Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-15 / 159. szám
4- oldal. BÁCSMEGYEl NÁPLÖ 1923. junius 15. CIRKUSZ Pártunk győzelme Bulgáriában Mikor az első Híreket kaptuk a bolgár Sztambulijszki bukásáról és a Cankov-párt forradalmának győzelméről, bevalljuk, az első huszonnégy órában nem tudtunk elég tisztán tájékozódni a bolgár pártviszonyok és események között. A lapok a legellentétcsebbeii magyarázták a bolgár eseményeket. A5a már teljesen tisztán látunk és •Hogy az elmaradott újságolvasókat kellőleg tájékoztassuk, ideíktatjuk minden jelentősebb párt sajtóorgánumának méltatását a bolgár forradalomról. A "béráiisok vezérorgdnunia. A természetellenesen visszafojtott türueglélektani erők természetes erupciója volt az a csodálatosan egyszerű és a maga érthetőségében napnál világosabban beszélő tünemény, ami Bulgáriában történt A reakció gátját a szabad érvényesüléstől csak ideig-óráig elfojtható erők spöntán megnyilvánulása könnyeden, légy vértélén forradalmi tünet keretében szétpattan tóttá, A liberalizmus ei’enséaz ódon bagolyvárak huhogó kuväflhi fognak-e vájjon mindenütt tanul•ni belőle, vagy megvárják, amig a Nyugat mélységes lenézése is ebrudon dobja ki a reakció sötét lovagjait avas fészkeiből..,. Az agráriusok lapja: Az elnyomott }öld. a meggyalázott rög diadalmas felhördülése haitik felénk a Cankov-párt fölemelt trikolórja alól! Az az ál-agrárázmus, a pseudo-kisgazdák hazug uralma volt a Sztambulijszkié, aki aUttomban a liberális nagytőke és a rejtett imperializmus malmára hajtotta a bolgár kisgazdák millióinak félrevezetett vizét. Reméljük, hogy az igazi agrárius érdekeknek ez a diadala nem maradhat hatás nélkül itt sem, hol a nagytőke halmozható árucikké tette a verejtékkel megszentelt rögöt, a földet. A szociáldemokraták lapja: A pálinkával és reakciós jelszavakkal elbutitott nép végre letépte szeméről a hályogot, egyet toppantott s véres ököllel vágóit oda a kiszipolyozó parasztnábobnak, Szíambulijszkinak pálinkagőzös arcába. Bulgária utcáin vér folyt, áldottan és bőségesen, de ebből a vérből a bolgár szociáldemokrácia győzelme emelkedik föl, az elnyomott tömegek számára intő jelül, hogy a szociáldemokrácia ellenállhatatlan igazságai nem ismernek se ha* talmi korlátokat, se országhatárokat, a vaktában versengő imperialista kapitalizmus dögrovásra kerül, ma Bulgáriában,, holnap közelebb és aztán mindig közelebb, közelebb, A nacionalisták lapja: A liberális berkek sajtóbérencei sápadtan, vacogó foggal vinnyognak fő! bolgár fajtestvéreink bátor, a tettek mezejére lépő akcióiára. Sztambulijszki rothadt ídájnárrrtinra! reszketve menekülnek vissza csatornáikba, a föltámadó turáni őserejü fajtestvérnek öntudatra-ébrödésére. Kérdjük, mikor ál! már talpra a mi fajunk is? A Kéményseprők Lapja: A bolgár parasztpárt Sztambulijszkival az éién nem tudta belátni, hogy a kéményseprés dijai már mindenütt annyira fölemelkedtek, hogy a buzaértéket megközelítik, Sztambulijszkiék meg rossz papirospénzben akartak fizetni, ragaszkodva az öt évvel ezelőtt, kötött szerződésekhez. És mit látunk? Teodorov, aki a minisztertanácsot elfogta és ártalmatlanította és Sztambulijszkinak az első pofont lemérte, a szófiai kéményseprők ipartesíüleiének alelnöke volt. Mért kellett a hurt annyira feszíteni? és mért nem látják be, hogy egy olyan tekintélyes ipartestülettel nem lehet itthon csak úgy packázni, mert ugyanolyan lehet a vége. A Poloskairtó Vállalatok Lapja: A háború és az utána következő lakásmizériák óta megtelt a bolgár főváros is poloskával. amiből ragadós betegségek, a népek álmatlansága és rosszkedvüsége származik. Aki kénytelen egész éjjel vakarózni, az bizonyára előbbutóbb ellenzéki lesz és júniusra, mikor a peték kikelnek, a népek elmennek aludni a ligetbe, ott a padokon összetalálkoznak, kibeszélik magukat, együtt vakaróznak és másnap megbuktatják a kormányt. Ezt akarják tán az urak itt is, mért nem rendelik már el, hogy a háziurak és a partájok kötelesek mindenütt irtani a poloskákat? A poloskák Hírlapja: A kegyetlen és véres diktátornak, aki a bulgáriai magyar párt hóna alá nyúlva apró tüszurásokkal igyekezett a poloskáknak gáncsot vetni és tyúkszemükre lépni, végre leáldozott a napja. Ez a szörnyeteg, aki közönséges önérdekből támogatta a magyar pártot, mindig úgy igyekezet: feltüntetni a helyzetet, hogy mi vagyunk az igazi ellensége a pártnak, mi, azok, a poloskák, akik önzetlenül szívtuk a magyar párt vérét már magzatkorában is. Meg kellett, hogy bosszulja magát ez a képmutató taktika és a zsarnoknak az az eljárása, hogy minden ellenzéki gondolat hordozójából mártírt csinált. Mártírrá avatta a klerikális volt főszerkesztőtől a cionista elnökig az arauvtoil valamennyi forgatóját, éppencsak arról feledkezett meg, hogy mennyire m .'gdagad igy a mártírok tábora: sok senki — mindenki! A sok mártír sokra ment és el kellett bukni a firannusnak. mert jaj annak, aki a poloskákkal szembehelyezkedik: azt kivégezzük a poloskákat jellemző cs/pős-hangu és vezércikké előléptetett nyílttéri közleményben. V Mindezek alapján örömmel állapíthatjuk meg. hogy a bolgár forradalom győzelme az egész világon örömei okozott. Soha még ilyen szép egyetértés pártok közt nem volt, mint a bolgár forradalom győzelme miatt. Beteghajlamu barátai gyilkolták iseg a budapesti segédlsázfelügyelőt Elrabolták értékes gyűrüg'yisjteméntyét A diák meg az árnyék Irta : Földi Mihály Rendesen este hét óra tájt érkezett haza a diák. Addig tanult és tanított. Orvostudományt tanult s két második gimnazistát tanított, az egyik magántanuló volt és kissé hülye. Délelőtt elméleti előadásokat hallgatott, délután gyakorlati vizsgálatokat végzett; vizesszürke szemét a gyulladásig meresztette sejteket mutató mikroszkópok fölé és fanyarszagu hullákat hámozott szét vékony késsel és csillogó csipesszel, melyet oly keményen szorított bal kezébe, hogy csuklóján megrepedt a vézna in s az inhüvelyből kiszivárgott a bőr alá a savó. magasra emelve diónyi helyen a vékony bőrt. »Tiplm-nek hívták maguk között a diákok s hetenként egyszer tanulmányosan szétpattantotlák. Ebédet egyik tanítványánál, a nagyfejü. mosolygó hülyénél evett Ákos diák, akit itt nevelő urnák szólították; az apa. aki ügyvéd volt, korrepetitornak is nevelte. Vacsorája különféle szokott lenni. Néha semmi. Legjobban szerette a »hideget«. Ezt vásárolni kellett szanaszét a városban, hentesboltokban, csemegéseknél. péknél, e téren tervezni és választani lehetett s széles világa nyílt a foszladozó papirkoronákka! viaskodó fantáziának. Néhány nap óta különös Izgalommal sietett haza a semmivel vagy a íüdeggcl Ákos diák. Kint lakott a Külső Ferencvárosban, malmok és Budapestről jelentik: Szerdán este egynegyedtizenketiökor a Kristóttér 2. számú házban, amely Rothberger Jakab bécsi nagykereskedő tulajdona, egy gyilkosság és egy gyilkossági kísérlet történt. Amint azt az éj folyamán a rendőri bizottság megállapította, betörők jártak a Kristóf-téri 'üzletházban és hogy betörésüket végrehajthassák, meggyilkolták Bácsi György 55 éves segédházfelügyelőt. majd munkához akartak látni és be akartak jutni Wiesinger Mór ékszerész üzletébe. A zajra azonban Laaenvald Konrád házmester leszaladt s a megzavart betörők közül kettőt látott, amint az uccán menekültek. Mikor üldözésük közben a portásfülke előtt elhaladt, egy harmadik cinkos hátulról félbevágta, úgy. hogy a házmester azonnal öszszeesett, mire a harmadik ismeretlen is elmenekült. A rendőrség csütörtökön reggel a helyszínen megkezdte a legerélyesebb nyomozást, amely délben egész uj fordulatot vett. A ház egyik lakója ugyanis elmondta, hogy a meggyilkolt Bácsi György házmester, akit a környéken »gyűrűs« Gyuri bácsinak neveztek. beteghajlamu ember volt. aki vasárnaponként barátokat gyűjtött masa köré és azokkal járt szórakozni. Volt egy néhány barátja. gyakran felkeresték, gyanús külsejű emberek voltak, festették magukat és valószínűleg nemcsak erkölcsileg, de lelkileg is züllött emberek lehettek, már a külsejük után ítélve is. Ez az érdekes bejelentés egész uj irányt adott a nyomozásnak. Megállapítást nyert, hogv az 55 esztendős viceházmester rendkívül csinosan öltözködő, tiszta ember volt. G kittek a holmijai között választékos toalettcikkeket találtak. Hiányzott azonban az a tizennégytizenöt darab gyűrű, amit minden vasárnap, amikor elegánsan, választékosán kiöltözködött, az ujjaira szokott rak,rí a »gyűrűs« Gyuri bácsi és ugyancsak hiányzott Singléri Lajos nevű barátjának öt darab aranygyűrűié, ami megőrzésre szintén itt volt nála. Ezekről a gyűrűkről csak a viceházmester barátai tudhattak és úgy látszik, meggyilkolása után az értékes, körülbelül 700—800.001) korona értékű gyürűgyűjteményt is magához vette a gyilkos. Minden valószínűség most amellett szól. hogy a gyűrűs Gyuri bácsi este valamelyik barátját engedhette be, aki legyilkolta és kirabolta az öreget és ez az ember engedte aztán be azt a másik két betörőt, akivel együtt a Wiesinger-féle üzletei akarták kifosztani. Emellett már eddig több tanúvallomás szól, úgy hogy valószínűleg hamarosan kézrekerüínek a gvilkocnls gyárak közt, végtelen háztömb földszintes szobájában, melyet egy rend őrtől bértlt. Ablaka szűk uccára nyílt, melyet a másik oldalró szintén ötemeletes bérház szegélyezett, teli pislogó kislakásokkal. Odább malmok borultak az éjszakába; falukban vörös és zöld lámpák hunyorogtak. A diák ablaka egy másik ablakra nézett. Az is földszintes volt. de világosabb és szebb. Legalább is szebbnek vélte az ember ha nem is láthatta; a pontos tájékozódást meghiúsította az ablakra boruló viruló zöld függöny. Ez. a függöny sohasem rebbent szét. de mögötte nagy világosság lobogott s egy csábitó árny élte titokzatos életét. Amikor Ákos hazaért, már ragyogott az izgalmas, ó izgalmas szoba, mely a rendesnél nagyobbnak is látszott. És bizonytalan időközökben I karcsú árnyék suhant végig a zöld függönyön. Valaki, egy nő. fel-aíá járhatott a nagy és fényes szobában, amelyben bizonyára sok villanylámpa ég. Karcsú és magas nő lehet, szabályos és finom termetű, látszik az árnyképéből is. A csöndes, korán nyugvó külvárosi éjszakában néha éjfélig is rejtélyes tűzben égett ez a zöldíiiggönyös szoba; a nő alakja rávetödött a függönyre s a hosszú karcsú árnyék szinte szembe nézett Ákossal, aki a tavaszi enyhülésben ingujjban kigombolt nyakkal, nyitott szájjal állt az ablakában s fehér bőrével, kárminos fejével, szürke szemével órákon át büvölten meredt rá. Az árnyék nem volt bőkezű. Néha csak dús hajú, mindig rendezett fejét mutatta, néha csak egy karját. Mozgása lassú volt és szabályos. Ákos néha úgy gondolta, hogy áll a tükör előtt s igazítja arcát. Talán vár valakit. De sohasem jött senki, két árnyék sohasem látszott. Ákos szerelmes volt ebbe az árnyékba. Nem tudta, ki lehet a nő. de érezte, hogy fiatal, szép és szomorít. Talán színésznő, aki most indul a dicsőség felé s éjszakánként első nagy szerepére készül. Talán íiatalaszszony, akit elhagyott a férje, talán szegény leány, akinek gazdag bankárbarátja van s nemsokára palotába költözik. Ákos Káprázatos inatokat érzett és csodálatos színeket látott. Éjszakánként néha fütyült vagy bánatosan átdalolt, bánatosan s halkan. hogy a szomszédos szobában alvó rendőröket fel ne keltse. Néhány nap óta Ákos különösen boldog volt. Határozottan észrevette, hogy a tündért árnyék tudomást szerzett róla. Érezte, hogy hallgatja fuvolázó dalát s nézi a függönyön át Az árnyék megállt, karjai felnyúltak a magasba, néha előre is szálltak, mintha Ákos felé úsznának. Ákos lelkesebben. bánatosabban énekelt; tompított hangjában egy zenekar fuldoklóit, az ifjúság, az ábrándok tomboló zenekara. Elragadtatása határtalan volt, amikor érezte, hogy az árnyék int neki. Az árnyék teljes nagyságában állt a függönyön, feje előrehajolt s karja hívón begörbült. Ákos kinyúlt %az ablakon s szédülten susogta: — Én? »,, Én?, „, » Jöjjek? - - V.--- - -•» - -Biztos volt benne, hogy az árnyék hívja. Két estén át meggyőződött ró!a._A harmadikon már korán őrt állt. Fullasztó tavasz volt. a Dunáról nedves, fűszeres szél portyázott szét. Nehéz, szagos por hintázott a kis uccában. a malmok vörös és zöld lámpái úgy pihegtek, mint fájó kis szivek. A fiiggönyös szoba clvarázsoltan ragyogott s az árnyék teljes nagyságában és szépségében Ákos elé állt. Nézte és hívta —Én? — reszketett Ákos. — Én? Megyeiéi Felállt az ablakpárkányra. Érezte, hogy hívják. Látta is. Az árnyék mintha meghajolt volna, kissé kisebb lett, feje bőíintón lehanyatlott, derekában megroppant. Ákos átrohant az uccáu. a fiiggönyös ablak előtt megállt. senkit sem látott. Beugrott a szobába, elrántotta a függönyt. Egy hang sem szakadt ki a torka* bői, csak elfödte az arcát. A szűk és üres szobában rozzant asztal meg egy szalmafonatos szék állott. A sarokban rongyok. Az ajtón vastag kampós szög. rajta halálra éhezett, hosszú, sovány öregasz* szony. aki most akasztotta föl magát. A haja ősz, piszkos, fehér szája fogatlan és mosolyog. Hosszt: szürke ing volt rajta, sovány lába lengett. roppant, mint száraz ág a télben. Ákos fogai összeverődtek. Válla közé kapta fejét s rohant vissza a szobájába. Befurta magát az ágimba. fejére húzta takaróját, vizes szeme kidagadt. Vacogott. Rázta a hideg rémület.
