Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-14 / 158. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923. június 14. Nincsicsnek a magyar külügymi­niszteri Merészsége volt Daruváry­­nak azt mondani, hogy önök nem respektálják a kisebbségek védel­mét! Botrány! A vihar csillapultával Maxi mo­vies radikális előadó elfogadásra ajánlja a javaslatot, amelyet 119 szavazattal 69 ellenében elfogad­nak. A németek ismét a radiká­lisokkal szavaztak. Az ülés déli egy órakor véget ért. Csütörtökön megkezdik a ja­vaslat részletes vitáját. Rendezik a szukoticai piacokat Ellenőrzik az élelmiszerárnsakat A suboücai piacon néhány év óta nagyon rendetlen állapotok uralkod­nak. A közönség körében állandóan sulj'os panaszok merülnek fel az árusok ellen. A rendőrkapitányság az iparhatósággal egyértelműen el­határozta. hogy a piacon uralkodó anomáliák megszüntetésére rövid időn belül szigorú rendszabályokat fognak életbe léptetni. Az iparható­ság különösen a húsárkokra fog na­gyobb gondot fordítani és pontosan meghatározza azokat a közegészség­­ügyi szabályokat, amelyeket a hus­­árusoknak szigorú büntetés terhe mellett be kell tartanick. A piacok rendezése alkalmával minden husárus sátrát meg fogják számozni a könnyebb ellenőrzés vé­gett. azután elrendelik, hogy a sát­rak előtt táblán részletesen fel kell tüntetni a husrészeket. állatfajok sze­rint, az árak megjelölésével. Egy háború előtti szabályrendelet értel­mében az úgynevezett nyomtatéko­­kát nem szabad az élvezhetőbb hús­­nemitekkel egy árban számítani és csupán csak azok a csontok 'Kerül­hetnek a hússal együtt kimérésre, a melyek ahhoz szorosan hozzátartoz­nak. Lábcsontok, koponyacsontok, máj, vese, pacal csak olcsóbb áron kelhetnek forgalomba és nem szabad mint nyomatékot eladni. A többi élelmiszerárukat szintén ellenőrizni fogják a hatóságok és sűrűn fognak piacrazziákat tartani. Különösebb gondot fognak arra is fordítani, hogy a tejhamisitások megszűnjenek és csak tiszta, víz­mentes tej kerüljön forgalomba. Azo­kat a tejes kofákat, akiknél a vegyi vizsgálatok alkalmával hamisított tejed találnak, szigorúan meg fogják büntetni. A hatóságok vezetői remélik, hogv a szigorú rendszabályok alkalmazá­sa végre rendet teremt a piacokon. A mayerlingi tragédia aktái Lariscb grófnő, Veisera Mária és Rudolf trónörökös első találkozásairól Larisch grófnő emlékirataiban részletesen igyekszik bizonyítani, hogy Vctsera Mária mennyire, ka­cér volt és hogy őt csak eszközül használta fel a trónörökössel való gyakoribb találkozások elősegítésé­re. Marynak Rudolf trónörökössel a Práterben való találkozását a kö­vetkezőkben írja le: »Mary könyörgött, hogy vigyem el délután a Práterbe kocsikázni, hogy legalább egy pillantást vált­hasson Rudolffal. Annyira kért — és a kérés végre í's ártatlannak látszott , hogy nem tudtam neki eilent­­állni. Négy órakor Maryvel a teljesen kihalt Páterben voltunk. Mivel skót terrieremet is magammal vittem a kocsimban, úgy határoztam, hogy mihelyt a trónörökössel találkoz­tunk, kiszállunk, szabadjára enged­ve Boy-t. Nem kellett sokáig vár­nunk. Nemsokára feiíünt a láthatá­ron egy phäton és mikor mellet­tünk elrobogott, .megismertem Ru­dolfot, aki maga hajtott. Áttekintett hozzánk, de mivel Mary elővigyá­zatos volt és tudomást se veit róla, örvendtem, hogy kívánságát telje­sítettem. — Ne itt szálljunk ki Bobyval. menjünk a Pratersternig, ott sokkal szebb. Csakugyan ott is szálltunk ki, reá se gondoltam többet, amikor hallot­tam, hogy Mary odaszóh a kocsis­nak, hogy várjon meg a híd mögött. — Most nyugodtan szórakozha­tunk — mondta Mary. — Olyan bol­dogtalan. vagyok, amilyen en'ber csak lehet. Hanna egész nap kínoz és izgatja a mamát ellenem. Torkig vagyok ezzel az élettel. ________ — Talán többet gyanít Hanna, mint amennyit elárul! — jegyeztem meg. — Hogy állasz Rudolffal, Mary? Remélem, felhagytál ezzel az ostoba fürttel. Mary cinikusan nevetett. — A pletyka már megindult. A haragos trónörökösné is tudja, hogy vőfély társa vagyok. Úgy éreztem, mintha fejbe ütöttek volna, pillanatig szóhc-z se juthat­tam. Mary elragadóan nézel: ki ezen az őszi délutánon. Arca viruló volt, mint a tiindölkő szekiii; egy csinos, értékes prémmel diseitr-tt szürke kosztümöt viselt. Elképzeltem, hogy Stefánia felismerte, milyen vesze­delmes lehet ez a leány és ha fel­ébred féltékenysége, nem lesz gyen­ge ellenség. Most elértük a Prater »vad« ré­szét, ami egy, gyaloguttal átszelt erdőrész volt. Áttértem az ösvény­re, mely a sétányhoz visz vissza, hol kocsim várakozott. E pillanat­ban Mary harisnyakötője eloldódott Eltűnt egy; bokor mögé, hogy meg­erősítse. Én Boyt tartottam szem­mel, amelyben felébredt a vadász­­szenvedély, mert kis kutyámat nem akartam a vadorzók kényére bizni. Egy időn túl feltűnt Mary elmaradá­sa; mikor megfordultam, legna­gyobb meglepetésemre felfedeztem, hogy eltűnt. Kiáltottam, de nem kaptam vá­laszt. Egyszerre megvillant agyam­ban, hogy engem elbolonditotfák és ez megbeszélt dolog vált Mary és a trónörökös között. Kétkedve tanakodtam, mit te­gyek. Várjak itt Maryre? Vagy leg­jobb lenne a bárónéhoz menni és mindent elmondani neki? Mig tépe­lődve álltam a fa alatt, hirtelen egy férfit pillantottam meg, aki engem merően nézett. Magamon kivül vol­tam a félelemtől, hogy megismer­het, felhagytam a várakozással és oly gyorsan, ahogy lábaim bírtak, visszamentem a kocsihoz. Aliögy a nagy sétányhoz értem, szembe talál­tain magamat Rudolffal és Maryvel, — Bocsásd meg, kedves Marte, ezt a kis hadicselt — szólt Rudolf kezet csókolva —, igazán nagyon ártatlan. Nagyon el voltam keseredve ah­hoz. hogy szavakat találjak, tovább siettem Maryvel együtt. A trónörö­kös hallgatva követett és miután meglehetős zavarban búcsúzott, — tovább ment. Mikor a kocsi elindult, Mary ki­nézett az ablakon, de csakhamar visszahanyatlott a párnákra. — Milyen vérlázitó! — sóhajtotta. — Mi vérlázitó? — kérdem éle­sen. — A te fellépésed, nem? — Nem, ez a közönséges Péchy kémkedett utánunk. Mindjárt gon­doltam, hogy ő az. Most megbizo­nyosodtam felőle. Meg voltam rémülve a gondolat­tól, hogy az idegen, akit a fák alatt láttam, szintén Péchy volt, Becs legnagyobb hirliordója. —■ Remélem, meg vagy elégedve az összeesküvésed eredményével. Holnapra már Péchy egész Becsnek hirüladja és az én nevemet is bele fogja keverni. Mert egészen úgy néz ki a dolog, mintha én hoztalak volna ide, hogy találkozzál a főher­ceggel. Álnokságodon megáll az eszem. Mary! Mary könnyekben tört ki és zo­kogása közben biztosított, hogy többet nem szerez nekem kellemet, lenséget. Ez csak platonikus szere­lem, fel is hagy vele, , — Férjhez akarok menni, de nem szabad megtagadnod tőlem ezt % kis boldogságot, amit az előtt sze­retnék élvezni. Te tudhatod legjob­ban, mit jelent egy észszerű házas­ság. Tudod, milyen boldogtalan vagy Larisch gróffal. Nem tagadhattam meg a leánytól némi részvétet. Panaszos levél Kedves szerkesztőin engedje meg, hogy elpanaszoljam azokat a baráti lá­togatásokat, amelyekben suboticai hí­veim részesítenek. Mindannyit nem mondhatom el. csupán egyet választok ki a sok közül. Iskolapélda. Hajnali hat órakor álmomból felkölt a szobalány. — Egy ur van itt. Azt mondja, hogy ö suboticai és nem akar elmenni. Nagyon dühös vagyok, de azért mo­solyogva kell fogadnom a belépőt, dr. Suboticai Barátomat, aki lelkendezve borul a nyakamba. — Szervusz! Csupán néhány naoia jöttem. Majd itt meghúzódom nálad a penzióban. Tudod a hotel méregdrága. Majd te alszol pár napig a sezlonon. Én nem zavarlak... »Én nem zavarlak.« Ezen van a hang­súly. És már intézkedik: — Légy szives fiam eredj le, a kocsi­ban vannak a csomagjaim, hozd fel őket. Fizesd ki a kocsit, mert nincs magyar pénzem. — dinárt pedig nem akarok be­váltani. mert hallom felmegy... Mig én lemegyek a csomagért Bará­tom kényelembe helyezi magát beho­zatja és elfogyasztja a reggelimet, szív­ja a cigarettáimat és átnézi a szekré­nyeimet. — Ja igaz — mondja — nem hoztam magammal elég fehérneműt, majd a tie­det fogom használni. Tudod az utón na­gyon rongálódik. Szerencse, hogy egy­forma ázámu gallért viselünk. Magam is végtelenül örvendek a sze­rencsének, de nem merem mondani. Dé­lig barátom elintézi a szobában üzleti ügyeit, fogadja összes Ismerőseit és egy óra után ebédelni indul. — Remélem velem tartasz — invitál és én vele tartok. Az előkelő dunaparti hotelben kitünően étkezünk. — Fizetek — mondja a végén bará­tom és kiveszi a pénztárcáját. Én is kiveszem az enyémet, mert udvarias ember vagyok és jelezni akarom, hogy megvan bennem a fizetés iránti készség. Barátom erre zsebrevágja a.tárcáját és igy szól: — Különben, ha mindenáron te akarsz fizetni! No. sebaj, majd otthon az én vendégem leszek — Oh igen. majd ha Suboticára me­gyek — rebegem. — Nem hanem ha majd Bezdánba jösz, ott a vendégem vagy. — Bezdánban? — Igen. én ott vagyok odahaza. Ott születtem és csak három hetes korom­ban kerültem Suboticára. Délután igy szól dr. Suboticai Bará­tom: — Apropos, te itt nagyon befolyásos ember vagy. Na csak ne szabadkozz! Tudjuk mi azt jól, mert mint jó barataid figyelemmel kisérjük munkálkodásodat. Arra akarlak megkérni szerezz nekem két jegyet a mai Jeritzához---­— De kérlek — dadogom — már ké­sőn van. Sokkal előbb kellett volna szólni— — Miért van késő? — válaszolja Ba­rátom és az órájára pillant — hiszen csak félhét és az előadás hét orakor kezdődik. Nem merem megmondani, hogy a je­gyek hat héttel ezelőtt elfogytak, in­kább azt javasolom, hogy a hét vala­melyik napjára szerzek jegyet. — Akkor egy páholyt légy szives. Az unokahugaimat is el akarom vinni. Künn laknak szegények Pestszentlőrinccn és ritkán jutnak színházba---­Este megveszem a páholyt tizenkét­ezer koronáért és átnyújtom. — Na ugye, hogy tudsz te potyaje­gyet szerezni sugározza Barátom. Min­dig mondtam, hogy karriert fogsz itt fenn csinálni. Éjjel nagy robajjal jót haza a Bará­tom. — Pardon, hogy felébresztettelek — mondja — de egy fontos kérdést sze­retnék hozzád intézni. Te jártas vagy az ilyen dolgokban. Tudod, pénteken megyünk az Operába és a pestszentlő­rinci unokahugaim nem tudják hogy lehet-e még júniusban estélyi ruhát fel­venni. Ha lehet, akkor én is szmoking­ban megyek. Mi a véleményed? És már fel is oróbálja a szmokingo­mat. Pechem van. éppen jó neki. Én újra elalszom, de tíz perc múlva ismét felébredek Barátom hangjára. —• Még nem láttamoztattam az útle­velet — szól a paplan alól. Tudom, hogy neked van protekciód a rendőrségen, légy szives holnap intézd el. Ha nincs véletlenül összeköttetésed, akkor a leg­jobb lesz, ha hat órára reggel ott vagy és soibaállasz. Kényelmes, mert, akkor tízre biztos sorra kerülsz___ Elintéztem ezt is. mert mégis jói esik az embernek, ha Bezdánban van vala­kije aki hasonló esetben a kezére jár. Délután Imádott Szerelmem látogatott meg. Verőfényt és virágillatot hozott a szobába — mint azt a lirai költők ének­lik. Intettem Barátomnak hogy egy ki­csit menjen el sétálni, ö felugrott és túl­áradó szereteíreméltósággal bemutatko­zott Imádott Szerelmemnek: —• Dr. Suboticai Barátom, az ő leg­jobb és legrégibb hive. Ugye öreg cim­bora? És nem mozdult. Helyette elmesélte őnagyságának. hogy ö milyen nagy ba­ráti szolgálatokat tett nekem. — Egyszer életveszedelemben forgott. Hetes felsőre játszott bettlit. Makkból. Nekem blank tízesem volt és én voltam a kezdő. Nem játszottam le a Biankót, hanem folyton pirosat hoztam. Ö el­dobta a makkíelsőt és suba lett. A part­neremtől két pofont kaptam___ Imádott Szerelmemet könnyekig meg­hatotta a baráti önfeládozásnak ezen gyönyörű példája. Érdeklődéssel hall­gatja Barátomat, aki ilyeneket mondott: — Igaz, majd elfelejtettem! A dr. Dé­monná nagyságos asszony azt üzeni ne­ked, hogy hétfőn itt lesz és a szokott helyen keresd fel. Imádott Szerelmem lesújtó pillantáso­kat vetett rám, Barátom pedig, aki sű­rűn csókolta a nő fehér kezét, igy szólt hozzám: — Add fel fiam ezt a sürgönyt, De a főpostára vidd és azonnal, mert külön­ben elkésik. Elmentem. Mikor visszajöttem Bará­tomat pizsamában találtam. Ismerős pi­zsamában. — Egy baráti szívességre kérlek — mondta a tőle megszokott fölénnve! — Költözz ki három napra hotelbe. Egy hölgy fog hozzám feljárni akit feszé­lyezne az a tudat hogy te bármikor be­léphetsz. Én már rendeltem telefonon szobát a Röyalbán. Az én nevemre. Mindent elintéztem. Három napig hotelban laktam. A szám­lát én fizettem ki. Még jó, hogy Bará­tom mindent elintézett és az ő nevére vette ki a szobát. Mint külföldinek dup­lán kellett fizetnem. Három röpke hét után elbúcsúzott a Barátom. Kicipeltem a csomagjait a nyugatira, újságról elemózsiáról gondos­kodtam és kifizettem a vasúti jegyét, Kclebiáig. Megölelt és egy félóráig' ráz­ta a kezemet. Féltem, hogy elkésí a vo­natot. __ — Nagyon köszönöm — mondta. —» Elmondom a fiuknak, hogy milyen ked­ves voltál, ők is felfognak keresni. Kára hogy penzióba laksz. Nősülj meg es ve­gyél ki egy szép lakást, meglátod, hogy akkor a barátaid is hosszabb ideig ná­lad maradnak___ Aztán elvitte a vonat. Én nőtlenség! fogadalmat tettem és este a vacsorá­hoz pezsgőt rendeltem. Igen jó kedvem volt. Arra jött két felköltözött volt su­boticai. Azt mondja az egyik irigykedve; — Milyen jól megy ennek. Mire a másik mindentudóan jegyezte meg. — Na hallod, tele van dinárral. Ál­landóan itt lógnak a suboticai barátai. Most pár hétig ezzel a dr. Suboticaival láttam. Képzelheted, hogy itt hagyott nála pár ezer dinárt— Stella Adorján

Next

/
Thumbnails
Contents