Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-19 / 163. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 19. Újabb akció a suboticai színház felépítésére A főispán és a főmérnök Beogradban kérnek támogatást Az évek óta romokban heverő su­boticai színház felépítésére eddig minden akció csődöt mondott. A vá­rosi tanács már több Ízben dolgo­zott ki terveket a leégett színház újjáépítésére, a múlt évben inár an­kétet is összehívtak a részletek meg­beszélésére. azonban az ügy sohse juthatott túl a kezdeményezés stá­diumán. A legutóbbi terv az volt. hogy a Város a felveendő kölcsönből fede­zi a színház felépítésének költségeit. A kölcsön-akció meghiúsulása után azonban teljesen lekerült a kérdés a napirendről. Az elmúlt színházi szezon tapasz­talatai azonban azt mutatják, hogy a színház felépítése nélkül szó sem le­het állandó- színi szezon rendszere­sítéséről, mert a jelenlegi színház­terem színpada még műkedvelő elő­adások céljaira is alig alkalmas, nézőtere pedig olyan kicsi befogadó­­képességű, hogy megfelelő erőkből álló társulatot nem tarthat el. Mivel pedig a város rendszeresí­teni akarja az állandó szláv szini­­előadásokat, most újból felvetődött az a terv, hogy a városi színház re­noválását minél előbb mez kell va­lósítani. A színház újjáépítésének részletes tervrajzát a városi főmér­nöki hivatal már régebben elkészí­tette és most ezekkel a tervekkel dr. Pletikoszits András főispán és Pet­­rovics Koszta városi főmérnök ked­den Beogradba utaznak, hogy ott a kormány támogatását és esetleges anyagi segélyét eszliözöljék ki a színház újjáépítésére. Pletikoszits főispán újabb terve szerint a színház me'lett régi háza­kat és háztelkeket is kisajátítaná a város és ott a színház körül nagy parkot létesítene, atnel# a mostani régi házak és üres háztelkek helyén egészen a törvényszék épületéig nyúlna le. A budapesti ítélőtábla ma megkezdte a Tisza bűnügy felebbei-ési tárgyalását Több mint három hónapi tárgya­lás után 1921 október 5-én hirdette ki ítéletét a budapesti törvényszék a Tisza-bünpör vádlottai felett. A budapesti ítélőtáblán Degré Miklós kúriai biró tanácsa hétfőn délelőtt tíz órakor kezdte meg a Ti­­sza-gyilkosság bünperének felebbe­­zési tárgyalását. A tárgyalóterem­ben csekélyszámu hallgatóság jelent meg. Gärtner Marcellt szuronyos őr hozta a gyüj tőfogházból. A tárgyalás megnyitása után az elnök Gärtner Marcellt hallgatta ki személyi adatai felől. Gärtnert dr. Gál Jenő és dr. Hajdú Sándor védi, Fényes László védője dr. Salu­­sinszky Gyula. Fényes László vallása Amikor Fényes László személyi adatait veszik fel. az elnök kérdésé­re. hogy mi a vallása, Fényes László a következőképpen válaszolt: — Zavarban vagyok, hogy mit fe­leljek. Engem reformátusnak keresz­teltek meg, de a Tisza-pör vizsgá­lata alatt a református egyház ki­közösített. Nem tudom, hogy felel­hetem-e azt, hogy református va­gyok. Én hitemet soha el nem hagy­tam. A személyi adatok felvétele után rdr. Gál Jenő védő állott fel. Elmon­dotta, hogy ő a Tisza-per tárgyalá­sán mint Kéri Pál védője szerepelt. Ebben a minőségben a tárgyalás so­rán és az ítélet ellen perorvoslással élt Ezt most is fentartja. Kívánja, Hogy a királyi tábla Kéri Pálra vo­natkozóan is tartsa meg a felebbe­­zési tárgyalást. A királyi tábla rövid tanácskozás után elutasítja a védő indítványát és Kéri Pálra vonatkozólag nem Beogradból jelentik: Nebo beo­­gradi csehszlovák követ hétfőn meg­látogatta Nincsics külügyminisztert és közölte vele. hogy mindaddig, mig a jugoszláv kormány el nem is­meri az uj bolgár kormányt, Cseh­szlovákia sem lógja elismerni. A jugoszláv kormány már három hónappal ezelőtt tu­dott az összeesküvésről Beogradból jelentik: A Politika hétfői száma azt a feltűnést keltő hirt közli, hogy a jugoszláv kormány már három hónappal ezelőtt kapott jelentést a bolgár ellenforradalom összeesküvéséről, de akkoriban olyan fantasztikusnak tűnt fel a ko­moly helyről érkező hír. hogy a kor­mány nem adott hitelt a jelentésnek. Ugyancsak a Politika foglalkozik vezércikkében a kisant’antnak a bol­gár eseményekkel szemben való fel­lépésével és megállapítja, hogy a kisantarX ezúttal gyengének mutat­kozott. A lap szerint Románia sem-Larisch grófnő emlékirataiban Rudolf trónörökösnek nála tett első látogatási­ról és Vetsera Máriának Stefánia trón­örökösnővel való találkozásáról szóló fejezetei után, az események már drá­mai gyorsasággal követik egymást. Na­gyon érdekes ezek közül az a rész, a mely Rudolf trónörökösnek a gróínénál tett második látogatását a következőké­pen írja le: »Marytól nem kaptam riht a oál óta. Következő nap nagyon sok dolgom akadt, és este oly fáradt voltam, hogy meg­hagytam Jennynek. ne keltsen fel korán. Nagyon boszus voltam, amikor reggel már nyolc óra előtt a szobámba jött. Na­gyon álmos voltam, de hamar magam­hoz tértem, amikor a trónörökösnek Bratfisch által küldött levelét adta át, amely csak pár sort tartalmazott. A le­vél igy szólt: »ügyedül keli veled beszélnem. Várj reám délután öt órakor. Intézkedj, hogy magadban légy. Jenny vigyázzon, hogy a cselédlépcsőn tiszta legyen a levegő.* A különös levél nagyon idegessé tett. Különben is nagyon el voltam kesered­ve Rudolf ellen, akinek oly közömbös volt ferde helyzetem, amibe magavise­letével juttatott. Elhatároztam, hogy nem törődöm többet vele és dolgaival, mert tudtam, hogy a császárné sohase bocsátana meg, ha értesülne róla, mi­lyen szerepet játszottam. Haragosan kiugrottam az ágyból és írtam unokafivéremnek pár sort. amely­ben határozottan vonakodtam elfogadni. Komornám azonban ezt a levelet visz­­szakozta, azzal, hogy nem tudta Rudolf­nak kézbesíteni és igy a találkozás el­kerülhetetlen volt. Délután pont öt óra­kor megjelent Rudolf. Most is, mint első látogatásakor, tisztiköpenybe volt bur­kolva. De ez alkalommal nem üdvözölt. Nagyon fel volt indulva, ezek voltak első szavai: — Ha nem segítesz, Marie, minden el­veszett. Szó nélkül bámultam rá. Unokafivé­rem szinte felismerheteílen volt. Sápad­tan és összetörtén nézett ki. Szemei sa­játságos fényben égtek, amit mindig ész­revettem rajta, ha valami forrott benne. Ösztönszerüen éreztem, hogy valami nagy dolog történt. Hipnotikus hatalma volt felettem és éreztem, hogy akarat­lanul is követnem keil minden kívánsá­gát, tartja meg á fölebbezési tárgyalást. A végzés kihirdetése után föloivas­­ták az elsőfokú bíróság ítéletét és annak több száz oldalra terjedő in­dokolását. lege^. magatartását az uj ellenforra­dalmi kormánnyal szemben dinasz­tikus érdekekkel lehet magyarázni. Kóburg Ferdinánd Budapesten? < A Wiener Morgenzeitung* azt a hirt közli, hogy Ferdinánd bolgár excár volt udvari marsalijának, Weichnek kíséretében Bad Mergent­­heimből Bécsen át Budapestre uta­zott, hogy a bulgáriai események ki­fejlődését ott bevárja. Ferdinánd út­közben néhány óra hosszat Bécsben tartózkodott, ahol a Kóburg-palotá­­ban vett szállást. Egy nappal később fia, Cyrill herceg is Budapestre ment. Az ex-cár tanácsára Protege­­roff tábornok, aki Berlinből Buda­pestre költözött, hogy a macedón felkelők akcióját onnan irányítsa, to­vábbra is Budapesten fog maradni. Ferdinánd környezetében tartózko­dik Radoszlavov veje. dr, Amsta­­soff is. A bécsi lap feltűnést keltő hire még nem nyert megerősítést. Mindketten álltunk. Hallható volt Ru­dolf heves lélegzése, ami az óra ketye­gésén kívül az egyetlen zaj volt a szo­bában. — Az ég szerelmére, mi történt?. — kérdeztem. — El nem képzelheted az engem kö­rülvevő bonyodalmakat — válaszolt Ru­dolf. — De mielőtt saját gondjaimra tér­nék, meg kell mondanom, hogy A'lary el van zárva szobájában. — Elzárva? Miért? — csodálkoztam. — A bál után rettenetes jelenete volt a »vénasszonnyai«. (így nevezte Rudolf Mary anyját.) Az a Vetsera-palotával szemben lakó ellenszenves Taxisné min­den valószínűség szerint egymásután többször látta Maryt éjjel eltávozni és a legrosszabb időt választotta ki, hogy a bárónénak elárulja. Valószínűleg nem volt elragadtatva Mary magatartásáról Stefániával szemben. Gondolom, ismered az esetet? Bólintottam. — Igen! Folytasd! — Ezután Maryt bezárták, csak le szabadíthatod ki. — Nem fogom beleártani magam, Ru­dolf. — De megteszed! Kell, hogy vele be­széljek. — örült vagy. — Nem. tökéletesen normális vagyok. Hallgass meg. Arra kérlek, hozd el őt a Bprgba, Erre a kívánságára támolyogva ta­goztam egy szék támlájába és gépiesen ismételtem szavait. — Maryt a Burgba vinni! — Igen, ragaszkodom ehhez. Hallgass csak meg, Marie. Semmisem egysze­rűbbe Reá kell beszélned a bárónét, hogy. Maryt engedje -.eled kisétálni. Askor el­hozod a magánbejárathoz, hol Loschek fog várni és egyenesen szobámba vezet. — Nem tudom---- nem akarom___ Nem teszem! Rettenetes düh fogott el.-— Miért akarsz tönkretenni? -- liheg­tem. — Gyűlöllek.... eredj a szemem elől! Azután a divánra borulva sirni kezd­tem. Rudolf hozzám hajolt. — Marie, kedves, — mondta behízelgő hangján — ne csinálj jeleneteket. Ha va­laki meghallja, kész a botrány. Biztosit­koznom. Máskülönben én vagyok ve-i szélyben. Felemeltem a fejemet. — Te veszélyben? — Igen, nagy veszélyben. Úgy beszé­lek most hozzád, mint féríi a léifihez. Te vagy az egyetlen, akiben megbízha­tok. Esküdj meg, hogy életemben néni fogod elárulni, amit most mondani fo< gok. — Ma ezzel veszélytől mentelek meg, szívesen. Esküszöm! A trónörökös különösen nézett rám. Aztán egy kis sötét tárgyat húzott elő köpenyege alól. Kivehettem, hogy egy kis szövetbe varrt doboz volt. Öntudat­lanul visszahökkentem, de unokafivérem szabad kezét vállamra tette. — Ezt a dobozt vedd magadhoz 'és azonnal rejtsd el valami biztos helyre. Semmi körülmények között sem szabad, hogy nálam megtalálják. A császár min-1 den pillanatban elrendelheti magánlak-i osztályomban a kutatást. — A császár----- — nyögtem. — Igen, a császár. Ezzel kezembe adta a dobozt, amely meglepetésemre olyan nehéz volt, mint az ólom. — Acél doboz — világosított lel Ru­­dolf. nem kerülve ki figyelmét a meg­lepődésem. — De ezt nem vihetem az útra ma­gammal, — vetettem ellen. — Be kell tenned utibőröndödbe. ott könnyen elrejtheted. Nem tartalmaz rád nézve kompromitáió dolgokat. — Meddig kell ezt a rettenetes tár­gyat őriznem? — Amíg visszakövetelem, vagy amíg valaki más vissza nem kéri. Arra az esetre, ha ez történne — szólt komolyan — útbaigazítást kell adnom: Csak egy ember ismerj kívülem e doboz tartalmát és csak neki van joga rajtam kívül visz­­szakémi. — Ki az? I — Neve nem számit. Átadhatod an­nak, aki neked négy betűt mond. írd fel magadnak és ismételd. És lassan el­mondta e négy betűt: »R. L. M, 0,« Ismételtem és íelirtam kis jegyző­könyvembe. Aztán egy erősebb akarat kényszerének engedve átvittem a titok-? zatos dobozt hálószobámba és nagy uta­zóbőröndöm aljára rejtettem. Tokjai egyik sarkára is felírtam a négy betűt és lezártam. — Ez a dolog nekem nagyon kínos —i mondottam aggódva, amikor megint uno­­kafivércm mellett álltam. Rudolf igyekezett megnyugtatni. — Nem olyan nagy dolog — jegyezte meg. Hanem az idő telik, beszéljük meg holnapi látogatásodat a Burgban. — Ez őrültség, őrültség! — ismétel­tem. — Nem tudtam megtenni. — Légy nyugodt. Meg fogod tenni. Egyedül kell Maryvel beszélnem. Talán igy megszabadulok a fenyegető veszély­től. Ezt éppen nem hittem, de mégis meg­kérdeztem. — A házasságod okozta a veszélyt? Rudolf kacagott. —- Stefánia? Óh', dehogy, ő csak egy kis házi kellemetlenséget. A veszély, a mely fenyeget, politikai természetű Most éppen meg voltam lepve, mert a trónörökösről sohase tettem fel, hogy veszélyes politikai üzelmekbe elegyed­jék. — Az égre kérlek, Rudolf, ne veszte­gesd az időt. Bizd magad a császárné­ra, vogy----- még jobb lenne, ha a csá­szárhoz fordulnál. — Te őrült! — korholt, de aztán sze­­lidebben folytatta: — Az lehetetlen. Ma­rie. Ha a császárnak meggyónnék, talán a halálos Ítéletemet imám alá. Erre a rettenetes kijelentésre elállt szivem verése is. Nem találtam szava­kat. — Most térjünk Maryre. légy úgy, mintha bevásárolni mennél vele. Fogadj’ egy bérkocsit és vitesd magatokat az Albrecht főherceg palotája mögé, ami a Burgga! határos. Ott égi’ kis vasajtót fogsz látni. Menjetek be, ott fog várni reátok Loschek. Már sokszor bizonyult hasznosnak ez az ajtó — nevetett Ru­dolf. Már sok szép barátnőm jutott át ezen az ajtón az udvarhoz. Jak, hogy feltétlen keü Maryval talál-Csehszlovákia nem ismeri el a Cankov-kormányt a SUS. királyság nélkül Hírek Ferdinánd volt belgár cár budapesti tartózkodásáról Rudolf trónörökös titka of Az acél-kazetta rejtélye — A mayedingi tragédia aktéiból

Next

/
Thumbnails
Contents