Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-05 / 149. szám
\ 2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 5. zulmán lakossággal. Végül arról o kérdésről beszél, hogy Bosznia szerb-e, vagy horvát. Szerinte se a szerbeké, sem a horvátoké, hanem az ottani lakosságé. De ha mindenképen választ akarnak erre a kérdésre, akkor a választások két ízben is megmutatták, hogy Bosznia inkább horvát, mint szerb. Miletics Szlavko miniszter közbe szól: Ezt sohasem fogja megérni. Kujundzsics (dem.) a macedóniai állapotokról beszéi, akinek Vujicsics belügyminiszter válaszol. Utána Moser János (német párti) válaszol Rafajlovics kijelentésére. Szerinte Ptujben nem volt nemzeti manifesztáció, hanem egy dalkör 60 éves jubileuma. Az sem igaz, hogy külföldi résztvevőket hívtak volna meg. Rafajlovics szerint azt kiáltották a gyűlésen, hogy, „Le Szerbiával, le Jugoszláviával!“ Ezt a leghatérozotabbon tagadja. Az ünnepségen maga is jelen volt. A programmon csak művészi számok szerepeltek, amit a hatóság előzetesen jóváhagyott. A demokraták avval vádolják a németeket, hogy ők bírták rá Lukács helytartót az Orjuna szervezetek betiltására. A németek nem kívánják a nacionalista szervezetek bezárásét, hanem azt, hogy megbüntessék aki Schauer képviselőt kővel leütötte. A szervezet fennállhat, de törvényes eszközökhöz tartsa magát, ha célját el akarja érni. Saját becsületével garantálja, hogy sem külföldi résztvevők nem voltak jelen, sem az állam ellen nem tüntettek. Ezt csak azért találták ki, hogy kihasználhassák a németek ellen és újból támadásokat intézhessenek a német nép képviselői ellen. Rafajlovics válaszol Mosernek. Teljesen mindegy, hogy nemzeti tüntetés vagy jubiláns ünnep volt e. Az általa felhasznált adatok teljesen pontosak. Igaz az, hogy külföldről voltak jelen résztvevők, pedig ez szerinte nem megengedhet?. Az is igaz lehet, hogy Moser nem hallotta, csak hogy kiabálták Le Szerbiával. El sem képzelhető, hogy kulturált és hazafias érzésű emberek úgy léptek volr.a fel a németek ellen provokáció nélkül. (Kraffl: Azt mondták, hogy ha mi nem provokálunk, ők fognak provokálni.) — Egyébként kritikája kizárólag a ptuji németekre vonatkozott. Bizik a belügyminiszter jóakaratában, állapítsa meg egy hivatalos vizsgálat, ki volt a bűnös, a németek vagy az Orjuna. (Helyeslés a németeknél.) Az ülés utolsó szónoka Vukiszavljevics Szreten (dem.) aki hoszszasan kritizálja a délszerbiai állapotokat. Élesen támadja Nedisi bej Basics radikális képviselőt az osztrák uralom alatti magatartásáért. Basics erre kijelenti, hogy ha Vukiszavljevics parlamenti bizottság előtt beigazolta állításét, lemond mandátumáról. Az (i!és fél egykor ért véget. ' A vitát kedden délelőtt folytatják. Halálra Ítéltek a Halasi-uti rablógyilkost Á bíróság gyilkosságban mondotta ki bűnösnek Tóth Imrét Nincs enyhítő körülmény — Tóth Imre kegyeimet kér s felebbezett, mert ártatlannak vallja magát — Egykedvűen fogadta az ítéletet — Torkos Julia ellen az ügyész elejtette a vádat Torkos Sándort fölmentette a bíróság — Ä vád- és védbeszédek Hétfőn délután félhat órakor hangzott el az Ítélet a Halasi-uti kettős rablógyilkosság bűnügyében és percek alatt szétfutott a városban a hir, hogy a bíróság Tóth Imrét kötél általi halálra ítélte... Négy napos izgalmas, fárasztó, kimerítő tárgyalás után mondotta ki a bíróság a halálos ítéletet és a Halasi'-uti bűntényben vád alatt állott terheltek közül egyedül Tóth Imrét találta bűnösnek, a legnagyobb bűnben, az előre megfontolt emberölés bűntettében és a büntetés kiszabásánál nem vett figyelembe enyhítő körülményeket és a halálos Ítélet indokolásában kimondotta, hogy az az ember, aki bestiális módon, kegyetlenül meg tudott gyilkolni két ártatlan, öreg asszonyt, az nem érdemli meg az életet... A két másik terhelt, aki a Halasiuti bűntény kapcsán került fogságba és ült a vádlottak pedján Tóth Imrével: Torkos Sándor és nővére Juliska, szabadok, az egyik ellen az államügyész ejtette el a vádat, a másikat a bíróság mentette föl. Mind a ketten még hétfőn elhagyták a fogházat, ahol az egész társaságból egyedül a fakóarcu, mindvégig hidegen elszánt magatartásu. komor nézcsü Tóth Imre maradt vissza... A hétfő délelőtti tárgyalás egy részéről már beszámoltunk lapunk hétfőn délben megjelent számában. Alább közöljük a tudósítást a folytatólag történt eseményekről és az ítélethirdetésről. Délelőtt tizenegy órakor hirdette ki Pavlovics István elnök, hogy a bizonyítási eljárás be van fejezve "&s felbiyfa a kőzvád képyi&tíőjét. liogy terjessze elő a vádat. Torkos Júlia ellen elejti az ügyész a vádat Mély csendben áll fel Vasziljevics Ljuba dr. államügyész és bejelenti, hogy miután a lefolytatott bizonyítási eljárás nem szolgáltatót semmi alapot a Torkos Juliska terhelt eller. emelt vád megerősítésére, az ő ellene emelt vádat elejti. Kalmár Elemér Torkos Julis védője tudomásul veszi a vád elejtését és kérte az eljárás megszüntetését s védence szabadíábrahelyezését. Pavlovics István elnök: Torkos Juliska, (a leány feláll és a bírói emelvény elé megy) az államügyész ur maga ellen elejtette a vádat, minek folytán a törvényszék maga el'len a védőié kérelmére megszünteti az eljárást és elrendeli azonnali szabadonbocsátását. Elmehet. , Torkos Juliska sápadt arcát sötét pirosság önti cl, ajkai megrándulnak. szemébe könny szökik. Meghajol és lassú léptekkel távozik a közönség tömött sorai között. A fogházör utána lépked, de a fegyverén már nincsen szurony. Torkos Juliska a teremből a fogházba megy. ahol a gondnoki irodában kiállítják írásait, összecsomagolja ki's batyuját és déltájban távozik a fogház komor épületéből. A vádlottak padján Tóth Imre, Torkos Sándor, Mernyák Pál, Dorozsmai József és Doridó Pál maradnak. A vádbeszéd Vasziljevics Ljuba dr. államügyész terjeszti elő ezután a vácibeszédet, amely egy teljes órát vett igénybe. Jogi érvekben gazdgg beszédét a*za.I kezdi, hogy nem hive a halálbüntetésnek. de az a meggyőződése, hogy igaza van a társadalomnak, amidőn az cnynyire ártalmas elemeket ki akarja magából közösíteni. Ezután kronologikus sorrendben felsorolja azokat a bűncselekményeket, a melyeket Tóth Imre beismert, kiemelve azt a hideg üzletszerűséget és vérlázitó cinizmust, amellyel cselekedeteit végrehajtotta. Majd széles alapon fejtegeti az előre megfontoltságot és bizonyítja hogy Tóth a terhére rótt gyilkosságot előre megfontolt szándékkal követte el. idézi a magyar büntetőtörvénykönyv legnagyobb kommentátorát, Edvi Illés Károlyt és az idézetekkel bizonyítja a premeditáció fenforgását. Tóth Imre oz-i zal az elhatározott szándékkal ment Megyeriékhez hogy rabolni fog és aki útját álja, azt meggyilkolja. A feltételes, kondioionális előre megfontoltság egy esete ez. Ezt látja abban is, hogy a rendőrökre lövöldözött, akik munkáját megzavarták. Majd olyan körülmények között menekült, amelyek teljes józanságot és a helyi viszonyok' alapos ismeretét tételezik fel. Kéri Tóth Imrének a btk. 278. szakasza szerinti elítélését s vele szemben a törvény kérlelhetetlen szigorának alkalmazását. Torkos Sándorra nézve részben módosítja vádját és nem gyilkosságban való bünsegédkezéssel, hanem rablásban való bünrészességgel vádolja. Terhelő Torkosra a tanuk vallomása, akik dologkerülő, mindenre képes embernek tartják. Mernyákot, Dondót és Dorozsmait rablásban való bünrészességgel vádolja. Tóth Imre védője Ezután Kellert Benő dr. Tóth Tmrc védője mondja cl pompásan felépített védőbeszédét. Azzal kezdi, hogy Tóth Imrével szemben nem lehet megállapítani a gyilkosságot, mert a cselekmény elkövetésének körülményei kizárják az előre megfontolt szándék fennforgását. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményt a város egyik legforgalmasabb helyén, fényes, nappal, hétfői napon, amikor tudnia kellett, hogy hetipiac van s ennél fogva az [ utcákon élénkebb a forgalom, követte el i s hogy vállalkozásához vendégül hivta. i Torkos Sándort, Juliskát és Lakatost, I egymagában véve is kizárja annak a lelhet őségét, hogy gyilkosságra készült. A 1 valószínű feltevés az, hogy Tóth Imre (csak lopási vagy Táblást szándékkal in£ dúlt végzetes útjára s csak akkor ébredt fel benne villámgyors elhatározással az ölési szándék, amikor látta hogy a »jó fogás« nem sikerült olyan könynyedén, mint azt neki züllött társai vázolták. A bíróságnak valóul kell elfogadnia, hogy Tóth Imre közvetlenül a tett elkövetése előtt, nagyobb mennyiségit szeszesitalt fogyasztott, ami mindenesetre olyan felhevült lelkiállapotot idézett elő nála, amely kizárja a premeditacióhoz megkívánt nyugodt, érett és minden részletre körültekintő megfontolást. —- Gyilkosságnak a vádlott cselekményét csak abban az esetben lehetne minősíteni, — mondotta a védő — ha a bíróság bizonyítottnak venné, hogy Tóth Imre tettét megfelelő hidegvérrel határozta volna el és vitte volna véghez és minden előkészületet megtett volna arra nézve, hogy cselekménye véghezvitelét és szökését megkönnyítse és hogy az áruló nyomokat eltüntesse. Erre nézve adat nincs, már pedig puszta feltevésekre halálos ítéletet alapítani nem lehet. A védő- szerint a vád tárgyává tett cselekmény csakis szándékos emberöléssel párosult rablásnak minősíthető Nyomatékos enyhítő körülmény gyanánt kéri mérlegelni Tóth Imre személyi és családi viszonyait és különösen azt hogy egész fiatalon a harctérre került, ahol az emberi életet nem sokra becsülték. A háboru befejezte után pedig züllött környezetben, majd a vörös, majd pedig a fehér gárdában töltötte idejét, rendes élethivatást éppen a háboru és az azt követő zavaros idők wffatt nem sajátíthatott cl és így áldozatává Jett annak a kalandozásnak nevelő erkölcs nélküli szellemnek, amely a háborúnak velejárója volt. Kéri az enyhítő szakasz alkalmazását. Kalmár Elemér dr. védőbeszéde Kalmár Elemér dr. Torkos Sándor védője terjeszti elő ezután jogászi érvekben gazdag yédöbeszédét. Szerinte Torkos Sándornak két vád-, lója van. Tóth Imre és az ügyész. Tóth azzal vádolja, hogy nem csak elősegítette cselekedeteinek végrehajtásában* de egyenesen ő bujtatta fel, kihasználva ittas állapotát. Az ügyész ezt a vádat nem teszí magáévá és Torkosnál ennél sokkal enyhébb bűnt lát fenforogni azt, hogy Tóthot bűncselekményeinek elkövetésében elősegítette. Tóth vádja nem érdemel hitelt, mert egész védekezésében apróbb rablásait és lopásait beismerte, mert tudta, hogy ezekért kisebb büntetés vár rá, ellenben azt a bűnt amiért az akasztófától féltést Torkosra akarja hárítani, őt akarja áldozatul dobni, hogy a maga életét megmentse. Vádló védekezése minden részletében meg van cáfolva. A helyszíni tárgyalás beigazolta, hogy Tóth vezette a társaságot és Torkos a nővérével th zenöt lépésnyire elhaladtak a ház meU leit, amikor Tóth visszahívta őket. Tor--, kosék csak egyszerű statiszták voltak a véres ügyben. Mikor Tóthot kérdezték, hogy miért kereste Torkos barátságát, azt felelte, hogy összes barátai már fog-t Ságban vannak,, uj társaságot keresek és ezt megtalálta Torkos személyében, akit három »itóka« pálinkával és egy ebéd Ígéretével lépre lehetett csalni. A hatósági üldözés meghiúsításában sem bűnös Torkos, mert ö hivta a rendőröket. Fölmentést kér. A többi védő Piskulics Zvojiniir dr. Mernyák védője magas színvonalú védőbeszédébeit védence részére példás, de igazságos Ítéletet kér. Popovics Milivo3 dr. Dorozsmai védője kifejti, hogy védence teljesen ártatlanul, mint kocsis kermit a társaságba. Nem követett el semmi bűnt. Fölmentést kér. Petrovics János dr. (Dondó védői el! zárta be a védőbeszédek sorozatát. Azzal kezdi beszédét, hogy restellj hogy mint védő ilyen alárendelt szerepet tölt be, de ebben osztozkodik a védencével, aki a vádlottak között szintén alárendelt szerepet tőit be. Fölmentést kér. A védöbeszédek félkettőkor értek véget és Pavlovics István elnök felfüggesztette a főtárgyalást, bejelentette, hogy délután öt órakor hirdeti ki az ítéletet. A szláv közönséget is meglepte, hogy Kellert Benő dr. és Kalmár, Elemér dr. magyar anyanyelvű védők, milyen tökéletes szerb tudással és milyen szónoki készséggel látták el a védelmet. Az ítélet előtt A forró nyári délutánon sürü emberrajok tartanak a törvényszéki palota felé. Ítélethirdetésre. Már négy, órakor megkezdődik a népvándorlás és az izgalmas érdeklődés jeléül találgatás indul meg az ítélet nagyságáról. A néphangulat határozottan Tóth Imre ellen van, aki a tárgyalás ideje alatt tanúsított hideg cinizmusával egyre ellenszenvesebbé vált a tárgyalást hallgató közönség szemében is. A találgatásban benne van a nép Ítélete: halálos Ítéletet jósolnak legtöbben, de vannak, akik életfogytig tartó börtön-ítéletre számítanak. Csak nagyon kevesen számítanak tizenhat-tizennyolc évi fegyházbüntetésre. Félötre már teljesen megtelik a nagy törvényszéki tárgyalóterem az érdeklődőkkel. Mig a tárgyalás folyamán csak a hallgatóság számára fentartoít padsorok voltak zsúfolva, most a lejáratok, a védők és esküdtek emelvénye, a bírósági pódium és az újságíró-padsor szorongásig tele
