Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-13 / 157. szám

Ara egy és fé! diaár Wf ü w km ezmmzssmsimsa XXI¥. évfolyam Megjelenik minden reggel, ünnep utón és hétfőn délben TELEFON SZÁK: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-13 Sziilhofica, SZERDA 1923, június 13. 157. szám Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZERKESZTŐSÉG: Kralja Alexandra-uiiea 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Akxandra-ulica 1 (Lelbaeh-palotaJ smmmm A pártprogram revíziója Bármilyen szűkszavú közlés tett is jelenlétit a Magyar Párt elnöki tanácsának vasárnapi üléséről, a letompitott szavak kibogozható értelme mégis sokat mond. „A Magyar Párt — mondja a közlés — folytatni fogja a szervezkedés munkáját a régi program alapján." Ennek a mondatnak, azt hisz­­szüfe, tévedés nélkül fölfejthetjük értelmét. A Magyar Párt a régi program alapján folytatja a mun­káját. A Magyar Párt vezetősége ezzel elzárkózott azoknak a fel­röppenő követeléseknek teljesítése elől, melyek a további munka első feladatául a párt programjá­nak revízióját jelölték ki. Aki nemcsak Ezsau karját ta­pogatja, hanem Jákob hangját is figyeli, az tisztában van ennek a követelésnek álőszinteségével. A Magyar Párt vezetősége azon a szeptemberi délelőttön az erők mérlegelése és a viszonyok meg­fontolása után úgy alkotta meg programját, hogy az egyrészt fel­ölelje a nemzetiségi kisebbségi követelések minimumát, másrészt életképes legyen akár a centra­lista, akér az eutonomista törek­vések végleges sikere mellett is s mfég a szembenálló törekvések harca előtt is. A politikai előre­látás, az államférfim bölcseség ezt követelte akkor s ezt követeli ma is, amikor a nagy küzdelem közelebb van a krízishez, mint a békekötéshez. Lehet, hogy az egyéni érvényesüléshez más op­­portunités több megalkuvást kö­vetelt volna, de bizonyos az is, hogy a most élő s a következő generációkról való nemes gondos­kodás tiltakozott volna a készsé­gesebb alkalmazkodás ellen. Hogy a magyarság nem egy államal­kotó politikai párt keretén belül szervezkedett meg, annak nem utolsó oka az voit, hogy a ma­gyarság nem köthette sorsát a politikai pártok múló hátaiméhoz s bukásának esélyeihez. Ám ha ez az aggodalom alapos volt s ma már nincs magyar ember, aki ebben kételkednék, akkor sok­szorosan alapos az az aggodalom ás, hogy a magyarság nem köt­heti magát azokhoz a küzdő fe­lekhez sem, akiket nem pártkere­tek, hanem az ország kormány­zatának legalapvetőbb kérdésé­ben vallott felfogásuk választanak el egymástól. A Magyar Párt — egyelőre! — ezért tartja magát távol a centralista hatalomtól s a decentralista ellenzéktől, mert a magyar iskoláknak, a magyar nyelv használatának, a magyar nincsteleneknek földhöz való jo­gát s a magyarság valamennyi kisebbségi jogát nem akarja ve­szélyeztetni annak az elkeseredett, szközeíben mindinkább kevésbé válogatós küzdelemnek esélyei által, mely az állam végső be­rendezkedése kérdésében a nagy szláv pártok között végeláthatat­­lanul «dúl. Mert azt csak a bor­gőzös fantaszták s a kritikádén ság álomlétói hihetik, hogy a ma­gyarság problémáit akár a cen­tralisták, akár az autonomisták végleges berendezkedése küzde lem nélkül megoldja. A Magyar Párt politikai semlegessége ebben az alapvető küzdelemben meg­óvja a magyar igényeket, a ma­gyarság kulturális, gazdasági és politikai törekvéseit a logyözöttek bosszújától s a győzök feledékeny­­ségétől. Azok a követelések, melyek most a Magyar Párt programjának revízióját követelik — elárulja a hang, a toll és a tribün — a ma­gyarság követeléseinek teljesitet­­lenségét azzal a nagy békétlen­séggel akarja összekovácsolni, a melyeknek leszerelése — enged­ményekkel, vagy csendőrökkel, ki tudna erre felelni? —- Az ország legfontosabb és legnehezebb kor­mányzati problémája. A program­­revizió követelésével az orientá­lódás kívánságát akarják elleplezni. De minek uj program akkor, amikor a régi program egyetlen sarkalatos követelése nem ment még teljese­désbe? Vagy a régi program kö­veteléseihez nem ragaszkodik már a magyarság ? Van már iskolája, hogy nem kell tovább követelnie ? Van már földje, hogy nem kell tovább harcolni érte ? Van mór választójoga, van mór gazdasági szabadsága? A közigazgatásban és igazságszolgáltatásban érvé­nyesül már a magyar nyelv joga, hogy be lehet csavarni ennek a követelésnek zászlaját is? Nem kell tovább küzdeni a törvény előtti egyenlőségért s a közterhek viselésének aránytalanságáért? Mit lehet elejteni a régi program­ból a magyarság követelései kö­zül s mivel lehet az uj program­ban többet követelni? A meg­gondolás igy tépi le a program revízió követelésének álarcát és igy leplezi le azokat az írásokat, melyeket idegen érdekek tintatar­tójába mártott magyar tollal Írtak. Ne áltassuk magunkat a mások felelősségének édes mákonyával; ne a programban keressük a hi­bát, hanem a programért harcoló — tegyük a kezünket a szivünkre s úgy kérdezzük: harcoló? — emberekben. A Magyar Párt ma yalóban nem az a politikai tényező ami a magyarság számánál, kul­turális fokánál s politikai tanult­­ságánál fogva lehetne. Ne tagad­uk : nagy a hiány az áldozatkész­­égben, az emberekben a fegyelem oen. A Bácska eddig se igen tenyésztett ki magából politikai nagyságokat. A magyar szervez­kedés is sok helyen — igaz, szo­morú kénytelenségből — a korte­seket léptette elő vezérnek. Pedig a a régi „népköri politikádnak már lejárt az ideje. Ma már nem lehet március 15-iki lelkesítő s október hatodiki zsolozmázó szavakkal — kisebbségi politikát folytatni. Tö­retlen utakat kell feltörni, isme­retlen tényezőkkel kell számolni, a világpolitika barometerjét kell figyelni, a tájékozottság és bea­­vatottság fegyvertárával kell — taktikázni 3 nem bárdokat és frá­zisokat, hanem adatokat, bizonyí­tékokat, nemzetközi szerződéseket, törvényes rendelkezéseket, a jog­talan magyarság írott és íratlan jogait kell csatasorba állítani. Ehhez nem elég a jószándék, a nemes elhatározás, még a lelke­sedés sem elegendő. Ehhez poli­tikai tudás kell, melyet a többi, a régi nemzetiségeknek jórészt megadtak küzdelmük tradíciói s az elődeiktől elörökölt harci kész­ség. De a magyarság itt is, másutt is, most lépett először a kisebb­ségi küzdelem csatamezejére s a regruták fegyelmezetlenségével és a végletekre hajlamos lelkiállapo­tával áll szemben a nemzetiségi harcok tisztekké előléptetett öreg bakáival. Hiányzik az áldozatkészség. Arra még néha csurran-csöppen pénz, hogyja magyarság szervezetei fenn­tarthatok legyenek, de, fájdalom, szinte névszerint fel lehet azo­kat sorolni, akik nem tagadják meg a kérő szó előtt magukat és magyarságuk kötelezéseit. Hiány zik az áldozatkészség a műnk ban s az anyagi terhek viselésé­ben egyaránt. Hány gondolat vető­dött már fel, hány kezdeményezés indult már el, mely külön-külön is alkalmas lett volna arra, hogy reprezentálja a magyar kulturké­­pességet s megvalósulásával hitet öntsön a kételkedőkbe s megke­­ményitse a küzdők meglazult iz­mait. Ki látta az adakozók sorá­ban a magyar vagyonok urait? Két hízott disznó árából ki lehetne azt fizetni, amit négy év óta magyar urak itt magyar közcé­lokra adtak. És hiányzik a fegyelem, a ma­gyar becsület kötelezése. Mi gán­csolta el a magyarság választó­jogát, mi hiúsította meg a magyar­ság parlamenti képviseletét, mi teremtette a Magyar Párt sikerte­lensége s a Német Párt hangos sikere közt azt a fájdalmas kü­lönbséget, ami keserűségével még a legjobbak harci kedvét is lo­hasztja ? Az, hogy voltak és van­nak olyanok, akiknek nem a magyar érdek parancsa a legfőbb parancs, akik a magyarság csön-J des készülődéseinek hírét kirén» gatják a világ piacára s idegen érdekek fegyvereit kovácsolják abban a műhelyben, amelyben a magyarság a maga alkotmányos harci eszközeit akarja összefor­rasztani. Ne uj programot követeljenek, hanem szádjának magukba. A ma­gyarságot józansága és politikai iskolázottsága meg fogja attól védeni, hogy a programreviziő követelésének evezőjével sorsának csónakját veszedelmes örvények közé vigyék. Xumanudi támadja a kormány pénzügyi politikáját A parlament keddi ülése — A belpolitika hírei Beogradból jelentik: A parlament keddi ülésén folytatták az utólagos és rendkívüli hitelekről szóló tör­vényjavaslat vitáját. Az első felszó­laló Kumanudi Koszta demokrata, volt pénzügyminiszter, aki Stcjadi­­novics pénzügyminiszter expozéjá­ra válaszol. Élesen kritizálja a kor­mány pénzügyi politikáját és külö­nösen az utólagos hitelekre vonat­kozó kérést tartja jogtalannak. Az utólagos felhatalmazás kérése eddig ismeretlen volt szerinte a jugoszláv politikában és az nem felel meg az alkotmány elveinek sem. Bírálja a pénzügyminiszter valuta- és deviza­­politikáját is, mert a múlt év decem­ber 15. óta 625 millió dinárral több bankjegy van forgalomban és az ál­lam követelése a Narodna Bankánál lényegesen csökkent. A kormány egész pénzügyi politikáját hibásnak és helytelennek tartja. Stojádinovics pénzügyminiszter azonnal válaszol Kumanudinak és visszautasítja vádjait, majd Aíes­­kovljevics földmiivespáríi kritizálja hosszabb beszédében a javaslatot Déli fél egykor zárták be az ülést és a vita folytatását szerdára ha­lasztották, amikor valószínűleg bd is fejezik a vitát. A bizottságok munkája Kedden délután az egyes parla­menti bizottságok folytatták műkö­désűket. A véderő-javaslatot tár. gyaló bizottság részleteiben tárgyal­ta a javaslatot, a tisztviselőtör vényt: tárgyaló albizottság pedig végzett munkájával és a kész javaslatot szerdán szerdán terjeszti a törvény­hozó bizottság elé. Ülést tartott kedden délután a parlament admi­nisztratív bizottsága is, amely elha­tározta a parlament tisztviselői lét­számának csökkentését. Délszerbiai képviselők 3 bolgár betörés elhárítá­sáért A radikális klub is ülést tartott kedden délután, amelyen résztvet­­tek a kormány tagjai is. Elsősorban a délszerbiai agrárviszonyokról tár­gyaltak, majd a délszerbiai képvise­lők követelték, hogy a kormány te­gye meg a szükséges óvintézkedé­seket külmösen a Var dar baipart-, ián, mert a bolgár komitácsik betö­résétől lehet tartani. "

Next

/
Thumbnails
Contents