Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-09 / 124. szám

Ara egy és fél dinár XXIV. évfolyam Sziibotica, SZERDA 1923. május 9. 124. szám Etgjeieiúk minden reggel, ünnep alán és héttőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-53, Szerkesztősé? 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár hZhith.LSZlóSLG: Krolja Áiexandia-uiica 4 szám alatt Kiadóhivatalt Kralja Alcxentbra-nlica 1 (Leibach-palota) Az adókivető bizottságok meg­kezdik működésüket. Izzasztó székük elé kerülnek a nagy va­gyonok s nagy jövedelmek urai, hogy számot adjanak arról, miiyen mértékben képesek hozzájárulni az állam terheinek viseléséhez. Sorra kerülnek a kereskedők is, akiket a közhit a könnyű kereset és hirtelen meggazdagodás sze­rencséseinek tart s akiktől rég elmúlt idők, rég elköltött jö­vedelmeiről követelnek szám­adást. Ha más nem történik csak ez, még nem volna érthető ez az ideges készülődés, az a mozgo­lódó bizalmatlanság, amivel a kereskedők az adókiveíő bizotísá gok működése elé néznek. Végre fs, odót fizetni nem jó — állapí­totta meg már régen a népből csesség. Az adófizetés nem tarto­zik azok közé az állampolgári kiváltságok közé, ami nélkül nem boldog az állampolgár és amit 4egfélíeítebb szabadság jogai közé soroz. Ám adót fizetni soha sem volt jő s még ebből nem lenne érthető az az általános felzúdulás amivé a régi időkből ismeretes panaszok elmélyültek. Kell valami más okának is lenni, hogy már most, amikor a bizottságok még meg sem kezd­ték működésűket, a polgárság már is kezd belefáradni az avenam non ellenállás megszervezé sébe. Nem csak az adóalap meg­állapítási módját sérelmezheti a polgárság, hanem az egész adó politikát. Az adótörvényhozástól az adótörvények végrehajtásától kezdve az adózók végrehajtásáig az adópolitika minden megyilat­­kozását. Az adótörvények s adórendele­tek az úgynevezett alkalmi tör vényszerkesztésnek minden jel iemző sajátságát magukon viselik. Nem rendszeres, jól átgondolt s konzekvensen megvalósított adó politika jut döntő szerephez az adótörvényekben. Nem vigyáznak arra, hogy az egymásután követ­kező adótörvények egységes adó­rendszerbe összefoglalhatók le­gyenek, nem gondolnak arra, hogy az adótörvények nem akkor jók, ha csak az állami bevételek fo kozósót tartják szem előtt, hanem akkor, ha a kincstár érdekét úgy védik meg, hogy a termelés fen­­tartásál, sőt fokozását elősegítsék. Az az adó, amelyik tönkreteszi, vagy legalább labilissá teszi az adózó exísztenciójái, nem szolgál­hatja az államkincstár érdekét. Feldúlt exisztenciákból, bezárt üz letekből, a kihűlt kazánok gyár telepeiből lehet egyszer nagy va győrit kisajtolnia, de állandó s fo­kozódó jövedelmet nem. A Ieg­­iuxusiozusabb kiadás indokoltabb, mint az adóst agyonfojtó fizetés követelése. Nagy hiba az is, hogy a szak­köröknek és érdekképviseleteknek minden hozzászólásától elvonják a törvénytervezeteket. A kereske­dők legtöbbször csak a hivatalos apbói tudják meg, hogy a köz­teherviselés milyen módját gon­dolta ki, dolgozta fel, foglalta törvénybe s hajtja végre a pénz­ügyi kormányzat. A gyakorlati élet tapasztalatain nem szűrik ke­resztül a hivatali szobák tervezeteit. A gyakorlati élettől való ez az elzárkózás nemcsak a pénzügyi törvényhozást, hanem a pénzügyi adminisztrációt is jellemzi. Az ilyképen megalkotott adótörvénye­ket azután rendszerint olyan tiszt­viselők hajíjak végre, akik legfel­jebb csak azokat a szabályokat ismerik, amiket végre kel! haj­tani, de nem ismerik azokat az embereket, vállalatokat, üze­meket, sőt azokat az életfeltétele­ket, amikre a törvényt alkalmazni kell. A helyzet körülbelül az, mintha gyógyszerészek gyógyíta­nának. Az orvosságot jól ismerik, de a beteget sehogy. Az adózó állampolgár jóformán Csak az adókivető bizottságok ré vén része a pénzügyi kormány­zatnak. Érthető tehát, hacsak az adókivető bizottságok működé­sére reagál. Ez az ő részéről ért­hető, de az államkincstár részé­ről nem. Az adózót, a gyakorlati élet tapasztalatainak gazdag sze­gényét bele kell kapcsolni a pénz­ügyi kormányzatba, hogy taná­csával, fölvilágositásóval, gyakor­lati ismereteivel s áldozatkész­ségével segítse azt a kétségtele­nül nagy munkát, aminek 8Z ál­lam szükségleteiről való gondos kodás lenne az egyetlen föladata. WESwmA Fenyeget az erős kéz, politikája Hétfőn összeül a nemzetgyűlés — Ki lesz az elaök ? Fenyegető hangok a horváíck ellen — Viharok a mandátumok igazolása körül A belpolitikai helyzetben a keddi napon sem történt lényegesebb esemény ; a parlamenti klubokban meglehetős csend honol és a nap folyamán a minisztertanács sem tartott ülést. Dr. Petes, a képviselőház ideig­lenes elnöke délelőtt meglátogatta Pasics miniszterelnököt, akivel hosszabb ideig tárgyalt. Mint meg­bízható forrásból értesülünk, a konferencián elhatározták, hogy a parlamentet hétfőre összehívjuk. Addigra kinyomatják az igazoló bizottság jelentését és szétosztják a képviselők között is. A szkup­­stina hétfői ülésének napirendjén az igazoló-bizottség jelentése sze­repel, amiről előreláthatólag csak három-négynapos vita lesz, tekin­tettel arra, hogy a házszabályok nagyon korlátozzák az igazolás körüli vitát és így ezt obstrukció­­val nem lehet hosszabb ideig el­nyújtani. A parlament elnökének meg­választására csak az igazolások megtörténte után kerül a sor. Az elnök személyére nézve még min­dig különböző kombinációk van­nak forgalomban, amiknek azon­ban nincs sok tárgyi alapjuk, mert valószínűleg Pasics minisz­terelnök fog erről dönteni, ő pe­dig nem igen szokott terveiről előre nyilatkozni. Legtöbbet Jova­­novics Ljuba elnökségét emlege­tik, aki azonban nem szívesen vállalná ezt a tisztséget, mert eb ben az esetben nem gyakorol­hatna annyira befolyást a kor mány és radikális párt politi­kájára. Egyes politikai körökben viszont arra számítanak, hogy Jovanovics lesz Vutcsics belügymf niszter utóda, aki ellen az utóbbi időben egyre erősebb ellenszenv nyilatkozik meg a radikális párt­ban. Mindezek azonban egyelőre csak kombinációknak tekinthetők. Újra kisért a koalíció A belpolitika eseménytelense­­gének részben az is egyik elő­idéző oka, hogy Korosec, a föde­­ralista blokk beogradi meghatal­mazott követe, még Ljubljanában tartózkodik. Valószínűleg csütörtö­kön vagy pénteken érkezik vissza Beogradba, közben azonban el­megy Zagrebba is, hogy Ra­­dicscsal tanácskozzék. Politikai körökben, különösen azonban az ellenzék körében is­mét az a meggyőződés kezd tért hódítani, hogy a radikálisoknak nem sikerül a blokkal megegyezési létrehozni és végül mégis kényte­len lesz a kormánypárt a demok­ratákkal létesíteni koalíciót, Har­­vátországban pedig az erős kéz po­litikája következik. Hir szerint újra bizalmas tanácskozások kezdőd ek a radikálisok és demokraták között. Ezeket a híreket megerősíteni lát­szanak Radícsnak és Korosecnek legutolsó ismert nyilatkozatai, amelyek valamivel élesebbek, mint ez előbbi nyilatkozatok. A N vosti értesülése szerint a radi­kálisok körében is meglehetősen számítanak ezzel az eshetőséggel. Egy radikálispárti vezetőférfi ki­jelentése szerint abban az eset­ben, ha Radies és Kcrosec to­vábbra is kitartanának amellett a tárgyalási alap mellett, hogy nincs nemzeti egység, hanem három nép áll egymással szem­ben, akkor bajosan fog a kor­mányzópárt a blokkal megegye­zésre jutni. Ezek a híresztelések nagyrészt a demokrata párt köréből ered­nek. akik szívesen lótnák a koa­líciós tárgyalások felújítását; a híreket azonban egyelőre óvatos­sággal kell fogadni. A helyzet tiszta képe csak a parlamenti el­nökválasztás után fog kibonta­kozni, mert Radics — amint be­jelentette — csak ekkor akar ak­cióba lépni. Az igazoló bizottság ülése A keddi nap folyamán politikai körökben a legnagyobb érdeklő­dés az igazoló bizottság tárgya­­ásai irányt nyilvánult meg, amely úgy délelőtt mint délután megle­hetős viharos volt. A délelőtti ülésen a vranjei kerület mandá­tumai körül fejlődött ki hevesebb vita. A demokraták ugyanis azzal vádolták fankovics Velizár közle­kedésügyi minisztert a radiká­lis párt tSbBi jéloítj nií, hogy az agitáció során visszaéltek a király nevével és a rendőrhatóságokat is szolgálatukba állították. A ra­dikálisok heves vita közben azt bizonyították, hogy ezekre a vá­dakra nincs kellő bizonyíték, a mely álláspontot a bizottság is szótöbbséggel magáévá tett. A délelőtti ülésen igazolták Pribicse­­vics Szvetozár pozsegai mandátu­mát, valamint a demokraták Ilka krbavai mandátumait is, mig e kerületek Radics párti mandátu­mait — éppúgy mint az előbbie­ket — nem vették tárgyalás alá. A délutáni ülésen a legviharo­sabb vita a kumanovoi mei,dátu­mok körül fejlődött ki, ahol mind a három mandátumot a demo­kraták nyerték el, « rad: kálisok­nak azonban csak csekéiyszámu szavazat hiányzott a hányados­hoz. A radikálisok panasszal éltek amiatt, hogy Szlobovnicska faluban a választás napján bogár komitá­­csik törlek be és lehetet enné tet­ték a választások folytatását, a radikális párt két vezető tagját pedig megölték. Zsednak község­ben a bulgárok tenorja miatt a szavazóknak több mint fele nem mehetett az urnákhoz. Egy har­madik községben a választási el­nök a törvény előírása ellenére csak a választás napján érkezett meg és igy a szükséges előké­születeket nem is tehette meg. Emiatt Kojics radikálispárti kép­viselő azt indítványozta, hogy az összes mandátumokat semmisítsék meg. Az indítványt heves vita követte, amely annyira elfajult, hogy az elnök kénytelen volt az ülést tíz percre fölfüggeszteni. A szünet alatt a bizottság radikális­­párti tagjai a pártkiubban érte­kezletet tartottak és az ülés meg­nyitása után azt indítványozták, hogy a döntést erről a kérdésről II Az adópolitika hibái

Next

/
Thumbnails
Contents