Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-03 / 147. szám
10. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923. június 3. PÉNZÜGYI POLITIKA A jövedelem*, vagyon- és hadinyereségadó kivetése III. 1 Adórendszerünk legkeservesebb faja a hadi nyereségadó. Ennek az adónemnek kivetése az 1916. évi XXIX. tv, az 1918. évi IX. te., a hadi nyereségadóra vonatkozó 1920. évi ideiglenes törvény és az 1920—21., 1921—22. és 1922—23. költségvetési törvényben foglaltak alapján történik.' Ezek szerint hadi nyereségadót tartozik fizetni mindenki, aki jövedelmi adót fizet, ha 1917—1920. évi jövedelme nagyobb volt a békeév, vagyis 19i3, illetve az adóköteles fél választása szerint az 1911., 1912. és 1913. években els'®? Ha az eddig történt kivetések’ igazságtalanoknak látszanak, a pénzügyminiszter elrendelhet uj adókivetést még akkor is, ha az eddig kivetett adó már jogerős. A hadi nyereségadó a következő részletekben fizetendő: 50%; a fizetési meghagyás kézbesítésének napjától számított 30 nap alatt, 25% 2 hónap múlva és 25%; ujabb két hónap múlva. Aki a hadi nyereségadó vallomásokat jj előirt határidőben be nem adja vagy a| kívánt felvilágosításokat az adóhatóság-1 nak kellő időben be nem szolgáltatja,! az a kivetés során megállapított Hadi nyereségadónak 10—25 % -át fizeti pótlék fejében. A hadi nyereségadó után sem állami sem törvényhatósági, községi vagy más pótadó nem szedhető. A Hadi nyereségadó kivetése ellen felebbezésnek van helye a minden kerületi pénzügyigazgatóság székhelyén három évi időtartamra szervezett íclszólamlási bizottsághoz 15 nap alatt. Éppúgy mint a jövedelmi és vagyonadónál. a régebben kivetett vagy befizetett hadi nyereségadóelőiegek is a most végleg kivetett hadi nyereségadóból levonásba hozandók. Ez volna dióhéjban a hadi nyereségadó kivetésére nézve legszükségesebb tudni való. Műkedvelő szloliáz és műkedvelő kabaré ért átlagos jövedelemnél és Ha ez a jövedelem 1917. évben a 13,000 koronát, 1918. évben a 26,000 koronát, 1919. évben a 39,000 koronát és 1920. évben a 100.000 koronát meghaladja. Ha a bér évbeli jövedelem meg nem ’állapítható vagy adóköteles fél azt bevallani elmulasztja, 1917—1919. évben 10.000 koronában és 1920. évben 10,000 dinárban veendő számításba. Ez a 10,000 korona, illetve 10,000 dinár a megállapított jövedelemből mindenkor .eütendő olyformán, hogy az adó kifizetése után 1917. évre 13,000 K, 1918. évre 25,000 K, 1919. évre 39,000K és 1920. é.re 100,000 koronának tisztán kell maradnia az adó és a békeév jövedelmének leütése után, A háborús jövedelemnek és a békeévek jövedelmének kiszámítása éppen úgy történik, mint a jövedelemadónak, a hadi nyereségadó vallomásnak a jövedelem megállapítására vonatkozó rovatai azért teljesen egyeznek is a jövedelemadó vallomásának rovataival. A hadi nyereségadó fizetése alól fel vannak mentve 1. az állam pénztárából élvezett fizetések és nyugdijjövedeleni, 2. a magánegyének által kifizetett szolgálati illetmények, ha 1918. évre a jövedelemtöbblét nem nagyobb 40,000 koronánál és 1919. évre 50,000 koronánál. Az ekként megállapított adóalap után fizetendő 1918., 1919. és 1920. években 20%' azon jövedelemtöblet után, mely nem lépi túl a 10,000 koronát. 30%. 10— 20,000 korona között 70%' 70—200,000 » » 40? 20— 40.000 50% 40— 60,000 » » 60% 60-100,000 7% 200,000 koronán túl. A vajdaság magyar műkedvelő színjátszás problémája állandóan foglalkoztatja azokat, akiknek a magyar kultúra ügye itt a szivükön fekszik. Több-kevesebb haszonnal elhangzanak időnkint célszerű tanácsok és okos tanítások, amelyeknek mindenkor az a célja, hogy a magyar műkedvelők dicséretreméltó törekvéseit helyes irányba tereljék és a magyar sziházat pótló műkedvelő színjátszást tökéletesítsék. És amig ennek mutatkoznak már az első zsenge eredményei — legalább anynyiban, hogy a rosszul rendezett, tehetségtelen szereplőkkel megrontott, abszolút dilletáns-jeliegü előadásoktól a magyar műkedvelők mindjobban eltávolodnak — addig a mükedvelés egy speciális ágában vigajj burjánzik tovább a tehetségtelenség és Ízléstelenség, anélkül, hogy arról valakinek is eszébe jutna beszélni. A kabaréról van szó, a mükedvelőkabaréelőadásokról. amelyekkel legalább is olyan gyakran találkozunk műkedvelő-társulataink programmjában, mint az egész estét betöltő színdarabok előadásával. A kabaré azonban itt még ma is abban a régi. elavult formájában dívik, ahogyan valamikor — néhány évvel ezelőtt— kultiválták, felsöleányiskolák önképzőkori záróünnepélyén, teauzsonnákon és más jótékonysági zsurokon. A kabaré úgy és akkor jó volt, mert a hivatásos színház mellett nem is kívánt senki többet az akkori műkedvelőktől. akiknek akkor ép a kabaré volt az egyetlen érvényesülési terük. ssaavMExut t A mükedvelés azóta azonban - ép az utoisó néhány év hatása alatt — a Vajdaságban lényegesen más hivatást tölt be. mint csupán néhány dilletáns alkalomadtán való szerepeltetését és ezek legszűkebb társaságának a szórakoztatását és ha az uj hivatás megértése folytán már kiválasztódtak a valóban tehetséges műkedvelők és megszülettek a színház nívójához inár közcijáró műkedvelő előadások, értheíelen, hogy méri csak a kabaré vesztegel ugyanazon a vonton, ahol már öt évvel ezelőtt volt és mért nem tart lépést a műkedvelő színjátszás fejlődésével? Világosabban: Még ma is azt hiszik itt, hogy ha néhány dilletáns jó!-rosszul, bizonyos meghatározott sorrendben szaval, énekel és táncol és ezeket a mutatványokat niég kiegészítik egv néhány perces kis jelentéktelenség — szándékosan nem írjuk, hogy egyfelvonásos — előadásával: ez már kész és teljes kabaré. Nagyon is elkalandoznánk, ha itt most a kabaré műfajának a Montmarte kis kocsmáiban való alkalomszerű megszületésétől egész mai művészi formájáig való fejlődését kisérelnők vázolni, a kabaré. — a szó és az értelem nemes felfogásában való kabaréhivatására se kell talán sok szót vesztegetni. hogy megértessük: mennyire nem recipe szerint csinálják. Merészet mondunk talán akkor, amikor azt állítjuk, hogy a jó kabaréhoz még ügyesebb színész-talentumok kellenek, mint a jó színházhoz Iván igaza. De hiszen éppen azért olyan tökéletes darab a Vasgyáros, mert komoly tartalma van, nem viccelnek benne és a vége mégis kielégítő, mert a becsületes munka £yőz benne és .az erény elnyeri méltó jutalmát. És én azt hiszem, hogy ez az Ohnet György nagy művész lehet. Müller ur: Gondolja? Spekuláné: Igen. Az első felvonás befejezése olyan sikerült, hogy azt csak a legnagyobb művész eszcllieíte ki. Amikor Claire kisasszony hirtelen elhatározza magát, hogy feleségül megy a vasgyároshoz s azt mint jegyesét mutatja be a léhütő hercegnek, aki őt egy csokoládégyáros lányának a millióiért cserben hagyja, az olyan meglepő és olyan hatásos, hogy az ember libabőrt kap. Nem kevésbbé művészi a második felvonás vége, ahol Derblay azt a híres kijelentést teszi: »Szeretlek, de megtörlek!« Ez talán még az elsőn is túltesz, mert a közönség a felvonáskozben nem is tud egyébre gondolni mint arra, vájjon a rokonszenves vasgyaros hogyan fogja ezt a büszke nőt megtörni? És még egy mondása van neki a harmadik felvonásban, amelyet klasszikusnak tartok, amikor Claire kiutasítja Bligny hercegnét, aki kokettirozni próbált az urával s Derblay igy szól nemesen: »Amit Derblayné asszony tesz, az jó! van téve«. Itt megmutatja a vasgyáros íaz arisztokratáknak, hogy nem muszáj kastélyban születni és grófnak lenni annak, aki nemeslelküen akar viselkedni s hogy a lovagiasság nem a hercegnek és a többi nemesemberek plirivégiuma, hanem a lelki nemeseké. Müller ur: Tagadhatatlan, hogy Ohneí-nek mindegyik felvonásában van egy mondás, amely hatásosan hangzik. Mégis azt tanácsolnám ngos asszonynak, hogy ne helyezze öt Shakespeare fölé, mert általában az a vélemény . . . Spekuláné: Hogy a hires angol költő magasan Ohnet fölött áll. De hát mondja, kérem, nem lehet, hogy ez csak egyszerű előítélet, mint az is, hogy a régi kastélytulajdonosok fölöttük állanak az tij palotaépitőknek? Müller ur: Mit tart erről a kérdésről az Elza k. a. professzora? Spekuláné: Körülbelül azt, amit ön. És én azét jöttem ide, mert reméltem, hogy mi ketten, ön, kedves Müller ur. és én, jobban fogjuk egymást megérteni. Müller ur: Ne vegye rossz néven, ha ebben a kérdésben nem tudunk egészen megegyezni. Mi régen műveltek . . . Spekuláló: Értem. Önök jobban értenek a szinbirálathoz. S azt hiszi, hogy ha én tovább fogok művelődni, akkor nekem is jobban fog tetszeni Hamlet, mint a Vasgyáros? Müller ur: Nagyon valószínű. Spekuláné: Belenyugszom hát, hogy bizonyos idő múlva nekem is Hamlet és. Oiéjia jobban fog konycniální, mint Derblay és Claire, de sohasem fogom elfelejteni Ohncínak és örökké fogom őt dicsérni azért, hogy a Vasgyárosban megirta a munka apó — Hogy is mondtam az imént? Müller ur: Apoícózisát. Ez az érdeme mindenesetre megmarad Ohnet urnák... Kívánja olvasni azt a kéthárom regényt, amely tőle raktáron van? Spekuláné: Köszönöm, nem. Olyan könyveket kívánok, amelyek elősegíthetnék abban a szándékomban, hogy én is régi müveit legyek. Müller ur: Ez bajos dolog. Az újgazdag, ha még oly magas adókat fizet, se lesz régi milliomos, s az ujmiivelt, ha megszűnik is Ohnet-t mint klasszikust imádni, azért még nem lehet régi kultúrájú. Csak az ujabb nemzedék, az újgazdagok és uimüvelödők leszármazottja lehet régigazdag és ősmüveit. Spekuláné: E szerint a leányom... Müller ur: Igen, kedves ngos aszszony, Elza kisasszony már olyanformán lehet gazdag és müveit, mint ha az ősei mindig könyvek között éltek volna. Spekuláné: Nekem ez elég. Mert az ember a gyermekeinek és a gyermekeiben él... Máskor majd óvatosabb leszek az Ítéleteimben s csak akkor fogom őket kimondani, ha előbb nálam műveltebbektől hallottam őket. Isten vele! Müller, ur: Kezet csókolom! és ha áll ez a színészekre, akkor, még inkább érvényes a műkedvelőkre. A színész és a műkedvelő, aki egy háromfelvonásos darabban játszik, minden nagyobb kockázat néU I kül elronthat vagy elejthet egy jelenetet. mert ott a következő jelenetek sorozata, amelyekben helyrehozhatja a hibát és kihozhathatja még a szükséges hatást, úgy, hogy játékáról és alakításáról az összbenyomás végül mégis csak jó lesz, különösen a műkedvelőt pejjdig segíti a darab hangulata, érdekes cselekménye, szóval maga az előadott darab szerzője is. A kabaréelőadónak azonban már, nincsenek meg ezek az előnyei. Amikor a kabaré-előadó kiáll a sima függöny elé. csak a maga tehetségére számíthat,nem segítik partnerek, sem diszletés semmiféle színpadi effektus és egy három strófás I sanszónban néhány perc alatt kelt 1 ugyanazt a drámai hatást elérnie, mint légy három felvonásos dráma minden I szereplőiének. Ugyanúgy a kupié elő- 1 adójának egyetlen jelenetben kelj I annyi komikumot összesiiriteni, hogy. [az egy teljes bohózat derűjét keltse, i Itt vagy tehetség az előadó és akkor [joga van a kabarészinpadhoz, vagy 1 tehetségtelen dilletáns és akkor ninf csen semmi jogosultságuk az ilyen kísérleteknek. Talán érthető már ezekután, hogy mért kell a kabarék szereplőit még gondosabban megválasztani, mint a műkedvelő előadásokét és mért kell még nagyobb hozzáértés, gondosság lés stilusérzék a kabaré rendezéséhez. De nemcsak ebben nyilvánul meg az a kiáltó hiány, ami a vajdasági műkedvelő-kabarékban még mutatkozik. Még jó szereplőkkel se elég néhány dal, szavalat és táncszám közé ékelve valami kis mellékes bohóság. A kabaré-irodalom is olyan fejlett, és gazdag ma-már —* az írók legértékesebbjei is észrevették már azokat az uj. csábitó lehetőségeket, amelyeket a kabaré-színpad nyűit — hogy érdekeset és irodalmit lehet adni zenében, dalban, versben. egyfelvonásosban egyaránt a kabaré-színpadon. A magyar műkedvelő színjátszás fejlődésével lépést kellene tartania a vajdasági magyar mükedvelés magárahagyott, elfelejtett és — elfajzott mostoha-gyermekének: a kabarénak l is. Emberek kellenének ide is. akikének a kezükbe kellene venni ezt ä műfajt, ízléssel, hozzáértéssel, szereltette! Kellő művészi vezetés mellett a kabaré terén is ki lehetne küszöbölni a bántó, rossz-hatású dillettantizmust. a t.) ?-------------------------------------------Uj fesogradi ipartelep A magyar gyáripar a külpolitikai nehézségek ellenére is szakadatlanul azon dolgozik, hogy a jugoszláviai gazdasági körökkel érintkezést találjon. Arra törekszik, hogy külföldi mintájú kereskedelmi képviseletek helyett tényleges gyártelepei két létesítsen és igy a magyar ipart ío-Ikozatosan kiterjessze. A már ismertetett »Teleoptik« mérnöki műszereket, telefonokat, slb. gyártó,, ipartelepeken kívül (Telefongyár R.-T és Süss Nándor R.-T. alapítása) »Locomasin« jugoszláv kisvasúti gépgyár nyitotta meg üzemét keskenyvágányu kocsik, vasszerkezetek, csavarok, emelők stb. gyártására és módjában van ilyen természetű megbízásoknak Beogradban (Pozorisna ul. 49.)' azonnal eleget tenni. A vállalat tekintélyes jugoszláv gazdasági erőkkel együtt a budapesti és prágai Rössemann és Kühnemann gépgyár Epp és Fekete gépgyár r.-t, és Fodor Béla és Fia csavarárugyár alapítása. A gyár vezetését a Rössemann gyár műszaki igazgatója, Székely Ottó mérnök vállalta elsőrendű munkatársakkal, úgy, hogy a gyár minden igényt ki tud elégíteni, és itt az országban gyártott anyagokon kívül az anyagyárak utján lokomotivok, drótkötélpályák, hütő- és jéggépek, emelődaruk szállítását is gyorsan .ésí pontosan, eszközli, - - v ■
