Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-17 / 161. szám
14. oldal. BACSMEGYEl NAPLÖ 1923. junlus 17. asi: a tábora. Nem szabad emlitettleniil hagyni a szép fejlődésnek induló evező- és regaalasportot, melynek hivatott ápolója az e célból alakult »AJeptun«-klub. Kellemes sétahelye a városnak az u. n. »Regimentsgarten«. melynek hatalmas parkja, jókarban tartott sétányaival és gyönyörű virágágyaival rendkívül kellemes lenne, ha Osijck speciális ellenségei: a szúnyogok nem szereznének annyi boszszus órát az árnyékot keresőknek. Valóságos üdülőhely az óriási városi kert (Stáátgarten), mely Ősiteknek annyit jelent, mint Schönbrunn \Vi ennek. És méltó befejezésül nyújtsuk át a pálmát Osijek szép asszonyainak és lányainak. — kik valódi díszei e békés, fejlődő, gazdag városnak. Osijek 'vára Koppan a csákány, omlik a föld is minden egyes kiemelt tégla egy darab történelmet és romantikát temet a sírba... s Osijek városa rövidesen szegényebb lesz egy hatalmas történelmi emlékkel, — a civilizáció mindent ef-' vtipró rohanásában kíméletlenül söpri el a föld sziliéről a múlt dicsőségét hirdető romokat. ;/ Szorgos munkások verejtékező j%ömlokkíU, bontogatják az ősijeid ävär utolsó maradványait is.. hogy asgyei’Jöyé; téve a földszinével útját jpg^engessék a város jövő íejlődésé’Jšl Xí. században emelték a horvájfök a várat, mely 1526.-ban török ^uralom alá jutott és 161 évig a töftök félhold lengett a vár ormain. Véjrcs és nagy csatáknak volt ez idő ■alatt színhelye a vár. II. Szüléimén ■itt ütötte fél hatalmas táborát, hogy Innen induljon hóditó útjára. 1560-ban *20000 keresztény rabszolgával hidat ^verettek a törökök a 8 kilométeres mocsáron át. — de 100 évvel később zrínyi Miklós megsemmisítette műévűket. Á törökök újból felépítették a -várat, mely végül a XVI. század vége felé megszabadult a szultán hatalma alól. l?12-ben az osztrákok hatalmas. 30000 katona befogadására szolgáló erősségé építették ki. — ‘a Dráva balpartja és a két hídfő ugyancsak erődítmények voltak;.. ... Hat évszázad öldöklő tüzeiröl /mily sokat tudnának regélni a néma kövek... A múlt dicsősége már sírba -szállt és kísértő szelleme most elragadja az enyészetbe, a feledésbe, i Az osüeki várból talán óriási bérpa; loták emelkednek majd a helyén és ahol évszázadokkal ezelőtt hatalmas faltörő-kosók csapásai alatt rengett meg a föld. — ezután majd talán pompázó világot ültetnek gyengéd női kezek... . Tempóra mutantur__ Tersánszky J. Jenő: Jöjj, drága ember ... Szomorú az őrt lelkem mindhalálig Szomorú s elhagyott, mert hittelen Jő!!, drága ember, beszélgess velem Szódra szivem rossz kérge tán lem,dilik. T'ólts édes tejet epém kávéjába, Ints mérsékletre, ha vadóc gőgöm lázad. Hitesd el velem: áldott az alázat, hitesd cl, hogy a szenvedély hiába. Hogy virágok virága a megnyugvás, Kdrhozott szív a gunykacajck lépte ■ S a könnyek gyöngye minden éber éke Hogy az élet, az igazság, az ut — más Hivsdg a napom — Elán útkos rémek Jöjj, drága ember, vár aj Nikodémed. * I Dutka Ákos Világtragédia-Himiák kacagtak benn az erdőn. Kéjre nyújtózó tavaszi mámor Lengett a fák közt; — s oly megejtőn Hívott a fii: heverj ie bárhol.., És én békésen, önfeledten A (lombos enyhe pázsitra dűltem. , Minden ujjongott, élt e percben A békés nagy erdőn körüliem. Ki tudta, hogy egy kis világot, — Egy békés országot most megöltem, Mikor elnyúltam itt a földön S egy hangyabolyba könyököltem. Romvárukon amint nyüzsögtek, Gázolva egymást itt a földbe: Embersorsunk jutóit eszembe... Vájjon abba Id könyökölt be?. i A tisztviselők helyzete A. magántisztviselők indexe KÖNYVEK ©Š31 Borsodi Lajos: Háziból (Pleitz Fer.-Pál könnyvnyomdája Veliki Bečkerek 1923, 73 oldal). íia a vajdasági magyar kultúra üvegházba Ivaló cserépvirágát, amit mindany- Jnyiunk meleg lélekzete tud csak megóvni az elhervadástól, a botanikus lelketlen munkájával szednénk szét, meg lehetne állapítani, hogy a vajdasági városok rnunkafelcsztással végzik azt a keveset is, amit itt a kultúra kirakatába lehet tenni. A hírlapirodalom terén Subotica vezet, műkedvelői előadásokban Zombor produkálta a legtöbbet s a legmagasabbrendüt (bár igazságtalanság lenne Szivácról megfeledkezni, aho! már eredeti pantomimet is mutattak be — műkedvelők), a legtöbb előadást Verbászon tartják s a legtöbb könyv Becskereken jelenik meg. Becskereken van, már két műkedvelői társaság, filharmonikus zenekar, két magyar! kulturegyesület, a város magyar intelligenciája valóban méltó arra^ hölgy a bánáti, de az egész jugoméitányosabb \ szíáviai magyarság vezetője legyen, Ennek a kulturmunkának alig vart szorgalmasaid?, tisztább eszközüj nemesebb szándékú és hivatottabb vállalója, mint Borsodi Lajos. Ha sivatag vár is itt minden nemes gon-! dolatra, ha homokba fullad is minden jószándéku ötlet, ha a közömbösség lefelé rángatja is a fölfelé forditott tekintetet, — Borsodi Lajos egyre ir s esztendőnként kötetbe foglalja össze legjava írását. Ezek az írások nem a kor problémáig feszegetik: ezek az írások —* szép és meleg életdokumentumok, Utolsó kötete — A kirakat — al pasztellszínek és paszíelhangulatolj színes könyve volt. A most megjelent könyvében, a Háziból-ban, inkább drámai történéseket foglalt! össze. Egy pár írását egyfelvonásos formájában is irta meg, a többi isi jórészt párbeszédes. Érdekes jellegzetessége van mindegyik Írásnak. Mindegyiknek két ötlete van. Az egyik felé halad a cselekmény, sodródnak a szavak s amikor az ötlet; megoldaná az összebogozott szavakat s a fölépített cselekmény problémáját. egy tudatos, meglepeíésszerii zökkenővel a másik megoldás felé fordítja a cselekményt. Kicsit talán mesterkéltnek lehetne találni ezt az Írásmódot, ha ennek a konstrukció* nak technikai eszközei nem halványulnának el a mindig érdekes cselekményekben s a nemesen kikovácsolt gondolatokban. Az első daralv amint a könyv címét is kapta, a legszinpadképesebb s érdeklődéssel várjuk, hogy mikor kerül egy nivósabb, irodalmi célokat is vállaló miikedvelőtársaság műsorába. A kötet egyéb darabja is méltó' reprezentánsa Borsodi Lajos irás-i rnüvészetének s mindegyik különkülön is bizonyítja annak a tiszteletnek és elismerésnek jogosultságát, amivel az író Borsodit megbecsüljük: A csöndes tónusoktól, álmodozó kontemplációktóf, a színekkel való drága babráigatásoktól, ami az ő külön műfaja volt, mintha eltávolodnék ebben a kötetében. Mostani irányaiban több szerepe van d fantasztikumnak, az exotiknmnak s egyik-másik darabja az élmények egészséges illatát árasztja. Ma még nem lehet megállapítani, fejlődési fokot jelent-e ez, vagy csak játékos próbálkozást. A következő kötetek erre is választ fognak adni. A mostani kötet betölti szerepét, ha azt bizonyítja, hogy Borsodi Lajosban van még annyi frisseség, fiatalság és lendület, hogy uj színeket tud felhordani palettájára, uj formákba tucljd törni mondanivalóit s uj bizonyítékokkal tudja igazolni kétségbevonhatatlan hivatottságáí. Jean Jeudl E' fc * t I STfl 3033 A 'eskiválóSb jelenlegi borotvapenge az S. H. S. királyság részére Í.YÖ D. D, ZAGREB VÁROSI JODOS GYÓGYFÜRDŐ NOVISAD PENZIÓ RENDSZER KITŰNŐ ELLÁTÁS ÉS SZOBÁK ISZAPKEZELÉSEK. SÓSFDRDÖK, HYDROTHERAP1A, RÖNTGEN-LABORATORWM. KVARCLÁMPA. DIATHERMA ÉS VILLAMOS KEZELÉSEK. - ÁLLANDÓ EÖRDŐOP.VOS NYITVA EGÉSZ ÉVBEN - TÉLIKURA A most dtiég csak tervezetben fekvő tisztviselő-törvény a szellemi munkások egy részének az anyagi helyzetén ígér segíteni: az állami tisztviselők helyzetén. A íörvényelőkészitö albizottság előreláthatólag felemeli, majd az eddigi osztályozási rendszer ^betartása mellett az állami tisztviselők fizetését egy többé-kevésbá nagyobb összegre, amely mindaddig fog megmaradni, amíg azt újból, nehéz küzdelem árán. sematikusan meg nem változtatják. Elfelejtik azonban, hogy vannákaz államnak még olyan tisztviselői is, akik habár nem közvetlenül a minisztériumokban, az adóhivatalokban, a törvényszékeken, állami intézményekben szolgálják az államot, hanem közvetve teljesítenek neki szolgálatokat ott, ahonnét az állam az életerejét szívja: a magárívdllalatokban. Ne kényszerítsenek benniin_ket azt hinni hogy az állam egy l egyéni életet élő vállalat saját tisztviselő karával, hanem hagyjuk az államot annak, mint aminőnek polgári nemzetgazdászaink tanítják: az összesek érdekében álló szintetikus intézmények. Ennek a felfogásnak logikus következménye az volna tehát, hogy az u. n. magántisztviselők ép olyan tisztviselői és munkásai az államnak, mint a minisztériumok tisztviselői, az államnak tehát egyformán kellene védeni az összes tisztviselőik anyagi érdekeit. A helytelen dualisztikus gondolkodásnak. amely a tisztviselőket két táborra osztja, egyenes következme[hyei azok a a mérvadó körökben elt hangzott kijelentések, amelyek szefrint az állami költségvetés, passzív I tételein az állami tisztviselők létszá- I mának redukálásával kell segíteni. | Arra alig gondolnak, bogy milyen (súlyos következményekkel járhat ez I az eljárás? A legkézzelfoghatóbb köjjVetkezménv az lesz. hogy az elbo- I csátott állami tisztviselők kikényszejrülnének a munkapiacra, ahol aztán la kereslet és kínálat vas törvényei' (szerint itagyon kedvezőtlenül beío-I lyásolnák a magántisztviselők amugyis gyatra fizetésének további kialakulását. Evvel az elbocsájtással csak azt érhetne e! az állam, hogy sok embert megfosztaná a kenyerétől, hogy lényegesen rosszabb: • taná a magánhivatalnokok anyagi helyzetét, hogy prostituálóia lenne azon szomorú jellemiieknek, akiket I a munka nem fogad be és a tőke I kitaszított, akik azonban mindenáron félni akarnak... I A közelmúltban szemtanul volf tünk annak, hogy az állam államjogi ? szempontból hatalmas revízió alá •fogta magát a »tulajdonjog szentsé■ get«, miért nem veheti magának • ugyancsak állami érdekből a jogot a _ jövedelemeloszlás méltányosabb irányítására is? Ha volt az államnak ioga bizonyos magasabb okokból a tulajdonjogot, a szabad individualitást korlátok közé szorítani, úgy teljesen indokoltnak látszik beavatkozása ott, ahol polgárainak egy hatalmas és intelligens rétege komolyan veszélyeztetve van. be kellene tekinteni tehát abba is. hogy a magánvállalatok. hogy dotálják tisztviselőiket. Az állami beavatkozás mindinkább szélesebb kiterjesztése mellett egy igen hatalmas és tekintélyes irodalom áll. Elismert tétele a társadalom gazdaságtannak az. hogy az állam beavatkozása gazdasági, erkölcsi és szociális szükségesség akkor,* 1 amikor a gazdasági főelvet könyörtelenül a táradalom óriási részének kárára, a hedoriisztikus elv rovására alkalmazzák. A nyugati államokban — ahol a létfentartási költségek állandó hullámzásnak vannak kitéve — a tisztviselői nyomor leküzdésére nyilvánjogj és állami szankcióban részesülő intézmények létesültek, amelyek kitűzött célúk érdekében máris áldásos munkát végeznek. A »Beamterband« egyesíteni törekszik Németország összes hivatalnokait és az egyesülés erejével legális utón igyekszik tagjai húsba és vérbe vágó érdekeinek érvényt szerezni. A kerületi bérhivatalok (»Lohnämter*) időnként megállapítják a drágasági indexei és az u. n. »gleitende Lohnskála« alapján összhangba hozzák a tényleges fizetést a mindenkori életfenntartásig költségekkel. Az árak emelkedésével nő a drágasági index száma is. ami maga után vonja a fizetés és munkabér automatikus emelkedését is. A németországi Beamíerbund és a mindenkori árhullámzáshoz alkalmazkodó bérskálának a mi hazánkba való átültetése, úgy vélem, nem vol;na koraszülött eszme. A tisztviselők ] zilált anyagi helyzete, lerongyoló- I dott exiszíenciája eléggé megérlelte már az itteni • viszonyokat ennek a í szerény kezdeményezésnek az elfogadására. A tisztviselők olyan szövetsége, amely feladatává tűzne ki a fizetés tarifális rendezését, a munka kínálat és kereslet nyilvántartását. felette súlyos társadalmi probléma orvoslását jelentené, és ha az állam a tisztviselőknek ebben a mozgalomban autoritásával támogatóiam közrehatna, a legáldásosabban tödlíené be igazi misszióját. Az, államnak kötelessége összes polgárai és saját érdekei felett őrködni, kötelessége tehát természetszerűleg megvédeni a törvény erejével a tisztviselőket is. W. '
