Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-22 / 166. szám
2. oldal. BACSMBGYEL NAPLÓ Az erdélyi Magyar Párt elnökének pisztoly-párbaja Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi Magyar Párt elnöke. Ugrott István volt beogradi követ hétfőn reggel pisztoly párbajt vívott dr. Kovásznál Gábor sepsiszentgyörgyi ügyvéddel. A párbajra okot a Magyar Párt intéző-bizottságának egyik döntése szolgáltatott, amelyet Kovásznál Gábor sértőnek talált magára nézve és amelyhez Ugrón Istvánnak csak annyi köze volt, hogy ö olvasta tel, mint az értekezlet határozatát. A párbaj 'előzményei a két brassói újság háboruskodásához vezetnek vissza. Dr. Szele Béla brassói ügyvéd. a »Brassói Lapok« tulajdonosa, hosszú időn keresztül állandóan támadta lapjában a másik brassói újságot. a »Hirlap«-ot, • amelynek dr. Kovásznai Gábor a tulajdonosa és súlyos vádakkal illette Kovásznai személyét is. A vádakért és gyanúsításokért Kovásznai úgy szerzett magának elégtételt, hogy az utcán megtámadta dr. Szele Bélát és botjával agyba-föbe verte. Az irízultált laptuáajdonos bejelentette az esetet az erdélyi Magyar Párt intéző-bizottságának. amely megbélyegezte Kóvásznai eljárását; ezt a határozatot hirdette ki. mint elnök, Ugrón István. Minthogy a határozatot a. Brassói Lapok sietett nyilvánosságra hozni. dr. Kovásznai Gábor segédei — dr. Isuc Aurél ügyvéd és Marian Pap őrnagy — utján lovagias elégtételt kért Ugrón Istvántól, mint a pártnak a döntést kihirdető elnökétől. Ugrón segédei, báró Jósika Gábor és gróf Teleki Arthur felük nevében közölték az ügyvéd megbizoftaival. hogy Ugrón István hajlandó elégtételt adni. A megbízottak tekintettel Ugrón István magas életkorára és törött karjára, pisztolypárbajban állapodtak meg, amely hétfőn reggel zajlott le a szamosparti Szent György-hid mellett. A segédek harminc lépés távolságról háromszori golyóváltásban állapodtak meg. A párbajt Jósika Gábor vezette, aki, miután a felek nem voltak hajlandók felszólítására kibékülni. megadta a jelet a tüzelésre. Sem Ugrón, sem Kovásznai nem. élt a lövés jogával, mire a segédek az ügyetv a lovagiasság szabályai szerint befe-‘: jezettnek nyilvánították. A párbaj léfolyása után a felek nem béktíltek ki. A pisztolypárbaj hire nagy meg-s sérelme miatt ütközést keltett Erdélyben és — mint a Keleti Újság <rja — »különösen azt Furcsállották. hogy a hatvanötéves Ugrón István áll kj lovagias bátorsággal az életerős, fiatal Szele Béla «hu ii I1 mn I ...................... Vetsera Mária a Burgban hogyan szöktette meg Rudolf trónörökös Maryt A mayerlingi tragédia aktáiból Az öreg Vetsera bárónőre, Mary anyujára rendkívül jellemző az az epizód, a melyet- Lurisch .grófnő emlékirataiban megörökít. Eszerint Vetsera Mary első szökése után a következő párbeszéd folyt !c az öreg Vetsera bárónő és Larisch grófnő között: -7. »A bárónő a boudoirban fogadott és egész megkönnyebbültnek látszott, amikor meglátott. — Tudom. hogy egész nyíltan beszélhetek veled, mert meg vagyok győződve, hogy mindent tudsz.-- Nem tudom, mit értesz minden alatt, — válaszoltam. — A Mary és a trónörökös ügyére célzok, kedvesem. Még vagyok győződve. hogy szerelmeskedtek, de remélem, nem volt komolyabb dolog közöttük. — Nem tudom, mennyire’ ment bizalmasságuk. .— Természetesen Rudolf nagyon boldogtalan és hir szerint válni készül Stefániától. Nem óhajtom, hogy leányomat nyilvánosan szégyenbe hozza, dacára, hogy némelyek el volnának ragadtatva a trónörökössel iolytatott viszony által Te unokanővérem vagy, nem vállaltiad el egy kényes megbízásomat? Szeretnék a trónörökössel egész nyíltan beszélni MaryrŐl. Értésére adhatod, hogy mindent rendezzen el, ha Mary iránti szerelmében kétségbe van esve. ílá még XIV. Lajos ideiében . élnénk! r— sóhajtott a gondterhes hölgy., —. Akkor a kegyencnőket, mint Pompadóurt és Dubarryt, nyilvánosan elismerte a társaság. Milyen kár, hogy manapság a hercegek szerelmi viszonyai titokban maradnak. Gyakran gondolom, hogy atyámnak igaza volt, amikor azt állította, hogy a szultánnak van az asszonyokat illetőleg a legjobb dolga. Sóhajtott — talán arra a gondolatra. MOnBMMMG hogy mit vesztett Mary azzal, hogy egy századdal később született. — Seinmiesetre sem tagadom meg, hogy a trónörökössel a dologról tárgyaljak. — Gondolod, hogy íelkeresheteq és közölheted ezt vele? Ha tudja, hogy ebbe a fürtbe be vagyok avatva, sokkal szabadabban érzi • magát vélem szemben. — Jó, — mondám — megkisénem, hogy Rudolffal beszéljek, mielőtt Bécset elhagyom. Különben holnap féltizenegykor feljövök Maryért. Jó éji Heléna, ne haragudj Maryre. Hidd el vele semmi', nem érsz el. Többet érsz el jóindulattal. Mire visszatértem a szállodába, végképp ki voltam merülve. Dacára a nap eseményeinek, erős meggyőződésem volt, hogy minden jóra fordul és a holnapi találkozás' Mary és Rudolf miatti gondjaimtól megszabadít. Elfeledtem, hogy a sors tartja kezében a fonalát és mi tehetetlen bábok vagyunk.« Másnap azután bekövetkezett a ka* tasztrófa. Loriscli grófnő aprólékos részieíeSsőgge) leírja, hogy Rudolf megbízása szerint hogyan vitte el Maryt kocsin a Burgba és hogy jutott be Rudolf szobájába. Az ezután következő fejezet — amely talán a legizgalmasabb része az emlékiratnak — a következőképpen Írja le Mary eltűnését. »A trónörökös kellemes, világos szobába vezetett bennünket. Folyóirat és könyv és virág mindenfelé. Hatalmas zongora tette barátságossá a szobát. Az íróasztalon szemüveg feküdt: nem tudtam eléggé csodállfltzni azon. hogy került ide Stefánia szemüvege, mert általános volt a hiedelem, hogy Rudolf -és Stefánia nem szokták egymást meglátogatni. Rudolf meglehetősen prózai hange« szólalt meg: — Szeretnék Maryvel néhány percig négyszemközt beszélgetni a dohányzóban. Megengedet, Marié? - , — Nem, maradjatok inkább itt, — válaszoltam. valami szerencsétlenségtől meghatározhatatlan aggodalommal —. Inkább én megyek vissza az előszobába! — Észté!enség! — kiáltott a trónörökös. — Megláthatna ott valaki. Megígérem. hogy csak tiz percig tartóztatom a bárónőt. Kinyitotta az ajtót és még mielőtt válaszolhattam volna, betuszkolta Maryt. A trónörökös követte. —• Ismétlem, csak tiz percre! —, szólt vissza. Azután hallottam, hogy kulcs, fordul meg a zárban. Szinte elájultam. Az ablakhoz siettem körülnézni, vájjon tájékozódhatom-e, hogy melyik részében vagyunk a Burg» nak? Meglepődve láttam, hogy az ab-i lak az » Am ál i a «- u d varra néz, szemben a császárné jólismcrt lakosztályával. Láttam a nagy órát és hallottam a fogatok gördülését. Már végtelennek tetsző ideig figyeltem a forgalmat s az órára pillantottam. Láttam, hogy a fiz perc már alaposé« eltelt. A tükörhöz léptem, hogy halamat rendbehozzam. Mialatt ezzel foglalkoztam felhangzott a katouazene. A diszőrség felváltásának ideje volt. Mivel «, szoba túlságos meleg volt, letettem kabátomat. Alighogy letettem, belépeti, unokafivérem. Egyedül volt! Megzavarodva bámultam Rudolfra és. csak annyit tudtam hebegni: — Hol van Mary? Nevetett. Ügyet sem vetett kérdésemre, teljesen elfoglalta az összes ajtók bezárása. —- Válaszolj! — kiáltottam. — Mondd meg, mi történt? Annyira fel voltam indulva, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudtam a lábamon állani A vér a fejembe tódult. Szédültem. A szoba forgott vélem. A trónörökös megfogta a kezemet. — N'ncs itt semmi magyarázni való! ,— mondotta! — Mary! Elöl van Mary? Mit tettél vele? — Nyugo-dj meg és hallgass ide. Ne szakíts félbe. Mary nélkül kell visszatérned! __________1923. junius 22. Legenda egy újságíróról Irta: Rád®.Imre A Tegnapvári Hírlap szerkesztője. Szabó Dénes b Jdogan járta városkára széles utcáit. Meg-megáüt tündén villany-lámpa előtt hosszan-derülten nézte az áramdrótekat s mindent, ami ígérte, hogy majd villanyfénnyé! kergeti cl a novemberi szürkületei. A villanytársaság abDan a pillanatban kezdi ma meg a díszközgyűlést, amikor Tegnapvár városát a villanyfény* először ragyogta be. Szabó Dénes felsőkábátja remekbe szabott zsakettet takar, a díszközgyűlésen ő mondja majd zz ünnepi beszédet. Joga van hozzá---- Tiz évig harcolt a Tegnapvári, Hírlap a villanyvilágításért. Tiz év! Bizony,"^ez ötszáz vezércikket jelentett. Mindegyik cikk becsületes és harsányhangu volt. Öt évvel ezelőtt már úgy volt. hogy Szabó akciója sikerül de a tervek és a pénz mögött szinte kivilágítva jelentkezett a —- panama. Szabó Dénes ekkor megírta, »Nem ezt akartam« cimü vezércikkét. Különösen "az ellen kelt ki. hogy csak a belső város területén akarták megcsinálni a világítást. »Én akarom ebben a városban a legjobban a villany világítást, lan ka dhatatlan. egyedül való harcomat mindenki látta« — mondja Szabó cikke — »de inkább élje városunk szegényes életét tovább is a sötétségben, ha a világítás sáncaiba nem akarják befogadni a Főtér és az Árok-utca lakóját egyaránt___ A villanyvilágítás kérdését cSpk demokratikus alapon lehet megoldani! % Ez. a cikk, nagyszerű erejével, megbuktatta a már kész tervet----Szabó Dénes persže nem vonult viszsza. A tegnapvári vigasztalan Sötétségbe« minduntalan meglóbálta a haladás fáklyáját. .A kiváló újságíróról már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy szívós harcos. Ezt el kellene ismerni akkor is. ha csak a közvilágítás volna az egyetlen harca. De el kell mondani, hogy az ötszáz vezércikken kívül helyesebben alul ötszáz tárcát.is irt »Naplótöredékek« címén. Ezek a »Naplótöredékek« nem is voltak »töredékek«, mert bennük híven, percről-percre jegyezte fel Szabó Dénes szivének minden dobbanását. És a szív tiz év óta állandóan, kihagyás nélkül Lejláért dobogott. A szív e vergődésére azonban Eeila ügyet sein vetett. Persze a »Naplótöredékek« hangja nem a világítási vezércikkek hangja volt. Itt holdvilágról, csillagfényről volt szó és több helyütt előfordult az a kijelentés. hogy »szemedfénye mennybéli világosságot gyújt nekem.« E tárcacikkből is kitűnik, hogy a Tegnapvári Hírlap kitűnő világítási szaklap volt. Szabó Dénes szerelmét nem tépte szét Leila férjhezmenetele, nem vitte teljesedésbe Leila boldogtalan házassága, válása sem, Leila igen sűrűn , kísértetezett hogy életének boldog megfejtését megtalálja, de a »Naplótöredékek« hires szerzője nem került sorra, ö mégis változatlan szerelemmel várt.... Taián tiz év óta ez az első óra. hogy nem gondol Leilára mert hatalmas sikere. a villanyvilágítás beteljesedése, olyan nagy boldogságot ad neki. hogy érzésteleníti ez örömétől független, fájó sebeket. Jár utcáról-utcára betér a JJoydba, onnan a Kaszinóba megy, a kávéháziján is megmutatja magát. Öntudatosan fogadja az üdvözléseket----- De közéig a díszközgyűlés, órája. Még egy pár percre bemegy a szerkesztőségbe. Egy futó pillantást vet az íróasztalára. Nini! egy levélke fekszik ott. Ismeretlen írással. Címzett boríték és benne ez a levél: »Dénes szeretem magát Ma es«. te hat órakor a Bodzafa-utca sarkán várom. Leila.« Szabó Dénest hat órakor várja Leila.., Hat órakor----- a díszközgyűlés leg ünnepélyesebb pillanatában., amikor elfogult hangon meg kell szólalnia. »Mélvefh tisztelt hölgyeim és uraim«---- és akkor jaj, a Bodzaía-ucca sarkán 'vári a egy elhagyott nő. Megremeg a keze. erőtlen ujjai k'jzui kihull a levélke___ Mit tegyen?___ Ki győzött ma? a vezércikk, vagy a tárca? Megtartandó beszédét már a nyomdász kiszedte. Kilenc hasáb. A gonosz, gyönyörű Leila jól kitalálta: hat órakor. Jaj! a világítás és a szerelem— holt versenyben futottak be. Felemeli a levelet, a drágát, a incident elhozót, csókot lehel rá___ Aztán a fekete nyakcsokrot egy vidámszinüvel cseréli fel---- Leila’győzött. Olivér! — kiált át a másik szobába. Egy borzas fiatal ember jelent meg. •— Olivér! a beszédemet cikké alakítod át___ Jól vigyázz: mindenütt »hölgyeim és uraim« helyett »oivasóink«-at szedess. — Miért? — csodálkozott a fiú. — Azért, mert nem mondom cl a beszédemet. A gyűlésre el sem megyek... Hallom, hogy vezértitkárnak akarnak megválasztani----A tükör elé lépett és nagy erővel mondta: — Nekem nem kell semmi! Nem kell! Nem ezért dolgoztam! — És ha keresik szerkesztő urat? Szabó Dénes boldogan, diadalmasan lelkesítette magát: — Engem nem találhatnak meg. Kereshetnek. Elbújok!.... Nagyon---- nagyon elbújok. Szilaj szívvel rohant «■el. Ravasz kerülő utakon jutott el a Bodzafa-ucca sarkára. Leila már várta. Szó nélkül indultak el együtt. Később egy-egy szót dadogott Dénes. Ilyeneket; Szivem___ Drágám___ szeretem___ Végre elkövetkezett egy egész mordat: — Leila___ eljönne hozzám? — Igen----És mentek egymás ujjhegyeivel játszva. És ez ujjhegyek érintkezéséből keletkezett. annyi áram, mint amennyi e pillanatban fényt árasztott Tegnapvár városára---- A villanylámpák kigyultak a város utcáin, boldog és boldogtalan ^otthonaiban a városháza dísztermében, ahol a polgármester most emelkedik szólásra___ és ők ketten boldog igyekvéssel fordultak be Szabó Dénes uccájába. De Leila most elhalványul és suttogva mondja: — Kérem— nem megyei-----(V hagyjon---- nem lehet----- ez az utca ki van világítva.... éppen a maga háza előtt. Szabó Dénes odabámul a vigasztalan fényt árasztó lámpára, aztan Lídiához fordul: —— az utca oly elhagyatott jöjjön. — Nem megyek, nem lehet----- hiába is kér — mondta idegesen az asszony és siető léptekkel indult el. Szabó Dénes néhány lépésre követte a nőt, aztán megállt és addig nézett utárina. míg csak fel nem tűnt az egyik utcaszögietnél. Ekkor megfordult és így szembekerült az utcát fényben fürösztő villanylámpával. E pillanatban úgy érezte, hogy a lámpa gúnyosan csapja a fényt a szemébe. Most mit tegyen! Elmenjen a közgyűlésre?.... Elhárító mozdulatot intett * & kezével---- Fáradt szomorú, ásító gesztus volt ez. Lassan elindult. A lámpa elé ért. A villanyfény hidegen borította sápitó fénybe Szabó Dénes szenvedő arcát. Átkarolta a lámpaoszlopot. Forró fejét a hideg vasoszlophoz szorította és nagy könnyhullatásokkal sirt.
