Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-03 / 147. szám
4. odal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 2 Olcsóság! hullám kezdődik? A dinár javulása miatt olcsóbb lett a hús 'A dinár javulása már a suboticai Piacokon is érezhető. A húsárak egyik napról a másikra egy-két dinárral estek. Előreláthatólag a többi élelmiszercikkekben és egyéb termékekben is lényegesebb áresések várhatók egy-kéi napon belül. Suboticai állatkereskedők véleménye szerint a húsárak ^ esését nemcsak a dinár emelkedése, hanem különösen az a hir idézte elő. hogy Románia feloldja a határzárt és igy Romániából ismét lehet állatszállítmányokat behozni. Nagy befolyással van az árakra az is, hogy Olaszország részére már egy-két hét óta megszűnt az állatkivitel és a vajdasági piacokon csak zagrebi és ljubljanai állatkereskedők vásárolnak. A húsárak a pénteki hetipiacon már olcsóbbak voltak. Sertéshús kilogrammja eddig 120 korona volt, ma már 112 korona. Borjúhús kilogrammja 120 koronáról szintén 112 koronára esett le. A marhahús kilogrammja az eddigi 100 koronás ár helyett 92—96 korona. Az élÖ sertés ára 104 koronáról 90 koronára esett kilogrammonként, Meglepő, hogy épp most, amikor a húsárak esnek és az árakban további esések is várhatók, a suboticai ^vendéglőkben és éttermekben emelni készülnek az étlapárakat. , A kenyérárak ban egyelőre még nincs változás. A gabonaárak is a régiek, de amint valami áresés következik be a gabonanemüekben. a kenyérárak esését Is elő fogja idézni. A divatárucikkek áraira, amint kiderült, a dinár emelkedése nincs semmi hatással. Az árak úgyszólván nem is a régiek, hanem napról-napra magasabbak. A fényűzést mindenkor meg kell fizetni. bőrárak olcsóbbak legyenek. Minthogy egyes kereskedők az árak leszállításával bebizonyították azt hogy a dinár javulása megindít hatja az olcsóbbodást, most már a hatóságnak lesz a kötelessége, hogy ezt az áresést azok is tudomásul vegyék. akik csak az áremelkedést tekintik természetesnek. Nacionalista lap a kaibolikus egyház ellen Kifogásolják a katolikus egyház politikáját A Preporod cimü nacionalista sajtóorgánum legutóbb megjelent számában a jugoszláviai katolikus egyházférfiak egyes ténykedéseivel foglalkozik és felsorolja azokat a beogradi, suboticai és zagrebi eseteket, amikor a katolikus egyházak összeütközésbe kerültek az állami hatóságokkal. A lap élesen clitéli Raics Balázs suboticai plébános eljárását, amiért betiltotta Szent Száva ünnepének megélését és hasonló kifogásokat emel a klérus zagrebi és beogradi tagjai ellen is, amelyeket szintén támad. A Preporoú különösen azt kifogásolja, hogy a suboticai klerikálisok katolikus gimnázium létesítésén fáradoznak, amelyben a tanítás nyelve magyar lenne. »Világosan látható ebből, — írja a nacionalista lap — hogy milyen szándékok vezetik a katolikus egyházat politikájában.« A beogradi lap támadásait természetesen valódi értékére kell leszállítani. Vecsera Mary búcsúlevelei A mayerlmgi tragédia aktái hang Irta: Rozvánj’i Vilmos Mikor a szemét kinyitotta, még nem tudott róla. Az egyetlen éjszakán át született, végzetes arányokra megnőtt rém ott ült észrevétlenül az ágya fölött láthatatlan lebegéssel. Körme a hatalmas államférü torkan, készen rá, hogy amint az megszólal, hasitó fájással adja tudtára, hogy mindennek vége. Az államférfi magas, komoly homloka hirtelen meghökkenést elárulón megráncolódik s a rém gúnyosan elmosolyodik: — Mindjárt megtudod . . . Nos. nem tudta meg mindjárt. Legalább is nem látta át rögtön a veszedelmet iszonyú távlatában. — Já . .k vw! Az inasáért akart kikiáltani, ám, mintha borzalmas seb nyílt volna a torkában, fájdalmas sziszegéssel el-jj hallgatott. — Mi ez? Az inas belépett, mert hatalmas urának minden mozdulatára figyelt s elég volt, ha saját nevének csak az< első szótagját hallotta, hogy szolgálatkészen beugorjék a nagy ur szobájába. Gazdája gyötrelmeden vonagló arcán látja, hogy szólanék, de nem tud a kíntól. — Mi baj? — hajlik föléje halványan s rémületében minden magaaikotta. udvarias szertartásról megfeledkezik. Az államférfi halántéka verejtékgyöngyökkel csillogott, mire nagynehezen fülébe tudta susogni szolgájának : — Fáj a torkom. Orvost hívjatok... Az orvos tíz perc múlva megjelent. Ezalatt ő a bajával szcmmellátha-, “dn keveset törődve, gondolataiba j mé'vedt A parlament Ülésére nem* A mayerlingi drámáról megjelenő közlemények legújabb folytatása a katasztrófa olyan mozzanatáról emlékezik meg. amely látszatra kétségtelenné teszi, hogy a mayerlingi vadászkastélyban kettős öngyilkosság történt. A közlemények szerint ugyanis Vetsera Helén bárónő azok után. hogy eltávolították Bécsből, másnap mégis visszatért a császárvárosba. ahol kézbesítették neki leánya búcsúlevelét, abban a borítékban. amelyet a trónörökös sajátkezüleg címzett meg. A Kronos-Verlag kiadásában megjelenő közlemények nem közlik a boríték kézírásának és a benne lévő búcsúleveleknek fényképmásolatát. de még csak szövegét megy el. mert jelentéktelen dolgokról lesz szó. Annál fontosabb azonban. hogy a gyarmatügyi miniszterrel végre megállapodjék annak :• jegyzéknek a szövegében, amelyet legkésőbb szombaton továbbítani keli a francia kormánynak. A kultuszminiszter bankettjére azonban okvetlen elmegy, mert ott esetleg poütikai nyilatkozatok hangzanak el, amelyeknek jó lesz még helyben élét venni. Ámde akkor beszélnie kell... És ismét megpróbálta a hangját... Mintha késsel hasogatnák a légzőcsatornáit. . Ekkor döbbent meg először. — De hiszen igy nem mehetek, v , S miután orvosa is eltiltotta a hangos beszédtől, elhatározta, hogy mégis a parlament ülésére megy. Bosszankodott s olyan érzése volt, mintha halálos viadalban a kardja pengéjét erezné lazán nyélbeágyazottnak. A parlament ülése valóban unalmas volt. Az egyik interpelláció alatt azonban ragyogó ötletei támadtak s érezte, ha most felelni tudna, nemcsak hogy jóidőre megbénítaná az ellenzéket, hanem óvatosan elő is készíthetne egy másik »kormányzati tényt«, amely úgy is nagy izgalmat fog okozni. — Felelnem kell! Okvetlen felelnem kell! — gondolta el izgatottan s kisietett a teremből * . « Gyorsírót hivatott. És kidülledt szemmel, a fájdalomtól egész testében remegve, valósággal halálverejték között súgta a gyorsíró fülébe szikrázó ötleteit, világitó nagy eszméit kristálytiszta gondolatait s érezte, hogy a roppant birodalom minden zugába valami bizalomteljes várakozás hat el. Már szinte olvasta a másnap megjelenő lapok hasábjait s a beszéd hatását a sem. csupán magát a tényt említik, hogy az anya megkapta a leveleket. A közlemények szerint Vetsera Helén bárónőnek becsületszavát kellett adnia arra, hogy a levelet Stockau gróf jelenlétében bontja fel, elolvassa. azután visszateszi a borítékba. lepecsételi és nyomban visszajuttatja Ferenc József kezébe. Amikor Vetsera báróné beleegyezett ebbe a feltételbe, Stockau gróf elhozta neki a levelet, amelynek csak a címzése származott Rudolf trónörököstől s az ő pecsétje volt a borítékra ütve. Benn a borítékban Mary három levele volt. 1889 január 23-iki kelettel: az egyiket anyjához, a másodikat Hanna nővéréhez, a harmadikat fivéréhez intézte. A levelekben Mary elbúcsúzik övéitől s a többek közt azt a kívánságát fejezi ki, hogy Allandban temessék el. A báróné, miután a leveleket elolvasta._ visszatette azokat a borítékba* Egy óra múlva Stockau gróf visszatért és visszahozta a leveleket. Miután nem a trónörökös írása volt, a király nem akarta a családtól az emléket elvonni. Stockau gróf utján Hohenlohe herceg a mayerlingi kastély egy képét küldte ugyanakkor Vetsera báró-* nétiak. A trónörökös kérte a királynét. hogy ezt a képet juttassa a báróné kezébe. Hohenlohe herceg fel is olvasta a trónörökösnek anyjához irí búcsúleveléből azt a pár sort, mely a képre vonatkozott. Azt irta a trónörökös az anyjának, hogy juttassa el ezt a képet Mary anyjához és figyelmeztesse a bárónét a kastély két csukott ablakára. (Abban a szobában történt a katasztrófa.) Stockau gróf ezután közölte Vetsera Helén bárónővel, hogy az udvar parancsa szerint Maryt Heiligenkreuzban kell eltemetni. Abba semmiesetre se egyeznének bele,] hogy a halottat Bécsbe hozzák es ott temessék el. Elrendelték azt is. hogy a halott leányt úgy kell Heiligenkreuzbe vin-‘ ni. hogy íiakkerben üljön, teljesen felöltözve, kalappal a fején, mintha élő teremtmény tenne csupán kocsikirándulást. Ezeket a rendelkezéseket pontosan betartották. Csütörtökön, január 31- én délután öt órakor Stockau György gróf és Baltazzi Sándor báró — ormán a főudvarmesteri hivatal tisztviselője leszedte a pecséteket egy ajtóról — benyitottak egy kis szobába s itt találták Mary vérre! borított holttestét. A balhalántékán revolverlövéstől eredő seb tátongott, a jobbfül mögött is seb volt. itt ment ki a golyó a fejéből. Harmincnyolc órája múlott a halál bekövetkeztének s a halott még mindig ott feküdt véresen, mosatlanul, mosdatlanul. raiegfinomabb részletekig . pontosan latta, Csak eggyel nem számolt. Azzaí, hogy a beszédet nem ő fogja elmondani. hanem — fölolvassák. Iszonsu volt! . * » Az első pillanatban azt hitié, hogy? a beszédet fölolvasó jegyzőt az ellen- | zék hirtelenében megvesztegette. Soha életében olyan szárazon kopogó, jelentéktelen mondatokat nem hallott. Érezte, hogy azok a gondolatok, amelyek itt oly félszeg parlamenti jegyzői alakot öltenek, soha senkitől oly távol nem állottak, mint éppen őtö!e, — a gondolatok szülőjétől. A beszéd közepén már halottsípadtan. megrokkanva ült a helyén. —Irtózatos, mennyi hazugság! Itt-ott egy-egy felvillanó mondat, amelyről érezte, ha ő mondaná el. törvénytábla, a világ életét mozdító erő. kormányzó tett volna. Egy-egy banális átmenet, de amely az ő ajkán az elháríthatatlan szükségszerűség a természettörvény erejével való bekövetkezendőség hangulatát váltaná ki a hallgatók leikéből. Egy-egy közbevetett megjegyzés, de amelytől az ellenzék vért izzadna szorongattatásában. És mindebből semmise lesz , -. . Sőt! Amint saját lényét szürke mezbe plántálva látta, hirtelen undor és félelem lepte meg. — Lehet valami, amit én csinálok, enyire jelentéktelen?! Vérfagyasztó. artikulátlan, vad üvöltés szakadt ki a torkán. Egyszerre halálos csend a terem minden zugában ... A hatalmas ember roskadozva megy fel a szónoki emelvényre. — Beszélni fog. beszélni fog. — suttogták mindenütt. — De hiszen ez borzasztó! Belepusztul . . . Gyilkosság. amit ez a jegyző csinál. Meglia■ misitja a miniszter mondatait » „ * Neki kell felállni! Hallatlan! I Az első két mondat szinte vérés ; foszlányokban szakad ki a torkán* 'ám érzi. hogy ezzel a szenvedéssel 'minden hallgatója rokonszenvét macához váltotta az első pillanatban. $;. már nem is törődik önmagával. Leí- I ki szeme már a tömegek életének í roppant szövevényére, már testébe vág az egyetemes emberi élet, minden gyötrelme és öröme, önmagái az eleve elrendeitetés hegedűjének s hangját a végzet vonójának érzi. Sápadt arcán nagy gyöngyökben gördül alá a verejték. Egy-egy mondata mint, mint óriási felhő az eget,, elborítja a hallgatók öntudatát, hogy ne figyelhessenek mellékkörülményekre, hogy csak azon az egyetlen résen át pillanthassanak a világosságba. amelyet ő jelöl meg nekik. Egésá lénye tragikus erővel festi alá mondanivalóit s ennek a tragikus aláfestésnek értelme js van: — Nincs megváltó gondolat a világ számára, csak időről-időre szólói mentő ötletek vannak. Most ez a menekvés. amit én hiszek, tudok és akarok. Érzi: még néhány mondat a győzelemig . . . Ekkor azonban a túlfeszített ér is megpattant a torkában* Még néhány pillanatig vergődött az emelvényen. Az elragadott emberek, akik nem vették észre miről van sző, tapsviharban törtek ki. mikor térdre roskadt. Az öntudata még éberen ellenőrizte a taps jellegét. Megállapította* hogy győzött. Elmosolyodott. Később — de ez már a halál bekövetkezése előtt néhány pillanattal volt — a szürke parlamenti jegyző alakja tűnt elébe . . . Megrázkódott az undortól s körülbelül ez volt az utolsói ellenőrzött érzése. A bőr- és szővetárak' egy-két nap óta szintén olcsóbbak. Több börüzietben érdeklődtünk az árak felől és megállapítottuk, hogy már is mutatkozott áresés. Egyes bőrüzletek azonban erről az áresésről nem akarnak tudomást venni, sőt kérdésünkre oly választ adtak, hogy el sem lehet képzelni azt. hogy a
