Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-09 / 153. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 9. abban az esetben, ha a kedvező eredmény biztosítottnak látszik, szándékozik a tanács a javaslatot a közgyűlés elé terjeszteni, nehogy hiába való izgalmakat keltsen fel^a kiszélesített tanácsban. Számítanak arra is. hogy a közgyűlésen heves vita keletkeznék a földek feloldása és eladása körül tekintettel arra, hogy a földműves-csoport ellenzi a város földiéinek eladását. A tanács azonban bizik abban, hogy javaslatában meg tudná értet nf a kiszélesített tanács tagjaival, milyen elsőrendű fontosságú érdeke a városnak — az uj iskolák építésén túlmenően is — az. hogy az agrárreform céljaira zár alá vett földekből minél több felszabaduljon. egy minden kényelemmel felszerelt randevus-háznak a vprseci rendőrség ráakadt a nyomára. Razziát tartott és a razzián előkerült Ella. Alig adtak annyi időt, hogy suhogó biedermayer-ruháját magára kapcsolja ... A rendőrségről a kórházba került. V. Elia beteg volt, tudta, hogy neki meg! kel! gyógyulnia, de undorodott a kórháztól, az oda bezárt beteg társaitól és megszökött. Most a rendőrség körözi mindenfelé és odahaza kisirt szemekkel egy anya várja, aki kétségbeesve a Bác5megyei Napló szerkesztősége utján röpíti világgá szégyenét és hivó szavát: Ella gyere haza, minden meg van bccsájtva! Ella gyere haza minden megvan bocséjíva Ameddig egy leány eljut odáig Bolti tolvajok monstre pere a szuhoticai tönjényszék elolt Harminckilenc vádlottja van a bűnügynek I. Ella kisasszony nagyon szegény leány volt. Bizony neki is osztoznia kellett a szegény leányok sorsában, korán meg kellett szoknia a munkát. Fiatal tizenkat évével, az iroda poros levegőjétől sápadt arccal, bágyadtan kopogtatta naponként rózsás körmével a versed járásbíróság rozoga Írógépét. — Élete unalmas volt, nem tarkította változatosság, de azért szorgalmasan dolgozott napestig, mert kellett a pénz . . . II. Egyszer, egy szép napon Ellára rátalált az Ördög. Nem volt lompos farka, lólábán elegáns lakcipő fénylett és szemén monoklit viselt. Az elegén ördög csábította Ellát, megmutatta előtte a világ minden gazdagságát . . . mi kel! egy szegény lánynak, hogy elszédüljön a káprázattól. Ellának megtetszett a cifra ruha, megszerette a fénylő pókhálós selyemharisnyát és . . . III. Ezentúl már csak L’Origán parfümöt (használt. A bűzös, poros iroda levegő helyett vágyott a szabadba, a világba • és csakhamar eszébe villant, hogy Verjsec nem a világ, messzebb kel! mennie. Messzebb ment és lassanként mélyre hatolt a bűn posványába . . . IV. Versec szak cikk-cakkos uccáiban is A Székely és Vujkovics suboticai divatkereskedő cégnél történt lopások bűnügyét pénteken kezdte tárgyalni a suboticai törvényszék. A büntető tanácsban Pavlovics István törvényszéki elnök elnökölt, a tanács tagjai Lalmer Antal és Gyorgyevics Ja•. ván törvényszéki bírák voltak. A közvádat Vasziljcvics Ljuba dr. ál- Iamügyész képviselte. Mint védők szerepeltek: Petrovics János dr., Székely Zoltán dr., Miatov Milorad dr., Piskulics Zvojnimir dr.. Palaki Antal dr.. Voj-. tiics-Tunics Stipan dr., Nagy Ödön dr., Lóránt Zoltán dr., Singer Béla dr. és Kaíancc Mihály dr. A károsult Székely és Vujkovics céget Kalmár Elemér dr. ügyvéd képviseli. Pavlovics István elnök délelőtt kilenc órakor nyitja meg a főtárgyalást és megállapítja, hogy a per harminckilenc vádlottja közül Török István éjjeli ör, elsőrendű vádlott ez év április havában meghalt. Neuhausz Pál Magyarországba ment, Kozla Franyo katonai szolgálatot teljesít. Kiss Vitó nem jelent meg, Talalovirs Márkó Magyarországba ment, Rajnovics Szimó, Tolnay Miklós és Horváth Katalin vádlottak nem jelentek vasig. A bíróság elrendeli a helyben lakó és meg nem jelent vádlottak elővezetését és ezután megkezdi az elnök a vádlót' tak kihallgatását. Elsőnek Nagy Mária 58 éves háztartásbeli nőt hallgatták ki, aki közös háztartásban élt Török István elsőrendű vádlottal. Azzal van vádolva, hogy Töröktől többször fogadott el lopott árukat és azokat a saját céljaira felhasználta. Nagy Mária kijelenti, hogy Török István dolgairól nem volt tudomása, Török külön szekrényben és állandóan elzárva tartotta holmijait. Janovszki Andrea 46 éves férfiszabó beismeri, hogy Töröktől vásárolt egy ízben szövetet, de arról nem volt tudomása, hogy az lopott áru. Török azt mondotta, hogy azt az ócskapiacon vette. Janovszki Andrásné ugyanezt vallja. Osztrogonac Márkóné, Szabó Míhályné. Glavcsek Máténé és Bénis Iván vásároltak szövetet, de nem tudták, hogy lopott. Bénis az árut a piacon vette. Vidákovics Jenő 23 éves kereskedősegéd múlt év januártól júniusig volt alkalmazva Székely és Vujkovics cégnél. Beismeri, hogy lopott árut az üzletből. Április hónapban kezdte meg a lopáso! kát. Délben, üzletzáráskor vitte el a lopott árut. Elnök: Nem tűnt fel, hogy maga cso-| magot visz el az üzletből? — Nem, Többször szoktam csomagot vinni. — Mit vitt el először az üzletből? — Hét méter kék selymet. Pár napra rá 11 méter selymet. — Selyemkendöket nem vitt el az üzletből? — Nem, — Kinek adta az árukat. — A fivéremnek. — Mit mondott neki. — Hogy egy kereskedőtől kaptam eladás végett. Csajkás Iván kereskedősegéd a kö-| vetkező vádlott. Kijelenti, hogy soha-1 sem volt alkalmazásban Székely és Vuj-1 jkovics cégnél, ö Fekete Dénes segédjei volt egy évig, tagadja, hogy lopott. Vidákovics Iván 20 éves kereskedő-1 segéd. Nem érzi magát bűnösnek. Igaz, hogy bátyjától Jenőtől kapott árut eladásra. de nem tudta, hogy az lopott. Csajkás hozott neki árut eladásra. A 'kabátja alatt hozta. A Beograd szálloda I előtt mondotta neki Csajkás, hogy adja el, Csajkás mindig hozta utána az árut. sők titol: lappang. Az egyik titoknak, Elnök: Nem kérdezte maga, hogy honnar van az áru? — Nem. Mondta Csajkás, ne féljen, nem loptam. Tizenhat méter selymet a Nádor kávéházban kaptam. Csajkás: Én nem tudok róla. Vidákovics: A 16 méter selymet Neu-* hausz Páltól kaptam. — Kinek adta el maga? — Tumbász Katának. Megalkudtunk' vele és mondotta a pincérnek, hogy fizesse ki. Tusáknénak is adott el 1100 dinárért, de csak egyszer. Vidákovics Ivánt szembesítik Csaj-1 kással. Vidákovics íentartja állításait, amelyeket Csajkás tagad. Az elnök szünetet rendel. Szünet után Csajkás kijelenti, liogy Fekete Dénes tett ellene feljelentést, de visszavonta. Berner Lajos 28 éves szabó. Kapott eladásra Neuhausztól 10 méter, Vidakovicstől 3 méter szövetet. A Pest szálloda pincére vett egy méter selymet és I tiz métert Tumbász Kata. — Hogy vette? I ' — Háromszáz koronáért. I — Mennyit kért? — Négyszáz koronát, de háromszáz- I ért odaadtam méterét. — Nem kérdezte a vevő, hogy Honján van az áru? : — Nem.-Kapott-e még valamit eladásra? — Igen, három méter fekete szövetet, — Ezt hol adta el. — A Bácska vendéglőben Vince Ferenc pincérnek. — Mit mondtak neki, honnan van az áru? — Nem kérdezte. Ivies Andrea, 20 éves, vendéglős, VU dakovics Ivántól kapott kétszer 11 méter selymet a Nádor kávéházban, hogy adja el. özv. Zachredovics Ferencné. Néni érzi magát bűnösnek. Eladott selymet többeknek, a selymet vette, de nem tudta, hogy az lopott áru. — Nem tűnt fel magának, hogy 300 koronáért adják a finom selyem méterét? — Nem. mert én sohasem vettem boltban selymet és nem tudtam az árakat. Aztán, akik eladták, mondották: Ne féljen, nem lopott. — Kitől vett maga? — Tatalovics Márko vasúti fékezőtölj aki azt mondotta, hogy Magyarországból hozta. Kovacsics Andrásné nem érzi magát ÁrnyképekV írta : Borsodi Lajos A Duna vize pompázó sugárzásban | reszket az éjszakában. Züllött, feketefelhők rohannak őrült kavarodásban I messze világok felé. A parton, nekidülve egy csapzott lombu. vonagló törzsű, fának, áll valaki. Egy férfi. A két üres j szeme belerévcd a vízbe, most nekiin-1 dúl... na most. na most! Még ráérünk. Bizonytalan lépésekkel megint vissza a. fához. Motyog valamit, röhög a viz felé, és megállapítja magában, hogy az egész ; élet... Nem gondolja végig, ez a szó j bukkan fe! az agyában: alkohol. Mosti a háta mögött szoknyasuhogást hall. Mi ez? Hohó, itt valaki tántorgó testtel viszi magát a viz felé. És már a férfi előugrott a fa mögül és már a karjaiba lendül a lihegő, összeeső női test. Megrázza ezt a rátapadt, reszkető kis életet. Egymásra néznek. Aztán a férfi brutális markolással megforgatja a nőt. Mennek, két céltalan, éjszakai lény, visszafelé. A férfi most rekedten megszólal: — Na, kis hölgy, ez aztán nem sikerült, mi? Szép lett volna, mi? Bele a vízbe, aztán őrülten ordítani. Segítség, segítség! Mi? A nö: Hagyjon engem! Mi köze Hozzám ! A férfi (utánozza): Mi köze hozzám, mi köze hozzám' Semmi közöm hoz*) Mutatvány a szerzőnek »Házibál címen most megjelent kötetéből zád. Éppen csak utállak. Selyemruha j van rajtad, aztán neki a viznek! Va-j gyón, tapéíás szoba, jó puha ágy, jó: finom ételek... és neki a viznek! Oh. i te. te! Buta, kis nőstény vagy, hallod-e?. Ha én megyek neki az más. Én egy j !zseni vagyok, érted, én meg vagyok; I rugdalva az élettől, én éhezem, mert én I egy zseni vagyok. De te egy finom, buta kis úri hölgy vagy, mit tudom én, I ki vagy? Te ezt se tudod, mi az a ha• Iái? Mit tudsz te? ! A nö: Minek áll az utamba? Egy ilyen !részeg!.... Most már vége volna minjdennek. Menjek az útjára, hagyjon enigem visszamenni. Hallja kérem, ne fog- 15a a karomat! 3 A féríi: Fogom én a te karodat, lelj kém. Már hogyne fognám! Örülj neki, I hogy egy ilyen kiváló, nagy tehetség ij szóra méltat. Te. beszéljünk most az I életről. Ez egy jó vicc! Vagy a szere- I lemről. Ez a te eseted. Hát tudod, fiam, •nem kell azt az egész dolgot komolyan I venni. Mert van ám kétféle szerelem. ÍAz egyik, az a gondolkozó emberek szelj reime. Az én szerelmem, például. Az I belesüvit az emberbe, aztán elkezd beu- I ne pusztítani és rombolni, aztán tönk* remegy lassan az agyveleje, aztán ellj kezd az ember inni, mondjuk rumot Ü mindig rumot, aztán egyszerre csak az I látja, hogy minden gondolatán egy kis rum-láng táncol. Hát ez az egyik. A másik, az a parfümös szerelem. Az a te szerelmed. Az meg elegáns, szép buto- I rok között játszódik le, féllangyos sóf hajókat fújtok reá, aztán jön a simára I vasalt frakk és egy ilyen kis hölgy már •j bele is szédült a szégyenbe. Aztán ... •j A nő (rémülten): Ki mondta ezt mat: gának? Honnan tudja ezt? Gyalázatosig . . . i; A férfi: Nono, csillapodjunk, kis szép- Iség! Tudom én azt, hogy egy selyem; ruha mért szokott nekimenni a viznek. * Hiszen én egy tehetség vagyok, lelkem. .;Én mindent tudok. Nem úgy, mint te. I Én, látod, kikóstoltam az egész életet. I még csettintettem is utána a nyelvemmel. Tyü, de jó volt! Legszebb volt a I jó, durva nyomorúság. Kiröhögtek, nem baj. Nem volt kenyerem, nem baj. Meg- I csalt az asszonyom, kivert kutya let|tem, nem baj. De most már elég volt. I Minek az országúton felfordulni? Ha »nincs ágy. beíefekszünk a Dunába. Ez |már teszi. Ez igen. De te? Te lódulj 3 vissza a cifraságba, hallod, aztán ülj be «megint a szép. finom életbe, mint egy i kis öleb. Mert nektek ez való ám, nem E a halál . . . } A nő: Hagyjon engem meghalni. Nem llát maga az én telkembe'. Mit tudja maf ga az én nyomorúságomat? Nem bírom *már tovább, nekem elég volt. Jobb lesz I nekem ugy. Hagyjon engem, úgyis megteszem, hagyjon engem . . . A férii. Hagylak én, lelkem. Már Hogy-5 ne hagynálak. Erős lélek vagy te, látom már. Hát azért mondom, a legjobb * lesz, szépen hazamenni és az egész szomorú történetet elmondani a jó anyujának. Okos asszony az, tud az minadenre segítséget. Aztán, amint az már ? nálatok szokott lenni, pár hónapra külföldre, aztán hazajönni, egészségesen, ragyogva és nincs semmi baj. Nem is volt soha. De nem a hideg Duna! Hátha; megfázik a te finom, elegáns holttested? . . . A nö (összerázkódik): Elég volt. Mit gúnyolódik rajtam? Mit avatkozik bele a boldogtalanságomba? Nekem elés volt mindenből, én döntöttem. Engem nem lehet a szándékomtól eltéríteni. Én a halált választottam és magának nincs joga, az utamba állni . , . A férfi: Hát én nem is állok az utadba. Hát már úgyis a városba érkeztünk és egy ilyen rongyos gavallérral úgyse lehet az uccán késő éjszaka mutatkozni. |Hát itt a sarkon elválunk. Kisztihand, kis hölgy, szép, nyugodalmas halált kijvánok. Tessék csak egyenesen a narjmadlk sarokig menni, aztán balra ior- I dúlni, ott már magadtól megtalálod a j balál felé vezető utat. A viszontlátásra ! holnap a meny országban! Pá, kis ■ hölgy! . - . A nő (félénken). Jóéjszakát! A férfi a túlsó sarok felé tart és Homályos vonala beleolvad a sötétségbe. jEgy kapualjba húzódik, onnan les a nő š felé. A nő feldúlva áll a sarki lámpa iáiéit fénye alatt, egy percig még habof zik, aztán imbolygó lépéssel indul be- I felé a városba. És most onnan a láthatatlan leshelybő! egy rekedt nevetés Iszalad utána az éjszakában: •j — Ugy-e, megmondtam, angyalkám! , És már megy is a férfi egyedül viszisza a Duna felé, egy gúnyos röhej, egy •csobbanás — és nincs tovább,
