Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-17 / 161. szám

1923. junius 17. sail nehézségeket támasztanának a lap ily?" formában való megjelen­tetése ellen is. Az ellenzéki pártok ugyanis úgy Iáttják, hogy amióta a városi takarékpénztár megalakult, azóta minden olyan esetben,, mikor a városi tanács valamely tervét a ke-.gyűlés, vagy az illetékes minisz­térium állásfoglalása megakadályoz­za, a városi takarékpénztár lép köz­be és az valósítja meg a hivatalosan elvetett tervet a tanácsi javaslat szellemében. Ebben egyes közgyű­lési tagok a kiszélesített tanács és a felső hatóságok véleményének neg­ligálását látják és ezért elvi okokból is szót akarnak emelni a városi napi­lapnak ilyen formában való megin­dítása ellen. Kétes azonban, hogy ez az akció eredményre vezethet-e. mert a városi takarékpénztár igazgatósága a vá­rosi közgyűléstől függetlenül műkö­dik. CIRKUSZ A gyufa Történik a »Budapesti Kur.« szerkesztőségében, amikor a magyar korona zürichi kur­' zusa 0.07. 1. A nyájas olvasó (átnyújtja a kézira­tot): Bátorkodom ezt az izét—— talán hasznát veheti a tisztelt szerkesztőség.. A munkatárs: Kézirat? A nyájas: Igenis. Mint a íap régi elő­fizetője merészkedtem---­A munkatárs: Rosszul telte Na, de mindegy. Aztán mi ez a mii tulajdon­képpen? A nyájas (szerényen): Humorka. A munkatárs. Humorka? (Olvasni kezdi.) Citne: A gyufa. Szó: ü a gy il­láról szó!---­A nyájas (őszinte tisztelettel): r! méí­­tóztatoti találni. Arról humorizSlgatok benne kérem, hogy mennyivel drágább most a gyufa, mint például békében volt. (Tréfásan.) Igaz. hogy most leg­alább nem tűzveszélyes. A munkatárs: Remélem ezt a kábitó­­an buta viccet nem a humoreszkjéből idézi! A nyájas: Istenments! A munkatárs: Amiért! (Gyorsan át­futja a kéziratot.) Vonja vissza! A nyájas: Mit? A munkatárs: Azt, Hogy ez humorka. Ez nem humorka, hanem egy 'izemét. A nyájas: De kérem,... A munkatárs: Egészen közönséges szemét. Illetőleg nem is közönséges. Rendkívüli szemét. Köz- és váltósamét. Elül- és hátultöltő szemét. Ön- és köz­­veszélyes szemét— A nyájas: Ha szabadna egy.... A munkatárs. Nem szabad. Tudja, hogy mit nem szabad? Ezt a vadregé­­nyes marhaságot nem szabad azzal meggyanúsítani, mintha bárminő köze is lenne a tiszteletreméltó humorhoz. Azt hiszi, maga halvaszületett fóka, hogy van ebben az irásmiiben valami clmésség? A nyájas: Hogyne, az hogy egy ska­­» tulya gyufa— (fuldokolni kezd a tő- * högésiől)— hogy egy skatulya gyuial a mai világban ezer koronába kerül, A munkatárs: Ez humoros? A nyájas: Szeretném tudni, hogy mi humoros, ha ez nem. Amikor a valóság­ban csak kiiencszázötven koronába ke­rül egy skatulya. (Nevetőgörcsöt kap.) Áz állításban rejlő túlzás az, ami a do­logbán a humoros elemet képezi. A munkatárs: Éppen ez az. hogy nem látom a túlzást, amely képezi. A nyájas: Tessék csak kiszámítani, kerek ötven koronát tesz ki a tuizás. A munkatárs: Először is hol vette maga azt, hogy egy skatulya gyula ki­iencszázötven korona? A nyájas: Mielőtt felmásztam ide, megnéztem a szerkesztőség kirakatával szembenlévő trafik kirakatában. A munkatárs (röhög): Na és azt hiszi maga tüdőbajos libamájpástétom, hogy BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. csak maga mászott fel azóta és a gyufa ára nem? (Gukkert vesz elő zsebéből.) Nézzen csak le a kirakatba! A nyájas (Az ablakhoz lép, lenéz a gukkeren, megsemmisülve): Ezerhat­száz! Az előbb még__ A munkatárs: Az előbb még ez a sze­mét humorka volt. De most, íiz perc­cel később ez a humorka már csak sze­mét. (Bedobja a papírkosárba.) Nem mondom, ha azt irta volna, hogy a gyufa skatulyája napjainkban ötezer koroná­ba kerül, magam is nevettem volna a bohókás ötleten.... 2. A segédszerkesztő. Zöldberger, mi történne, ha kivételesen megerőltetné magát. és elkövetne néhány sort a hol­! napi számba. A munkatárs: Lehet róla csevegni. A segéd: Talán valami vidám marha­ságot, úgyis elég szürke lapunk lesz. Ä munkatárs (előhalássza a papírko­sárból a gyuladrágaságról szóló humo­reszket): Majd alkotok valami örökbe­csűt a drágaságról. A segéd: Tegye azt! A munkatárs (Kijavítja az eldobott kéziraton az árat ezerről ötezerre és aláírja saját nevét. Magában): Egészen mulatságos így, ötezer korona egy ska­tulya gyufa.... ez az ötlet testvérek közt is megérdemel egy mosolyt. (Fél­óra múlva átadja a kéziratot.) Tessék szerkesztő ur! A segéd (elolvassa a krokit): Hallja, maga azt meri mondani erre, hogy ez humoreszk? , , A munkatárs: Hogyne. A segéd: Különben maga ne merné! A munkatárs: Tekintetbe kell venni, hogy. ebben a karcolatban nagyszerű marktwaini túlzás van, az hogy egy ska­tulya gyufa korunkban ötezer koronába kerül. A segéd: Szerencsétlen, ez magának tuizás? (Távcsövet vesz elő zsebéből) Tekintsen csak le. mit Iát a kirakatban? A munkatárs (Engedelmeskedik. Le-, sújtva). Már heíezerkétszáz__ A segéd: Szóval el lehet dobni a kéz­iratot. (Meggondolja magát,) Nem is muszáj eldobni. Egyszerűen átírjuk az összeget, úgy, hogy a gyufa skatulyája tizenötezer koronába kerül. (Röhög,) Na látja, mindjárt egészen más, direkt brii­­liáns humoreszk lett így belőle. Mindig mondtam, Zöldberger, hogy maga nem tehetségtelen ember, csak ne hagyná úgy ei magát__ A felelős szerkesztő: Rakonczay! A segéd: Tessék! A felelős: Mit adott le már megint et­től a Zöldbergertől? A segéd: Egy pompás humoreszket. A felelős: Tudja, mikor nevettek ha­sonló humoreszken utoljára? Négyezer év előtt. v A segéd: Psszt! A felelős: Mi baj. miért pisszeg? A segéd (súgva): Vigyázzon, ne bla­­málja magát a gépirónő előtt az időszá­mítással. Még csak ezsrkilencszázhu­­szonháromnál tartunk összesen. A felelős: Du vad! ilyen ember segéd­­szerkesztő lehet nálam. (Kezébeveszi a kéziratot.) Nem mondaná meg, mi hu­mor van abban, hogy egy skatulya gyufa tizenötezer koronába kerül? (Ka­tonai mcsszelátót vesz elő zsebéből.) Zöldfa ergert ki fogom rúgni. Úgyis ha­nyatlik az utóbbi időben. A segéd (szóifogad). Huszonegyezer! (Visszaadja a messzelátót.) Zöldbergert ki fogom rúgni. Úgyis hanyatlik az utéb­­bi időben. A felelős: Jó! teszi. Nem Zöldberger, hogy hanyatlik, hanem maga, hogy ki­rúgja. Azonban némi javítással közöl­hetővé lehetne átalakítani; azért ezt a humoreszket. Írjuk talán úgy, hogy öt­venezerbe kerül a gyufa skatulyája. A segéd (a földön hemperegve): Ho­hoho.... nagyon jó.... nagygy__ brhhaha.... gygyon jó.... ötvenezer egy skatulya. Ilyen ötlet, nahát szer­kesztő ur, önnek mesés érzéke van a humorhoz. (Röhög.) Ötvenezer! Ennél mulatságosabbat még Ibsen Henrik sem irt. - •• - ’ A felelős (elnézően): Ibsen nem volt humorista. A segéd: Akkor pláne nem irt.... .4. A főszerkesztő: Kéhhlek, egy pilla­­nathha__ A felelős: Parancsolj, kérlek'alásan. A fő: Kéhhlek szépen, most. ahogy átnéztem a levonatokat, egyik cikkben némi tájékozatlanságot fedeztem fel, a mit ki kellene javítani. Nézd csak, kéhh­lek szehhetettei___ A felelős: Ja, ez a Zöldberger dolog? Már fői is mondtunk neki.... Hát mi a hiba?, A Sö: Az ái! itt, hogy egy skatulya gyufa ma ötvenezerbe kerül, holott ez­ért a pénzért már rég nem kapni leve­gőt sem. (Csillagászati teleszkópot vesz elő zsebéből.) Győződj meg róla, egy skatulya most__ A felelős (lenéz a kirakatba): Nyote­­vannégyezernégyszáz. (Röviden és ener­gikusan.) A Zöldberger holnap már nem teszi be ide a lábát. A fő. Nagyon helyes. Bár módositan lehetne az inkriminált kifejezést úgy, hogy egy skatulya gyufa ma kerek mil­lióba kerül. A felelős (aggodalommal): Ennyire azért még humoreszkben sem kellene túlozni. A fő: Miért ne? Ha túlzás legyen túl­zás. Ha lúd legyen kövér. A felelős: De ez már nem lúd. hanem kacsa. A fő: Mindegy, legalább egyszer sziv-I bő! nevetnek majd az olvasók___ 5. Egy hang (másnap felhívja telefonon a »Budapesti Kürt« szerkesztőségét): Halló, a főszerkesztő úrral szeretnék beszélni. A fő: Kalló, én vagyok. Tessék! Egy hang: .Bocsánat, hogy zavarom az urakat.... halló!___ csak art sze­retném kérdezni, hol kapni azt az olcsó gyufát? dió. Tettlegesen elintézett hírlapi ¥Üa A Hírlap felelős szerkesztője Inzultálta Havas Károlyt A zsurnalisztika történetében szo­katlan módon szerzett elégtételt ma­gának szombaton este Vukov Lu­kács, a Subcticán megjelenő Hírlap című napilap felelős szerkesztője, a ki tettleg inzultálta Havas Károly hírlapírót, a Vajdaság felelős szer­kesztőjét a lapjában megjelent egyik közlemény miatt. Mint a »Bácsmegyei Napló« is kö­zölte, Havas Károly a »Vajdaság«! szombati számában, — mint a »Hír­lap« volt munkatársa, — hosszabb cikket irt »A magyar paktum eláru­lásának története« címen. Ebben megírja azokat az okokat, amelyek Vukov Lukácsot rábírták arra, hogy a »Hírlap «-ban történt idő előtti1 köz­léssel meghiúsítsa a Magyar Párt­nak a kormánnyal a választások előtt megezdett tárgyalásait és igy, — a cikk szerint, — ő volt az oka annak, hogy a magyarság a parla­mentben nem juthatott képviselet­hez. Ennek a közleménynek volt a folytatása az a kinos botrány, amely szombaton este játszódott le a subo­­ticai Városi Kávéházban. A kávéház egyik asztalánál nagyobb társaság­ban ült Havas Károly, amikor várat­lanul odalépett hozzá Vukov Lukács és Havast tettleg inzultálta. A meg­támadott embernek asztaltársasága és a többi kávéházi vendégek is se­gítségére siettek és Vukovot lefog­ták, akit a Pincérek. —■ hogy továb­bi botránynak elejét vegyék, — ki­vezettek a kávéházból. A kellemetlen affér széles körök­ben kínos feltűnést keltett, mert az újságírással nem tartják összeenyez-i tethetőnek, hogy egy hírlapíró lap­jának polémiáját egy kollégájával szemben ilyen módon intézze el, amikor a mindenesetre súlyos vádak tárgyilagos megcáfolására a függet­len bíróságon kívül a vezetésé alatt álló lapban is elegendő hely állott volna rendelkezésére. , •------------------------------------------­A virágnak megtiltani nem lehet . . . Az orosz virágárus szerelme Semmi indiszkréciót nem köve-* tünk el azzal, ha eláruljuk, hogy az Iván nősülni akar, annál is inkább* mert ő maga kérte, hogy ezt adjuk tudomására annak a kislánynak, aki után már nagyon régen eped a szi­ve, Iván oroszországi menekült* Nem^ akarjuk jó tulajdonságait feí- I dicsérni, de ha már nekünk kell köz- I vetíteni ezt a kis hymen-ügyet, hát I el kell mondanunk a kisleánynak, hogy milyen ember is az az Iván* Minthogy más alkalmat nem tudunk arra találni, hogy ez a. szerelmi ügy, lebonyolodjék, ezen az utón hozzuk tudomására Mariskának. — mert Iván azt mondta, hogy igy hívják. — hogy Iván. aki esténként virágokat árul a kávéházakban, de azelőtt — még Oroszországban selyemhernyó tenyésztéssel foglalkozott. — min­denképpen komoly párti. Eltökélt szándéka, hogy megnősül és hogy Mariska, kisasszonyt óhajtja boldo­gítani. Átadott nekünk egy levelet, amelyben megkéri az igen tisztelt Mariska kisasszony kezét, hogy azt Juttassuk a kezei közé. Mi nagyon szívesen hozzásegítjük Ivánt a bol­dogsághoz és ezért itt tolmácsoljuk Mariska kisasszonyhoz cimzett le­velét: .... .... J! Drága! Mióta megláttam és megismertem Magát, nincsen lelki nyugalmam és a maga gyönyörű formája alaposan a szemeim előtt van. Ha én magával ta­lálkoztam és beszéltem, kimondha­tatlanul szerettein volna elválasztha­tatlanul együtt maradni magával, de ezek a percek rövidek voltak és el­múltak, mert az álom és maga eltűnt, mint a kisértet. Mindig éreztem, hogy a szivem úgy remeg, mint a gyenge tavaszi levél. Hogy ha én nekem arany hegyeim és borral teli pincéim volnának éti mind odaadnám a maga szemeiért. Miért is látom, hogy Maga az egyetlen tiszta és tisztességes nő, melyiknek gondolkozás nélkül odaad­nám kezeimet és magával bátrau me­gyek az élet gyönyörű utain. Én becsü­letes virágkereskedő vagyok, azelőtt selyemhernyókat tenyésztettem. Maga azt hiszi, hogy ez ábránd. De nem! Ez nem ábránd. Aranyat és gyémán­tot nem Ígérek, de a szivem magá­nak adom. tegye vele amit akar és legyen a feleségem. Ha maga egy kicsit is tisztel engem, kérek levél választ vfgen«. vagy »Nem.« Iván, Mélyen tisztelt Mariska kisasz­­szony, akinek nagyrabecsült családi nevét sem az Iván. sem mi nem is­merjük. ajánljuk, fogadja el a feléje nyújtott gyenge falevélként remegő szivet és ne essék kétségbe, hogy sem arany hegyek, sem borral teli pincék nem várják a szűkre szabott családi otthonban. De az bizonyos, hogy az élet gyönyörű utain együtt korzózhat Ivánnal örökké és elvá­laszthatatlanul. Menjen hozzá, Mariska! ,----------------------------------------­r~~% szécsi ; „PHILATEL1A“ BÉLYEGKERESKEDÉS Subolíca (főposta mellett >. Nagy választék régi valamint új bélyegekben. Választékot gyűjtőknek referenciák elleniében küldök. Katalógusok Albumok raktáron.

Next

/
Thumbnails
Contents