Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-09 / 153. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 9. abban az esetben, ha a kedvező eredmény biztosítottnak látszik, szándékozik a tanács a javaslatot a közgyűlés elé terjeszteni, nehogy hiába való izgalmakat keltsen fel^a kiszélesített tanácsban. Számítanak arra is. hogy a közgyűlésen heves vita keletkeznék a földek feloldása és eladása körül tekintettel arra, hogy a földműves-csoport ellenzi a város földiéinek eladását. A tanács azonban bizik abban, hogy javaslatában meg tudná értet nf a kiszélesített tanács tagjaival, milyen elsőrendű fontosságú érdeke a városnak — az uj iskolák építésén túlmenően is — az. hogy az agrár­reform céljaira zár alá vett földek­ből minél több felszabaduljon. egy minden kényelemmel felszerelt ran­­devus-háznak a vprseci rendőrség ráa­kadt a nyomára. Razziát tartott és a razzián előkerült Ella. Alig adtak annyi időt, hogy suhogó biedermayer-ruháját magára kapcsolja ... A rendőrségről a kórházba került. V. Elia beteg volt, tudta, hogy neki meg! kel! gyógyulnia, de undorodott a kór­háztól, az oda bezárt beteg társaitól és megszökött. Most a rendőrség körözi mindenfelé és odahaza kisirt szemekkel egy anya várja, aki kétségbeesve a Bác5megyei Napló szerkesztősége utján röpíti világgá szégyenét és hivó szavát: Ella gyere haza, minden meg van bc­­csájtva! Ella gyere haza minden megvan bocséjíva Ameddig egy leány eljut odáig Bolti tolvajok monstre pere a szuhoticai tönjényszék elolt Harminckilenc vádlottja van a bűnügynek I. Ella kisasszony nagyon szegény leány volt. Bizony neki is osztoznia kellett a szegény leányok sorsában, korán meg kellett szoknia a munkát. Fiatal tizen­­kat évével, az iroda poros levegőjétől sápadt arccal, bágyadtan kopogtatta naponként rózsás körmével a versed járásbíróság rozoga Írógépét. — Élete unalmas volt, nem tarkította változatos­ság, de azért szorgalmasan dolgozott napestig, mert kellett a pénz . . . II. Egyszer, egy szép napon Ellára ráta­lált az Ördög. Nem volt lompos farka, lólábán elegáns lakcipő fénylett és sze­mén monoklit viselt. Az elegén ördög csábította Ellát, megmutatta előtte a világ minden gazdagságát . . . mi kel! egy szegény lánynak, hogy elszédüljön a káprázattól. Ellának megtetszett a cifra ruha, megszerette a fénylő pókhá­lós selyemharisnyát és . . . III. Ezentúl már csak L’Origán parfümöt (használt. A bűzös, poros iroda levegő helyett vágyott a szabadba, a világba • és csakhamar eszébe villant, hogy Ver­­jsec nem a világ, messzebb kel! mennie. Messzebb ment és lassanként mélyre hatolt a bűn posványába . . . IV. Versec szak cikk-cakkos uccáiban is A Székely és Vujkovics suboticai di­­vatkereskedő cégnél történt lopások bűnügyét pénteken kezdte tárgyalni a suboticai törvényszék. A büntető tanácsban Pavlovics István törvényszéki elnök elnökölt, a tanács tagjai Lalmer Antal és Gyorgyevics Ja•. ván törvényszéki bírák voltak. A közvádat Vasziljcvics Ljuba dr. ál- Iamügyész képviselte. Mint védők sze­repeltek: Petrovics János dr., Székely Zoltán dr., Miatov Milorad dr., Pisku­­lics Zvojnimir dr.. Palaki Antal dr.. Voj-. tiics-Tunics Stipan dr., Nagy Ödön dr., Lóránt Zoltán dr., Singer Béla dr. és Kaíancc Mihály dr. A károsult Székely és Vujkovics cé­get Kalmár Elemér dr. ügyvéd képviseli. Pavlovics István elnök délelőtt kilenc órakor nyitja meg a főtárgyalást és megállapítja, hogy a per harminckilenc vádlottja közül Török István éjjeli ör, elsőrendű vádlott ez év április havában meghalt. Neuhausz Pál Magyarországba ment, Kozla Franyo katonai szolgálatot teljesít. Kiss Vitó nem jelent meg, Tala­­lovirs Márkó Magyarországba ment, Rajnovics Szimó, Tolnay Miklós és Hor­váth Katalin vádlottak nem jelentek vasig. A bíróság elrendeli a helyben lakó és meg nem jelent vádlottak elővezetését és ezután megkezdi az elnök a vádlót' tak kihallgatását. Elsőnek Nagy Mária 58 éves háztar­tásbeli nőt hallgatták ki, aki közös ház­tartásban élt Török István elsőrendű vádlottal. Azzal van vádolva, hogy Tö­röktől többször fogadott el lopott áru­kat és azokat a saját céljaira felhasz­nálta. Nagy Mária kijelenti, hogy Török Ist­ván dolgairól nem volt tudomása, Török külön szekrényben és állandóan elzárva tartotta holmijait. Janovszki Andrea 46 éves férfiszabó beismeri, hogy Töröktől vásárolt egy ízben szövetet, de arról nem volt tudo­mása, hogy az lopott áru. Török azt mondotta, hogy azt az ócskapiacon vet­te. Janovszki Andrásné ugyanezt vallja. Osztrogonac Márkóné, Szabó Míhályné. Glavcsek Máténé és Bénis Iván vásá­roltak szövetet, de nem tudták, hogy lo­pott. Bénis az árut a piacon vette. Vidákovics Jenő 23 éves kereskedő­segéd múlt év januártól júniusig volt al­kalmazva Székely és Vujkovics cégnél. Beismeri, hogy lopott árut az üzletből. Április hónapban kezdte meg a lopáso­­! kát. Délben, üzletzáráskor vitte el a lo­pott árut. Elnök: Nem tűnt fel, hogy maga cso-| magot visz el az üzletből? — Nem, Többször szoktam csomagot vinni. — Mit vitt el először az üzletből? — Hét méter kék selymet. Pár napra rá 11 méter selymet. — Selyemkendöket nem vitt el az üz­letből? — Nem, — Kinek adta az árukat. — A fivéremnek. — Mit mondott neki. — Hogy egy kereskedőtől kaptam el­adás végett. Csajkás Iván kereskedősegéd a kö-| vetkező vádlott. Kijelenti, hogy soha-1 sem volt alkalmazásban Székely és Vuj-1 jkovics cégnél, ö Fekete Dénes segédjei volt egy évig, tagadja, hogy lopott. Vidákovics Iván 20 éves kereskedő-1 segéd. Nem érzi magát bűnösnek. Igaz, hogy bátyjától Jenőtől kapott árut el­adásra. de nem tudta, hogy az lopott. Csajkás hozott neki árut eladásra. A 'kabátja alatt hozta. A Beograd szálloda I előtt mondotta neki Csajkás, hogy adja el, Csajkás mindig hozta utána az árut. sők titol: lappang. Az egyik titoknak, Elnök: Nem kérdezte maga, hogy hon­­nar van az áru? — Nem. Mondta Csajkás, ne féljen, nem loptam. Tizenhat méter selymet a Nádor kávéházban kaptam. Csajkás: Én nem tudok róla. Vidákovics: A 16 méter selymet Neu-* hausz Páltól kaptam. — Kinek adta el maga? — Tumbász Katának. Megalkudtunk' vele és mondotta a pincérnek, hogy fi­zesse ki. Tusáknénak is adott el 1100 dinárért, de csak egyszer. Vidákovics Ivánt szembesítik Csaj-1 kással. Vidákovics íentartja állításait, ame­lyeket Csajkás tagad. Az elnök szünetet rendel. Szünet után Csajkás kijelenti, liogy Fekete Dénes tett ellene feljelentést, de visszavonta. Berner Lajos 28 éves szabó. Kapott eladásra Neuhausztól 10 méter, Vidako­­vicstől 3 méter szövetet. A Pest szál­loda pincére vett egy méter selymet és I tiz métert Tumbász Kata. — Hogy vette? I ' — Háromszáz koronáért. I — Mennyit kért? — Négyszáz koronát, de háromszáz- I ért odaadtam méterét. — Nem kérdezte a vevő, hogy Hon­ján van az áru? : — Nem.-Kapott-e még valamit eladásra? — Igen, három méter fekete szövetet, — Ezt hol adta el. — A Bácska vendéglőben Vince Fe­renc pincérnek. — Mit mondtak neki, honnan van az áru? — Nem kérdezte. Ivies Andrea, 20 éves, vendéglős, VU dakovics Ivántól kapott kétszer 11 mé­ter selymet a Nádor kávéházban, hogy adja el. özv. Zachredovics Ferencné. Néni érzi magát bűnösnek. Eladott selymet többeknek, a selymet vette, de nem tud­ta, hogy az lopott áru. — Nem tűnt fel magának, hogy 300 koronáért adják a finom selyem méte­rét? — Nem. mert én sohasem vettem bolt­ban selymet és nem tudtam az árakat. Aztán, akik eladták, mondották: Ne fél­jen, nem lopott. — Kitől vett maga? — Tatalovics Márko vasúti fékezőtölj aki azt mondotta, hogy Magyarország­ból hozta. Kovacsics Andrásné nem érzi magát ÁrnyképekV írta : Borsodi Lajos A Duna vize pompázó sugárzásban | reszket az éjszakában. Züllött, fekete­­felhők rohannak őrült kavarodásban I messze világok felé. A parton, nekidül­­ve egy csapzott lombu. vonagló törzsű, fának, áll valaki. Egy férfi. A két üres j szeme belerévcd a vízbe, most nekiin-1 dúl... na most. na most! Még ráérünk. Bizonytalan lépésekkel megint vissza a. fához. Motyog valamit, röhög a viz felé, és megállapítja magában, hogy az egész ; élet... Nem gondolja végig, ez a szó j bukkan fe! az agyában: alkohol. Mosti a háta mögött szoknyasuhogást hall. Mi ez? Hohó, itt valaki tántorgó testtel vi­szi magát a viz felé. És már a férfi elő­­ugrott a fa mögül és már a karjaiba lendül a lihegő, összeeső női test. Meg­rázza ezt a rátapadt, reszkető kis éle­tet. Egymásra néznek. Aztán a férfi bru­tális markolással megforgatja a nőt. Mennek, két céltalan, éjszakai lény, visszafelé. A férfi most rekedten meg­szólal: — Na, kis hölgy, ez aztán nem sike­rült, mi? Szép lett volna, mi? Bele a vízbe, aztán őrülten ordítani. Segítség, segítség! Mi? A nö: Hagyjon engem! Mi köze Hoz­zám ! A férfi (utánozza): Mi köze hozzám, mi köze hozzám' Semmi közöm hoz­*) Mutatvány a szerzőnek »Házibál címen most megjelent kötetéből zád. Éppen csak utállak. Selyemruha j van rajtad, aztán neki a viznek! Va-j gyón, tapéíás szoba, jó puha ágy, jó: finom ételek... és neki a viznek! Oh. i te. te! Buta, kis nőstény vagy, hallod-e?. Ha én megyek neki az más. Én egy j !zseni vagyok, érted, én meg vagyok; I rugdalva az élettől, én éhezem, mert én I egy zseni vagyok. De te egy finom, buta kis úri hölgy vagy, mit tudom én, I ki vagy? Te ezt se tudod, mi az a ha­• Iái? Mit tudsz te? ! A nö: Minek áll az utamba? Egy ilyen !részeg!.... Most már vége volna min­­jdennek. Menjek az útjára, hagyjon en­­igem visszamenni. Hallja kérem, ne fog- 15a a karomat! 3 A féríi: Fogom én a te karodat, lel­­j kém. Már hogyne fognám! Örülj neki, I hogy egy ilyen kiváló, nagy tehetség ij szóra méltat. Te. beszéljünk most az I életről. Ez egy jó vicc! Vagy a szere- I lemről. Ez a te eseted. Hát tudod, fiam, •nem kell azt az egész dolgot komolyan I venni. Mert van ám kétféle szerelem. ÍAz egyik, az a gondolkozó emberek sze­lj reime. Az én szerelmem, például. Az I belesüvit az emberbe, aztán elkezd beu- I ne pusztítani és rombolni, aztán tönk­* remegy lassan az agyveleje, aztán el­lj kezd az ember inni, mondjuk rumot Ü mindig rumot, aztán egyszerre csak az I látja, hogy minden gondolatán egy kis rum-láng táncol. Hát ez az egyik. A má­sik, az a parfümös szerelem. Az a te szerelmed. Az meg elegáns, szép buto- I rok között játszódik le, féllangyos só­­f hajókat fújtok reá, aztán jön a simára I vasalt frakk és egy ilyen kis hölgy már •j bele is szédült a szégyenbe. Aztán ... •j A nő (rémülten): Ki mondta ezt ma­­t: gának? Honnan tudja ezt? Gyalázatos­ig . . . i; A férfi: Nono, csillapodjunk, kis szép- Iség! Tudom én azt, hogy egy selyem­­; ruha mért szokott nekimenni a viznek. * Hiszen én egy tehetség vagyok, lelkem. .;Én mindent tudok. Nem úgy, mint te. I Én, látod, kikóstoltam az egész életet. I még csettintettem is utána a nyelvem­mel. Tyü, de jó volt! Legszebb volt a I jó, durva nyomorúság. Kiröhögtek, nem baj. Nem volt kenyerem, nem baj. Meg- I csalt az asszonyom, kivert kutya let­­|tem, nem baj. De most már elég volt. I Minek az országúton felfordulni? Ha »nincs ágy. beíefekszünk a Dunába. Ez |már teszi. Ez igen. De te? Te lódulj 3 vissza a cifraságba, hallod, aztán ülj be «megint a szép. finom életbe, mint egy i kis öleb. Mert nektek ez való ám, nem E a halál . . . } A nő: Hagyjon engem meghalni. Nem llát maga az én telkembe'. Mit tudja ma­­f ga az én nyomorúságomat? Nem bírom *már tovább, nekem elég volt. Jobb lesz I nekem ugy. Hagyjon engem, úgyis meg­teszem, hagyjon engem . . . A férii. Hagylak én, lelkem. Már Hogy-5 ne hagynálak. Erős lélek vagy te, lá­tom már. Hát azért mondom, a legjobb * lesz, szépen hazamenni és az egész szo­morú történetet elmondani a jó anyu­jának. Okos asszony az, tud az min­­adenre segítséget. Aztán, amint az már ? nálatok szokott lenni, pár hónapra kül­földre, aztán hazajönni, egészségesen, ragyogva és nincs semmi baj. Nem is volt soha. De nem a hideg Duna! Hátha; megfázik a te finom, elegáns holttes­ted? . . . A nö (összerázkódik): Elég volt. Mit gúnyolódik rajtam? Mit avatkozik bele a boldogtalanságomba? Nekem elés volt mindenből, én döntöttem. Engem nem lehet a szándékomtól eltéríteni. Én a halált választottam és magának nincs joga, az utamba állni . , . A férfi: Hát én nem is állok az utad­ba. Hát már úgyis a városba érkeztünk és egy ilyen rongyos gavallérral úgyse lehet az uccán késő éjszaka mutatkozni. |Hát itt a sarkon elválunk. Kisztihand, kis hölgy, szép, nyugodalmas halált ki­­jvánok. Tessék csak egyenesen a nar­­jmadlk sarokig menni, aztán balra ior- I dúlni, ott már magadtól megtalálod a j balál felé vezető utat. A viszontlátásra ! holnap a meny országban! Pá, kis ■ hölgy! . - . A nő (félénken). Jóéjszakát! A férfi a túlsó sarok felé tart és Ho­mályos vonala beleolvad a sötétségbe. jEgy kapualjba húzódik, onnan les a nő š felé. A nő feldúlva áll a sarki lámpa iáiéit fénye alatt, egy percig még habo­­f zik, aztán imbolygó lépéssel indul be- I felé a városba. És most onnan a látha­tatlan leshelybő! egy rekedt nevetés Iszalad utána az éjszakában: •j — Ugy-e, megmondtam, angyalkám! , És már megy is a férfi egyedül visz­­isza a Duna felé, egy gúnyos röhej, egy •csobbanás — és nincs tovább,

Next

/
Thumbnails
Contents