Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-12 / 126. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1923. május 12, PUCERÁ J 9B« ««4 halott megy a halottkémhez Szegény kis halottnak, akiről itt Szó esik, nincs neve. Amig élt, — három hosszt! napig — nem ért rá, s hogy megkeresztelkedjék. Névtelen kis halottja az orvosi lelkiismeretes­ségnek. Apját Sinkó András könn­yesnek hívják, Cara Lazara-utca 76. száma házban lakik szoba-konyhás j lakásban. Ezt úgy kell érteni, hogy a szoba egyszeméiyben konyha is. Benne gyermekágyban fekszik Sin­­kóné, aki sírva kezdi cl mesélni, hogy mi történt újszülött kis gyer­mekével : — Vasárnap délután rosszullett a kicsike nagyon. — panaszkodik — az uram elszaladt öt órakor a ha­lottas orvoshoz, hogy jöjjön el... Az ura bólongat, hogy igy történt. A vasárnap is stimmel, az öt óra is, a szaladás meg leginkább. Hát hogyne! örültek a kicsikének, első gyereke volt a Rozikának és még csak harmadnapom. Kár leit volna érte, ha a doktor nem tud segíteni rajta. Hát szaladt Sinkó András kő­­míves... ha tőlem kérdi, megmond­tam volna neki, hogy ne szaladjon. Inkább beszéljen okosan a kisdeddel, hogy halassza el betegségét egy-két nappal, mert vasárnap délután alig­ha akad orvos, akit otthon lehessen j találni. Sinkó András azonban nem kérdezte tőlem, hogy mit tegyen, hanem elment a »halottas orvosi­nak — amely név alatt a kerületi orvost kell érteni, — lakására és otthon is találta. A halottas orvos nagyon derék embernek mutatko-jj zott, megsajnálta a szegény komi-1 ívest és mert nem akart neki tulsá-j gos anyagi költségeket okozni, így szólott hozzá jósziwel: — Nézze, ha én kimegyek maguk hoz. az sokba kerül. Sokkal okosak- j ban teszi, ha elfárad a hetedik köri munkásbiztositó-orvoshoz, az maid megnézi a gyereket... Hát persze. El lehet képzelni a szerencsés apa boldogságát, akit | sorsa ilyen óriási jó emberrel ho­zott össze. Ilyen tiemeslelkü ember­baráttal, aki direkt megspórolta neki a tizenöt dinár költséget a nyolc- 3 perces kocsiutért. Rögtön el is ments Sinkó András a hetedik köri mun- j kásbiztositó orvoshoz, ezt azonban! nem találta otthon. Sebaj, fő, hogy! a doktor ur segített magtakariiani f a tizenöt dinárt. Gyalog hazament j szépen a Cara Lazara-utcába, fel- j vakolta a háromnapos beteg gyere­ket és elindultak vele dr. Csajkás Balázs orvoshoz. Két óra eltelt köz ben a szaladgálással, de mi az, két óra egy háromnapos gyerek edzett fizikumának! Csajkás dr. megvizsgálta nyom­ban a csecsemőt és megállapította, hogy már nem lehet rajta segíteni, vigyék csak haza szépen. A kisded­nek nem használt a szép tavaszi séta, a levegőváltozás: útközben meghalt. Másnap reggel az apa elment a »halottas doktoréhoz. Nem szemre­hányásokat tenni... istenments, a jótanácsot megköszöni az ember, már pedig az, hogy párából lesz a dinár, feltétlenül jótanács. Sinkó András csupán meghívta az orvost, hogy mint halottként tekintse meg az elhunyt csecsemőt a törvény ér­telmében. — Azt nem, — felelte a halott­­kém — hozzák el a halottat hozzám! Ha a hegy nem jön Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Ha a halottként nem jön a halott­hoz, akkor a halott megy a halott­kémhez. Erre volt már precedens, nem is egyszer. Kél-három hete ép­pen, hogy Kovácsy Sándor reformá­tus lelkész panaszkodott nekem ha­sonló eset miatt. A halottkém nem akart kimenni a környéken elhalá­lozott valamelyik gazda lakására, hanem bekövetelte a holttestet. A gyászoló gyülekezet a koporsóvá! felállt a halottkém lakása előtt és ott vártak reggel héttől kilencig az utcán, amikor végre felöltözött a ha­lottkém, lesétált és megvizsgálta a halottat. Ezúttal sokkal kevésbé körülmé­nyesen folyt le a halottkémi vizsgá­lat. A kis hullát becsomagolták, el­vitték délután a doktor lakására, le­fizettek nyolcvan koronát. — vala­mivel többet, mint amennyit hu­szonnégy órával előbb a kocsiért fizettek volna — és kedden már e! is temették a kis névtelen halottat. Nem tudom, hogyan intézkednek a paragrafusok a halottkémi lcöte­­telességekröl, megengedik-e, hogt, a halottkém kiszállhasson a halottas házba és ott tekintse meg a hullát? Tartok tőle, hogy megengedik, mert ez is elő szokott néha fordulni. In­dítványozom ezért, hogy a hatósá­gok tiltsák be ezt a fölösleges cere­móniát. Legalább a halálban legyünk egyenlők és ha az egyik hullát sta­­nicliban kézbesítik a halottkémnck, ne tegyenek kivételt a többivel sem. Különben is fő a kegyelet! (y.) Gyilkolt a tönkrement nabob Egy kikindai korcsmában agyonszurtak egy kiszabadult fegvence * Kedden este Kikindán nagy feltű­nést keltő gyilkosság történt. A vé­res bűntény nem csak Kikindát. ha­nem az egész Bánátot nagy izgalom­ban tartja. A gyilkos valamikor gaz­dag és tekintélyes ember volt. de később teljesen lezüllött. A gyilkos­ság áldozata pedig egy börtönt vi­selt földműves, aki emberölés miatt volt elítélve. A szenzációs bűnügy részleteiről a Bdcsmegyei Napló ki­kindai munkatársa a következőket jelenti: A iezüíiött nabob Karancsev Cvetkó évekkel ezelőtt Kikinda leggazdagabb emberei közé tartozott. Több száz hold kiterjedé­sű birtoka. Kikindán szép háza és sok készpénze volt. Karancsev való­ságos főúri életet élt. könnyelműen költekezett, a pénzt nem sajnálta pezsgőre, cigányra. Vagyona a könnyelmű életmód mellett lassacs­kán elfogyott, úgy, hogy az utóbbi években csaknem mindenét elvesz­tette. Családja a könyelmü Karan­­csevet kitagadta és megszakított vele minden érintkezést. A jómódhoz és elegáns élethez szokott Karan­csev emiatt annyira elkeseredett, hogy alkoholban keresett feledést. Ami kevés készpénze még volt. azt különböző korcsmákban, mula­tókban elverte, maid amikor teljesen vagyon nélkül állott, üzérkedni kez­dett. Vállalkozásai szerencsével jár­tak. mert rövidesen több százezer koronát szerzett. Néhány hónappal ezelőtt azonban egyik üzletén két­százezer koronát veszített, amely végképp elkeserítette. Elkeseredésé­ben elhatározta, hogy végezni fog családjával és önmagával, bosszút áll rokonain, akik megtagadták és ezért egy éles kenyérvágó kést vá­sárolt. amit. alkalomra várva, min­dig magánál hordott a kabátja alatt. Karancsev a nagy anyagi veszte- I ség után még inkább ivott. Most már nem fogadták be régi társasá­gába sem a züllés lejtőjére került embert, akit mindjobban kezdtek megismerni a városszéli korcsmák és eldugott lebujok mindennapos vendégei. Kedden estefelé betért az egyik korcsmába, ahol egy földmű­ves emberekből álló társaság aszta­lánál foglalt helyet. A földművesek társaságában volt Milics Jóvó, aki nem régen szabadult ki a fegyház­­ból. ahol gyilkosság miatt rárótt büntetését töltötte. Karancsev és Mi­lics beszélgetni kezdtek. Beszélgetés jjtés közben kiderült, hogy valamikor Milics Karancsev birtokán dolgo­zott. Ne bántsd a feleségem...! A társaság meglehetős mennyisé­gű bort elfogyasztott már. amikor Karancsev panaszkodni kezdett csa­ládjára és elmondta, hogy bosszút esküdött ellenük. Közben a feleségé­ről is szó esett, mire Milics megje­gyezte : — Öt sem kell sajnálni, nem érde­mel egy pohár vizet sem. Karancsev. aki még mindig szeret­te a feleségét, a megjegyzésre fel­hördült. előrántotta kabátja alól ké­sét és még mielőtt megakadályoz­hatták volna. Milicset hátbaszurta. A kés megsértette a tüdőt és áthatolt a szivén, úgy. hogy azonnali halált okozott. A gyilkosság elkövetése után Karancsev eltávozott ás egy másik vendéglőben megivott másfél liter pálinkát. I A rendőrség részéről Jakovljevics I rendőrfőkapitány ment ki a hely­színre. Karancsevet amikor elfogták, oly ittas volt. hogy csak szerdán tudták kihallgatni. CIRKUSZ ® m * A kardnyelő A kardnyelővel a városligeti mutat­ványos bódék között találkoztam. Nála nem valorizált értékben kell befizetni a belépődíjat, — három békefillér és már csodálhatjuk szenzációs mutatványait..A kardnyelő nem változott. Most is ugyan­olyan érdekes, mint békében, kitátja a száját és jó negyven centiméterre ie­­dugia őseinek véres kardját. «Az diktál Európában, akinek kard van a kezében« — mondják a szélső nacionalista nyu­gati lapok és mindenkit meginterjúvol­nak a külpolitikai helyzetről. Gondoltam, az a kardnyelő igazán csak autentikus, hiszen ennek nemcsak a kezében, de a gyomrában is kard van állandóan. Elha­tároztam. hogy megszólaltatom. Meg­vártam, amig a kardot kiveszi a szá­jából. — Hogy és mint van? — kezdtem az­tán az interjút közönyös kérdéssel, mert nem akartam rögtön áttérni a nagy eu­rópai kérdésekre. Bánatosan legyintett kezével. — Sokat kell itt az embernek nyelr.i — szólt és rámutatott a tompa kardra. — De legalább meg lehet élni a kar­dokból?, — Dehogy lehet kérem. Bár inkább ringlspielem volna. Én mondom önnek uram el kellene égetni az összes kardo­kat. Ez már derék pacifista kinyilatkozta­tás volt. Elhatároztam, hogy próbára teszem. — De mester — szóltam — hiszen Poincaré szerint, aki szintén ért vala­mit a kardokhoz, Európa egyensúlya nem tartható fenn kardok nélkül. — Az egyensúlyhoz kellenek a kar­dok? — Csakis. — Kérem, lehet ez az ur akármilyen nagy nemzetközi attrakció, az ellensú­lyozáshoz magam is értek valamicskét. Zsonglőr voltam én fiatal koromban. Tiszta fej kell az ellensúlyozáshoz és preparált pálcikák El kellett hinnem neki. Ö igazán szak­értője ennek a kérdésnek. — Remélem azt nem akarja elvitatni — folytattam külpolitikai fejtegetései­met — hogy annak a népnek, amely boldogulni akar, nem szabad a kardot egy pillanatra se kiengedni a kezéből. — Nagy tévedés — válaszolta. — A mikor az ember már a torkára tette a pengét, akkor a kezeket tüntetőén el kell venni a kardtól. Hadd lássa a kö­zönség. hogy nem csalás. Én szeretem a tiszta munkát s utálom a kardesör­­tetőket. — Vilmosra tetszik gondolni? — Mit tagadjam, őrá. Ö volt a világ legnagyobb kardnyelőíe. Egyszer aztán neki is torkán akadt a kard. Ezután sokáig beszélt még az általá­nos helyzetről és kijelentette, hogy Pe­tőfinek nem' volt igaza, amikor azt mondta, hogy »fényesebb a láncnál a kard«, amivel azt akarta valószínűleg kifejteni hogy a kardnyelők fényeseb­ben megélnek, mint a iánctépök. Ez saj­nos nem igy van. — Bocsásson meg — fejezte be az interjút, — most tovább kell dolgoznom. A feleségem ugyanis sok pénzt követel. Neki nem mondhatok ellent. ,Ta ön még nem ismeri a feleségemet. Nagyon kar­dos menyecske, annyit mondhatok. (Stella.) A görög kormány a keleti béke megkötéséért Alexandris görög külügyminiszter, aki szerdán este utazott e! Beogradból, csütörtökön Lausanneba érkezett és azonnal hosszas tárgyalásokat folytatott \VenizelossaL A tárgyalások élénk feltű­nést keltettek a diplomáciai körökben. A görög külügyminiszter kormányá­nak azzal a megbízásával utazott Lau­sanneba, hogy Venizelos jelentse ki a szöveiségcseknek, hogy a megegyezés feltétlenül megkötendő, mert ha a törö­kökkel a tárgyalásokat tovább húzzák, halasszák, Görögország kénytelen volna fegyvert fogni érdekeinek megvédésére. Ä sztarakanizsai savanyú szőlő A szölőteíepesek tépő,-ölték a várost szerződésszegés miatt Starakanizsáról jelentik: Starakanizsa város 1900-ban elhatározta, hogy a vá­rosi Népliget mögött, a Tisza védtöl­­tése mellett elterülő mintegy 250 hold áárosi földet parcellázni fog és szőlő­­íelepitésre bérbeadja. A határozat értel­mében először ötven holdat adtak ki bérbe málnási gazdáknak, majd néhány év múlva a telecskai dombokon, Orom­hegyesen és Adorján előtt ismét száz holdat, holdankint harminc koronáért I husz évi időtartamra, azzal a kikötés­sel, hegy a bérleti idő lejárta után a szerződést ismét meghosszabbítják húsz évre oly bérleti összeg mellett, mint amilyen bérösszeget a szomszédos föl­dek bérlői fizetnek. A háború utáni értékeltolódás miatt a város megakarta szüntetni az olcsó bérleteket és egy határozattal fölbon­totta a bérleti szerződéseket. A város határozatában fölhívta a bérlőket, hogy a földet vegyék meg a várostól. A bér­lők egy része a íölliivásnsk eleget tett, a másik része azonban ragaszkodott to­vábbra is a harminc koronás bérössze­gekhez és nem voltak hajlandók bérle­teiket megvásárolni. A városi tanács erre árverést hirdetett a szőlők eladá­sára. A hegyesi és sdorjáni bérlők a szerződés fölbontását nem fogadták el hanem birtokjoguk érvényesítése végett bepöröltek a várost. A nagy pörben májusban fogja a sentai járásbíróság a tanukat kihallgatni. A Bdcsmegyei Napló 126-ik számához Aki junius 30-ig ezeket a szelvényeket összegyűjti és beküldi, az V2 évi idő­tartamra baleset ellen 1000•— dinár erejég hálál 2500*— dinár ereiéig rokkantság esetére a Rossija-Fonciére biztosító és viszontbiztosító társaságnál díjmentesen biztosítva lesz

Next

/
Thumbnails
Contents