Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-16 / 160. szám
Ara egy és fél dinár XXIV. évfolyam Szufeotica, SZOMBAT 1923. június 16. 160. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-5S, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Älexancra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kra'ja Alexandra-ulica 1 (Lelbach-palota) Demars Azok a hírek, amelyek a tegnapi beogradi koronatanácsból kiszivárogtak, a helyzet komolyságát megdöbbentő méretekben illusztrálják. Félhivatalos értesülések ugyan azt közük, hogy az SHS. királyság esetleges fegyveres intervenciója rendkívüli mértékben emelné kifelé az ország tekintélyét s a kormányzat presztízsét, mégis, mi, a most élő s a háború véres hínárjából csak fél lábbal kilábaló generáció a demars szó hallatára mást is érzünk, ez a félelmetes emlékű szó mást is végighurcol a normális élethez visszaszokni nem tudó idegrendszerünkön, nemcsak a presztízst és a tekinté'yt. A legöszintébb s ha szabad mondani, a legharciasabb pacifistáknak is be kell látni, hogy a nemzetközi jog mai fejlődési foka, a népszövetség kiépitetlensége mellett minden kormány köteles gondoskodni határai védelmérö1 s fenyegetett polgárai biztonságáról. Azt is kénytelenek vagyunk beismerni, hogy nemcsak a közvetlen fenyegetés nyugtalaníthatja az állam biztonságát. Alakulhat kormány, berendezkedhetik hatalom, mely programjával, politikai eszközeivel, intézkedéseivel jobban nyugtalaníthatja szomszédait, mint egy napóleoni hadsereg. A béke barátjainak a harcok idején csak az lehet a törekvésük : munkálkodjanak azon, hogy a presztízs politika ne kerekedjék fe lül a komoly érdekek komoly védelmének politikáján s hogy ne a fiktiv tekintélygyarapitás, hanem az államvédelem elhanya golhatatlen érdeke parancsolja a cselekvést. Az eszközök megválogatásában pedig azt a szempon tot segítsék diadalra, mely a leg' kevesebb háborús fenyegetéssel, a leghalkabb fegyverzajjaí a béke legkisebb veszélyeztetésével éri el célját. A bolgár eseményeket ma mindegyik európai kormány a saját kormányzati érdekének szemüve gén keresztül nézi. Nem meglepő, ha a kisantant, mely a balkáni egyensúly ötven év óta háborús veszélyt jelentő labilitásának leküzdésére annak a viszonynak állandósítását tartja legmegfele lőbbnek, melyet a békeszerződés teremtett meg a győzők és legyőzőitek között, életét nemző feladatát látja meghiúsultnak a bolgár kormányzat irányának erőszakos megváltoztatásában. A bolgár kormány éléről letaszították azt a férfiút, aki egyedül jelentett személyi garanciát a Bulgáriára rótt anyagi terhek megfizetése s a Bulgária által a békeszerződésben vállalt egyéb kötelezettségek tel jesitése tekintetében. De az ered mények nemcsak ezt a személyi kezességet szüntették meg, hanem olyan adósokat dobtak a felszínre, akiknek fizetési ígéretében nem ehet megtalálni a komoly fizetési készséget. Leszerelés, jóvátétel, bandák megfékezése, háborús adósságok megfizetése,— a háború és békeszerződés nyomában járó problémák rendre kiújulnak s a megoldottak megoldatlanokká válnak, amint berendezkedik az a hatalom, mely az ellenforradalomnak az első lökést adta. Az a demars, ami most elindult Beogradból Szófia felé, ha a híreknek hinni lehet, még a látszatát is kerüli annak, mintha Bulgária belviszonyaiba azontúl akarnának a kisantant államai beavatkozni, mint amennyire a békeszerződések arra módot adnak. A demars lényeges követelései nem érintik a kormányzat változásának tényét, csak annak a nemzetközi szerződések betartására vonatkozó hatását. Nem Írják elő, hogy a bolgár nép milyen kormányzatnak engedelmeskedjék, csak azt követelik meg, hogy a bolgár kormány ne szegje meg az ország nevében s az országot kötelező módon kötött szerződéseket. Ezek a követelések, amennyire távolból ítélkezni lehet, a szuverénitás és nemzeti önérzet sérelme nélkül teljesíthetők. Ez a várakozás tompítja le a demars szónak ijesztő értelmét s hessegeti el azokat az emlékeket, amelyek nyomában feltámadnak n tegnapok vérszagu Sötétjéből. Még nem adták át Szófiában a beográdi kormány demarsát Megszakadt a távi, ó-Ssszekültetés Szófia és Beograd kozott Elmaradt Nincsiics expozéja a bolgár kérdésben — A beogradi kormán}' a várakozás álláspont]ár? helyezkedett — Nem egykisantnnt — Megkezdődött a terror Bulgáriában séges a Ellentétes hírek Stambolijsky sorsáról A kisantant diplomáciai lépése Bulgáriával szemben, minden várakozás ellenére pénteken nem történt meg. A demars átnyujtásának elhalasztása, amely nagy meglepetést keltett Beogradban, több okra vethető vissz. Egyik lényeges ok az, hogy csütörtök este hét órától pénteken délután négy óráig Bulgáriával megszakadt minden távirati összeköttetés, úgy hogy a kormány nem tudott a szófiai követtel érintkezésbe lépni. Hogy miért következett be a távirati összeköttetés megszakadása, azt egyelőre nem tudni. Lehetségesnek tartják, hogy a bolgár kormány maga zárta el az országot, de azt se tartják kizártnak, hogy a lázadó parasztok rongálták meg a távirúvor.alakat. Tekintettel a Bulgáriával megszakadt táviró-összeköttetésre, maga a kormány sem tudta péntek délelőtt, hogy Bulgáriában nem történt-e az utolsó órákban jelentősebb újabb esemény és ezért a parlament pénteki ülésén elmaradt Nincsics külügyminiszter érdeklődéssel vért esedékes válasza is. Pribicsevicsnek a bolgár ese mények ügyében előterjesztendő interpellációjára. Ellentétes hírek Stamholijski sorsáról A Bulgáriával való távirati ősz' szeköttetés megszűnése és igy a hírszolgálat hiánya miatt a Bulgáriában történt legutóbbi eseményekről csak a Bulgáriából érkező utasok elbeszélése alapján lehet meglehetősen zavaros képet alkotni. Még csütörtök esti hírek szerint Stambolijskit a kormánycsapatok elfogták, más hirek azonban már arról is tudni vélnek, hogy Stambolijskit meggyilkolták. Elfogatása állítólag úgy történt, hogy Stambolijskit Vetren községben csütörtökön délután három órakor érték utói az üldöző csapatok. Egy másik jelentés szerint a volt miniszterelnököt Mihajlov Pancse komilácsi vezér ölte meg. Egy másik hir szerint Stambolijski Pirdotba érkezett és sikerült neki üldözői elől a Balkán-hegység erdőibe menekülni. Ezekkel a délelőtt elterjed hírekkel szemben délben a külügyminisztériumhoz közelálló helyről olyan hirek terjedtek el, hogy a Stambolijski elfogatásáról és niegöletéséröl szóló közlések nem felelnek meg a valóságnak. Stambolijski él és szabadon van. Délután 4 órakor újra megindult a iúviróforgalom Bulgáriával. Az első jelentést, amely nyilvánosságra került, a Vreme szerkesztősége kapta, amely külön kiadásban a következőket közli: Hivatalosan közlik, hogy Stambolijskit csütörtökön délután 3 órakor Szlasovica közelében megölték. A bulgár belügyminisztérium jelentése szerint a kormánycsapatok Stambolijskinak nyomában voltak és a 13-ika és 14-ike közölii éjjelen Golák község közelében utolérték. Stambolijski, Iáivá, hogy körül van véve, reggel 7 órakor maga jelentke: eit és megadta magát. A kormánycsapatok parancsnoka ekkor elrendelte, hogy Stambolijskit kocsin vigyék Vetrenbe, onnan pedig Szlavovicára. Mikor Tatar-Pazardzsikba ért a menet, nagy tüntetések kezdődtek. Mint a hivatalos jelentés közli, mikor a kiséret Szlavovicára érkezett, az egész falu fegyverbe állott és megtámadta a kormánycsapatokat. Elkeseredett harc fejlődött ki, amelynek folyamán Stambolijskinek sikerült elmenekülnie. Mikor a kormánycsapatok újból felülkerekedtek, tovább folytatták Stambolijski üldözését és az első összeütközésnél Stambolijski elesett. Egy később érkezett magánjelentés szerint ezzel szemben a bolgár hadügyminisztérium Stambolijski elmeneküléséről ad hirt. A Bőcsmegyei Napló beogradi tudósítója a külügyminisztériumhoz közelálló forrásból értésüF: a külügyminisztériumhoz is érkeztek jelentések a délután folyamán Szófiából. A korábban érkezett hirek szerint Stambolijski Panaguristenél elesett. Egy későbben, öt óra körül érkezett jelentés szerftit ezzel szemben a bolgár kormány is közölte, hogy Stambolijski megmenekült, úgy, hogy Beogradban ez utóbbi híradásnak adnak hitelt. Nincs meg az egység Románia és az SHS. királyság között Ami a bolgár kormánnyal szemben megkezdett diplomáciai akciót illeti, a külügyminisztériumban szerzett értesülés szerint már történt egy lépés a bolgár kormány ellen a szövetséges hatalmak részéről. A Szófiában időző szövetségközi misszió ugyanis a jugoszláv kormány felkérésére tiltakozott a Cankov-kormánynál a neulllyi szerződés minden megsértése ellen. A jelek szerint egyébként a kisantant sem áll olyan egységesen, mint ahogyan ez eleinte remélhető volt. Egyedül Csehszlovákia jelentette ki minden kétséget kizáróan, logy a bolgár kérdésben a SHS. királyság minden akcióját támogatni fogja. Nem igy azonban Románia, amely, úgy látszik, megint olyan magatartást tanúsít, ebben az akcióban, mint a Károlypuccs idején Magyarországgal szemben, amikor csak később csatlakozott Jugoszlávia és Csehszlovákia akciójához. A beogradi lapok valószínűleg a külügyminisztérium inspirációjára, élesen támadják emiatt Romániát és megállapítják, hogy illetékes körökben sajnálattal konstatálják ezt a tényt, hogy Románia nem tanúsította ezt a szolidaritást, mint Csehszlovákia és különböző kifogásokat emelt, amelyek e
