Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-14 / 158. szám

2. oldal.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1923. június 14.

Nincsicsnek a magyar külügyminiszteri Merészsége volt Daruvárynak azt mondani, hogy önök nem respektálják a kisebbségek védelmét! Botrány!

A vihar csillapultával Maxi movies radikális előadó elfogadásra ajánlja a javaslatot, amelyet 119 szavazattal 69 ellenében elfogadnak. A németek ismét a radikálisokkal szavaztak.

Az ülés déli egy órakor véget ért. Csütörtökön megkezdik a javaslat részletes vitáját.

Rendezik a szukoticai piacokat

Ellenőrzik az élelmiszerárnsakat

A suboücai piacon néhány év óta nagyon rendetlen állapotok uralkodnak. A közönség körében állandóan sulj'os panaszok merülnek fel az árusok ellen. A rendőrkapitányság az iparhatósággal egyértelműen elhatározta. hogy a piacon uralkodó anomáliák megszüntetésére rövid időn belül szigorú rendszabályokat fognak életbe léptetni. Az iparhatóság különösen a húsárkokra fog nagyobb gondot fordítani és pontosan meghatározza azokat a közegészségügyi szabályokat, amelyeket a husárusoknak szigorú büntetés terhe mellett be kell tartanick.

A piacok rendezése alkalmával minden husárus sátrát meg fogják számozni a könnyebb ellenőrzés végett. azután elrendelik, hogy a sátrak előtt táblán részletesen fel kell tüntetni a husrészeket. állatfajok szerint, az árak megjelölésével. Egy háború előtti szabályrendelet értelmében az úgynevezett nyomtatékokát nem szabad az élvezhetőbb húsnemitekkel egy árban számítani és csupán csak azok a csontok 'Kerülhetnek a hússal együtt kimérésre, a melyek ahhoz szorosan hozzátartoznak. Lábcsontok, koponyacsontok, máj, vese, pacal csak olcsóbb áron kelhetnek forgalomba és nem szabad mint nyomatékot eladni.

A többi élelmiszerárukat szintén ellenőrizni fogják a hatóságok és sűrűn fognak piacrazziákat tartani. Különösebb gondot fognak arra is fordítani, hogy a tejhamisitások megszűnjenek és csak tiszta, vízmentes tej kerüljön forgalomba. Azokat a tejes kofákat, akiknél a vegyi vizsgálatok alkalmával hamisított tejed találnak, szigorúan meg fogják büntetni.

A hatóságok vezetői remélik, hogv a szigorú rendszabályok alkalmazása végre rendet teremt a piacokon.

A mayerlingi tragédia aktái

Lariscb grófnő, Veisera Mária és Rudolf trónörökös első találkozásairól

Larisch grófnő emlékirataiban részletesen igyekszik bizonyítani, hogy Vctsera Mária mennyire, kacér volt és hogy őt csak eszközül használta fel a trónörökössel való gyakoribb találkozások elősegítésére. Marynak Rudolf trónörökössel a Práterben való találkozását a következőkben írja le:

»Mary könyörgött, hogy vigyem el délután a Práterbe kocsikázni, hogy legalább egy pillantást válthasson Rudolffal. Annyira kért — és a kérés végre í's ártatlannak látszott , hogy nem tudtam neki eilentállni.

Négy órakor Maryvel a teljesen kihalt Páterben voltunk. Mivel skót terrieremet is magammal vittem a kocsimban, úgy határoztam, hogy mihelyt a trónörökössel találkoztunk, kiszállunk, szabadjára engedve Boy-t. Nem kellett sokáig várnunk. Nemsokára feiíünt a láthatáron egy phäton és mikor mellettünk elrobogott, .megismertem Rudolfot, aki maga hajtott. Áttekintett hozzánk, de mivel Mary elővigyázatos volt és tudomást se veit róla, örvendtem, hogy kívánságát teljesítettem.

— Ne itt szálljunk ki Bobyval. menjünk a Pratersternig, ott sokkal szebb.

Csakugyan ott is szálltunk ki, reá se gondoltam többet, amikor hallottam, hogy Mary odaszóh a kocsisnak, hogy várjon meg a híd mögött.

— Most nyugodtan szórakozhatunk — mondta Mary. — Olyan boldogtalan. vagyok, amilyen en'ber csak lehet. Hanna egész nap kínoz és izgatja a mamát ellenem. Torkig vagyok ezzel az élettel. ________

— Talán többet gyanít Hanna, mint amennyit elárul! — jegyeztem meg. — Hogy állasz Rudolffal, Mary? Remélem, felhagytál ezzel az ostoba fürttel.

Mary cinikusan nevetett.

— A pletyka már megindult. A haragos trónörökösné is tudja, hogy vőfély társa vagyok.

Úgy éreztem, mintha fejbe ütöttek volna, pillanatig szóhc-z se juthattam. Mary elragadóan nézel: ki ezen az őszi délutánon. Arca viruló volt, mint a tiindölkő szekiii; egy csinos, értékes prémmel diseitr-tt szürke kosztümöt viselt. Elképzeltem, hogy Stefánia felismerte, milyen veszedelmes lehet ez a leány és ha felébred féltékenysége, nem lesz gyenge ellenség.

Most elértük a Prater »vad« részét, ami egy, gyaloguttal átszelt erdőrész volt. Áttértem az ösvényre, mely a sétányhoz visz vissza, hol kocsim várakozott. E pillanatban Mary harisnyakötője eloldódott Eltűnt egy; bokor mögé, hogy megerősítse. Én Boyt tartottam szemmel, amelyben felébredt a vadászszenvedély, mert kis kutyámat nem akartam a vadorzók kényére bizni. Egy időn túl feltűnt Mary elmaradása; mikor megfordultam, legnagyobb meglepetésemre felfedeztem, hogy eltűnt.

Kiáltottam, de nem kaptam választ. Egyszerre megvillant agyamban, hogy engem elbolonditotfák és ez megbeszélt dolog vált Mary és a trónörökös között.

Kétkedve tanakodtam, mit tegyek. Várjak itt Maryre? Vagy legjobb lenne a bárónéhoz menni és mindent elmondani neki? Mig tépelődve álltam a fa alatt, hirtelen egy férfit pillantottam meg, aki engem merően nézett. Magamon kivül voltam a félelemtől, hogy megismerhet, felhagytam a várakozással és oly gyorsan, ahogy lábaim bírtak, visszamentem a kocsihoz. Aliögy a nagy sétányhoz értem, szembe találtain magamat Rudolffal és Maryvel,

— Bocsásd meg, kedves Marte, ezt a kis hadicselt — szólt Rudolf kezet csókolva —, igazán nagyon ártatlan.

Nagyon el voltam keseredve ahhoz. hogy szavakat találjak, tovább siettem Maryvel együtt. A trónörökös hallgatva követett és miután meglehetős zavarban búcsúzott, — tovább ment.

Mikor a kocsi elindult, Mary kinézett az ablakon, de csakhamar visszahanyatlott a párnákra.

— Milyen vérlázitó! — sóhajtotta.

— Mi vérlázitó? — kérdem élesen. — A te fellépésed, nem?

— Nem, ez a közönséges Péchy kémkedett utánunk. Mindjárt gondoltam, hogy ő az. Most megbizonyosodtam felőle.

Meg voltam rémülve a gondolattól, hogy az idegen, akit a fák alatt láttam, szintén Péchy volt, Becs legnagyobb hirliordója.

—■ Remélem, meg vagy elégedve az összeesküvésed eredményével. Holnapra már Péchy egész Becsnek hirüladja és az én nevemet is bele fogja keverni. Mert egészen úgy néz ki a dolog, mintha én hoztalak volna ide, hogy találkozzál a főherceggel. Álnokságodon megáll az eszem. Mary!

Mary könnyekben tört ki és zokogása közben biztosított, hogy többet nem szerez nekem kellemet, lenséget. Ez csak platonikus szerelem, fel is hagy vele,

, — Férjhez akarok menni, de nem szabad megtagadnod tőlem ezt % kis boldogságot, amit az előtt szeretnék élvezni. Te tudhatod legjobban, mit jelent egy észszerű házasság. Tudod, milyen boldogtalan vagy Larisch gróffal.

Nem tagadhattam meg a leánytól némi részvétet.

Panaszos levél

Kedves szerkesztőin engedje meg, hogy elpanaszoljam azokat a baráti látogatásokat, amelyekben suboticai híveim részesítenek. Mindannyit nem mondhatom el. csupán egyet választok ki a sok közül. Iskolapélda.

Hajnali hat órakor álmomból felkölt a szobalány.

— Egy ur van itt. Azt mondja, hogy ö suboticai és nem akar elmenni.

Nagyon dühös vagyok, de azért mosolyogva kell fogadnom a belépőt, dr. Suboticai Barátomat, aki lelkendezve borul a nyakamba.

— Szervusz! Csupán néhány naoia jöttem. Majd itt meghúzódom nálad a penzióban. Tudod a hotel méregdrága. Majd te alszol pár napig a sezlonon. Én nem zavarlak...

»Én nem zavarlak.« Ezen van a hangsúly. És már intézkedik:

— Légy szives fiam eredj le, a kocsiban vannak a csomagjaim, hozd fel őket. Fizesd ki a kocsit, mert nincs magyar pénzem. — dinárt pedig nem akarok beváltani. mert hallom felmegy...

Mig én lemegyek a csomagért Barátom kényelembe helyezi magát behozatja és elfogyasztja a reggelimet, szívja a cigarettáimat és átnézi a szekrényeimet.

— Ja igaz — mondja — nem hoztam magammal elég fehérneműt, majd a tiedet fogom használni. Tudod az utón nagyon rongálódik. Szerencse, hogy egyforma ázámu gallért viselünk.

Magam is végtelenül örvendek a szerencsének, de nem merem mondani. Délig barátom elintézi a szobában üzleti ügyeit, fogadja összes Ismerőseit és egy óra után ebédelni indul.

— Remélem velem tartasz — invitál és én vele tartok. Az előkelő dunaparti hotelben kitünően étkezünk.

— Fizetek — mondja a végén barátom és kiveszi a pénztárcáját. Én is kiveszem az enyémet, mert udvarias

ember vagyok és jelezni akarom, hogy megvan bennem a fizetés iránti készség. Barátom erre zsebrevágja a.tárcáját és igy szól:

— Különben, ha mindenáron te akarsz fizetni! No. sebaj, majd otthon az én vendégem leszek

— Oh igen. majd ha Suboticára megyek — rebegem.

— Nem hanem ha majd Bezdánba jösz, ott a vendégem vagy.

— Bezdánban?

— Igen. én ott vagyok odahaza. Ott születtem és csak három hetes koromban kerültem Suboticára.

Délután igy szól dr. Suboticai Barátom:

— Apropos, te itt nagyon befolyásos

ember vagy. Na csak ne szabadkozz! Tudjuk mi azt jól, mert mint jó barataid figyelemmel kisérjük munkálkodásodat. Arra akarlak megkérni szerezz nekem két jegyet a mai Jeritzához---— De kérlek — dadogom — már későn van. Sokkal előbb kellett volna szólni—

— Miért van késő? — válaszolja Barátom és az órájára pillant — hiszen csak félhét és az előadás hét orakor kezdődik.

Nem merem megmondani, hogy a jegyek hat héttel ezelőtt elfogytak, inkább azt javasolom, hogy a hét valamelyik napjára szerzek jegyet.

— Akkor egy páholyt légy szives. Az

unokahugaimat is el akarom vinni. Künn laknak szegények Pestszentlőrinccn és ritkán jutnak színházba---Este megveszem a páholyt tizenkétezer koronáért és átnyújtom.

— Na ugye, hogy tudsz te potyajegyet szerezni sugározza Barátom. Mindig mondtam, hogy karriert fogsz itt fenn csinálni.

Éjjel nagy robajjal jót haza a Barátom.

— Pardon, hogy felébresztettelek — mondja — de egy fontos kérdést szeretnék hozzád intézni. Te jártas vagy az ilyen dolgokban. Tudod, pénteken

megyünk az Operába és a pestszentlőrinci unokahugaim nem tudják hogy lehet-e még júniusban estélyi ruhát felvenni. Ha lehet, akkor én is szmokingban megyek. Mi a véleményed?

És már fel is oróbálja a szmokingomat. Pechem van. éppen jó neki. Én újra elalszom, de tíz perc múlva ismét felébredek Barátom hangjára.

—• Még nem láttamoztattam az útlevelet — szól a paplan alól. Tudom, hogy neked van protekciód a rendőrségen, légy szives holnap intézd el. Ha nincs véletlenül összeköttetésed, akkor a legjobb lesz, ha hat órára reggel ott vagy és soibaállasz. Kényelmes, mert, akkor tízre biztos sorra kerülsz___

Elintéztem ezt is. mert mégis jói esik az embernek, ha Bezdánban van valakije aki hasonló esetben a kezére jár.

Délután Imádott Szerelmem látogatott meg. Verőfényt és virágillatot hozott a szobába — mint azt a lirai költők éneklik. Intettem Barátomnak hogy egy kicsit menjen el sétálni, ö felugrott és túláradó szereteíreméltósággal bemutatkozott Imádott Szerelmemnek:

—• Dr. Suboticai Barátom, az ő legjobb és legrégibb hive. Ugye öreg cimbora?

És nem mozdult. Helyette elmesélte őnagyságának. hogy ö milyen nagy baráti szolgálatokat tett nekem.

— Egyszer életveszedelemben forgott.

Hetes felsőre játszott bettlit. Makkból. Nekem blank tízesem volt és én voltam a kezdő. Nem játszottam le a Biankót, hanem folyton pirosat hoztam. Ö eldobta a makkíelsőt és suba lett. A partneremtől két pofont kaptam___

Imádott Szerelmemet könnyekig meghatotta a baráti önfeládozásnak ezen gyönyörű példája. Érdeklődéssel hallgatja Barátomat, aki ilyeneket mondott:

— Igaz, majd elfelejtettem! A dr. Démonná nagyságos asszony azt üzeni neked, hogy hétfőn itt lesz és a szokott helyen keresd fel.

Imádott Szerelmem lesújtó pillantásokat vetett rám, Barátom pedig, aki sűrűn csókolta a nő fehér kezét, igy szólt hozzám:

— Add fel fiam ezt a sürgönyt, De a főpostára vidd és azonnal, mert különben elkésik.

Elmentem. Mikor visszajöttem Barátomat pizsamában találtam. Ismerős pizsamában.

— Egy baráti szívességre kérlek — mondta a tőle megszokott fölénnve! — Költözz ki három napra hotelbe. Egy hölgy fog hozzám feljárni akit feszélyezne az a tudat hogy te bármikor beléphetsz. Én már rendeltem telefonon szobát a Röyalbán. Az én nevemre. Mindent elintéztem.

Három napig hotelban laktam. A számlát én fizettem ki. Még jó, hogy Barátom mindent elintézett és az ő nevére vette ki a szobát. Mint külföldinek duplán kellett fizetnem.

Három röpke hét után elbúcsúzott a Barátom. Kicipeltem a csomagjait a nyugatira, újságról elemózsiáról gondoskodtam és kifizettem a vasúti jegyét, Kclebiáig. Megölelt és egy félóráig' rázta a kezemet. Féltem, hogy elkésí a vonatot.

__ — Nagyon köszönöm — mondta. —» Elmondom a fiuknak, hogy milyen kedves voltál, ők is felfognak keresni. Kára hogy penzióba laksz. Nősülj meg es vegyél ki egy szép lakást, meglátod, hogy akkor a barátaid is hosszabb ideig nálad maradnak___

Aztán elvitte a vonat. Én nőtlenség! fogadalmat tettem és este a vacsorához pezsgőt rendeltem. Igen jó kedvem volt. Arra jött két felköltözött volt suboticai. Azt mondja az egyik irigykedve;

— Milyen jól megy ennek.

Mire a másik mindentudóan jegyezte meg.

— Na hallod, tele van dinárral. Állandóan itt lógnak a suboticai barátai. Most pár hétig ezzel a dr. Suboticaival láttam. Képzelheted, hogy itt hagyott nála pár ezer dinárt—

Stella Adorján