Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-13 / 157. szám
Ara egy és fé! diaár Wf ü w km ezmmzssmsimsa XXI¥. évfolyam Megjelenik minden reggel, ünnep utón és hétfőn délben TELEFON SZÁK: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-13 Sziilhofica, SZERDA 1923, június 13. 157. szám Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-uiiea 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Akxandra-ulica 1 (Lelbaeh-palotaJ smmmm A pártprogram revíziója Bármilyen szűkszavú közlés tett is jelenlétit a Magyar Párt elnöki tanácsának vasárnapi üléséről, a letompitott szavak kibogozható értelme mégis sokat mond. „A Magyar Párt — mondja a közlés — folytatni fogja a szervezkedés munkáját a régi program alapján." Ennek a mondatnak, azt hiszszüfe, tévedés nélkül fölfejthetjük értelmét. A Magyar Párt a régi program alapján folytatja a munkáját. A Magyar Párt vezetősége ezzel elzárkózott azoknak a felröppenő követeléseknek teljesítése elől, melyek a további munka első feladatául a párt programjának revízióját jelölték ki. Aki nemcsak Ezsau karját tapogatja, hanem Jákob hangját is figyeli, az tisztában van ennek a követelésnek álőszinteségével. A Magyar Párt vezetősége azon a szeptemberi délelőttön az erők mérlegelése és a viszonyok megfontolása után úgy alkotta meg programját, hogy az egyrészt felölelje a nemzetiségi kisebbségi követelések minimumát, másrészt életképes legyen akár a centralista, akér az eutonomista törekvések végleges sikere mellett is s mfég a szembenálló törekvések harca előtt is. A politikai előrelátás, az államférfim bölcseség ezt követelte akkor s ezt követeli ma is, amikor a nagy küzdelem közelebb van a krízishez, mint a békekötéshez. Lehet, hogy az egyéni érvényesüléshez más opportunités több megalkuvást követelt volna, de bizonyos az is, hogy a most élő s a következő generációkról való nemes gondoskodás tiltakozott volna a készségesebb alkalmazkodás ellen. Hogy a magyarság nem egy államalkotó politikai párt keretén belül szervezkedett meg, annak nem utolsó oka az voit, hogy a magyarság nem köthette sorsát a politikai pártok múló hátaiméhoz s bukásának esélyeihez. Ám ha ez az aggodalom alapos volt s ma már nincs magyar ember, aki ebben kételkednék, akkor sokszorosan alapos az az aggodalom ás, hogy a magyarság nem kötheti magát azokhoz a küzdő felekhez sem, akiket nem pártkeretek, hanem az ország kormányzatának legalapvetőbb kérdésében vallott felfogásuk választanak el egymástól. A Magyar Párt — egyelőre! — ezért tartja magát távol a centralista hatalomtól s a decentralista ellenzéktől, mert a magyar iskoláknak, a magyar nyelv használatának, a magyar nincsteleneknek földhöz való jogát s a magyarság valamennyi kisebbségi jogát nem akarja veszélyeztetni annak az elkeseredett, szközeíben mindinkább kevésbé válogatós küzdelemnek esélyei által, mely az állam végső berendezkedése kérdésében a nagy szláv pártok között végeláthatatlanul «dúl. Mert azt csak a borgőzös fantaszták s a kritikádén ság álomlétói hihetik, hogy a magyarság problémáit akár a centralisták, akár az autonomisták végleges berendezkedése küzde lem nélkül megoldja. A Magyar Párt politikai semlegessége ebben az alapvető küzdelemben megóvja a magyar igényeket, a magyarság kulturális, gazdasági és politikai törekvéseit a logyözöttek bosszújától s a győzök feledékenységétől. Azok a követelések, melyek most a Magyar Párt programjának revízióját követelik — elárulja a hang, a toll és a tribün — a magyarság követeléseinek teljesitetlenségét azzal a nagy békétlenséggel akarja összekovácsolni, a melyeknek leszerelése — engedményekkel, vagy csendőrökkel, ki tudna erre felelni? —- Az ország legfontosabb és legnehezebb kormányzati problémája. A programrevizió követelésével az orientálódás kívánságát akarják elleplezni. De minek uj program akkor, amikor a régi program egyetlen sarkalatos követelése nem ment még teljesedésbe? Vagy a régi program követeléseihez nem ragaszkodik már a magyarság ? Van már iskolája, hogy nem kell tovább követelnie ? Van már földje, hogy nem kell tovább harcolni érte ? Van mór választójoga, van mór gazdasági szabadsága? A közigazgatásban és igazságszolgáltatásban érvényesül már a magyar nyelv joga, hogy be lehet csavarni ennek a követelésnek zászlaját is? Nem kell tovább küzdeni a törvény előtti egyenlőségért s a közterhek viselésének aránytalanságáért? Mit lehet elejteni a régi programból a magyarság követelései közül s mivel lehet az uj programban többet követelni? A meggondolás igy tépi le a program revízió követelésének álarcát és igy leplezi le azokat az írásokat, melyeket idegen érdekek tintatartójába mártott magyar tollal Írtak. Ne áltassuk magunkat a mások felelősségének édes mákonyával; ne a programban keressük a hibát, hanem a programért harcoló — tegyük a kezünket a szivünkre s úgy kérdezzük: harcoló? — emberekben. A Magyar Párt ma yalóban nem az a politikai tényező ami a magyarság számánál, kulturális fokánál s politikai tanultságánál fogva lehetne. Ne tagaduk : nagy a hiány az áldozatkészégben, az emberekben a fegyelem oen. A Bácska eddig se igen tenyésztett ki magából politikai nagyságokat. A magyar szervezkedés is sok helyen — igaz, szomorú kénytelenségből — a korteseket léptette elő vezérnek. Pedig a a régi „népköri politikádnak már lejárt az ideje. Ma már nem lehet március 15-iki lelkesítő s október hatodiki zsolozmázó szavakkal — kisebbségi politikát folytatni. Töretlen utakat kell feltörni, ismeretlen tényezőkkel kell számolni, a világpolitika barometerjét kell figyelni, a tájékozottság és beavatottság fegyvertárával kell — taktikázni 3 nem bárdokat és frázisokat, hanem adatokat, bizonyítékokat, nemzetközi szerződéseket, törvényes rendelkezéseket, a jogtalan magyarság írott és íratlan jogait kell csatasorba állítani. Ehhez nem elég a jószándék, a nemes elhatározás, még a lelkesedés sem elegendő. Ehhez politikai tudás kell, melyet a többi, a régi nemzetiségeknek jórészt megadtak küzdelmük tradíciói s az elődeiktől elörökölt harci készség. De a magyarság itt is, másutt is, most lépett először a kisebbségi küzdelem csatamezejére s a regruták fegyelmezetlenségével és a végletekre hajlamos lelkiállapotával áll szemben a nemzetiségi harcok tisztekké előléptetett öreg bakáival. Hiányzik az áldozatkészség. Arra még néha csurran-csöppen pénz, hogyja magyarság szervezetei fenntarthatok legyenek, de, fájdalom, szinte névszerint fel lehet azokat sorolni, akik nem tagadják meg a kérő szó előtt magukat és magyarságuk kötelezéseit. Hiány zik az áldozatkészség a műnk ban s az anyagi terhek viselésében egyaránt. Hány gondolat vetődött már fel, hány kezdeményezés indult már el, mely külön-külön is alkalmas lett volna arra, hogy reprezentálja a magyar kulturképességet s megvalósulásával hitet öntsön a kételkedőkbe s megkeményitse a küzdők meglazult izmait. Ki látta az adakozók sorában a magyar vagyonok urait? Két hízott disznó árából ki lehetne azt fizetni, amit négy év óta magyar urak itt magyar közcélokra adtak. És hiányzik a fegyelem, a magyar becsület kötelezése. Mi gáncsolta el a magyarság választójogát, mi hiúsította meg a magyarság parlamenti képviseletét, mi teremtette a Magyar Párt sikertelensége s a Német Párt hangos sikere közt azt a fájdalmas különbséget, ami keserűségével még a legjobbak harci kedvét is lohasztja ? Az, hogy voltak és vannak olyanok, akiknek nem a magyar érdek parancsa a legfőbb parancs, akik a magyarság csön-J des készülődéseinek hírét kirén» gatják a világ piacára s idegen érdekek fegyvereit kovácsolják abban a műhelyben, amelyben a magyarság a maga alkotmányos harci eszközeit akarja összeforrasztani. Ne uj programot követeljenek, hanem szádjának magukba. A magyarságot józansága és politikai iskolázottsága meg fogja attól védeni, hogy a programreviziő követelésének evezőjével sorsának csónakját veszedelmes örvények közé vigyék. Xumanudi támadja a kormány pénzügyi politikáját A parlament keddi ülése — A belpolitika hírei Beogradból jelentik: A parlament keddi ülésén folytatták az utólagos és rendkívüli hitelekről szóló törvényjavaslat vitáját. Az első felszólaló Kumanudi Koszta demokrata, volt pénzügyminiszter, aki Stcjadinovics pénzügyminiszter expozéjára válaszol. Élesen kritizálja a kormány pénzügyi politikáját és különösen az utólagos hitelekre vonatkozó kérést tartja jogtalannak. Az utólagos felhatalmazás kérése eddig ismeretlen volt szerinte a jugoszláv politikában és az nem felel meg az alkotmány elveinek sem. Bírálja a pénzügyminiszter valuta- és devizapolitikáját is, mert a múlt év december 15. óta 625 millió dinárral több bankjegy van forgalomban és az állam követelése a Narodna Bankánál lényegesen csökkent. A kormány egész pénzügyi politikáját hibásnak és helytelennek tartja. Stojádinovics pénzügyminiszter azonnal válaszol Kumanudinak és visszautasítja vádjait, majd Aíeskovljevics földmiivespáríi kritizálja hosszabb beszédében a javaslatot Déli fél egykor zárták be az ülést és a vita folytatását szerdára halasztották, amikor valószínűleg bd is fejezik a vitát. A bizottságok munkája Kedden délután az egyes parlamenti bizottságok folytatták működésűket. A véderő-javaslatot tár. gyaló bizottság részleteiben tárgyalta a javaslatot, a tisztviselőtör vényt: tárgyaló albizottság pedig végzett munkájával és a kész javaslatot szerdán szerdán terjeszti a törvényhozó bizottság elé. Ülést tartott kedden délután a parlament adminisztratív bizottsága is, amely elhatározta a parlament tisztviselői létszámának csökkentését. Délszerbiai képviselők 3 bolgár betörés elhárításáért A radikális klub is ülést tartott kedden délután, amelyen résztvettek a kormány tagjai is. Elsősorban a délszerbiai agrárviszonyokról tárgyaltak, majd a délszerbiai képviselők követelték, hogy a kormány tegye meg a szükséges óvintézkedéseket külmösen a Var dar baipart-, ián, mert a bolgár komitácsik betörésétől lehet tartani. "
