Markovics szerint, hogy Olaszország javaslatot tett annak megtiltására, mert az olasz delegáció véleménye szerint a speciális szerződések háborús veszélyt jelentenek és elegendő biztosíték az ál­talános védelmi szerződés. Hogy Olasz­országot milyen politikai okok késztet­ték erre a magatartásra, arról Marko­vics nem veit hajlandó nyilatkozni. Ja­pán ugyanezt az álláspontot képviselte, itt már megmondta Markovics azt is, hogy miért: Kína—Amerikai szövetséget akarta lehetetlenné tenni. Olaszország javaslatának mellőzése miatt az általános szavazásnál tartózkodott a szavazástól. A két ellentétes álláspont alkalmat adott az összes résztvevő államok kép­viselőinek, hogy a maguk álláspontját ki­fejthessék, végül a francia-angol javaslat győzött. Ez egy általános védelem szer­ződés tervezet elfogadásában nyert kife­jezést. Ezt az elfogadott tervezetet átad­ták az összes államoknak azzal, hogy vizsgálják meg és véleményüket terjesz­­széi; a legközelebbi népszövetségi ülés elé. A javaslat szerint minden államnak meg kell jelölnie, hogy milyen garancia­kát nyújt a szerződés betartására és ix* tesitenie kell a népszövetség tanácsát, hogy mennyire tudja katona-kiadásait csökkenteni. Ezeknek az adatoknak az alapján a népszövetségi tanács ki fogja dolgozni az általános lefegyverzés terve­zetét. ' ’ 1 Ezt a tervet újból kiadják tanulmányo­zásra az egyes államoknak. Amely nem fogja elfogadni, az kilép a védelmi szer­ződésből, aki elfogadja, az teljes jogú tag marad és a többi tagok teljes támo­­[ gatárára számíthat úgy katonai, mint a gazdasági és pénzügyi téren megtámad­­talás esetén. Ezenkívül még egy fontos uj szerző­dést szavazott meg a III. bizottság. Ez arról szól, hogy a tagok a jövő évben nem emelik fel költségvetésük katonai kiadá­sait a folyó évhez képest. Ez a rezolució sem kötelező erejű, de kétségtelen na£y haladást jelent a lefegyverkezés utján. Összegezve az eredményt, ugyan na­gyon soványnak kell tekinteni, mégis a vélemények kicserélése folytán az egész kérdés jobb utra terelődött és már a jövő esztendőre nagyobb kilátásokkal biztat. Előadása végén még két problémára hivla fel Markovics Lázár a figyelmet. Az egyik az, hogy milyen nagy fontossága van annak, hogy az olasz-görög kérdést nyílt diplomáciai tárgyaláson intézték el. Az illetékesség vitájában a népszövetség­nek sikerült erkölcsi presztízsét megmen­tenie. A másik fontos esemény Nincsics kül­ügyminiszter megválasztása volt a pénz-, ügyi bizottság elnökévé. Xincsicsnek nyu­godt temperamentumával sikerült ennek a bizottságnak gyors és eredményes mun­káját biztosítani. Itt a francia álláspont vereséget szenvedett, mert nem tudták keresztülvinni a népszövetségi kiadások nagyobb arányú redukálását. Letartóztatott földbirtokos Befejezlek a nyomozási a pancsevói adóhivatali sikkasztás ügyében A minap pancsevói jelentés alap­ján megírtuk, hogy Zsán Száva földbirtokos, aki vagyonának nagy­részét elvesztette, összejátszva a pancsevói adóhivatal pénztárosával., az államkasszából hetvenötezer di­nárt elsikkasztott. Az adóhivatal ve­zetője ellenőrzés alkalmával rájött a sikkasztásra, felelősségre vonta az adópénztárost, aki töredelmesen be­vallotta, hogy Zsan Száva földbir­tokos biztatására nyúlt az állam pénzéitez. aki megígérte neki. hogy a pénzt —- egy jólfövedelmező üz­let lebonyolítása után — az utolsó fillérig visszaadja neki, mig mielőtt valaki rájönne az összeg eltulajdo­nítására. s Vallomása alapján Zsán Száva ellen is megindították a büntetőjogi eljárást, amelynek során — mint most Pancsevóról jelentik — kide­rült, hogy a földbirtokos nemcsak ezt a hetvenötezer dinárt sikkasztotta el az adópénztárossal összejátszva az államkasszából, hanem közel egy millió háromszázezer dinárt, amely­ből eddig csak fél millió térült meg. A nyomozás befejeztével a vizs­gálóbíró nem bocsájtotta szabadon a sikkasztó földbirtokost, hanem az adópénztárossal együtt elrendelte le­tartóztatásukat. A vizsgálóbíró vég­zése ellen a letartóztatottak ielebbe­­zéssel éltek a vádtanácshoz, sőt a ielebbviteli bírósághoz, de mindkét fórum jóváhagyta a vizsgálóbíró végzését, A két vádlott a pancsevói ügyészség fogházában várja az ügy leíárgyalását. ?HEGEDÜL1 Rloravetz zenemükereskedés Timisoara (Romania) közel 500 kiválogatott he­­gedümfivet sorol fel. Kérje még raa ingyen.

Next

/
Thumbnails
Contents